Ahol nincs irgalmasság, ott nincs igazságosság – a pápa hétfő reggeli homíliája

Ferenc pápa reggeli szentmiséje a Szent Márta ház kápolnájában

Ahol nincs irgalmasság, ott nincs igazságosság sem, és Isten népe sokszor ma is szenved az irgalom nélküli ítéletektől: erről beszélt Ferenc pápa hétfőn reggel a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Aki merev, annak kettős élete van

A napi olvasmányokról és egy másik evangéliumi szakaszról is elmélkedve Ferenc pápa három nőről és három bíróról szólt: az ártatlan Zsuzsannáról, egy házasságtörő asszonyról, és egy szükséget szenvedő özvegyasszonyról. „Mindhárman – egyes egyházatyák szerint – az egyház allegorikus alakjai: a szent, a bűnös, és a szükséget szenvedő egyházé – magyarázta a pápa, majd így folytatta: A három bíró gonosz és korrupt; ott van mindenekelőtt az írástudók és a farizeusok által elítélt házasságtörő asszony, akit Jézus elé visznek. A szívükben a merevség korruptsága rejtőzött. Tisztának érezték magukat, mert betartották a törvény betűjét. A törvény ezt mondja, tehát ezt kell tenni”.

„De ezek nem voltak szentek, ezek korruptak voltak. Korruptak, mert az ilyenfajta merevség kettős élethez vezet, és ők elítélték ezeket a nőket, aztán hátulról, titokban keresték őket, hogy szórakozzanak kicsit. A merevek álszentek: kettős életük van. Akik mereven ítélkeznek, gondoljunk az egyházra – mindhárom nő az egyház allegorikus alakja -, azok kettős életet élnek. Mereven nem lehet lélegezni sem” – szögezte le a pápa.

Isten népe olykor nem talál irgalmasságra

Aztán ott van a két vén bíró, akik zsarolják Zsuzsannát, hogy adja oda magát nekik, de ő ellenáll: „Rossz hajlamú bírák voltak, a paráznaság megrontotta őket. És azt mondják, hogy a paráznaság bűnös szokása az évek előre haladtával erősödik, tovább romlik”. Végül pedig ott van az a bíró, akihez a szegény özvegyasszony fordul. „Ez a bíró nem félte Istent és nem törődött senkivel: semmi nem érdekelte, csupán önmaga. Nyerészkedő volt, olyan bíró, aki ítészi foglalkozásával üzletelt. Megrontotta a pénz, a presztízs. Ezek a bírák: a nyerészkedő, a bűnös hajlamú és a merev nem ismerték azt a szót, hogy irgalmasság”.

„A korrupció messzire vitte őket attól, hogy megértsék az irgalmasságot, hogy mit jelent irgalmasnak lenni. És a Biblia azt mondja, hogy az irgalmasságban van a helyes ítélet. És a három nő – a szent, a bűnös és a rászoruló, az egyház allegorikus alakjai – szenved az irgalmasság hiányától. Ma is Isten népe, amikor találkozik ezekkel a bírákkal, szenved az irgalom nélküli ítélettől, a polgári és egyházi életben egyaránt. És ahol nincs irgalmasság, ott nincs igazságosság. Amikor Isten népe azzal a szándékkal közeledik, hogy bocsánatot kérjen, hogy megítéljék, hányszor, de hányszor találkozik ilyenekkel” – mondta a pápa, majd így folytatta:

Az evangélium egyik legszebb mondata: „Én sem ítéllek el”

„Olyan bűnös hajlamúakkal találkozik, akik képesek rá, hogy megpróbálják kihasználni őt, és ez az egyik legsúlyosabb bűn: nyerészkedőkkel találkozik, akik nem adnak oxigént annak a léleknek, nem adnak neki reményt; merevekkel találkozik, akik azt büntetik a bűnbánókban, amit ők maguk rejtegetnek a lelkükben. Ezt úgy hívják, hogy az irgalmasság hiánya” – jelentette ki Ferenc pápa, aki végül ezekkel a szavakkal zárta homíliáját:

„Az evangélium egyik legszebb mondatát szeretném most idézni, amely nagyon meghat engem: ’Senki sem ítélt el téged?’ – ’Senki, Uram’. – „Én sem ítéllek el’, válaszol Jézus. Én sem ítéllek el: ez az egyik legszebb mondat, mert telve van irgalmassággal”.

