Kik az Úr szőllőjében a napnak terhét és melegét viseltétek

Kik az Úr szőllőjében a napnak terhét és melegét viseltétek (Máté 20).

Ments meg, Uram minket! 

A Lélek lehelete a szeretet lehelete, mely ott akar gyógyítani, ahol nagy a baj, és üszkösödik a seb! Az Úr várakozik, biztosan kegyelmez, ezért fölkel, hogy irgalmazzon, mert az ítéletnek Istene az Úr! Akkor, mikor Isten népe megengedi Neki, hogy gyógyítson, hogy elvegye tőle az ínséget és a szenvedést, azon a napon bekötözi népe sérüléseit, sebhelyeit begyógyítja!

Ehhez az kell, hogy Isten népe ne szenvedésit emlegesse, hanem az Úr eljöttét, jelenlétét, ki gyógyír lehet minden fájdalmára!

Megtapasztalhatom Őt, és e tapasztalatomat kell hirdetnem, nem azt a rengeteg keservet, amit a föld hordoz azért, amiért nem vesz tudomást Róla! „Menjetek és hirdessétek!” Jelenléte az örök, és a boldogító élmény, mely akkor is így van, mikor a világ másról tesz tanúságot! Ha Jézus Krisztussal van jelenlétem, akkor a világban létem sem lehet reménytelen, és haszontalan, még kevésbé örömtelen! Mert az az út, melyen Ő vezet, az örök boldogságba vezető út. Vagyis: szüntelen távolodás attól, ami reménytelen, ami halott, ami boldogtalan.

Magamat úgy kell látnom – aki Jézus mellett állok, Vele közösségben vagyok – mint aki a két pólus között vagyok. De, akinek töltése olyan negatív ismeret, melyet a pozitív pólus képes magához vonzani. Csak engednem kell, arra kent föl engem, hogy ellenállhatatlanná váljak kisugárzásának! Érzékeljük ezt, de annyira benne vagyunk ebben a mágneses térben, hogy képtelenek vagyunk magunkat kívülről szemlélni, felfogni ezeket az erőket, az ellentét-párt. Benned Istenem akarok elmerülni, magamat arra bírni, hogy engedjek vonzásodnak, megtapasztalva a világ minden csábítását, és minden álnokságát. De megismerve a Te szentségedet, mely olyan mérhetetlen tisztaság, mely elkápráztat, mely méltatlanságomat elbátortalanítja, szégyenre ingerli. Pedig, Te meggyőzni akarsz, hogy mindezt számomra készíted, velem akarod megosztani, mert Te jóra érdemesnek teremtettél, és boldogságra! Enged meg nekem, és segíts meg engem, hogy hinni legyek képes Benned! Ámen

 

Himnusz CCCLXIX.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Csillagvilágot alkotó,

hívőknek áldott fénysugár,

mi Megváltónk, jöjj, Krisztusunk,

s halld meg esdő sóhajunk.

Megszánva árva népedet,

nehogy halálban vesszen el,

a bűnre hoztál gyógyulást,

a fásult földnek újulást.

A vak világnak éjjelén

mint nászházából vőlegény

a tiszta Szűztől földre lépsz,

ki zárt szentélyed volt előbb.

Erőd, hatalmad mindenek

tisztelvén térdet hajtanak,

az égiek s a földiek

szent Úrnak téged vallanak.

Hozzád könyörgünk, Krisztusunk,

ki egykor mint bíró ítélsz,

jöjj, hárítsd el ma őrizőn

az ártó ellen fegyverét.

Most néked, Krisztus, nagy Király,

s Atyádnak áldás, tisztelet,

magasztalja a Lelket is

a zengő ének szüntelen. Ámen.

Ferenc pápa üzenete a piarista rend jubileumi évére: evangelizáló pedagógiával az emberek szíve felé

Ferenc pápa egy katolikus iskolában 

November 27-én Ferenc pápa üzenetet küldött a piarista rend tagjainak alapításuk négyszázadik és rendalapítójuk, Kalazanci Szent József szentté avatása 250. évfordulója alkalmából. Az évfordulók alkalmából a piarista rend jubileumi évet kezdett a római San Pantaleo templomban november 27-én. Az ünnepi szentmisét João Braz de Aviz bíboros, a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának prefektusa mutatta be. Ezen a misén olvasták fel a Szentszék által kiadott jubileumi bullát, melynek értelmében Ferenc pápa teljes búcsú elnyerésére ad lehetőséget mindazoknak, akik a jubileumi év szertartásain, ünnepségein részt vesznek, vagy azt kommunikációs eszközökön keresztül figyelemmel kísérik, és az egyház által előírt szokásos feltételeket teljesítik. A jubileumi év 2017. november 27-én szentmisével ér véget a római San Pantaleo templomban.

A piarista rend mai is a kezdettől továbbélő szükségletekre válaszol: a hit és tudás kenyerével táplálja a fiatalokat

A Szentatya örömmel köszönti a rend vezetőit és tagjait, továbbá arra bátorítja őket, hogy lelkesedéssel, odaadással és reménnyel írják tovább rendjük történetét „Isten dicsőségére és a felebarát javára”. Jóllehet a mai körülmények eltérnek azoktól, amelyek között a rend született, az biztos, hogy a szükségletek, amelyekre az válaszol, lényegében ugyanazok: a gyermekeknek és a fiataloknak szükségük van olyanokra, akik ellátják őket a pietas [istenhit] és a litterae [tudás] kenyerével.

