Az
1956-os forradalom és szabadságharc az Osservatore Romano korabeli cikkeiben -
2. rész
Szabadságról
énekelt az egész ország
Az
1956-os forradalom és szabadságharc az Osservatore Romano korabeli cikkeiben -
2. rész
A
Vatikán napilapja, az Osservatore Romano a lehető legnagyobb figyelemmel
napról-napra követte az 1956-os magyarországi eseményeket. XII. Piusz pápának a
magyar szabadságharcot bátorító enciklikái és rádiószózatai mellett
rendszeresen tájékoztatott a budapesti napi eseményekről, ahogy azt a
világsajtó visszatükrözte. Ezenkívül pedig részletesen beszámolt azokról a
szolidaritási akciókról és imakezdeményezésekről, melyek főként Olaszországban
mutatták meg a hívő emberek együttérzését a magyarok és köztük elsőként
Mindszenty bíboros iránt. Első adásunkban a forradalom első tíz napját követtük
végig, most tovább olvassuk a vatikáni napilap cikkeit november másodikától
november hetedikéig , melyek nem csak a magyarországi eseményeket akarják
rekonstruálni, hanem arról a mámoros, büszke, ám az események előrehaladtával
egyre inkább aggódó lelkületről szólnak, mellyel a világegyház, élén a római
pápával Magyarország mellé állt. (vl)
1956.
november 2-3, péntek-szombat
“Laetamur
admodum” – Nagy örömünkre szolgált…XII. Piusz második enciklikája az ’56-os
magyar forradalom kapcsán
A
Szentatya november elsején, Mindenszentek ünnepén keltezte enciklikáját,
amelyet az OR november 3-i számának fő helyén tett közzé eredeti latin nyelven
és olasz fordításban.
„Nagy
örömünkre szolgált az a tudat, hogy nemcsak az egész katolikus világ püspökei,
hanem más egyházak lelkészei és hívei is lelkesen csatlakoztak felhívásunkhoz,
melyet legutolsó, „Luctuosissimi eventus” kezdetű körlevelünkben tettünk közzé,
hogy közös imádsággal ostromoljuk az eget és így imánk hathatós legyen.
Ezért
most szívből jövő hálával akarunk köszönetet mondani Istennek, mert megindult a
sok könyörgésen, különösen az ártatlan gyermekek imáin és úgy látszik, végre
feldereng az igazságosságra alapozott béke új korszakának hajnala Lengyelország
és Magyarország népei számára.
Nem
kisebb örömmel vettük tudomásul, hogy szeretett fiainkat, Stefan Wyszyński
bíborost, Gnieznó és Varsó érsekét, valamint Mindszenty József bíborost,
esztergomi érseket, akiket a múltban eltávolítottak székükből, visszaállítottak
méltóságukba és felelős hivatalukba, ahol örvendező tömegek fogadták őket
diadalmas üdvözléssel, miután ártatlannak és igazságtalanul megvádoltnak
jelentették ki őket. Reményt táplálunk aziránt, hogy ez jó előjele mindkét
országban az újjászervezésnek és a béke megteremtésének, az eddiginél józanabb
és jobb jogrend alapján. Ezért még egyszer azzal fordulunk ezen országok
valamennyi katolikusához, hogy összhangban egyesítve erőiket, csoportosuljanak
törvényes pásztoraik köré és így szorgalmas munkával ennek a szent ügynek
továbbvitelére és megerősítésére szenteljék magukat. Mert ha egy ilyen alkalmat
elszalasztanának, akkor sohasem tudnák elnyerni a valódi békét”.
XII.
Piusz pápa atyai jókívánságai Mindszenty József bíborosnak, Magyarország többi
főpásztorának és minden hívének
A
Szentatya latin nyelvű táviratban köszöntötte „szeretett fiát”, Mindszenty
József bíborost kiszabadulása alkalmából, arról biztosítva a magyar Prímást,
hogy lélekben közel áll hazájához. Hálát ad Istennek, aki meghallgatta minden
hívő szüntelen könyörgését, és kegyelme felragyogtatta a Bíboros hitét és
erényét olyan sok és nagy szenvedés közepette, amelyeket Krisztusért vállalt.