A Megszentelt Élet Éve 79.

március 23.

Szent Benedek főünnepe (március 21.)

Imádkozzunk a győri bencésekért!

• Magyar Bencés Kongregáció Szent Mór Perjelség

Alapítójuk: Nursiai Szent Benedek

2012 június 14-én a Győri Bencés Rendház Szent Mór Bencés Perjelség néven önálló tagja lett a Magyar Bencés Kongregációnak. Az itt élő bencés szerzetesek a Regula értékrendjét próbálják megélni. Szerzetes életünk alapja az imádsággal kísért állandó Isten-keresés, amely utat mutat és erőt ad a közös munkához: a ránk bízott fiatalok oktatásához - neveléséhez és a lelkipásztori munkához.

Lelkiségünkből:

Semmit elébe ne tégy Krisztus szeretetének. RB 4,21

 

NAGYBÖJT 5. HÉT HÉTFŐ

Istenünk, a te végtelen irgalmasságod minden földi és mennyei áldással eláraszt minket, kérünk segíts rajtunk, hogy levehessük magunkról a régi embert és magunkra öltve Fiad képmását fölkészüljünk a mennyek országának dicsőséges életére.

2015.03.23. NAGYBÖJT 5. HÉT HÉTFŐ
Szorongatás vesz körül, de Isten megmenti a benne bízókat 
Dán 13,1-9.15-17.19-30.33-62 v.Dán 13,41c-62
„Az ártatlan vér megszabadult azon a napon”

Ma az olvasmányban egy hatszáz évvel korábbi történetet olvastat az Egyház. Ennek szereplői természetesen valamennyien az Ószövetséghez tartoztak, nem ítélkezhetett Jézus az Újszövetség szellemében, hiszen a megváltás ténye még hat évszázad távoli ködében jelent csak meg, de a főszereplő, mindkét szövetség ihletője ugyanaz a Szentlélek. A mai történet főhőse egy gyönyörű asszony, Zsuzsanna. Boldogan élt férjével és gyermekeivel. Úgy, ahogyan minden családban élhetnének ma is a házaspárok, ha Isten eredeti szándékai szerint arra törekednének, hogy egész valójukkal, testük-lelkük minden képességével és értékével kizárólag arra törekednének, hogy a házastársukat tegyék boldoggá. Aztán a másik célt: az élet szolgálatát is közösen vállalnák az élet Ura szándéka szerint. A Szentírás házasságkötésük alkalmával külön hangsúlyozza, hogy Zsuzsanna „igen szép és istenfélő volt, mert szülei, akik igazak voltak, leányukat Mózes törvénye szerint nevelték (Dán 13,2-3) Zsuzsanna férje, Joakim nagyon gazdag volt. Nála, hatalmas kertjében szoktak összegyűlni a Babilonban lakó zsidók, akik fogságban éltek Jeruzsálem pusztulása óta. A mózesi törvényeket tartották. Ennek rendelkezéseit két öreg törvénytudó tanította és ők felügyeltek a vallásos élet szerinti éltre is. A felmerülő peres ügyeket rendszerint Joakim kertjében intézték. Így a két vén bíró otthonosan mozgott vendéglátóiknál. Jól ismerték a ház lakóit, Zsuzsannát is. Amikor ugyanis a nép délben ebédelni hazament, a ház úrnője le szokott menni a kertbe sétálni. Egy alkalommal Zsuzsanna szolgálói nélkül ment le a kertbe sétálni. A két vénember bűnös vágyra gerjedt iránta, és megpróbálták bűnre csábítani. Az erényes asszony azonban ellenállt, mert Istent félte, tartotta parancsait. Megfenyegették ugyan, hogy ha nem engedelmeskedik, akkor ellene vallanak, és meg fogják őt kövezni. Ő azonban inkább vállalta a halált, mint a bűnt. Segítségért kiáltott. Az ét gonosz férfi is kiabálni kezdett. A csődületben, pedig mint bírók emeltek vádat Zsuzsanna ellen. Azt állították, hogy Zsuzsanna egy fiatal férfival vétkezett. Halálra is ítélték, és vitték is a vesztőhelyre. A menethez küldötte Dánielt, ifjú prófétáját Isten, aki megvédi hűséges gyermekeit. Hangos szóval visszafordította a menetet Joakim kertjébe. Most ő tartott ítéletet. Elkülönítette a vádlottakat. Megkérdezte az elsőt: Milyen fa alatt láttad őt? Azt felelte: mézgafa alatt. Utána kérdezte meg a másikat: Te milyen fa alatt láttad?- Tölgyfa alatt. Ekkor Dániel Isten nevében: ítéletet hirdetett: Hazudnak a vének! Őket kell kivégezni. „Mózes törvénye szerint jártak el: Megölték őket, s az ártatlan vér megszabadult azon a napon”(62)

