Évközi huszonhatodik hét keddje

Évközi huszonhatodik hét keddje

Az ember néha egészen indulatos, s lássuk be, ilyenkor túlzásokra vagyunk képesek. Bizonyos élethelyzetekben magával ragad minket a hevesség, az indulat, nem vagyunk képesek uralkodni magunkon, s olyan dolgokat mondunk vagy teszünk, amelyeket normális esetben sosem. Ilyesmi indulatról olvasunk a mai evangéliumban. Jakab és János apostolokat elkapja az indulat, felháborodnak azon, hogy Jézust nem fogadják be az egyik faluban. Az elutasítás egyébként nem kifejezetten Jézusnak vagy tanítványainak szól, mert abban a korban a szamaritánusok, azaz a szamariai országrészben élők meglehetősen ellenséges viszonyban voltak a többi zsidóval, amely például abban mutatkozott meg, hogy nem adtak szállást azoknak, akik a jeruzsálemi zarándoklatra igyekeztek.
Jézus helyteleníti két apostola gondolkodását, lelkületét, akik isteni büntetést szeretnének eszközölni a szamaritánusokra. Kijelenti, hogy Istennek soha nincs szándékában a pusztítás, nem akarja az ember kárát. Megmenteni, megváltani jött az embereket, mert a mennyei Atya az emberek üdvösségét akarja.
Indulataink megfékezését szolgálja, ha nem ellenségként, hanem barátként, testvérként tekintünk a másik emberre, s ezt akkor is megtesszük, amikor ő nem a mi elképzeléseink szerint beszél vagy cselekszik.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Miasszonyunk, Istennek szent Anyja, minden asszonyok között az első, aki fogadalommal az Úrnak szentelted szüzességedet, kérlek téged, nyerd meg nekem szent Fiadtól azt a kegyelmet, hogy a mai naptól kezdve ő legyen lelkem jegyese. Megígérem neked és neki, hogy soha nem lesz más jegyesem, mint ő, és mindent megteszek, ami tőlem függ, hogy tisztán és folt nélkül őrizzem meg magam egyedül neki, napjaim során életem alkonyáig.
Sziénai Szent Katalin

Himnusz CCCI.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Felharsan már a kakasszó,

éj sötétet old e jel,

és az éjfél vak rémeit

mint felleget űzi el.

Jóságos Úr, hozzád térünk,

s buzgón kérünk, légy velünk.

Erős, éber Őrként jöttél,

embereknek fényeként,

mikor földön nagy csend honolt,

s ráborult a néma éj,

a halandó emberi nem

halálának jeleként.

Kérünk, Krisztus, ébressz minket,

űzd el gonosz álmaink,

és az éj e börtönéből

kegyelmeddel szabadíts;

add vissza a fényt szemünknek,

életutunk társa légy.

Áldunk téged és Atyádat,

s áldjuk együtt Lelkedet,

a Hármas-egy Istenséget,

békét, fényt és életet,

s neve minden másnál drágább,

minden méznél édesebb! Ámen.

 

 

A gyűlöletre szeretettel válaszolni – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Ferenc pápa vasárnap, szeptember 25-én a hívekkel imádkozza az Úrangyalát. 

Boldog Engelmar Unzeitig példájára tegyünk tanúságot a reménységről!

A katekéták jubileumi szentmiséje végén, az Úrangyala elimádkozása előtt Ferenc pápa utalt rá, hogy szombaton Würzburgban a boldogok sorába iktatták Engelmar Unzeitig atyát, mariannhilli német misszionáriust, akit a hit iránti gyűlöletből öltek meg a dachaui koncentrációs táborban. A gyűlöletre szeretettel, a kegyetlenségre szelídséggel válaszolt. Példája segítsen mindnyájunkat, hogy tanúságot tegyünk a szeretetről és a reményről a nehézségek közepette is – hangzott a pápa fohásza.

A család és az élet védelme

A Szentatya csatlakozott továbbá a mexikói püspökökhöz, akik támogatják az egyház és a polgári társadalom elkötelezettségét a család és az élet védelmében, amely napjainkban különleges figyelmet igényel mind lelkipásztori, mind kulturális szempontból. A pápa biztosította Mexikó szeretett népét: imádkozik, hogy szűnjön meg az erőszak, amely ezekben a napokban néhány papot is sújtott.

