2015. szeptember 7., hétfő

Ferenc pápa: Cinkos hallgatás övezi a keresztények üldözését



Ferenc pápa: Cinkos hallgatás övezi a keresztények üldözését


Ferenc pápa szeptember 7-én reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában mondott homíliájában kiemelte: ma tovább folyik a keresztények üldözése, miközben sok nagyhatalom cinkos módon hallgat – tudósít a Vatikáni Rádió.


A szentmisét az új kilíkiai örmény katolikus pátriárkával, XX. Gergely Péterrel közösen mutatta be a pápa, akit július 25-én választott pátriárkává az örmény katolikus egyház püspöki szinódusa. A szertartáson az egyházi közösség szentségi kifejeződésének jeléül közösen vették magukhoz az Oltáriszentséget. A szentmisén részt vett Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációja prefektusa, valamint az örmény katolikus egyház szinódusának valamennyi püspök tagja is.
A mai evangéliumi szakaszból kiindulva (Lk 6,6–11), melyben a farizeusok fölbőszülnek azon, hogy Jézus szombaton csodát tett, és ezért elveszejtésén tanakodnak, Ferenc pápa a keresztényüldözésről elmélkedett. E jelenség talán ma még erősebb, mint a kezdeti időkben: üldözik, megölik, elűzik, kisemmizik őket csupán azért, mert keresztények.
Kedves testvéreim! Nincsen kereszténység üldöztetés nélkül! Emlékezzetek a nyolcadik boldogságra – „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,10) –, amikor elvisznek titeket a zsinagógákba, üldöznek és szidalmaznak: ez a keresztény sorsa. És ma, mindazzal, ami a világban történik, amit oly sok hatalom cinkos hallgatása övez, melyek megállíthatták volna ezt a jelenséget, ez előtt a keresztény sors előtt állunk. Ugyanazt az utat járjuk, mint Jézus – hangsúlyozta a Szentatya.

Az egyik legtöbbet üldözött nép az örmény, amelyik elsőként vette föl a kereszténységet – emlékeztetett Ferenc pápa. – Csupán azért üldözték őket, mert keresztények. Ma elborzaszt minket a hírekben, amikor látjuk, hogy egyes terrorista csoportok elvágják az emberek torkát pusztán azért, mert keresztények. Gondoljunk az egyiptomi vértanúkra, akiket legutóbb a líbiai partokon fejeztek le, Jézus nevével az ajkukon. Az örmény népet üldözték, elzavarták hazájából segítség nélkül a pusztába. Ez a történet Jézussal kezdődött: amit Jézussal tettek, azt tették a történelemben testével, az egyházzal.
A pápa az örmény katolikus pátriárkával bemutatott első közös szentmisén testvéri öleléssel fordult minden örmény hívőhöz, megemlékezve szenvedéseikről és szentjeikről, akik az éhség, a hideg, a kínzás, a pusztaság áldozataiként vesztették életüket.

Az Úr adja meg nekünk, hogy teljesen megérthessük Istennek Jézusban való misztériumát, aki hordozza a keresztet: az üldöztetés, a gyűlölet, az üldözők haragjának keresztjét, mely a gonoszság atyjától ered. Urunk, add, hogy az egyház testében szeretetet érezzünk vértanúink iránt, és megérezzük saját vértanúi küldetésünket is. Mi nem tudjuk, mi fog itt történni. Nem tudjuk! De az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy ha egy napon itt is üldöznének minket, olyan bátor tanúságtétellel válaszoljunk, mint ezek a keresztény vértanúk, különösen az örmény nép keresztényei – fohászkodott a hétfő reggeli szentmisén Ferenc pápa.



A Megszentelt Élet Éve 248.



szeptember 7.