Zsolozsma CXIII.

Kezdődik a Zsidókhoz írt levél

1, 1 – 2, 4

Krisztus kiválóbb az angyaloknál, mert ő a mindenség örököse

Azelőtt Isten a próféták útján több alkalommal és többféle módon szólt őseinkhez. Ebben a végső korszakban a Fia által beszélt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, hiszen a világot is általa teremtette. Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. Miután megváltott minket a bűntől, helyet foglalt az isteni Fölség jobbján, s annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
     Vajon melyik angyalnak mondta valaha: „A Fiam vagy, ma szültelek”? Vagy: „Én Atyja leszek, ő meg a Fiam.” Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: „Imádja őt Isten minden angyala.”
     Az angyalokról így beszél: „Angyalaival úgy rendelkezik, mint a széllel, szolgáival, mint a tüzes villámokkal.” A Fiához ellenben e szavakkal fordul: „Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazság vesszője. Az igazságot szereted, a gonoszságot gyűlölöd, azért kent föl Isten, a te Istened, a vigasság olajával minden társad felett.” Továbbá: „Kezdetben, Uram, te teremtetted a földet, az ég is a te kezed munkája. Ezek elmúlnak, de te nem múlsz el soha, mindenek elavulnak, mint valami ruha. Akár a köntöst, úgy göngyölöd össze őket, s mint a ruha, úgy változnak meg. Ám te ugyanaz vagy, és esztendeid nem érnek véget.” Ugyan melyik angyalnak mondta valaha: „Jobbom felől foglalj helyet, és lábad alá teszem zsámolyul minden ellenségedet.” Nemde ők mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak rendelve, akik majd öröklik az üdvösséget.
     Ezért, amit hallottunk, azt teljes odaadással meg kell tartanunk, hogy a célt el ne tévesszük. Ha ugyanis már az angyaloktól meghirdetett tanítás annyira kötelező volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség elvette méltó büntetését, hogyan menekülhetnénk meg mi, ha semmibe vesszük azt a mérhetetlen üdvösséget, amelyet először az Úr hirdetett, azután a fültanúk megszilárdítottak köztetek, az Isten pedig különféle jelekkel, hatalmas csodákkal és a Szentlélek tetszése szerint osztogatott adományokkal igaznak bizonyított.

 

Ferenc pápa: „Szeretném látni Jézust”

Ferenc pápa: „Szeretném látni Jézust” – ez a vágy tölti be minden ember szívét

Ferenc pápa március 22-én, az Úrangyala-imádság előtt arról elmélkedett, hogy a keresztényeknek hitelesen kell élniük ahhoz, hogy másokat is hozzásegíthessenek a Jézussal való találkozáshoz.

Az apostoli palota ablakából elhangzott teljes beszédet közöljük.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Ma, nagyböjt ötödik vasárnapján János evangélista érdekes részletre hívja fel a figyelmünket: húsvét ünnepére zsidó vallású „görögök” is érkeztek Jeruzsálembe, akik így fordulnak Fülöp apostolhoz: „Látni szeretnénk Jézust” (Jn 12,21). Hatalmas tömeg van a szent városban, ahová Jézus utolsó alkalommal ment fel. Ott vannak a „kicsinyek” és azok az egyszerű emberek, akik ünnepelve fogadták a názáreti prófétát, és elismerték benne az Úr küldöttét. Ott vannak a főpapok és a nép vezetői, akik el akarják tenni láb alól, mert eretneknek és veszélyesnek tartják. Azután olyan emberek is ott vannak, mint azok a bizonyos „görögök”, akik kíváncsiak rá, szeretnének többet megtudni róla és az általa végbevitt tettekről, melyek közül a legutolsó – Lázár feltámasztása – nagy feltűnést keltett.

