A Megszentelt Élet Éve 183.

július 4.

Imádkozzunk a Szűz Mária Társasága tagjaiért!

• Szűz Mária Társasága

Alapítójuk: Ván Zsuzsanna Mária

A szemlélődő és az apostoli életet összekapcsolva, egyedül Isten nagyobb dicsőségét és a lelkek üdvösségét szem előtt tartva nem válogatunk a munkában, nem zárkózunk el a világtól, egyszerű, áldozatos életet akarunk élni.

Lelkiségünkből:

"Ha az élő vérkeringés megvan köztem és az Úr Jézus között, akkor vágyódom én is a lelkek megmentésére, hogy az Isten dicsősége nagyobb legyen." Ván Zsuzsanna Mária

A Megszentelt Élet Éve 182.

július 3.

Sarlós Boldogasszony ünnepe (július 2.)

Imádkozzunk a Szent Erzsébet Nővérek Kongregációja tagjaiért!

• Szent Erzsébet Nővérek Kongregációja

Alapítójuk: Clara Wolff, Matilde Merkert, Boldog Maria Louise Merkert Franziska Wener

Elhivatottságunkat Isten dicsőítésében és az Ő országának építésében való tevékenységben valósítjuk meg, a következő módon: - evangéliumi tanácsok szerinti élet által, - szegények, betegek és idős személyek szolgálata által, - gyerekek és fiatalok keresztény nevelése által, - felnőttek hitoktatásában. Rendünk karizmájához hűen, Isten országát a mai világ igényeit figyelembe véve szolgáljuk. Nyitottak maradunk az új feladatokra, melyek mindenkor az idő és hely körülményeitől függnek, s amelyeket az Egyház ránk bíz: "Hivatásunk a betegeknek és szenvedőknek nyújtandó segítség, mindig és mindenhol, ahol ilyeneket találunk."

Lelkiségünkből:

Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. (Mt 25.40)

Évközi tizennegyedik vasárnap

Évközi tizennegyedik vasárnap

Előítéletek nélkül
Jézus sikertelen názáreti fellépését mutatja be a mai vasárnap evangéliuma. A jelenet szinte mindannyiunkban ugyanazokat a kérdéseket ébreszti: mi áll a názáretiek elutasítása hátterében? Miért nem fogadják el Jézus személyét? Miért maradnak hitetlenek? A történet kezdete és vége között nagy a különbség, az elfogadástól az elutasítás irányába haladunk. Az a tény, hogy a szombati istentiszteleten engedik Jézust tanítani, az elfogadás jele. Szintén az elfogadásra utal, hogy sokan hallgatják őt, engedik beszélni, nem szakítják félbe, szabadon elmondhatja tanítását, senki nem akarja őt megakadályozni abban, hogy tanítsa a jelenlévőket. A beszéd a názáretiek csodálkozását váltja ki, de ebben nincs nyoma semmiféle ellenséges érzületnek. Csodálkoznak azon, s ennek hangot is adnak, hogy az a Jézus, aki az ő körükben nevelkedett, immár a felnőttek tekintélyével tanít, mégpedig ékesszólóan és nagy bölcsességgel. Néhány éve még nem gondolták volna, hogy Mária fia az ő zsinagógájukban fogja magyarázni a szentírási szövegeket. Meglepődnek azon, hogy Jézus, aki éveken keresztül az ácsként dolgozó nevelőapjának, Józsefnek segédkezett, mennyire jártas az írások magyarázatában és a prófétai jövendölésekben. Nem várták tehát tőle azt, hogy tanítói szerepében is ennyire jó teljesítményt tud nyújtani. Csodálkozásukban azonban mégsem érzünk ellenségeskedést. Márk evangélista leírásában ekkor hirtelen váltás következik: „És megbotránkoztak benne” (Mk 6,3). Maga az evangélista próbál magyarázatot adni erre a megbotránkozásra, amikor Jézus szájába adja a mondást: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában” (Mk 6,1-6). A megbotránkozás és az elutasítás megerősítéseként a názáretiek hitetlenségéről is szó esik, amely megakadályozza, hogy Jézus csodákat tegyen körükben.
A hangulat hirtelen megváltozása, az elfogadásból az elutasításra való előzmények nélküli váltás azt az érzést kelti bennünk, mintha a próféták elutasításáról szóló mondás közlése volna az elsődleges szándék, amely mondás megerősítésére, igazolására szolgálnak a názáreti események. Jézus tehát a visszautasított próféta szerepében jelenik meg. Az ószövetségi időkben a nép szintén elutasította Isten küldötteit, a prófétákat, nem hallgattak rájuk, bántalmazták vagy megölték őket. A prófétai sors Jézus esetében is megfigyelhető, már most elkezdődik az elutasítás, amely Jézus elítélésében és keresztre feszítésében éri majd el tetőpontját.
Az elutasítás végső oka a hitetlenség. Az előítéletek és a feltételezések a hitetlenség börtönébe zárják nem csupán a názáretieket, hanem mindazokat, akik túlzottan ragaszkodnak saját véleményükhöz és elképzelésükhöz. A hit ott kezdődhet, hogy valaki képes felülvizsgálni saját korábbi álláspontját és kész változtatni azon. Nem a helyes elvek megtagadásáról és nem az igazságtól való eltávolodásról van itt szó, hanem arról, hogy emberi elképzeléseimről lemondva utat engedek annak, hogy Isten kezdjen el vezetni. Isten vezet a hit útján.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Előítéleteinket és hitetlenkedésünket félretesszük, és nyitott szívvel hallgatunk téged, mert szavaidban felismerjük az örök élet tanítását. Engedjük, hogy új dolgokat taníts nekünk, új feladatokkal bízzál meg, új utakon vezess minket. Hisszük, hogy valóságos Isten és valóságos ember vagy. Szenvedésedben, halálodban és feltámadásodban megmutatkozott, hogy valóban Isten vagy. Segíts, hogy meg tudjuk mutatni az igazságot keresőknek a hitetlenségből a hitre vezető utat! Tégy minket hitvalló és hithirdető kereszténnyé a világban! 

