Húsvét ötödik hetének hétfője

Húsvét ötödik hetének hétfője

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus kijelentette, hogy az szereti őt, aki ismeri és teljesíti parancsait. Láthatjuk tehát, hogy az Isten iránti szeretet nem csupán egy érzés vagy esetleg egy azt megerősítő szóbeli vallomás, hanem tettekben megnyilvánuló magatartás az ember részéről. Ha Jézus parancsai szerint élek, azaz engedelmeskedem Istennek, meg fogom érezni Isten szeretetét. Ebben a példa számomra Jézus szeretete, azaz a Fiú engedelmes szeretete a mennyei Atya iránt. Egész életének ez a mozgatója. Minden szava, de főként minden cselekedete az Atya iránti engedelmes szeretetből fakad.
Mit jelent Jézus parancsa szerint élni? Hogyan ismerhetem meg, hogy mit kíván tőlem az Úr? A válasz egyszerű: ha az evangélium igazságából és igazsága szerint élek, akkor felismerem Jézus személyében az Üdvözítőt, életem megváltóját, az igazság kinyilatkoztatóját és a szeretet forrását. Felismerem az Úr jelenlétét az életemben, amely annak igazolása, hogy ígérete valóra válik, azaz velünk van, velem van életem során, bennem él a Szentháromság. Ez az ígéret azonban Jézus szava szerint csak azoknak szól, akik valóban hisznek benne, igazi szeretetet hordoznak szívükben és abból jótettek fakadnak.
A szeretet megvallása és gyakorlása boldoggá tesz.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, ha őszintén nézem magamat, talán nem is akarok kisszerűségemből kiemelkedni. A könnyebb utakat választom, pedig Te hegyekre hívsz engem. Gyorsan szeretnék előre jutni, pedig Te lépésről lépésre való előmenetelt kívánsz tőlem. Nem szeretem lekötni magamat, pedig Te hűséget kívánsz tőlem. Én a pillanat boldogságát keresem, Te pedig örök üdvösségemet tartod szem előtt! Irgalmazz nekem!
Josef Busch 

Zsolozsma CLV.

A Jelenések könyvéből

 18, 21 – 19, 10
A Bárány menyegzős lakomája 

Egy erős angyal ekkor fölemelt egy malomkő nagyságú követ, és bedobta a tengerbe ezekkel a szavakkal: „Ilyen lendülettel vetik majd el Babilont, a nagy várost, és többé nyomát sem találni. Többé nem zeng benned hárfa, ének, fuvola és harsona, nem él benned semmiféle mesterember, még malomzúgás sem hallatszik. Nem világít benned többé mécsesnek világa, nem hallatszik benned többé vőlegénynek és menyasszonynak hangja. Kereskedőid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet. Kezéhez tapad a próféták és a szentek vére, és mindenkié, akit csak megöltek a földön.” Azt hallottam, hogy nagy sokaság zengi a mennyben: „Alleluja! Üdv, dicsőség és hatalom Istenünknek, mert igazak és jóságosak ítéletei. Elítélte a nagy kéjnőt, aki megrontotta a földet erkölcstelenségével, és számon kérte tőle szolgáinak a vérét.” Másodszor is felhangzott: „Alleluja! És füstje felszáll, örökkön-örökké!” A huszonnégy vén és a négy élőlény leborult, imádták a trónon ülő Istent, ezekkel a szavakkal: „Ámen! Alleluja!” És a trónról hang tört elő, és így szólt: „Dicsérjétek Istenünket, ti, szolgái, mind, és akik félve tisztelitek őt, kicsinyek és nagyok!” Úgy hangzott, mint hatalmas tömeg moraja, mint nagy vizek zúgása, mint zengő mennydörgés robaja: „Alleluja! Átvette uralmát Urunk, mindenható Istenünk, örvendezzünk, ujjongjunk és dicsőítsük őt! Elérkezett a Bárány menyegzőjének napja, már fel is készült menyasszonya. Megadatott neki, hogy ragyogó fehér patyolatba öltözzék.” A patyolat a szentek igaz tetteit jelenti. Ekkor hozzám fordult: „Írd! Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzői lakomájára!” Majd folytatta: „Istennek ezek a szavai igazak.” Lába elé borultam, hogy imádjam, de ő így szólt: „Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, neked és testvéreidnek, akik tanúságot tesznek Jézusról. Az Istent imádd!” Mert Jézus tanúsága a prófétaság lelke. 