„Látni szeretnénk Jézust”: ezek a szavak, mint oly sok más szó az evangéliumokban, túlmutatnak az adott eseményen és egyfajta egyetemességet fejeznek ki. Azt a vágyat tárják fel, amely jelen van minden korban és kultúrában, jelen van oly sok ember szívében, akik hallottak ugyan beszélni Krisztusról, de még nem találkoztak vele. „Szeretném látni Jézust” – ez a vágy tölti be ezeknek az embereknek a szívét.

Jézus közvetve, prófétai módon válaszol arra a kérésre, hogy láthassák őt, mégpedig egy jövendöléssel, amely felfedi önazonosságát és megmutatja azt az utat, amelyen valóban meg lehet ismerni őt: „Eljött az óra, amikor megdicsőül az emberfia (Jn 12,23). Ez a kereszt órája! Ebben az órában a sátán, a gonoszság fejedelme vereséget szenved, Isten irgalmas szeretete pedig végérvényesen győzedelmeskedik. Krisztus kijelenti, hogy „felemeltetik a földről” (vö. 32. vers). Kettős jelentése van ennek a kifejezésnek: „felemeltetik”, mert keresztre feszítik, és „felemeltetik”, mert a feltámasztással az Atya magasba emeli, hogy mindenkit magához vonzzon, és kiengesztelje az embereket Istennel és egymással. A kereszt órája, a történelem legsötétebb órája egyben az üdvösség forrása mindazoknak, akik hisznek őbenne.

Folytatva az immár közelgő húsvéti „átmeneteléről” szóló próféciáját, Jézus egy egyszerű, de szuggesztív képet használ: a földbe hulló búzaszem meghal, hogy termést hozzon (vö. 24. vers). Ez a kép megmutatja nekünk Krisztus keresztjének egyik újabb jellemzőjét, ez pedig a termékenység. Krisztus keresztje termékeny! Jézus halála ugyanis az új élet kimeríthetetlen forrása, mert magában hordozza Isten szeretetének újjáteremtő erejét. A keresztények, akik a keresztség révén belemeríttettek ebbe a szeretetbe, „búzaszemmé” válhatnak és bőséges termést hozhatnak, ha Jézushoz hasonlóan „elveszítik életüket” Isten és testvéreik iránti szeretetből (vö. 25. vers).

Ezért azoknak, akik ma is „látni szeretnék Jézust”, azoknak, akik keresik Isten arcát, azoknak, akik kiskorukban jártak hittanra, de később nem mélyítették el, sőt talán el is vesztették hitüket, azoknak, akik még nem találkoztak személyesen Jézussal – mindezeknek az embereknek felkínálhatunk három dolgot: az evangéliumot, a feszületet és szegényes, de őszinte hitünk tanúságtételét. Az evangéliumot, mert benne találkozhatunk Jézussal, hallgathatjuk és megismerhetjük őt. A feszületet, mert az az önmagát értünk odaadó Jézus szeretetének jele. Végezetül a hitet, amely a testvéri szeretet egyszerű gesztusaiban nyilvánul meg, de főként következetes életvitelünkben: amikor összhangban van az, amit mondunk és, amit élünk, egybecseng hitünk és életünk, megfelelnek egymásnak szavaink és tetteink. Evangélium, feszület, tanúságtétel! Mária segítsen bennünket, hogy tudjuk nyújtani ezt a három dolgot az embereknek!

* * *

Ferenc pápa szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

A rossz idő ellenére sokan eljöttetek, gratulálok! Nagyon bátrak vagytok, a maratoni futók is nagyon bátrak [délelőtt rendezték ugyanis a római maratoni futóversenyt], szeretettel köszöntöm őket! Tegnap lelkipásztori látogatáson Nápolyban voltam, szeretnék köszönetet mondani minden nápolyinak a szíves fogadtatásért. Nagyon derék emberek! Köszönöm szépen!