Kassai vértanúk ünnepe
Imádkozzunk a jezsuitákért!
  • Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya
Alapítójuk: Loyolai Szent Ignác
A Jézus Társasága jelenleg a katolikus egyház legnagyobb létszámú szerzetesrendje. Világszerte mintegy 18 000 jezsuita él, összesen 126 országban. Elsősorban lelkigyakorlatokkal, neveléssel és oktatással, és a médiával foglalkozunk valamint szociális és egyéb lelkipásztori tevékenységet végzünk.
Jelmondataink: Mindent Isten nagyobb dicsőségére! A hit szolgálata és az igazságosság előmozdítása.
Lelkiségünkből:
„Aki mindent Isten nagyobb dicsőségére tesz, annak minden imádság.”
„Legyen a lelked annyira szabad, hogy mindig meg tudd tenni az ellenkezőjét is.”
„Úgy cselekedj, mintha minden rajtad múlna, de úgy bízz Istenben, mintha minden rajta múlna.”
„Azokra vár a mennyekben a legértékesebb korona, akik minden munkájukat a tőlük telhető legnagyobb szorgalommal végzik. Mert nem elég önmagukban jó dolgokat tenni, jól is kell azokat tenni.” Loyolai Szent Ignác


Évközi huszonharmadik hét hétfője



Évközi huszonharmadik hét hétfője


Képzeljük magunk elé az evangéliumi történetet! Az egyik oldalon ott áll Jézus, a másikon pedig a farizeusok. A farizeusok Jézust figyelik, Jézus tekintete pedig feléjük irányul, belelát gondolataikba. Érezzük a feszültséget a jelenlévők között. Jézus tettrekészen várakozik, mert gyógyítani akar, a farizeusok is ugrásra készen állnak, hogy vádaskodásukkal lerohanják. Valahol ott van a béna kezű ember is, de őrá kezdetben senki sem figyel. És akkor hirtelen mindenkinek a figyelme a betegre irányul, akinek keze az Úr szavára azonnal meggyógyul, megszűnik bénasága.
Érdemes figyelnünk a szereplők magabiztosságára. Abban a pillanatban, hogy Jézus megpillantja a beteget, rögtön tudja, hogy mit fog vele tenni, tudniillik, hogy meggyógyítja, még akkor is, ha történetesen szombat van. A jelenlévő farizeusok is biztosak a dolgukban. Tudják, hogy nyert ügyük van, mert Jézus nem fog szótlanul és tétlenül elmenni a béna kezű ember mellett, s ha szombaton meggyógyítja, akkor cselekedetével megszegi a törvényt.
A gyógyítással Jézus ismételten annak adja tanújelét, hogy másképpen gondolkozik a törvényekről. Amíg a farizeusok számára a törvény tisztelete és megtartása az elsődleges, addig Jézusnál az ember, az ember gyógyulása előbbre való, mint a törvények. Őt semmiféle szabály nem korlátozhatja abban, hogy jót tegyen.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, Istenünk, előtted összeroppannak a térről és időről alkotott méreteink, előtted a legcsodálatosabb emberi tudás is csak töredék. Megközelíthetetlen fényesség vesz körül. Te mindettől egészen különböző! Hát riadjak föl már végre gyermekes képzelgéseimből, gondolatszegény csacsogásaimból, kikopott imaformuláimból, egyhangú kegyeskedéseimből! Vedd el tőlem fennhéjázó önbizalmamat, azt a fölényes biztonságérzetet, amelytől gyakran azt hiszem, sokat tudok és már nyugodt, megelégedett, sőt büszke is lehetek e tudálékosságomban. Istenem, szabadíts meg az önteltségtől!
F. Amiet 



2015. szeptember 6., vasárnap

Zsolozsma CCLXXXI.



Jeremiás próféta könyvéből
 37, 20; 38, 14-28
Jeremiás a börtönben is békére inti Cidkiját 