Ferenc pápa: A Jézussal való belső egység nélkül terméketlen az életünk!

Ferenc pápa: A Jézussal való belső egység nélkül terméketlen az életünk!

Május 3-án délben a Regina Coeli imádság előtt Ferenc pápa a szőlőtőről és szőlővesszőkről szóló evangéliumi szakaszról elmélkedett. Hiteles keresztény életet egyedül akkor élhetünk, ha egyre mélyebb kapcsolatot ápolunk Jézussal.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium az utolsó vacsora közben állítja szemünk elé Jézust, amikor már tudja, hogy halála közel van. Elérkezett az ő „órája”. Utoljára van együtt tanítványaival, ezért jól eszükbe kíván vésni egy alapvető igazságot: ha testileg nem is lesz többé velük, ők újfajta módon egységben maradhatnak vele, és így sok gyümölcsöt hozhatnak. Mindnyájan egységben maradhatunk Jézussal egy új módon. Ha viszont valaki elveszítené ezt a vele való egységet, kapcsolatot, akkor terméketlenné, sőt kártékonnyá válna a közösség számára. Hogy megjelenítse ezt a valóságot, a vele való kapcsolat új módját, Jézus a szőlőtő-szőlővesszők képét használja, és ezt mondja: „Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők” (Jn 15,4–5). Ezzel a képpel tanítja meg nekünk, hogyan maradjunk őbenne, hogyan legyünk egyek vele, még ha ő fizikailag nincs is jelen.

Jézus a szőlőtő, és rajta keresztül áramlik – mint fában a nyirok – a szőlővesszőkhöz Isten szeretete, a Szentlélek. Mi tehát szőlővesszők vagyunk, Jézus ezzel a példázattal akarja megértetni velünk, mennyire fontos, hogy egységben maradjunk vele. A szőlővesszők önmagukban nem elégségesek, teljesen a szőlőtőtől függnek, ahol életük forrása van. Ez érvényes ránk, keresztényekre. A keresztséggel beoltattunk Krisztusba, tőle kaptuk meg ingyenesen az új élet ajándékát, és vitális kapcsolatban maradhatunk Krisztussal. Ehhez hűnek kell lennünk keresztségünkhöz, el kell mélyítenünk az Úrral való barátságot az imádság által – a mindennapi imádság által –, szavának hallgatása és befogadása által – olvasnunk kell az evangéliumot –, a szentségekhez, különösen az Eucharisztiához és a bűnbocsánat szentségéhez való járulás által.

Aki benső egységben van Jézussal, eltelik a Szentlélek ajándékaival, amelyek Szent Pál felsorolásában a következők: „szeretet, öröm, béke, türelem, szívélyesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22); következésképpen sok jót tesz felebarátjának és a társadalomnak, keresztény emberként él. Ezekről a magatartásformákról lehet ugyanis felismerni, hogy valaki igazi keresztény, ahogyan egy fa gyümölcseiről ismerhető fel. Csodálatosak a gyümölcsei ennek a Jézussal való mélységes egységnek: a Lélek kegyelme egész személyünket átalakítja: lelkünket, értelmünket, akaratunkat, érzelmeinket és testünket is, hiszen test és lélek egysége vagyunk. Új létmódra teszünk szert, Krisztus élete lesz a miénk: úgy tudunk gondolkodni, ahogyan ő, úgy tudunk cselekedni, ahogyan ő, Jézus szemével tudjuk látni a világot és a dolgokat. Következésképpen úgy tudjuk szeretni testvéreinket – kezdve a legszegényebbekkel, a legtöbbet szenvedőkkel –, ahogyan ő szerette, az ő szívével tudjuk szeretni őket, és így a jóság, a szeretet és béke gyümölcseit tudjuk teremni a világban.