„Legyen ez kedvező előjel a szeretett magyar nemzet számára; apostoli
buzgóságod és veled együtt a többi püspök buzgósága révén, amelyet nagylelkűen
viszonoznak híveitek, virágozzon fel a katolikus élet, megújulva olyan sok
veszélyes tévedés és sok vérontás után, ragyogjon mindig fel az egyházhoz és az
Apostoli Székhez való hűséges ragaszkodás, amit őseitektől örököltetek.
Miközben e napok gyászos eseményei áldozatainak örök nyugalmáért fohászkodunk,
Neked, szeretett Fiúnk, aki mindig jelen voltál lelkünkben és imáinkban, az
isteni segítséget kívánva szívből jövő apostoli áldásunkat adjuk, amelyet
kiterjesztünk a többi főpásztorra, a papságra és minden hívőre, különösen
azokra, akiket a jelen súlyos csapásai érintettek.
A
szerdai általános kihallgatás Castel Gandolfo-ban
A
szerdai általános kihallgatás a hívek kitörő lelkesedése jegyében zajlott,
különösen számottevő volt papok, szerzetesek, szeminaristák jelenléte, a
Katolikus Akció fiataljainak részvétele. A Castel Gandolfo-i pápai palota
udvarát megtöltő sokaság hosszantartó éljenzéssel fogadta a Szentatyát. A
különböző pápai szemináriumok, egyházi intézetek, plébániák hívei között jelen
voltak a Római Pápai Magyar Intézet papjai is. A zarándokcsoportok a következő
országokból érkeztek: Egyesült Államok, Kanada, Anglia, Németország, Ausztria,
Spanyolország. Amikor a Szentatya a magyar papokat köszöntötte, a tömeg
tapsviharban tört ki, hogy így fejezze ki a testvéri nemes magyar nép iránti
rokonszenvét és szeretetét, egyben kinyilvánítsa Jézus Krisztus helytartójának,
hogy közel áll hozzá, különösen ebben az órában, egyesülve az imában a Legfőbb
Pásztor szándékai szerint.
Bizonytalan
helyzet Magyarországon
Szovjet
csapatok áramlanak magyar területre a Szovjetunióból – aggodalom és
bizalmatlanság a lakosság körében. A november 2-i bécsi tudósítás szerint
a világ ismét aggódik a hősies magyar nép sorsáért. A szovjet csapatok,
brutális pálfordulással széleskörű offenzívát indítottak a magyar szabadságharc
erői ellen. A politikai helyzet részletes ismertetése után a tudósítás arról
tájékoztat, hogy az osztrák dolgozók pénteken délelőtt egyperces csenddel
adóztak a magyar szabadságharc elesettjei emlékének.
Puskás
Ferenc büszke a szabad hazáját képviselő Honvéd csapatra
November
elsején este Bécsbe érkezett a Honvéd labdarúgó csapata, amely egy sor
mérkőzést játszik majd Nyugat-Európában. A csapat tagja Puskás is – akinek az
előző napokban halálhírét keltették. Puskás büszkének mondta magát, hogy részt
vehet egy olyan magyar csapatösszeállításban, amely a szabad Magyarországot
képviseli. A sportoló azt is hozzá tette, hogy hazájában a csapatok ismét régi
nevüket használják, vagyis a Vörös Lobogó, a Dózsa és a Kinizsi ezután majd
újból MTK, Újpest, Ferencváros névre hallgatnak. Csak a Honvéd őrizte meg régi
nevét, mivel – mondta Puskás – a magyar hadsereg csodálatosan viselkedett
ezekben a napokban.
A
Szentatya segítségnyújtása Magyarországnak
XII.
Piusz megbízásából a Pápai Segélynyújtó Művek (POA) elnöke, Ferdinando Baldelli
püspök Rómából Bécsbe repült, ahonnan tovább folytatja majd utazását
Budapestre. Baldelli püspököt útjára elkísérte a Caritas Internationalis
titkára, Karl Johannes Bayer, aki felveszi a kapcsolatot Magyarországon az
egyházi hatóságokkal, hogy biztosítsa a hősies magyar népet a pápa atyai
gondoskodásáról és kifejezze a világ minden katolikusának testvéri keresztény
szolidaritását.
A
Caritas Internationalis felhívása
A
Katolikus Karitász Nemzetközi Konferenciája felhívást intézett az egyes nemzeti
szervezetekhez. Ebben megállapítják, hogy a magyarországi események hallatára
mindenütt spontán gyűjtéseket rendeztek a Szent István földjén élő testvérek
megsegítésére. A magyar Karitász, amit a közlemény szerint Mindszenty bíboros
újjászervezett, biztosítani tudja a segélyek rendezett elosztását. Budapesten a
Caritas Internationalis elnöke és titkára felveszik a kapcsolatot a Bíboros prímással,
és tolmácsolják neki a pápa atyai aggodalmát Magyarország szeretett népe iránt.
