Kik mint igaz pásztorok letettétek a nyájatokért lelketeket

Kik mint igaz pásztorok letettétek a nyájatokért lelketeket (János 10).

Ments meg, Uram minket! 

Ő megbocsát. De ki az, ki hittel elfogadni képes a megbocsátást? Mert az, aki hiszi az Isten irgalmasságát, és megtapasztalását érezni képes, annak élete kell, hogy megváltozzon, és kell, hogy ezt észrevegye a világ! Melyben él, és melyben részt vesz.

A változás kegyelme nem utasítható vissza! Aki visszautasítja, az pontosan arról ad bizonyosságot, hogy jobban hisz és enged annak az erőnek, mely e bizonyosságot tagadni akarja! És ez nem más, mint a világ hatalma, a gonosz, mely magának akarja megszerezni mindazokat, akiket Isten foglalt le a maga számára, a keresztségben, a megváltásban, az irgalomban, a kegyelemben! Hogy szól a prófécia? „Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, a ti Istenetek! Eljön a bosszú, Isten megtorlása, ő jön el, és megszabadít titeket.” Akkor majd kinyílik a vakok szeme, és a süketek füle megnyílik. …” Mi mind, fogadjuk el, engedjünk e szavak meghallásának alázattal és szelídséggel, bűntudattal, és bűnbánattal, hogy valamilyen mértékben vakok és süketek vagyunk. Akiken még mindig hatalmaskodik a világ ereje, megszokása, kultúrája, értékítélete, satöbbi. A világban élünk, és a világnak élünk! Nézzük csak meg vágyainkat, miket szeretnénk elérni, és milyen áldozatokra vagyunk hajlandók, hogy vágyainkat elérhessük, mert a világ csábítása érvényesül. Ha ez, túlzottan vallásos megfogalmazás, akkor fejezzük ki úgy magunkat, hogy nem vagyunk függetlenek, ránk hat a tömeghatás, a világ elvárásai, melyeknek engedünk. Éppen ezért mondhatjuk úgy is, hogy engedjük, hogy sodorjon a világ. Felismerhető az is, hogy azok a vágyaink, azokat valljuk magunkénak, amiket a világ gerjeszt. Nem vagyunk vágyainkban, kedvtelésünkben sem szabadok. Végül kiderül, hogy azért vannak csupán a vágyaink, mert látunk rá esélyt, hogy azt, amit anyagiakban elérhetünk, ahhoz hozzá rendelhetünk valami olyan szórakozást, kedvtelést, amit azok érhetnek el, akikről mi azt mondjuk, hogy irigylésünkre tarthatnak számot! Mennyivel inkább akarom, hogy az legyen, ami az én kívánságom, vágyam, óhajom, mint azt, amire Isten akar engem használni? Fel tettem már magamnak azt a kérdést, hogy mennyire az enyém az a vágy, az a „szeretném elérni” dolog, vagy, mennyire rám rakódott? Mennyire van szükségem arra, hogy az a vágyam teljesüljön, vagy, mitől veszi el energiáimat a vágyam teljesítéséhez szükséges feltételek előteremtése? Egyáltalán, foglalkoztat engem az a kérdés, hogy mit vár tőlem ma Isten? Mire akar ma engem használni? Hol van a helye életemben az Istennek? Akiről azt állítom, hogy szándékából és akaratából vagyok, éppen ezért érte van életem?

Ha ma egy férfiemberrel beszélgetek, rá kell jönnöm arra, hogy számára az a fontos, hogy mennyire képes megítélni a politika, a politikusok, a gazdasági élet, a társadalom összefüggéseit, ellentmondásait, illetve abban felfedezze azt a rést, mely számára életteret jelenthet, amely környezetben önmegvalósítása eredményessé lehet. Majd rádöbben arra, hogy az ebből az életmódból mennyi frusztrációja ered, melyek feldolgozásához, vagy ellensúlyozásához bizonyos élvezetekre, szórakozásokra, illetve, úgy mondjuk: „kikapcsolódásra” van szükség. Mindeközben a lelki útja, számára, nem olyan dolog, amire időt, energiát, gondolatot, törődést kellene fordítania. El sem időzünk azon, hogy mit akar jelenteni számunkra Izajás látomása: „Legyetek erősek, ne féljetek!”