Mindnyájan egy-egy szőlővessző vagyunk az egyetlen szőlőtőn, és az a feladatunk, hogy együtt meghozzuk ennek a közös Krisztushoz és egyházhoz tartozásnak a gyümölcseit. Bízzuk magunkat Szűz Mária közbenjárására, hogy élő szőlővesszők legyünk az egyházban, hitelesen tudjunk tanúságot tenni hitünkről – életünk és gondolkodásunk, életünk és hitünk hiteles összhangjával –, és tudatában legyünk annak, hogy mindannyian – ki-ki saját hivatásának megfelelően – Krisztus egyetlen üdvözítő küldetésének részesei vagyunk.


Ferenc pápa szavai a Mennynek királyné asszonya (Regina Coeli) után:

Kedves testvéreim, akik Olaszországból és a világ sokféle részéből érkeztetek, mindnyájatokat szívből köszöntelek!

Tegnap Torinóban boldoggá avatták Luigi Bordinót, aki szerzetes testvér volt Szent Giuseppe Benedetto Cottolengo Testvéreinek Kongregációjában. A beteg és szenvedő embereknek szentelte életét, időt nem kímélve szolgálta a szegényeket, mosta és gyógyította sebeiket. Adjunk hálát az Úrnak ezért az alázatos és jólelkű tanítványáért!

Ma külön köszöntöm a Métér Társaságot az erőszakot szenvedett gyermekek napján. Köszönöm erőfeszítéseteket, amellyel az ilyesféle bűncselekményeket igyekeztek megelőzni. Mindannyiunknak meg kell tennünk mindent, hogy minden ember védelmet élvezzen, különösképpen a gyermekek.

Szeretettel köszöntök minden jelenlévő zarándokot, túl sokan vagytok ahhoz, hogy minden csoportot külön megemlítsek. De remélem, legalább a San Biagio Kórus énekel majd egy kicsit! Köszöntöm azokat, akik Amsterdamból, Zágrábból, Litijából (Szlovéniából), Madridból, Lugóból, és mindazokat, akik Spanyolországból érkeztek.

Öröm tölt el, amiért fogadhatom a nagy számban jelen lévő olasz zarándokot: a plébániákat, a társulatokat és iskolákat. Külön köszöntöm azokat a fiatalokat, akik most bérmálkoztak vagy fognak bérmálkozni.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet kívánok! A viszontlátásra!

A Megszentelt Élet Éve 121.

május 3.

Czestochowai Szűz Mária ünnepe

Imádkozzunk a Krisztus Király Misszionárius Nővérekért!

• Krisztus Király Misszionárius Nővérek a Külföldön Élő Lengyelek Számára

Alapítójuk: Ignacy Posadzy

Isteni dolgokban határtalan szeretettel működni a külföldön élő lengyelek között, az Egyház egyetemes üdvösségi küldetésében a lengyel emigránsok hitéért és lelki üdvéért való fáradozás.

Lelkiségünkből:

"Na wychodźstwie polskie dusze giną. Az emigrációban a lengyel lelkek elvesznek." Ignacy Posadzy rendalapító