Évközi tizenharmadik hét szombat

Évközi tizenharmadik hét szombat

A Jézust megelőző időkben és az ő korában is a zsidó vallásosság egyik meghatározó eleme a böjtölés volt, amelyet a legszigorúbban a farizeusok és tanítványaik tartottak meg, és igyekeztek mindenkivel megtartatni. A mai evangélium szerint Keresztelő János tanítványai, akik maguk is megtartották a böjtöt, azt kérik számon Jézustól, hogy az ő tanítványai miért nem böjtölnek. Válaszában ő nem helyteleníti a böjtölést, mint vallásos cselekedetet, hanem kijelenti, hogy most nincs itt a böjtölés ideje. Szavait két példával világítja meg: régi ruhára inkább érdemes régi szövetből foltot varrni, mintsem újból, az új bort pedig érdemes új tömlőbe önteni, mintsem elhasználódott régibe.
E példák arra utalnak, hogy Jézus megjelenésével a vallásosság új ideje érkezett el. Ideje mindenkinek megújulni vallásos gondolkodásában és cselekedeteiben. Ne értsük félre az Úr szavait! Nem azt mondja, hogy mindaz, ami a korábbi időkben jellemezte a vallásosságot, például a böjtölés, az helytelen és elhagyandó, hanem a szüntelen megújulást javasolja. Töltsük meg új tartalommal vallási életünket! A megszokottság könnyen kényelmessé tehet minket, s nem gondolunk arra, hogy Isten azt várja tőlünk, hogy folytonosan növekedjünk a hitben és legyünk leleményesek a jócselekedetekben. Imádkozzunk rendszeresen a lelki megújulásért!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Engedd, Urunk, hogy a népek a mai idők viharában Krisztusnál keressenek oltalmat. Add, Urunk, hogy szentatyánk Krisztus erejével kormányozza egyházadat. Engedd, hogy az élet szenvedései és megpróbáltatásai Krisztushoz vezessenek bennünket!

Évközi tizenharmadik hét péntek

Évközi tizenharmadik hét péntek

Mi, akik a hit útján járunk, legalább annyit tanulhatunk Szent Tamás apostol hitetlenségéből, mint a többi apostol hitéből. Könnyen megérthetjük Tamás kételkedését, ha az ő helyébe képzeljük magunkat. Néhány nap telt el Jézus halála óta, Jeruzsálemben mindenki arról beszél, hogy a názáreti Jézust keresztre feszítették és meghalt. A húsvéti ünnepre a városba érkezett zarándokok lassan hazafelé indulnak, s elviszik mindenfelé ennek hírét. A népszerű tanító tanítványai, beleértve az apostolokat is, még nem dolgozták fel az eseményeket, számukra még teljesen hihetetlen, hogy a Mester meghalt, nincs többé velük. Nagy volt a megdöbbenésük, amikor a feltámadt Jézus megjelent nekik, élőként mutatkozott előttük, szólt hozzájuk és a szemük láttára evett, tehát meggyőződhettek arról, hogy él. Ebben az élményben Tamás apostolnak azonban nem volt része, mert nem volt a többiekkel. Amikor találkozott velük, nagy lelkesedéssel elmondják neki, hogy Jézus valóban feltámadt a halálból, de ezt Tamás hitetlenkedve, kételkedve fogadja. Az ő helyében mi is ugyanezt tennénk. Újabb jelenése alkalmával Jézus nem hagyja a hitetlenség sötétségében vergődni apostolát, hanem teljesíti vágyát, megmutatja neki sebhelyeit, így vezetve őt a hitre. A korábban kételkedő apostol így vallja meg hitét: „Én Uram, én Istenem!” (Jn 20,28).
Tamás apostol hitvallása erősítse meg hitünket!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, töltsd el szívemet mind jobban és mind mélyebben a te örömöddel, hogy abból valamit szétsugározhassak, s így az emberek általam megérezzék, hogy a te vallásod nemcsak a kereszt, hanem az öröm vallása is.
R. Graf