1956.
november 4. vasárnap
A
szovjet csapatok megakadályozzák a magyar nép számára érkező segélyeket
Szalagcímek
a november 4-i, vasárnapi számból: a felkelők rádióadói szerint Budapesten
kiújultak a harcok – híresztelések szerint tárgyalás folyik az orosz és a
magyar hatóságok között - az USA 28 millió dollár értékű segélyt irányzott elő
Magyarországnak
Eisenhower
elnök a következő nyilatkozatot tette közzé: „Egész Amerika tisztelettel adózik
ezekben a nehéz napokban a magyar nép bátorságának és áldozathozatalának,
eltökélt szándékának, hogy visszaszerzi szabadságát”.
Imák
a Csend egyházáért
Mindenszentek
ünnepén a Santa Maria Maggiore bazilikában, a „Salus Populi Romani” Szűzanya
kegykép előtt szentmisét mutattak be a Csend egyházáért. A bazilika
kápolnáját zsúfolásig megtöltő hívek között jelen volt az elnyomott országok
számos menekültje is. A szertartás végén Mariano Strojny lengyel prelátus, a
Csend egyházai nemzeteinek képviseletében hálát adott a Szűzanyának Wyszyński
és Mindszenty bíborosok kiszabadulásáért és azért, hogy visszatérhettek
székhelyükre. Kiszabadulásukért XII. Piusz pápa szándékának megfelelően, ezen a
kegyhelyen is buzgón imádkoztak számos alkalommal a Nemzetközi Mária Akadémia
kezdeményezésére. A hálaadó imát meghatottan és vigaszként fogadták a
jelenlévők, megerősödtek az Úr irgalmasságába és jóságába helyezett bizalomban,
amelyben soha nem fogyatkoztak meg. Külön megemlékeztek a magyar szabadságharcban
elesett ezrekről is.
1956.
november 5-6, hétfő-kedd
A
magyar nép hősies áldozata
A
moszkvai csapatok véres megtorló akciója – a szovjetek leblokkolták a
menekültek áradatát - Ellenállás a megszállók elképesztően nagy túlerejével
szemben - Az utolsó drámai felhívások - ezekkel a szalagcímekkel kezdődik a
vatikáni napilap első oldalán a Magyarország szovjet megszállásáról szóló
részletes beszámoló.
A
magyar tragédia folytatódik
Egy
népre, amely felkelt saját élete, szabadsága és az emberi méltóság védelmében,
tűzzel-vassal lesújtott egy olyan elnyomás, amelytől remélte, hogy megszabadul.
Ágyuk és tankok visszaállítanak és rákényszerítenek Budapestre egy olyan
rendszert, amelyet egy egész nép visszautasított és elűzött. Ennek a kegyetlen
epizódnak talán nincs precedense a történelemben, vagy ha van is, rendkívül
ritka és nem ilyen nagyméretű. Semmilyen ürüggyel sem lehet igazolni ezt az
elnyomást.
A
brutális erővel és a kiontott vérrel szemben felemeli szavát a keresztény
lelkiismeret, összhangban Mindszenty bíboros szavaival, amelyeket a szemben
álló felekhez intézett. Miközben megkülönböztette az igazságosság ügyét a
jogtalanságétól, mindenkit békére és keresztény szeretetre szólított fel, annak
az áldozatnak a tekintélyével, aki, amint szabadon szólhatott, azonnal a
legnemesebb példáját adta a keresztény megbocsátásnak.
A
civilizált világ felháborodott reakciója
A
magyar nép ellen elkövetett újabb szovjet agresszió az egész civilizált
világban felháborodott és spontán reakciót váltott ki. Washingtoni diplomáciai
körökben a Magyarország elleni hirtelen orosz katonai támadást a legnagyobb
kollektív mészárlásnak tekintik, amire a modern történelemben sor került.
Megjegyezzük, hogy az USA-ban, ezekben a napokban tartották az elnökválasztást,
ezért számos külföldi megfigyelő volt jelen az országban.