Húsvét ötödik vasárnapja

Húsvét ötödik vasárnapja

Gyümölcsöt teremni
Jézus egy példabeszédet mond a mai evangéliumban a szőlőművesről, a szőlőtőről és a szőlővesszőkről. A példázat szerint a mennyei Atya a szőlőműves, ő a gazda, a tulajdonos, aki gondját viseli ültetvényének. A szőlőtő az ő Fiát, Jézus Krisztust jelképezi, a vesszők pedig a keresztény embereket, mindazokat, akik Krisztushoz tartoznak, hozzá kapcsolódnak, belőle élnek. A szőlőműves értelemszerűen azt szeretné, hogy ültetvénye minél többet teremjen, ezért gondozza szőlőjét. Nem riad vissza attól, hogy a vadhajtásokat levágja annak érdekében, hogy a többi vessző elől ne vonják el a tápanyagot és azok még többet teremjenek. A hasonlat nem csupán az isteni tevékenységet, az Atya munkáját és szándékát világítja meg, hanem rámutat az egymásra utaltságra a szőlőtő és a szőlővesszők között. A szőlőtő önmagában nem tud termést hozni, a szőlővesszők önmagukban, azaz a szőlőtő nélkül szintén képtelenek erre. Isten azt szeretné tehát, hogy mi, keresztény emberek Krisztushoz kapcsolódva, vele együttműködve építsük Isten országát. Krisztus nagy alázattal elfogadja a mi szolgálatunkat, és nekünk is alázatra van szükségünk ahhoz, hogy ne akarjuk magunkat önállósítani vagy függetleníteni.
A helyes magatartást ezzel kapcsolatban szépen bemutatja Keresztelő János Jézusról szóló tanúságtétele (vö. Jn 3,22-30). Az ő tanúságtételének lényeges vonása az alázat. János tisztában van saját küldetésével: az ő feladata az, hogy előkészítse a Megváltó jövetelét. Nem képzeli magát nagyobbnak, nem túlozza el saját szerepét, hanem a legnagyobb alázattal beszél arról, hogy semmi irigység nincs benne, hanem őszintén örül annak, hogy nagy tömegek mennek Jézushoz. A Megváltóra vonatkozóan János kijelenti: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem” (Jn 3,30). Ez nem azt jelenti, hogy kénytelen elismerni, hogy neki egyre kevesebb, Jézusnak pedig egyre több tanítványa lesz. Ha így volna, akkor miért engedné, hogy saját tanítványai Jézus nyomába szegődjenek? János kifejezetten örült annak, hogy nem hozzá, az előfutárhoz kötődnek tanítványai, hanem elindulnak a Megváltó, a Messiás után és Jézus tanítványai lesznek. A Keresztelő szavai inkább arra vonatkoznak, hogy érzi, küldetése befejeződött, hamarosan megkezdődik Jézus működése a nép körében. Van-e bennem annyi alázat, hogy küldetésem teljesítésekor megelégszem az örömmel, a hűséges szolgálat elvégzésének örömével?
Újra és újra nekem is ki kell mondanom, hogy nekem kisebbednem kell, Krisztusnak pedig növekednie kell bennem. Ki kell mondanom azt is, hogy nélküle nem tehetek semmit. Szolgálatom esztelen önkeresés volna csupán, amellyel a magam dicsőségét szolgálnám és nem Istenét. Jézus ezt mondja: „Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek” (Jn 15,8). Ezek szerint nem lehet más a célom, mint Krisztus követésével, tanítványi életemmel szolgálni Istent. Jócselekedeteim gyümölcseit nem a magam számára vagy a magam hasznára hozom, hanem másokat szeretnék vele segíteni az örök élet felé.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Ahogyan a szőlőtő élteti a vesszőket, ugyanúgy keresztény emberként belőled élünk és tápláljuk lelkünket. Csak általad tudunk termést hozni. Ha megszakad a veled való éltető kapcsolat, terméketlenné és haszontalanná válna tanítványi életünk. Te a mi segítségünkkel és közreműködésünkkel akarsz jelen lenni a világban. Segíts minket, hogy egyre jobban megismerjünk téged és életté váltsuk tanításodat, amely az örök életre vezető igazság. Segíts, hogy megőrizzük veled közösségünket, megmaradjunk szeretetedben s bőséges termést hozzunk!