Kik mint lelkiatyák a tévelygőket szelíden megfeddettétek

Kik mint lelkiatyák a tévelygőket szelíden megfeddettétek (Galat. 6).

Ments meg, Uram minket!

Miért annyi a hasznavehetetlen pelyva, és oly kevés a búza? Mert a keresztények nagy tömege nem veszi észre, hogy Jézus első eljövetele óta ítélet van a világ felett, és nem hiszi, hogy ennek az ítéletnek a tétje az örök élet vagy örök halál. Márpedig enélkül semmit sem ér a „lelki élet”, és a keresztény értékekre való hivatkozás a legnagyobb önbecsapás. Aki valóban hisz Jézus Krisztusban, és kész életét átadni neki, annak mindenestül ki kell szolgáltatnia életét a Lélek ítéletének, s mintegy belévetnie magát a Szentlélek minden szennyet kiégető tüzébe. Engedjük hát, hogy a Lélek megtisztítsa szemünket, fülünket és minden érzékünket. Mindent megláthatunk, meghallhatunk, de nem mindegy, hogy mi az, amit szemlélünk, mi az, amit hallgatunk… Vessük különösen is ítélet alá emlékezetünket és fantáziánkat, de adjuk át gondolatainkat, akaratunkat, vágyainkat és ragaszkodásainkat is annak, aki nem aszerint ítél, amit a szem lát, amit a fül hall, hanem a végső és örök igazság, az Atya törvényei szerint.

Izrael utolsó lelkiatyja, „gyóntatója” Keresztelő Szent János volt. Kell, hogy nekünk is legyen gyóntatónk, aki előtt szépítgetés nélkül feltárjuk sebeinket, gyöngeségünket, vétkeinket. A gyarló ember előtti bűnvallás megment attól a csapdától, hogy Isten színe helyett saját magunk ítélőszéke elé álljunk, s így bűneink foglya maradjunk. A szentgyónásban elsősorban nem lelki megnyugvást kell keresnünk, hanem szabadulást, még ha égő fájdalmakkal jár is. Ha azonban nap mint nap alávetjük magad a Lélek ítéletének, s ha a szentgyónásban hónapról hónapra megvalljuk bűneinket, eljutunk az igazi békességre, és joggal remélhetjük, hogy az utolsó ítélet a felmagasztaltatás és az öröm napja lesz számunkra.

Ne engedd, Urunk, hogy hallatlanra vegyük a prófétai szót, s visszaélve türelmeddel haszontalan pelyva maradjunk! Adj szívünkbe őszinte bűnbánatot, hogy – legszebb karácsonyi ajándékként – a megtérés méltó gyümölcsét teremjük.

 

Himnusz CCCLXX.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Magasból érkező Ige,

Atyádtól fényként jössz ide;

a világ megmentőjeként

tűnő időben lépsz közénk.

Jöjj és szívünk világosítsd,

égő szerelmed lángra szítsd,

ha szól a hírnök szózata,

tisztuljon már a bűn sara.

Ha majd ítélsz a föld felett,

s a szívek titkát kémleled:

a rossz bűnhődik bűnökért,

ki jó volt országodba tér,

hozzánk ne férjen semmi vész,

bár méltán érne büntetés,

örök hazánk mégis legyen

a szentek között szüntelen.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

időtlen századok során. Ámen.

A pápa a vállalkozókhoz: teremtsünk befogadóbb és igazságosabb gazdasági modelleket

Ruandai menekültek Zambiában 

„A XXI. század kihívása: létre hozni egy új társadalmi egyezményt” témáról tartotta konferenciáját a Fortune-Time Globális Fórum december 2-án és 3-án Rómában. A Fortune listája szerint a világ 500 legnagyobb vállalatának vezetője és a Time magazin által összeállított lista szerint a világ legbefolyásosabb 100 személyisége (közöttük jegyzik Ferenc pápát is) vett részt a tanácskozáson. A Szentatya december 3-án, szombaton fogadta a Fórum 400 résztvevőjét.