Ann
Arborban, Michigan államban három orosz küldött tanulmányozta a választási
kampányt. A helyi egyetem diákjai a következő szovjetellenes feliratokkal
tüntettek ellenük: „Megmostátok vértől szennyes kezeteket, mielőtt Amerikába
jöttetek volna?”. New York-ban tegnap több mint tízezren vettek részt a magyar
népfelkelés véres elnyomása ellen tiltakozó „gyászmenetben”. Lengyelek, lettek,
észtek és ukránok csatlakoztak a magyar származású amerikaiakhoz a Fifth
Avenue-n gyászszalagos zászlóval végig haladó szomorú menethez, amelynek élén
nők a rózsafüzért imádkozták.
Az
amerikai sajtó, szinte kivétel nélkül rendkívül energikus hangon szólalt meg.
„Vádoljuk a Szovjetuniót, amiért végre hajtotta a leggyalázatosabb árulást és a
legszégyenteljesebb csalást, amire emberemlékezet óta nem volt példa”.
A
francia újságok, szokás szerint a szélsőbaloldaliak kivételével, keményen
elítélik a magyarországi szovjet megszállást. A független „Parisien Libéré”
megállapítja: „A magyarországi mészárlás felülmúlja mindazokat a
szörnyűségeket, amelyeket Sztálin el mert követni”. Le Figaro: Eltűntek a
hruscsovi mosolyok. Az öreg despota (Sztálin) árnyéka kikel a sírból.
Zsarnokság nélkül a kommunista uralom összeomlik.
Koppenhágában
rendőrök százai kordonnal védték a szovjet nagykövetséget dánok ezreivel
szemben, akik méltatlanságuknak adtak hangot. A tüntető tömeg feliratos
táblákat emelt magasba: „Le a kezekkel Magyarországról! Oroszok kifelé!”
Hatalmasra növekedett a tüntetők száma, amikor csatlakoztak hozzájuk a közeli
stadionból kiáramló személyek, akik a dán-holland válogatott mérkőzésen vettek
részt. A mérkőzés elején egy perces néma csenddel adóztak a magyaroknak.
Új-Delhiben
az indiai kommunisták „Új korszak” hetilapja megállapította, hogy az indiai
demokratikus erőket mélyen megrendítették a magyar események.
Rejkjavikban,
Izland fővárosában kétezer diák és értelmiségi tartott tiltakozó nagygyűlést,
elítélve az orosz agressziót. A szovjet legátushoz meneteltek, azonban a
személyzet nem fogadta őket. A tömeg, amelynek száma közben ötezerre nőtt,
hosszasan ezeket a jelszavakat kiáltozta: „Le Oroszországgal, éljen
Magyarország!”
Amszterdamban
tegnap este és ma reggel nagyszabású megmozdulások voltak az orosz agresszió
ellen. A tüntetők kövekkel megdobálták a szovjet kereskedelmi képviseletet.
Hágában, Rotterdamban és Utrechtben is voltak tüntetések.
Stuttgartban
a nyugatnémet szocialista vezető azt nyilatkozta, hogy a szovjet orvtámadás „az
emberiség ellen elkövetett bűntény”.
Bernben
a svájci munkások szövetsége „méltatlankodva” elutasította a Moszkvából
érkezett meghívást egy szovjetunióbeli tanulmányútra a magyarok elleni véres
szovjet beavatkozás miatt. Ha elfogadnák a meghívást, akkor az egész szabad
világ úgy tekintene a svájci szakszervezeti tagok szovjetunióbeli látogatására,
mint egy késdöfésre a magyar nép szabadságharca és minden nép ellen, akik a
szovjet elnyomás ellen fellázadnak.
Brüsszelben
Spaak külügyminiszter azt nyilatkozta a rádióban, hogy Oroszország,
magyarországi tettével összetört minden reményt, amit a közelmúltban a szovjet
kommunizmus fejlődéséhez fűztek.
Tarragonában
több mint négyezren vettek részt egy gyászszertartáson az orosz agresszorok
elleni küzdelemben elesett magyarok lelki üdvéért. Strasbourgban, az Európa
Tanács székhelyén félárbocra eresztették a zászlót a magyarországi tragikus
eseményeket gyászolva.
Szolidaritás
a hősies magyar néppel, részvét az áldozatok miatt
Lercaro
bíboros, bolognai érsek kezdeményezése
Az
egész félszigeten vallási szertartásokat és szolidaritási tüntetéseket
tartottak a magyar testvérekért, akiket kegyetlenül és orvul megöltek az orosz
hadsereg tankjai.