Azokban a napokban: Cidkija király megparancsolta, hogy vigyék Jeremiást az őrség udvarába, és naponta adjanak neki egy kenyeret a kenyérsütők utcájából. Ezt meg is kapta, amíg csak el nem fogyott a kenyér a városban. Jeremiás tehát ott maradt az őrség udvarán. Aztán magához hívatta Cidkija király Jeremiás prófétát az Úr templomába vezető harmadik bejárathoz. Szeretnék valamit kérdezni tőled – mondta a király Jeremiásnak –, de ne titkolj el előlem semmit sem. Jeremiás így válaszolt Cidkijának: Ha nyíltan szólok hozzád, vajon nem sújtasz-e halállal? És ha tanácsot adok, úgysem hallgatsz rám. Erre Cidkija király titkon megesküdött Jeremiásnak: Amint igaz, hogy él az Úr, aki az életet adta nekünk, nem adlak halálra és nem szolgáltatlak ki ezeknek a férfiaknak a kezére, akik az életedre törnek. Jeremiás tehát így beszélt Cidkijához: Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Ha kimenekülsz és megadod magad a babiloni király vezéreinek, megmented életedet; ezt a várost sem gyújtják fel, és életben maradsz családoddal együtt. De ha nem menekülsz ki, és nem adod meg magad a babiloni király vezéreinek, ez a város a káldeusok királyának a kezére kerül, és lángba borítják; te magad sem menekülsz meg kezüktől. Cidkija király erre így felelt Jeremiásnak: „Félek azoktól a zsidóktól, akik már a káldeusokhoz szöktek; hátha kezükbe kerülök, és csúfot űznek belőlem. Nem kerülsz a kezükbe – válaszolta Jeremiás –, csak hallgass az Úr szavára, amelyet hozzád intéztem. Mert így jó dolgod lesz és életben maradsz. Ha pedig vonakodol kimenekülni, akkor halld azt, amit mutatott nekem az Úr: Azokat az asszonyokat, akik megmaradtak Júda királyának palotájában, kivezetik majd Babilon királyának főembereihez. És ezt a gúnydalt éneklik: Rászedtek és félrevezettek a bizalmas barátaid. Ugye, most iszapba süppedt a lábad? Ők meg odébbálltak Valóban összes feleségedet és gyermekedet kivezetik majd a káldeusokhoz; te magad sem menekülsz meg kezükből, hanem Babilon királyának a fogságába jutsz. És ezt a várost is tűz emészti meg. Cidkija erre így szólt Jeremiáshoz: Vigyázz, ne tudja meg senki ezt a beszélgetést, nehogy halállal lakolj! Ha pedig a főemberek meghallják, hogy beszéltem veled, és erre elmennek hozzád ezzel a kérdéssel: Add tudtunkra, hogy mit beszéltél a királlyal, ne titkolj el előlünk semmit, mert különben halálra adunk, akkor ezt válaszold nekik: A király elé terjesztettem azt a kérésemet, hogy ne vitessen vissza Jehonatan házába, nehogy meghaljak ott. Valóban el is mentek a főemberek Jeremiáshoz, hogy kikérdezzék, s ő pontosan úgy válaszolt nekik, ahogy a király meghagyta. Erre békében hagyták, mert nem tudtak meg semmit a beszélgetésből. Jeremiás az őrség udvarában maradt egészen addig a napig, amelyen Jeruzsálemet elfoglalták. 


Ferenc pápa: Legyünk felebarátai a legkisebbeknek és a legelhagyottabbaknak!



Ferenc pápa: Legyünk felebarátai a legkisebbeknek és a legelhagyottabbaknak!


Szeptember 6-án délben, az Úrangyala elimádkozásakor Ferenc pápa arról elmélkedett, a vasárnapi evangélium nyomán, hogy Isten nem zárkózik önmagába. Beszédében felhívást fogalmazott meg: Európa minden plébániája, szerzetesközössége, monostora és kegyhelye lásson vendégül egy menekült családot.


Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium (Mk 7,31–37) azt beszéli el, hogy Jézus meggyógyít egy süketnémát. Ez a rendkívüli, csodás esemény azt mutatja be, hogyan állítja helyre az ember teljes kommunikációját Istennel és a többi emberrel. A csoda a Tízváros (Dekapolisz) térségébe – vagyis egy egészében pogány területre – van elhelyezve, így ez a Jézushoz vitt süketnéma a nem hívő ember jelképévé válik, aki úton van a hit felé. Süketsége ugyanis nemcsak azt fejezi ki, hogy az emberek szavait képtelen meghallani és megérteni, hanem Isten szavát is. Szent Pál pedig emlékezet minket, hogy „a hit az igehirdetés meghallásából fakad” (Róm 10,17).

