Évközi huszonharmadik hét vasárnapja

Évközi huszonharmadik hét vasárnapja

Feltekintett az égre

 
Főként a dél-amerikai nemzetek labdarúgói ismertek arról, hogy a mérkőzések során sem szégyellik kimutatni vallásosságukat, például keresztet vetnek, amikor a pályára lépnek vagy éppen gólt lőnek. Mozdulataikat a stadion nézőközönsége éppúgy láthatja, mint azok, akik a televíziós közvetítés révén követik a mérkőzést. Valamelyik világbajnokságon történt, hogy tizenegyesekkel kellett eldönteni a mérkőzés sorsát. Az utolsó játékos készülődött a rúgáshoz, ha belövi, az ő csapata jut tovább. A kamerák egészen közelről mutatták, hogy mielőtt nekifutott volna a rúgáshoz, néhány másodpercre felnézett az égre, magában mondott valamit, aztán futott és gólt lőtt, csapata győzött. Egészen biztos, hogy feltekintése az égre egy rövid fohász, ima volt Istenhez. Mondhatnánk más példákat is egyetemistákról, akik a vizsgaterembe lépés előtt mondanak egy fohászt vagy az állásinterjúra érkező emberről, aki meghallgatása előtt az égre tekintve elmond egy rövid imát vagy a kismamáról, akit éppen a szülőszobába visznek. Bizonyos élethelyzetekben nincs idő hosszasan imádkozni, nincs is rá szükség, mert Isten néhány szavunkat is megértéssel hallgatja.
A mai vasárnap evangéliumában arról olvasunk, hogy Jézus meggyógyít egy embert, aki nem tudott rendesen beszélni, továbbá süket volt. Beszédében annyira korlátozott volt az illető, hogy még kérését sem tudta elmondani az Úrnak, ezért mások kérik számára a gyógyulást. Jézus csodát tesz, megnyitja a beteg ajkát és fülét, képessé teszi őt az érthető beszédre és a hallásra. Az eset leírásánál Márk evangélista külön figyelmet szentel arra, hogy a gyógyítást megelőzően Jézus az égre tekintve fohászkodott. Ez a momentum azt jelzi, hogy cselekedete előtt a mennyei Atya segítségét kéri, hiszen csodái és gyógyításai más esetekben is és most is az Atya irgalmas szeretetének a jelei.
A rövid imádság után Jézus erőteljes szava, utasítása hangzik: „Nyílj meg!” Kinek szól, mire irányul ez a parancsszó? Nyílj meg! Szól ez a néma szájnak és a süket fülnek, amely eddig akadályozva volt a beszédben és a hallásban. Nyílj meg! Szól ez a felkiáltás az embernek, akit ezidáig fogva tartott a gonosz lélek. Lehullik róla az a kötelék, amellyel korlátozta őt a gonosz. Nyílj meg! Szól e fohász Istennek, a mennyei Atyának, aki a csodák által megnyitja kegyelmét és irgalmát az emberek felé.
Az esetet követően érdekes az emberek reakciója, akik a kifejezett tiltás ellenére híresztelni kezdik Jézus cselekedetét. „Csupa jót tett” - hangzik az elismerő vélekedés Jézusról. Amikor az Úr parancsol a beteg testrészeknek, akkor „Nyílj meg!” felszólítása olyan, mint amikor a teremtéskor Isten a szava által hozza létre, hívja életre a dolgokat. A teremtés elbeszélésben Isten napi teremtő tevékenysége után elhangzik az értékelés, hogy minden jó, amit alkotott. Jézus gyógyítását azért állíthatjuk párhuzamba a teremtés történetével, mert a csodái újjáteremtést jelentenek, gyógyításaival visszaállítja a teremtés eredeti rendjét, megszünteti azokat a hibákat, betegségeket, amelyek eltorzítják a teremtmények világát. Jézus újjáteremti a világot és újjászületést ajándékoz az embernek.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Amikor meggyógyítottad a beszélni nem tudó és nem halló embert, te egyedül őrá figyeltél, hogy a szeretet és az irgalom nyelvén beszélhess vele. Olyan mozdulatokat tettél, amelyek a kívülállók, a szemlélők számára furcsák és szokatlanok voltak, de azok a beteg számára mégis gyógyulást eredményeztek. Mozdulataid érintéssé váltak. Megérintetted a beteg testrészeket és azok azonnal meggyógyultak. Kérünk, érints meg minket gyógyító kezeddel! Érints meg irgalmaddal! Érints meg szereteteddel!