Lercaro
bíboros tegnap este felhívást intézett egyházmegyéje papjaihoz és híveihez a
következő jegyzékben: „Meghalunk Magyarország szabadságáért és Európa
szabadságáért” – ez volt az utolsó hang, ami ma reggel Budapestről érkezett. Az
egyház és az egész magyar közösség legyilkolásával szemben a bolognai helyi
egyház gyászba borul. Újabb rendelkezésig tilos ünnepre harangozni. Minden este
6 órakor minden templom halottakért harangozzon. A város minden templomának
kapuján továbbra is fenn maradnak a gyász jelei, mint ünnepélyes temetési
szertartások idején. Minden templomban imádkozzanak a magyar nép szabadságáért
és a világbékéért. Javasoljuk, hogy a hívek minden nap imádkozzák el a
Boldogságos Szűz rózsafüzérét.
„A
Szent Petronius bazilikában november 6-án este 6 órakor engesztelő szertartást
tartok” – írta közleményében Lercaro bíboros.
A
papoknak és a szerzeteseknek azt javasolta, hogy ajánlják fel zsolozsmájukat a
magyar halottakért. A szemlélődő szerzetesközösségektől is külön imákat kért. A
hívek gyakorolják az önmegtagadás és áldozathozatal cselekedeteit. Elérkezett
az az óra, amikor a keresztények nem engedhetik meg maguknak a pihenést, vagy a
buzgóság lanyhulását. „Minden megkereszteltet, aki idáig valamilyen módon
támogatta pártállásával, együttműködésével és rokonszenvével a kommunizmust,
amely felelős egy nép lemészárlásáért és fegyveres erőszakot követ el a
vallásszabadság és a polgári szabadság ellen, a magyar fiatalok, diákok és
munkások legfőbb felhívásának tolmácsolójaként arra kérek, hogy
lelkiismeretesen vizsgálja felül helyzetét. Megújítom felhívásomat a
segélynyújtásra, amellyel tegnap visszhangoztam a magyar szabadság hősének,
Mindszenty bíborosnak az aggódó fohászát” – írta Lercaro bolognai bíboros
érsek, majd áldásával zárta felhívását.
A
Nándorfehérvári diadal 500. évfordulója
Palermóban
ünnepélyes engesztelő szentmisét mutatott be a székesegyházban Ruffini bíboros
érsek. A régi magyar zászlóval letakart ravatal mellett lerótták tiszteletüket
a helyi hatóságok képviselői, a régió elnöke és a hívek.
Milánóban
a magyar kolónia tagjai a Szent Sír templomban gyűltek össze, mint a hónap
minden első vasárnapján a szentmisére. P. Fábry Antal SJ magyarul szólt
menekült honfitársaihoz. Emlékeztetett rá, hogy idén van a nándorfehérvári
diadal 500. évfordulója, amely a magyar nép törökök feletti győzelmét, egyben
Európa népeinek megmenekülését jelentette. Azóta Magyarországon minden délben
felhangzik a szabadulás harangszava.
Ma
Szent István népe ugyanazokért a szabadság eszmékért küzd – mondta Fábry atya.
Vigaszt és reményt jelent a magyar nép számára az a tudat, hogy az egész világ
egyesül és szenved vele. A jelenlévők a mély meghatottság pillanatait élték át,
miközben a szertartás a végéhez közeledett és ünnepélyesen felhangoztak egy
magyar egyházi népének hangjai. A szentmise után a hívek Kossuth-címeres
zászlójukkal elindultak az Érseki palota felé. Milánó központi utcáin elhaladva
fogadták a lakosság meghatott tiszteletadását.
Montini
milánói érsek megáldotta és megcsókolta a Kossuth-címeres magyar zászlót
Az
érseki palota udvarán – ahol egy Magyarországra induló autókonvoj állt – a
menet megérkezése után nem sokkal megjelent Montini érsek (Boldog VI. Pál),
hogy megáldja a gépkocsikat. „Isten áldását adjuk ezekre a testvéri
adományokra, amelyeket a milánóiak karitatív lelkülete küld Mindszenty bíboros
hősies népének, amely ezekben az órákban olyan nehéz megpróbáltatásokat él át.