Az első dolog, amit Jézus tesz: félrevonja a tömegből: nem akar reklámot csinálni annak, amit tenni készül, és azt sem akarja, hogy szavát elnyomja a környezet hangzavara és fecsegése. Isten szavának, melyet Krisztus átad nekünk, csendre van szüksége ahhoz, hogy olyan szóként halljuk meg, amely meggyógyít, kiengesztel és helyreállítja a kommunikációt.

A szöveg Jézus két mozdulatát emeli ki: megérinti a süketnéma fülét és nyelvét. Hogy helyrehozza a kapcsolatot azzal a kommunikációban „akadályozott” emberrel, először az érintkezést, a fizikai kontaktust próbálja helyreállítani. Csakhogy mivel a csoda egy fentről származó ajándék, amelyért Jézus az Atyához fohászkodik, ezért feltekint az égre, és parancsot ad: „Nyílj meg!” A süketnéma füle pedig megnyílik, a nyelve megoldódik, és elkezd érthetően beszélni (vö. 35. vers).

Ebből a jelenetből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy Isten nem zárkózik önmagába, hanem megnyílik és kommunikálni kezd az emberiséggel. Végtelen irgalmában átlépi a közte és köztünk lévő végtelen különbözőség szakadékát, és elénk jön. Hogy megvalósítsa ezt az emberrel való kommunikálást, Isten emberré lesz: nem elégszik meg azzal, hogy a törvényen és a prófétákon keresztül beszéljen hozzánk, hanem jelenvalóvá teszi magát Fiának, a testté lett Szónak a személyében. Jézus a „nagy hídépítő”, aki önmagában építi meg az Atyával való teljes közösség nagy hídját.

Ez az evangélium azonban rólunk is beszél: mi gyakran magunkba fordulunk és magunkba zárkózunk, számtalan megközelíthetetlen és befogadásra képtelen szigetet teremtünk. Még a legelemibb emberi kapcsolatokból is kölcsönös befogadásra képtelen valóságokat kreálunk: bezárkózó házaspár, bezárkózó család, bezárkózó csoport, bezárkózó plébánia, bezárkózó nemzet… Ez nem Istentől való! Ez tőlünk származik, a mi bűnünk!

Keresztény életünk eredeténél, a keresztségben éppen Jézusnak az a tette és szava van: „Effata – Nyílj meg!” És megtörtént a csoda: kigyógyultunk az önzés süketségéből, a bezárkózás és a bűn némaságából, és helyet kaptunk az egyház nagy családjában. Hallgathatjuk Istent, aki beszél hozzánk, és közölhetjük szavát mindazokkal, akik sohasem hallották, vagy akik elfelejtették s az aggodalmak és a világ megtévesztéseinek tüskéi alá temették.

Kérjük a Szent Szüzet, a hallgatás és az örömteli tanúságtétel asszonyát, támogassa elkötelezettségünket, hogy megvalljuk hitünket és elmondjuk az Úr csodás tetteit mindazoknak, akikkel utunkon találkozunk.

Ezt követően Ferenc pápa a következő felhívást fogalmazta meg:

Kedves testvéreim!

Isten irgalmasságát a mi tetteinken keresztül ismerik fel az emberek, miként arról Kalkuttai Boldog Teréz anya élete tanúskodik, akinek halála évfordulójáról tegnap emlékeztünk meg.

Látva azt a tragédiát, hogy menekültek tízezrei próbálnak a háború és az éhség okozta haláltól megmenekülni, és útra keltek az élet reményében, az evangélium arra hív, arra kér minket, hogy legyünk „felebarátai” a „legkisebbeknek és a legelhagyottabbaknak, hogy konkrét reményt nyújtsunk nekik. Ne csak azt mondjuk, hogy „Fel a fejjel! Türelem!...” A keresztény remény küzdő remény, mégpedig a biztos cél felé haladó ember szívósságával küzd.

Ezért – az irgalmasság jubileumi évéhez közeledvén – felhívással fordulok minden európai plébániához [egyházközséghez], szerzetesközösséghez, monostorhoz és kegyhelyhez, hogy mutassa meg az evangélium konkrétságát és fogadjon be egy menekült családot. Ez egy konkrét gesztus, felkészülésként az irgalmasság szent évére.