Szegényebbé válunk, ha mellőzzük a társadalom elfeledettjeit

Beszédében rámutatott, hogy sürgető szükség van befogadóbb és igazságosabb gazdasági modellek kidolgozására. Köszönetet mondott azért, hogy igyekeznek előmozdítani a személy központi szerepét és méltóságát az intézményeken belül és a gazdasági modellekben, valamint azért, hogy felhívják a figyelmet a szegények és a menekültek szenvedésére, akik gyakran a társadalom elfeledettjei. Amikor figyelmen kívül hagyjuk testvéreink kiáltását a világ minden részén, akkor nemcsak megtagadjuk jogaikat és értékeiket, amelyeket Istentől kaptak, hanem el is utasítjuk bölcsességüket és megakadályozzuk, hogy felkínálják tehetségüket, hagyományaikat és kultúrájukat a világnak. Az ilyen viselkedés növeli a szegények és a peremre szorultak szenvedését, illetve mi is szegényebbé válunk nemcsak anyagilag, de erkölcsi és spirituális szempontból is – hívta fel a figyelmet Ferenc pápa.

A népek közötti egyenlőtlenség folyamatosan nő

A mai világot nagy nyugtalanság, szorongás jellemzi. A népek közötti egyenlőtlenség folyamatosan nő és számos közösséget közvetlenül súlyt a háború, a szegénység, a migránsok és menekültek kényszerű elvándorlása. Az emberek hallatni akarják hangjukat. Hozzá akarnak járulni a helyi közösségek és a társadalom életéhez, részesülni akarnak azok erőforrásaiból és a nagyon gyakran csak a kevesek számára fenntartott fejlődésből. Ez konfliktusokat eredményezhet, de ugyanakkor lehetőséget nyújt arra, hogy megértsük: a remény pillanatait éljük. Amikor ugyanis felismerjük végre a közöttünk levő rosszat, elkezdhetjük keresni annak meggyógyítását a megfelelő kúrával.

A megújulás és a remény e stratégiájához szükség van a személyes és intézményi szintű megtérésre, a szív megváltozására

A megújulás és a remény e stratégiájához szükség van a személyes és intézményi szintű megtérésre, a szív megváltozására, amely első helyre állítja az emberiség, a kultúránk, a vallási meggyőződéseink és a hagyományaink legmélyebb kifejeződési formáit – fogalmazott a Szentatya. Ez az alapvető megújulás ne csak egyszerűen a piacgazdaság, a megfelelő számadatok elérése, a nyersanyagok fejlesztése és az infrastruktúra javítása terén valósuljon meg. Nemcsak erről van szó – jegyezte meg a pápa –, hanem az emberiség közjaváról, minden ember jogáról ahhoz, hogy részesülhessen a föld erőforrásaiból és ugyanolyan lehetőségeket kapjon képességeinek kiteljesítésére, amelyek végső soron Isten gyermekei méltóságán nyugszanak, akiket Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett.

Válaszoljunk a globális szintű igazságtalanságra

Nagy kihívás számunkra, hogy válaszoljunk a globális szintű igazságtalanságra, előmozdítva a helyi szintű, vagy még inkább a személyes felelősségvállalást, olyan módon, hogy senki ne legyen kirekesztve a társadalmi részvételből. Fel kell tenni a kérdést: hogyan tudjuk jobban ösztönözni egymást és közösségeinket arra, hogy válaszoljanak tőlünk távol és a közelünkben érzékelt szenvedésre és szükségletekre. A megújulás, a megtisztulás, a szilárd gazdasági modellek megerősítése a személyes megtérésünktől és a rászorulók iránti nagylelkűségünktől függ – figyelmeztetett a pápa.

Be kell vonni az erőfeszítéseinkbe azokat, akiket segíteni akarunk

Arra ösztönözte a világ legnagyobb vállalatainak képviselőit és a Föld legbefolyásosabb személyeit, hogy keressenek egyre kreatívabb utakat az intézmények és a gazdasági struktúrák átalakítására. Úgy tegyék ezt, hogy válaszolni tudjanak a mai szükségletekre és álljanak a személy, különösen is a peremre szorultak és a kirekesztettek szolgálatában. Ferenc pápa azért is imádkozik, hogy vonják be erőfeszítéseikbe azokat, akiket segíteni akarnak, adjanak nekik hangot, hallgassák meg történeteiket, tanuljanak tapasztalataikból és értsék meg szükségleteiket, testvérként tekintve rájuk. A mai kihívások között találjuk azt, hogy látni tudjuk azoknak az emberi arcát, akiket őszintén próbálunk segíteni – zárta beszédét Ferenc pápa a világ legnagyobb vállalatainak képviselőihez és a Föld legbefolyásosabb személyeihez.