Vajon megérkeznek-e ezek az ajándékok?” – tette fel a kérdést a főpásztor. Már
így is értékesek a szívnek az adományozók szempontjából, kifejezik a szállítók
karitatív szolgálatát, egyben a keresztény szeretet jele két nép között. Ha nem
érkeznek meg, akkor az újabb bizonyítéka lesz annak, hogy mennyire hamis volt a
béke neve azok részéről, akik ma ilyen kegyetlenül bánnak egy védtelen néppel,
felhasználva a háború legkegyetlenebb eszközeit” – mondta Montini érsek. Az
autókonvoj és a magyar zászló megáldása után, amelyet a milánói érsek
megcsókolt, miközben a jelenlévő magyarok arcát könnyek öntötték el, a
főpásztor a palota kihallgatási termében fogadta a magyar kolóniát. Itt
megismételte a remény szavait és jókívánságait a magyar nép számára. Miközben a
jelenlévők letérdeltek, hogy imádkozzanak az Érsek úrral, egy magyar fiatal
hangosan elmondott egy nemzeti imát: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában!”
Húszezer
római dolgozó imája az elhunyt magyar hősök lelki üdvéért
November
4-én, vasárnap este húszezer római dolgozó emlékezett meg elhunyt társaikról a
Verano-i temetőben. A holtak lelki üdvéért mondott imáikba belefoglalták a
hősies magyar testvéreket, akik ezekben a tragikus napokban áldozták fel
életüket a dicsőséges és egyenlőtlen harcban a szabadságért.
Az
ünnepélyes szertartás impozáns körmenettel kezdődött, a hívek a temető előtti
térről indulva jutottak el az Elesettek emlékművéhez. A szabadtéri szentmisét
Francesco Gastaldello atya mutatta be, a munkások lelkipásztori ellátásáról
gondoskodó mű, az ONARMO káplánjainak koncelebrálásával. Ferdinando Baldelli
püspök, az ONARMO főigazgatója nem volt jelen a szertartáson, mivel útra kelt,
hogy teljesítse XII. Piusz pápától kapott karitatív küldetését a gyötrelmektől
sújtott magyar nép érdekében.
Az
ONARMO – Opera Nazionale di Assistenza Religiosa e Morale degli Operai – a
Munkások Vallási és Erkölcsi lelkipásztori ellátásának Országos Művét 1926-ban
hozták létre a munkások vallási, szociális, egészségügyi és gazdasági
támogatására, különös tekintettel a legszegényebbekre. 1971-ben oszlatták fel.
A szertartás mély spiritualitását jellemezte, hogy öt pap több mint egy órán át
osztotta ki a szentostyákat az áldozáshoz járuló híveknek.
1956.
november 7, szerda
XII.
Piusz pápa újabb enciklikája a magyarországi rendkívül gyászos események
kapcsán
A
szovjet invázió másnapján, november 5-én intézett körlevelét a Szentatya az
egész világ híveihez. A Datis nuperrime k. körlevélben a pápa utal rá, hogy egy
nemrég kiadott enciklikájában, amelyet „a katolikus püspökökhöz intéztünk,
annak a reménynek adtunk kifejezést, hogy a nemes magyar nép számára végre
talán felvirradt az igazságra és a szabadságra alapozott béke új hajnala, mert
úgy látszott, hogy kedvezően alakulnak a dolgok a nemzet életében. A később
érkezett hírek azonban fájdalmas keserűséggel töltötték el lelkünket. Megtudtuk
ugyanis, hogy a magyar városokban és falvakban ismét folyik a polgárok drága
vére, mert lelkük mélyéből vágynak az igazi szabadság után; az ország éppen
hogy felállított intézményeit felforgatták; megsértették az emberi jogokat, és
idegen fegyverek segítségével új rabszolgaságba taszították a vértől ázott
nemzetet.
Kötelességünk
diktálja, hogy felemeljük tiltakozó szavunkat és bánkódjunk a fájdalmas
események felett, melyek keserű fájdalmat és méltatlankodást keltettek nemcsak
a katolikus világban, hanem minden szabad nemzet körében. Fontolják meg végre
azok, akiket felelősség terhelt azokért a gyászos eseményekért, hogy a népek
igazi szabadságát sohasem lehet vérbe fojtani. Nekünk, akik atyai lélekkel
tekintünk minden népre, ünnepélyesen ki kell jelentenünk, hogy minden erőszak,
minden igazságtalan vérontás, bármely részről induljon is ki, mindenkor tilos.