Európa minden plébániája [egyházközsége], szerzetesközössége, monostora és kegyhelye lásson vendégül egy családot, kezdve az én római egyházmegyémmel!

Európai püspöktestvéreimhez fordulok, akik valódi pásztorok, hogy egyházmegyéjükben támogassák felhívásomat, emlékezve arra, hogy az irgalom a szeretet második neve: „Mindaz, amit akár egynek is tettetek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek” (Mt 25,40).

A Vatikán két plébániája is befogad majd ezekben a napokban két menekült családot.

Ferenc pápa szavai az úrangyala (Angelus) után:

Most spanyolul fogok néhány szórt mondani a Venezuela és Kolumbia között kialakult helyzetről. Ezekben a napokban a venezuelai és kolumbiai püspökök összegyűltek, hogy közösen megvizsgálják azt a fájdalmas helyzetet, amely a két ország határán kialakult. E találkozóban a remény világos jelét látom. Mindenkit arra hívok, különösen a szeretett venezuelai és kolumbiai népet, imádkozzon, hogy a szolidaritás és a testvériség szellemében felül tudjanak emelkedni a mostani nehézségeken.

Tegnap a spanyolországi Geronában boldoggá avatták Fidelia Ollert, Josefa Monrabalt és Faconda Margenatot, akik a Geronai Szent József Nővérek szerzetesintézmény tagjai, és akiket a Krisztus és az egyház iránti hűségük miatt öltek meg. A fenyegetések és megfélemlítések ellenére ezek a nők bátran a helyükön maradtak, hogy istenben bizakodva ápolják a betegeket. A vérük ontásáig menő, hősies tanúságtételük adjon erőt és reményt mindazoknak, akiket keresztény hitük miatt üldöznek. És mi tudjuk, hogy nagyon sokan vannak.

Két nappal ezelőtt megkezdődtek Brazzaville-ben, a Kongói Köztársaság fővárosában a XI. Afrikai Játékok, amelyen több ezer sportoló vesz részt a földrészről. Kívánom, hogy a sportnak ez a nagy ünnepe járuljon hozzá az összes afrikai országok békéjéhez, testvériségéhez és fejlődéséhez. Üdvözöljük az afrikaiakat, akik részt vesznek ezen a tizenegyedik játékokon.

Szívből köszöntelek mindnyájatokat, kedves zarándokok, akik Olaszországból és más országokból érkeztetek. Különösen is köszöntöm a molvenai „Harmonia Nova” kórust, a Szív Leányai szerzetesnővéreket, San Martino Buon Albergóból és a Caldognóból érkezett híveket, valamint az ivreai fiatalokat, akik a via Francigenán gyalog jöttek Rómába.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!



A Megszentelt Élet Éve 247.



szeptember 6.

Apostolokról nevezett Boldog Mária ünnepe
Imádkozzunk a szalvátor nővérekért!
  • Isteni Üdvőzítő Nővérei
Alapítójuk: Johann Baptist Jordan és Theresa von Wüllenweber
Nemzetközi szerzetesrend vagyunk. Küldetésünk: mindig, mindenhol és minden eszközzel amit a szeretet sugall, Jézust az Üdvözítőt minden emberrel megismertetni. Ezt olyan módon tesszük, hogy minden erőnkkel és lehetőségünkkel minden időben és mindenhol az örömhírt/evangéliumot hirdetjük. Az idők jeleit felismerve a kor kihívásaihoz alakítjuk apostoli tevékenységeinket. Az eszközök és módszerek apostoli sokfélesége által megnyitva szívünket mindenki számára, az egész emberrel törődve.
Lelkiségünkből:
„Mindent Isten nagyobb dicsőségére és a lelkek javára.” A Lelki Napló kezdő sorai
 