Az egyházban az első rend kifejezetten a szegények oktatására, nyitottsággal és kifelé irányulással

Ferenc pápa utalt a rendet elismerő V. Pál pápára és egyben az első olyan kongregációra, amely kizárólagosan a gyermekek és a fiatalok, különösen is a szegények nevelésével és oktatásával foglalkozik. Felidézte XII. Pius pápa alakját, aki Kalazanci Szent Józsefet az összes keresztény népiskola égi pártfogójának nyilvánította. A rend történetét olvasva a pápa kiemelte: „E négy évszázad folyamán a Kegyes Iskolák Rendje megtartotta állandó nyitottságát a valóságra és megőrizte kifelé irányulását: Rómából a kis olasz falvak felé, ahol oktató-nevelő szolgálatukat erősen szorgalmazták; Olaszországból más európai országok felé, ahol az egyház alapos nevelést kívánt nyújtani a gyermekeknek a katolikus hitben; azután a többi földrész felé, hogy szolgálja az egyházat és a világot a nevelés és oktatás területén.

Lelkipásztorkodás és piarista testvériségek

Szolgálatukat mindig az iskolában végezték, de képesek voltak karizmájukat más területeken is gyümölcsöztetni. Az egyház részéről érkező kéréseknek is eleget tudtak tenni, lelkipásztori szolgálatot vállaltak ott, ahol erre szükség volt. Végül – teljesítve a II. vatikáni zsinat kívánságát, amely a világi hívők tevékenyebb részvételét kéri az egyház életében – életre hívták a piarista testvériségeket, jó szándékú férfiakat és nőket hívtak arra, hogy osztozzanak karizmáikban és küldetésükben.”

Legyen a jubileumi esztendő a „piaristák új Pünkösdje”

Legyen a jubileumi esztendő a „piaristák új Pünkösdje” – kívánta a pápa – töltse be közös házaikat a Szentlélek, jöjjenek létre köztük közösségek annak érdekében, hogy teljesíteni tudják – erővel – a piaristák saját küldetését a világban, legyőzve mindenféle félelmet és akadályt. Azt kívánja a pápa, hogy ők maguk, közösségeik és intézményeik is sugározni tudják az evangélium felszabadító és üdvözítő erejét minden nyelven, minden helyen és kultúrában. Segítse az Úr őket, hogy mindig megőrizzétek misszionárius lelkületüket és az útra-kelés iránti készséget”.

A jubileumi év mottója: nevelni, hirdetni, átalakítani

Felidézte a pápa a piarista mottót, amit erre az évre választottak: nevelni, hirdetni, átalakítani. Legyenek nyitottak és figyelmesek a Szentlélek jelzéseire, főképpen azokat a kívánságokat kövessék, amelyek a gyermekek és a fiatalok szemébe vannak írva. Nézzenek a szemükbe, és engedjék, hogy szemük csillogása megigézze őket és az evangelizáló pedagógiájukkal próbálják átalakítani az emberek szívét.

Krisztus érzelmeibe öltözve, az isteni Igazság munkatársaiként

Végül Ferenc pápa a piarista rend tagjait üzenetében Kalazanci Szent József példájára emlékeztette, aki tudta, hogy mit is jelent az állandó és eltökélt kicsinnyé válás útját járni, követve az üdvösségünk története rendjét, mely a legmagasztosabb kicsinnyé válás története. A kicsinység nagysága mintájára nyerték el az alapítást, nem más magaslatra, mint a leereszkedésre, ami Krisztus érzelmeibe öltöztet és az isteni Igazság munkatársaivá teszi őket, gyermekekké a gyermekekkel és szegényekké a szegényekkel – zárta Ferenc pápa az  üzenetét, melyet a piarista rend kettős jubileumára küldött.

Advent első hetének szombatja

Advent első hetének szombatja

Isten kinyilatkoztatása, önfeltárása az emberek számára Jézus Krisztus személyében vált teljessé. A mi Urunk nem csupán szavaival hirdette az Isten országáról szóló örömhírt, hanem minden cselekedete is annak kinyilatkoztatása, feltárása volt, hogy az irgalmas Isten jelen van a világban és megsegíti az embert. Az evangéliumok szépen bemutatják, hogy a Jézussal való találkozás, az irgalmasság megtapasztalása, azaz a kinyilatkoztatás befogadása megváltoztatja, átalakítja az emberek életét.
Korunk emberére jellemző, hogy keresi az élményeket. A munka után szórakozásra, új élményekre vágyódik, de sajnos sok esetben megelégszik a látványosságokkal, amelyeket aztán könnyen el is felejt, mert újabbak jönnek helyettük. Ezek a pillanatnyi és gyorsan változó élmények aligha szolgálják az ember lelki növekedését. Ezzel szemben Isten nem azért adja nekünk tanítását a kinyilatkoztatás által, hogy szórakoztasson minket a létezés titkainak megvilágításával, hanem át akar alakítani bennünket. Azt szeretné, hogy vele éljünk és belőle kiindulva növekedjünk emberségünkben.
Jézus egykor azzal a szándékkal indította missziós útra apostolait, hogy erre az Istennel való természetfeletti kapcsolatra meghívják az embereket. Az Egyház napjainkban is ezt a szolgálatot végzi, amikor a hitre, mint a vallási élmény alapjára irányítja a figyelmet.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenem, a te irgalmas tekintetedet keresem, amely rám tekint. Nem elítélni és megbüntetni akarsz, hanem megbocsátani. A Te Fiad Jézus eljön a mi bűnös emberi világunkban, hogy irgalmad jelen legyen köztünk. Megbocsátó szavad lelkünkig hatol, átalakít minket, hogy tiszta szívvel várjuk Megváltónkat.