Ismét sürgetnünk kell minden népet és társadalmi osztályt, hogy teremtsék meg
már a békét, amelynek igazságosságon és szabadságon kell alapulnia, és éltető
tápláléka a szeretet.
Istennek
Káinhoz intézett szava: Testvéred vére hozzám kiáltott a földről (Ter 4,10) még
ma is teljes mértékben érvényes. A magyar nép vére is az Úrhoz kiált, aki, mint
igaz bíró az egyszerű polgárokat rendszerint csak haláluk után bünteti meg
bűneikért, de az uralkodókat és nemzeteket néha még életükben sújtja igazságtalanságaikért,
amint ezt a történelem példái elénk tárják. Hasson az Isten ezeknek a felelős
embereknek a lelkére, hogy végre véget érjen az igazságtalanság, minden erőszak
megszűnjék és minden nép egymás közötti békében élve, ismét megtalálja a jogos
rendet a higgadt nyugalom légkörében.
Azért
küldjük imáinkat az Istenhez, hogy azok, akik halálukat lelték ezekben a
szomorú napokban, különleges módon élvezhessék az örök világosságot és békét a
mennyben; szeretnénk továbbá, ha minden keresztény egyesítené könyörgését a
Mienkkel ezért a szent célért. Midőn ezeket az érzéseinket tudomástokra hozzuk,
szívből küldjük nektek, Tisztelendő Testvérek, és híveiteknek, különösen pedig
a szeretett magyar népnek apostoli áldásunkat, a mennyei kegyelem jelét és atyai
jóakaratunk bizonyítékát.
Az
újabb pápai enciklikát elemző vezércikk ezekkel a szavakkal zárul: „Egy nép
szívét halálos ütés érte, egy olyan nép szívét, amely szent a történelem és
Európa hálája számára – 270 évvel ezelőtt Budát felszabadították a megszállóktól
és ekkor örökre megszűnt a veszély, amely a földrész keresztény biztonságát
fenyegette. Csak ha a civilizált világ és Európa mentes marad attól a rossztól,
amely Szent István gyermekeire zúdult, csak akkor reménykedhetnek abban, hogy
végleg felszabadulnak alóla örökre“. Az egész itáliai félszigeten fokozódnak a
magyar néppel való szolidaritás megnyilvánulásai
Roncalli
bíboros, velencei pátriárka (a későbbi Szent XXIII. János pápa) felhívása
„A
pillanat súlyossága és magyar testvéreink szenvedésében való részvételünk
jeleként elrendelem, hogy a Szent Márk székesegyház harangjai egy héten át este
6 órakor öt percen át a halottakért harangozzanak. A harangok zúgása –
különösen a Szent Márké – mindenkit szomorú gondolatokra és alázatos imára
késztet majd.
Miközben
a vihar órájában a magyar nép a kedves Mennyei Édesanyához fordul és atyái
hagyományát követve fohászkodik Magyarország Királynőjéhez, mi a Győzedelmes
Szűz Máriához, Nikopeia-hoz fordulunk ugyanazzal a fohásszal. November 6-tól
13-ig kegyképét kiállítjuk, hogy a hívek leróhassák előtte tiszteletüket“.
Loreto-ban,
a Szent Ház bazilikában ünnepélyes gyászmisét mutattak be a magyar
elesettekért. P. Pellegrino beszédében többek között ezt mondta: “Az egyháznak
soha nem volt küldetése, hogy felkeléseket mozdítson elő; de nem mond le arról
a jogáról és kötelességéről, hogy megmondja, melyik oldalon áll az igazság és
melyiken az igazságtalanság, mi a törvényesség és mi a jogtalanság, amikor egy
nép saját sorsáról dönt. A Szentatya enciklikái ékesszóló és azonnali válaszok
voltak a magyar nép által elindított küzdelemre, amellyel megkísérelték
megmenteni alapvető emberi, vallási és politikai jogaikat“.
Amalia Valmarana, az olasz nők nevében táviratot intézett (Giovanni
Gronchi) államfőhöz: „A magyar nemzetet a lélek legnemesebb és
megsemmisíthetetlen értékeiben sújtották a gyászos események. Az olasz nép
mutassa ki világosan testvéri szolidaritását a bátor és hősies magyar néppel,
ítélje el az embertelen agressziót és szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat
a Szovjetunióval“.
Bejegyzések