Évközi huszonharmadik hét vasárnapja



Évközi huszonharmadik hét vasárnapja


Feltekintett az égre
 
Főként a dél-amerikai nemzetek labdarúgói ismertek arról, hogy a mérkőzések során sem szégyellik kimutatni vallásosságukat, például keresztet vetnek, amikor a pályára lépnek vagy éppen gólt lőnek. Mozdulataikat a stadion nézőközönsége éppúgy láthatja, mint azok, akik a televíziós közvetítés révén követik a mérkőzést. Valamelyik világbajnokságon történt, hogy tizenegyesekkel kellett eldönteni a mérkőzés sorsát. Az utolsó játékos készülődött a rúgáshoz, ha belövi, az ő csapata jut tovább. A kamerák egészen közelről mutatták, hogy mielőtt nekifutott volna a rúgáshoz, néhány másodpercre felnézett az égre, magában mondott valamit, aztán futott és gólt lőtt, csapata győzött. Egészen biztos, hogy feltekintése az égre egy rövid fohász, ima volt Istenhez. Mondhatnánk más példákat is egyetemistákról, akik a vizsgaterembe lépés előtt mondanak egy fohászt vagy az állásinterjúra érkező emberről, aki meghallgatása előtt az égre tekintve elmond egy rövid imát vagy a kismamáról, akit éppen a szülőszobába visznek. Bizonyos élethelyzetekben nincs idő hosszasan imádkozni, nincs is rá szükség, mert Isten néhány szavunkat is megértéssel hallgatja.
A mai vasárnap evangéliumában arról olvasunk, hogy Jézus meggyógyít egy embert, aki nem tudott rendesen beszélni, továbbá süket volt. Beszédében annyira korlátozott volt az illető, hogy még kérését sem tudta elmondani az Úrnak, ezért mások kérik számára a gyógyulást. Jézus csodát tesz, megnyitja a beteg ajkát és fülét, képessé teszi őt az érthető beszédre és a hallásra. Az eset leírásánál Márk evangélista külön figyelmet szentel arra, hogy a gyógyítást megelőzően Jézus az égre tekintve fohászkodott. Ez a momentum azt jelzi, hogy cselekedete előtt a mennyei Atya segítségét kéri, hiszen csodái és gyógyításai más esetekben is és most is az Atya irgalmas szeretetének a jelei.
A rövid imádság után Jézus erőteljes szava, utasítása hangzik: „Nyílj meg!” Kinek szól, mire irányul ez a parancsszó? Nyílj meg! Szól ez a néma szájnak és a süket fülnek, amely eddig akadályozva volt a beszédben és a hallásban. Nyílj meg! Szól ez a felkiáltás az embernek, akit ezidáig fogva tartott a gonosz lélek. Lehullik róla az a kötelék, amellyel korlátozta őt a gonosz. Nyílj meg! Szól e fohász Istennek, a mennyei Atyának, aki a csodák által megnyitja kegyelmét és irgalmát az emberek felé.
Az esetet követően érdekes az emberek reakciója, akik a kifejezett tiltás ellenére híresztelni kezdik Jézus cselekedetét. „Csupa jót tett” - hangzik az elismerő vélekedés Jézusról. Amikor az Úr parancsol a beteg testrészeknek, akkor „Nyílj meg!” felszólítása olyan, mint amikor a teremtéskor Isten a szava által hozza létre, hívja életre a dolgokat. A teremtés elbeszélésben Isten napi teremtő tevékenysége után elhangzik az értékelés, hogy minden jó, amit alkotott. Jézus gyógyítását azért állíthatjuk párhuzamba a teremtés történetével, mert a csodái újjáteremtést jelentenek, gyógyításaival visszaállítja a teremtés eredeti rendjét, megszünteti azokat a hibákat, betegségeket, amelyek eltorzítják a teremtmények világát. Jézus újjáteremti a világot és újjászületést ajándékoz az embernek.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Amikor meggyógyítottad a beszélni nem tudó és nem halló embert, te egyedül őrá figyeltél, hogy a szeretet és az irgalom nyelvén beszélhess vele. Olyan mozdulatokat tettél, amelyek a kívülállók, a szemlélők számára furcsák és szokatlanok voltak, de azok a beteg számára mégis gyógyulást eredményeztek. Mozdulataid érintéssé váltak. Megérintetted a beteg testrészeket és azok azonnal meggyógyultak. Kérünk, érints meg minket gyógyító kezeddel! Érints meg irgalmaddal! Érints meg szereteteddel!