Minden a megbocsátás elfogadásánál kezdődik, amihez kell alázat, és szelídség, önmagam megalázása, megalázottságomról való vélekedésem: nem vagyok mindenható, nem értem a dolgokat, de, ha Istennél az Igazság, amelyet kinyilatkoztatni akar a számomra, akkor nekem hozzá kell fordulnom eligazításra. Belátnom kell, hogy bűnöm az, hogy nélküle és helyette akarok bölcs, okos, és sikeres lenni. Elérni békességemet, nyugalmamat, és még Istennél is érdemeket szerezni! Ahol a siker számomra a világban való eredményességemet jelenti, ami anyagi jólétet jelent, azon mérem magam! E világi logikámat akarom Istennek tulajdonítani. Tévedésben élek. Istenem, a Te fényed gyulladjon fel bennem, hogy lelkemből lássak, és halljak! Ámen

 

Himnusz CCCLXXI.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Harsanva szóló hang kiált,

szétoszlat már minden homályt,

elűzi messze álmaink;

az égből Krisztus fénye int.

Serkenjen már a szennyesen,

kábultan alvó értelem:

új csillag fénylik odafenn,

hogy minden átkot elvegyen.

A Bárányt küldi már az Ég

leróni adósságaink:

mindnyájan bűnbocsánatért

kiáltozzunk könnyek között.

Hogy majd ha fénye újra gyúl

s a földre félelem borul,

részünk ne büntetés legyen,

hanem jóságos védelem.

Atyának dicséret legyen

és Gyermekének győzelem,

s a boldog Lángot ővelük

örökre áldja énekünk. Ámen.

Ferenc pápa: Akkor készítjük az Úr útját, ha változtatunk életünkön!

Ferenc pápa: Akkor készítjük az Úr útját, ha változtatunk életünkön!

December 4-én az Angelus elimádkozása előtt a szentatya arról elmélkedett, hogy Isten országa már most köztünk van, az advent időszaka pedig lelki elmélyedést kíván, életünk felülvizsgálatát és megváltoztatását igényli. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Advent második vasárnapjának evangéliumában felhangzik Keresztelő János felhívása: „Térjetek meg, mert a mennyek országa közel van” (Mt 3,2). Jézus ugyanezekkel a szavakkal kezdi majd meg küldetését Galileában (vö. Mt 4,17), és ez lesz az az üzenet is, amelyet a tanítványoknak el kell vinniük első missziós útjukon (vö. Mt 10,7). Máté evangélista úgy akarja bemutatni Jánost, mint aki előkészíti az érkező Messiás útját, a tanítványokat pedig mint Jézus igehirdetésének folytatóit. Ugyanarról az örömhírről van szó: Isten országa érkezik, sőt már közel is van, köztünk van! Nagyon fontos ez a kijelentés: „Isten országa köztetek van!” – mondja Jézus. János azt hirdeti, amit Jézus majd később kijelent: „Isten országa eljött, elérkezett, köztetek van.” Ez minden keresztény misszió központi üzenete. Amikor egy misszionárius, egy keresztény elmegy hirdetni Jézust, nem új tagokat megy toborozni az egyházba, mint egy drukker, aki több támogatót szeretne csapatának. Nem! Egyszerűen ezt akarja hirdetni: „Isten országa köztetek van!” A misszionárius így készíti az utat Jézusnak, aki találkozik az ő népével.

Mit jelent ez az Isten országa, ez a mennyek országa? Azonos értelmű kifejezések. Mi rögtön a túlvilágra, az örök életre gondolunk. Ez igaz is, nyilvánvaló, hogy Isten országa véget nem ismerően túllép a földi életen, de az a szép üzenetet, amelyet Jézus elhoz nekünk – és amelyet János elővételez –, az, hogy Isten országát nem a jövőben kell várnunk, hanem már elközelgett, valamiképpen már jelen van, és már mostantól megtapasztalhatjuk annak lelki erejét. „Isten országa köztetek van!” – mondja majd Jézus. Isten eljön, hogy felállítsa királyságát a történelemben, a mindenkori mában, életünkben; ahol pedig hittel és bizalommal fogadják, ott szeretet, öröm és béke terem.