Advent 2. vasárnapja

Advent 2. vasárnapja

A pusztában kiáltó szó

Minden művész vagy tudós ember végigjárja a maga fejlődésének útját, amely valahol ott kezdődik, hogy rácsodálkozik mások alkotására. Megragadja őt a művészi szépség vagy a tudományos eredmény, és felébred benne a vágy, hogy ő is hasonló értéket hozzon létre. Ehhez persze éveken át kell tanulnia, dolgoznia, küzdenie. Kezdetben még másokat utánoz, az általa eszményinek tartottakat másolja, a legkiválóbbakat választja mesterének, majd egy idő után már próbál kibújni az ő árnyékukból. Próbálja felülmúlni mestereit, s végül, ha valóban párosul benne a tehetség és a szorgalom, előbb-utóbb rátalál a maga útjára, önálló művészi alkotásokat hoz létre vagy új tudományos eredményeket ér el. A művészi alkotói vágy, az új meglátásokat hozó felfedezői kíváncsiság, az önálló személyiséget megmutató törekvés dicsérendő minden művészben és tudósban.
Ehhez hasonló fejlődési folyamatot a vallásosság útján, a hit útján, Isten megismerésének és a vele való egyesülésnek az útján is átélünk, bár a folyamat végső eredménye itt nem a teljes önállóság és függetlenség, hiszen a végtelen és mindenható Istent emberi képességeinkkel nem tudjuk felülmúlni. A lelki fejlődés célja az, hogy egyre jobban hasonlítsunk a szent Istenhez, aki az életszentségre hív minket. Ezen az úton sokszor megtapasztaljuk esendőségünket, gyengeségeinket, bűnösségünket. A tapasztalat azt mutatja, hogy sokan már az elején megállnak az életszentség útján, és nem éreznek magukban erőt a továbbhaladáshoz.
Akár éppen megtorpanunk, akár lelkesen haladunk az életszentség útján, új erőt adhat nekünk Keresztelő Szent János buzdítása és életmódja. Mondhatnánk, hogy a maga útját járta. Nem városban vagy kisebb településen, nem a társadalom többi tagjával együtt él, hanem lakhelyéül a pusztát választotta. Öltözete egészen egyszerű, minden pompát nélkülöz. Az étkezés tekintetében megelégszik azzal, amit a természet, a puszta ad neki, sáskát és vadmézet eszik. Mindezeket ne tekintsük különcségnek, hiszen kortársai sem így vették, hanem személyében felismerték a prófétát, az Isten által küldött embert, akinek szavára érdemes odafigyelni. Ilyen módon furcsa életmódja felhívás volt a nép számára, hogy felfigyeljenek rá, elmenjenek hozzá és meghallgassák Isten üzenetét. Keresztelő János valójában mégsem a maga útját járta, hanem azt tette, amit Isten kért tőle.
János fellépését egy olyan időszak előzte meg, amikor Isten hosszú időn keresztül nem küldött prófétákat a választott nép számára. Az evangéliumban szereplő pusztaság ebben az értelemben nem csupán azt a helyet jelöli, ahol János él és tanít, hanem utal az időre is, azaz a csend korszakát követően most János által újra felhangzik Isten üzenete. János tudatában van annak, hogy milyen ellentétben áll Isten szentsége és a nép bűnös életmódja, ezért üzenete inkább fenyegetés, mintsem vigasztalás. Szavai szerint egyetlen bűnös sem kerülheti el Isten büntetését. A jogos isteni ítélettől való megmenekülés egyetlen lehetősége a megtérés, a bűnbánat, az életmód gyökeres megváltoztatása. Ezért gondol János úgy az eljövendő üdvözítőre, mint az isteni ítélet végrehajtójára. Ez a kép a Megváltó születésével és Jézus fellépésével módosul. Lassan megértjük, hogy az irgalmas Isten Jézus személyében nem az embereket elítélő és megbüntető megváltót küldött, hanem valódi szabadítót, aki a megbocsátás örömhírét hirdeti.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Egykor az emberek a puszta csendjében nem hallottak mást, mint Keresztelő János szavát. Ez a szó az Isten törvényeinek útjára való visszatérésre, a bűnbánatra, a megtérésre szólította fel őket. Arra, hogy megtisztulva készüljenek a Megváltó jövetelére, amely már egészen közel van. Az emberek az Isten küldöttének közelségében és a pusztaság csendjében megérezték bűneik súlyát. A puszta csendjében megértették a bűntől való szabadulás, a bűnös élettel való szakítás fontosságát. A puszta csendje megmutatta számukra a bűntől való szabadulás útját. Vezess engem is abba a pusztába, ahol megtisztulhatok és találkozhatok veled!