A siketek és nagyothallók világnapja

Emlékeztetett rá, hogy vasárnap volt a siketek és nagyothallók világnapja. Köszöntötte a Szent Péter téren megjelent képviselőiket és arra bátorította őket, hogy járuljanak hozzá egy mindenkit befogadó egyház és társadalom építéséhez.

Köszönet a katekétáknak szolgálatukért

Végül Ferenc pápa megköszönte a katekétáknak szolgálatukat az evangelizálásban, a hit átadásában. Szűz Mária segítse őket, hogy kitartóak legyenek a hit útján és életükkel tegyenek tanúságot arról, amit a katekézisben tanítanak.

Évközi huszonhatodik hét hétfője

Évközi huszonhatodik hét hétfője

A Szentírás a kezdetektől fogva hirdeti, hogy az igazán értékes dolgokat, életünk leginkább megbecsülendő kincseit nem kiverekedjük magunknak, nem megharcolunk érte és nem erőszakkal szerezzük meg, hanem ajándékként, jutalomként kapjuk. Sok mindenért meg kell küzdenünk az életben és nem várhatjuk azt, hogy minden jóban ingyen, munka nélkül részesüljünk, de ami igazán értékes az életünkben, azt Isten adományaként kapjuk.
Mindezek fényében nem sok értelme van az emberek egymás közti versengésének. Az apostolok azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük. És mi is feltehetjük a kérdést: ki a nagyobb ember? De mi értelme van ennek a kérdésnek? Miért akarnánk a másik ember fölé kerülni? És miért akarnánk őt magunknál kisebbnek látni? Isten mindannyiunkra úgy tekint, mint gyermekeire és nem tesz különbséget az emberek között. Jóságát és szeretetét mindenki felé kimutatja. A gyermek azért lehet példa a keresztény ember számára, mert elfogadja szülei gondoskodását, törődését. Nem törtet, nem tülekszik, nem akar mások elé kerülni, hanem elfogadó és engedelmes. Ezzel a lelkülettel fogadjunk mindent, amit Isten ad nekünk. Így valósul meg bennünk és növekszik általunk az Isten országa.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, Uram, Teremtőm és Megváltóm, újítsd meg ma bensőmben Szentlelkedet, végy be fogadott gyermekeid sorába, mint újszülöttet, hogy örvendve hirdessem az ígéret fiaival: elnyertem kegyelmed árán, amit a természet nem adott meg.

Krisztus Vére, a megostorozáskor kiserkent Vér,

Krisztus Vére, a megostorozáskor kiserkent Vér,

üdvözíts minket!

Mózes és a próféták, azaz a Szentírás sokkal hatalmasabb és érdekesebb eseményekről beszél, mint amilyen egy halott visszatérése a földi életbe. Mózesnél arról olvasunk, hogy Isten teremtő, aki a világot szavával, azaz puszta akaratával hozta elő a nemlétezésből, s arról, hogy Ábrahámot kiválasztotta, és ígéretet tett neki, hogy egy utódjában majd a föld valamennyi népét megáldja. A prófétáknál pedig – a mai vasárnap is – arról olvasunk, hogy a henyélők tobzódásának vége lesz, és Isten ítéletet tart a világ fölött: az igazak ragyogni fognak, az érzéketlen szívűek és bűnbánatot nem tartók viszont elkárhoznak.

Csak aki a Mózes és a próféták által adott kinyilatkoztatásból ismerte meg Istent, és aki ehhez a kinyilatkoztatáshoz szabja tetteit, annak számára volna mondanivalója egy halott test szerinti megjelenésének, mert ő valóban megrendülne, és még inkább úgy élne, ahogy Mózestől és a prófétáktól tanulta. Bizonyíték erre Lázár feltámasztása Betániában. A főpapok a szadduceus párt eminensei, amikor hallottak Lázár feltámasztásáról, nemhogy hittek volna, de őt is meg akarták ölni, mert kényelmetlen volt számukra mint Jézus isteni hatalmának élő bizonyítéka. Érthető is ez a reakciójuk, hiszen ők a prófétákra sem hallgattak, Mózes törvényét pedig kiforgatták. Ellenben Mária és Márta nemcsak örvendeztek testvérük viszontlátásán, hanem hitük is elmélyült a csoda láttán, úgy, hogy a jézusi, vagyis a hiteles zsidó hitből átléptek a Jézusba vetett hitbe. Hallották Jézus kijelentését: „Én vagyok a feltámadás és az élet”, és megértették, hogy aki benne hisz, az halála után nem ebbe az életbe jön vissza még néhány évre, évtizedre, hanem az ő örök dicsőségében részesül.