Azzal a feltétellel lehet részünk ebben az országban, ha változtatunk életünkön, vagyis ha megtérünk, nap mint nap megtérünk, mindennap teszünk egy lépést előre… El kell hagynunk az e világi bálványok kényelmes, de rossz irányba vivő útjait, ilyen bálványok: a siker mindenáron, a hatalom a legszegényebbek kárára, a gazdagság szomjazása, a gyönyör másokkal nem törődő keresése. Ehelyett utat kell nyitnunk az érkező Úr előtt: ő nem veszi el szabadságunkat, hanem megadja az igazi boldogságot! Jézus Betlehemben való megszületésével maga Isten az, aki lakást vesz bennünk, hogy megszabadítson minket az önzéstől, a bűntől és a romlottságtól, az ördögtől származó magatartásformáktól, ilyenek: a siker mindenáron, a hatalom a legszegényebbek kárára, a gazdagság szomjazása, a gyönyör másokkal nem törődő keresése.

A karácsony nagy külső örömmel is járó ünnep, de elsődlegesen vallási esemény, amelyre készülnünk kell lélekben. Advent időszakában fogadjuk meg a Keresztelő buzdítását: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit” (Mt 3,3). Ezt mondja nekünk. Akkor készítjük az Úr útját és akkor egyengetjük ösvényeit, ha megvizsgáljuk lelkiismeretünket, felülvizsgáljuk viselkedésünket, hogy elutasítsuk ezeket a bűnös viselkedésformákat, melyeket említettem, amelyek nem Istentől vannak: a siker mindenáron, a hatalom a legszegényebbek kárára, a gazdagság szomjazása, a gyönyör másokkal nem törődő keresése.

Segítsen minket Szűz Mária, hogy felkészüljünk ezzel a mindig-nagyobb-Szeretettel való találkozásra, ezt hozza el nekünk ugyanis Jézus, és ez a Szeretet az, aki karácsony éjszakáján egészen kicsinnyé lett, mint a földbe hullott mag. Jézus ez a mag: Isten országának magja.

A szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim! Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak és zarándokok!

Külön is köszöntöm a Córdobából, Jaénból és Valenciából, tehát Spanyolországból érkezett híveket, a Splitből és Makarskából, tehát Horvátországból érkezett híveket, valamint a Santa Maria dell’Orazione-plébánia és a Krisztus Szentséges Testéről és Véréről nevezett plébánia tagjait Rómából.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kívánom, hogy legyen szép adventi utatok, készítsétek az Úr útját, térjetek meg nap mint nap!

Csütörtökön, a szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária ünnepén találkozunk! Ezekben a napokban imádkozzunk egységben egymással, kérjük az ő anyai közbenjárását, hogy az emberi szívek megtérjenek és megkapjuk a béke ajándékát.

Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A csütörtöki viszontlátásra!

Advent második hét hétfője

Advent második hét hétfője

A bűn természetét és a bűnös ember magatartását több szempontból is vizsgálhatjuk. Tény, hogy Isten olyan embert teremtett, aki az élet útját botladozva, elesve, de újra felemelkedve járja. Ha ez nem így volna, a szabadságunktól, a szabad akaratunktól lennénk megfosztva. Korunk emberét sokszor jellemzi a bűn iránti érzéketlenség, de ez is csak viszonylagos. Miközben saját hibáját az ember szívesen csökkenti és saját rossz cselekedeteit jelentéktelennek minősíti, az ellene elkövetett bűnöket nem tudja elfelejteni, azokat nem tudja megbocsátani és szüntelenül a bűnös méltó megbüntetését szorgalmazza.
A mai evangéliumban egy béna ember meggyógyításáról olvasunk. A testi gyógyuláshoz Jézus hozzáteszi a lelki gyógyulást, a bűnbocsánatot is, így a korábban béna ember testi nyomorúságától megszabadulva és lelkileg újjászületve távozhat. A történetben világosan elkülönül az emberi gyengeség és az isteni erő, az emberi tehetetlenség és az isteni cselekvés, az emberi akadékoskodás a jelenlévő farizeusok és törvénytudók részéről és a szabadító isteni szó.
A történet azt jelzi, hogy a bűn olyan határhelyzet, amelyben megnyilvánul emberségünk és megtapasztaljuk, hogy rászorulunk Isten segítségére, megbocsátására. Egyedül Isten irgalma szabadíthat meg minket a bűntől.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására!
Szent Ágoston