Urunk, Jézus Krisztus, adj, kérünk, értő fület és figyelmes szívet igéd hallgatására, hogy Mózes és a próféták olvasása felforrósítsa, a róluk szóló igehirdetés pedig lángra lobbantsa bensőnket, mint az emmauszi tanítványokét, akiket Mózes és a próféták jövendöléseinek magyarázatával készítettél elő feltámadásod kinyilatkoztatásának befogadására. Segíts minket kegyelmeddel, hogy földi életünkön meglátsszék, hogy az új, halhatatlan élet csíráját hordozzuk szívükben.

 

Krisztus Vére, a töviskoronától kicsordult Vér

Krisztus Vére, a töviskoronától kicsordult Vér,

üdvözíts minket!

Mindannyiunknak van tapasztalata a szenvedésről, ám helyesen gondolkodni és beszélni róla meglehetősen nehéz. Halálközeli állapot ez, amelyben a test és a lélek egyszerre van keresztre feszítve, úgyhogy amikor szenvedünk, nemigen vagyunk képesek még csak gondolkodni sem. Amikor azonban nem szenvedünk, akkor meg már azért vagyunk képtelenek hitelesen gondolkodni és beszélni róla, mert akaratunk ellenére elmegyünk a szenvedő mellett – amellett is, aki valaha mi voltunk, vagy éppenséggel leszünk. Ezért valódi sugalmazottság kell ahhoz, hogy a szenvedésről hitelesen tudjunk beszélni, s még inkább ahhoz, hogy arról szólhassunk, hogyan lehet megtalálni a szenvedésben a helyes viszonyulást Istenhez.

Jób könyve pontosan erre vonatkozó, Istentől adott, hiteles útmutatás. Jób megszaggatta ruháit és lenyírta a haját, mint egy nazír, mint egy próféta, mint aki belépett a legszigorúbb szerzetesrendbe. Igen, a szenvedés egyfajta rendbe lépés, szigorú elkötelezettség, ahol az embernek lehetősége van a legszorosabb kötelékkel Isten megrendítő misztériumához kötözni magát, vagy őt magát végleg elutasítani. Nincs középút. A szenvedés a legradikálisabb döntés meghozatalára kényszerít. Vagy leborulok Jóbbal, és elnémulva imádom a végtelen fölségű Istent, vagy fellázadok ellene, és a poklot választom.

Urunk Jézus, add meg kérünk, hogy Isten nevét ne csak akkor tudjuk áldani, amikor ajándékait tapasztaljuk, hanem akkor is, amikor szenvedéssel látogat meg minket. Állj mellettünk kegyelmeddel, hogy a szenvedés idején készek legyük találkozni azzal az Istennel, aki minden emberi okoskodást túlhalad, s kezében a szenvedés is csak eszköz, mellyel saját magához akar vonzani minket.

  

Himnusz CCC.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Föld vigadása, ég új ragyogása,

Nap hajnalfénye, Alkotód szülője,

ments meg a mélytől, védelmezz a vésztől,

Mária, kérünk!

Istennek égből te lettél a lépcső,

melyen Fölsége alászáll a mélybe,

nyújtsd karod nekünk, hogy a csúcsra érjünk,

légy te vezérünk!

Hirdeti rólad prófétai jóslat,

angyali rendek, apostoli szentek

egyként úgy zengik, hogy Isten után vagy

égben az első.

Szentháromságnak örökös imádat,

ő neked, Szent Szűz, mennyben koronát ad,

és megtesz téged a mi királynénkká

s édesanyánkká. Ámen.