Az ENSZ kezdeményezésére ma van a víz világnapja. A víz a legszükségesebb dolog az élethez, és az emberiség jövője attól függ, mennyire vagyunk képesek a víz megőrzésére és másokkal való megosztására. Ezért bátorítom a nemzetközi közösséget: őrködjön azon, hogy bolygónk vízkészletét kellőképpen megóvjuk, használatából senkit se zárjunk ki, illetve senki se szenvedjen hátrányos megkülönböztetést a vízhez jutásban, hiszen a víz az egyik legfőbb közjó. Assisi Szent Ferenccel együtt mondjuk: „Áldjon, Uram, téged víz húgunk, aki oly hasznos és alázatos, drága és tiszta” (Naphimnusz).

Köszöntöm az összes jelen lévő zarándokot, különösképpen a spanyolországi Orihuela zenei konzervatóriumának kórusát, a párizsi „Saint-Jean de Passy iskola” diákjait, a magyarországi híveket, a ticinói (svájci) kanton zenész csoportjait. Köszöntöm a cremonai világi ferences rendet, a lombardiai UNITALSI-t, az Oscar Romero vértanú püspökről nevét viselő csoportot, Romero püspököt nemsokára a boldogok sorában tisztelhetjük. Köszöntöm a fiumicinói híveket, a Sambucetóból érkezett gyerekeket, akik most elsőáldozók, azután a ravennai, a milánói és firenzei fiatalokat, akik most bérmálkoztak vagy most fognak bérmálkozni.

Most pedig megismétlünk egy tavaly már végbevitt cselekedetet: az egyház ősi hagyománya szerint nagyböjtben átadják az evangéliumot azoknak, akik a keresztségre készülnek; így ma egy zsebméretű evangéliumos könyvet szeretnék ajándékozni nektek, akik itt, a Szent Péter téren vagytok. Olyan hajléktalanok osztják szét ingyen közöttetek, akik Rómában élnek. Ebben is egy nagyon szép, Jézusnak tetsző cselekedetet látunk: a leginkább szükséget szenvedők azok, akik megajándékoznak bennünket Isten szavával. Vegyétek és vigyétek magatokkal, hogy gyakran olvashassátok. Legyen ott a táskátokban, a zsebetekben, és olvassátok gyakran, mindennap egy kis szakaszt. Isten szava megvilágítja lépteinket! Hasznotokra lesz, meglátjátok!

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

A Megszentelt Élet Éve 78.

március 22.

Szent Benedek főünnepe (március 21.)

Imádkozzunk a tihanyi bencésekért!

• Magyar Bencés Kongregáció Szent Ányos Perjelség

Alapítójuk: Nursiai Szent Benedek

Szent Benedek szerint szerzetesek azok, akik közösségben, apát és Regula vezetésével követik Krisztust. A Krisztus-követés konkrét kereteihez a Regula mutat irányt. Eszerint a bencés életet az imádság (a zsoltárok imádkozása), a munka és a lectio divina (a Szentírás olvasása) határozza meg. 2012-ben a Tihanyi Bencés Apátság közössége Szent Ányos Perjelség néven önálló tagja lett a Magyar Bencés Kongregációnak.

Lelkiségünkből:

"Keresd a békét és járj utána!" Szent Benedek

 

NAGYBÖJT 5. VASÁRNAP

2015.03.22. NAGYBÖJT 5. VASÁRNAP
Törvényét bennsőnkbe helyezi, szívünkbe írja az Úr
Jn 12, 20-33
„Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia”

Jézus utolsó húsvétja Jeruzsálemben. Ez természetesen nem a mi naptárunk húsvétja, ami egy vasárnapot és hétfőt jelent. A zsidóknál a húsvét a húsvéti bárány leölését és a bárány-vacsorát jelentette, meg a kovásztalan kenyerek hetét utána. Ezt a több napos ünnepi eseménysort kell érteni most is, hiszen a mi húsvétunk Jézus feltámadását jelenti. Jeruzsálemben már rengeteg a távolról érkezett zarándok. Köztük voltak görögök is. Abban az időben keletkezett szent irataink görögnek nevezték a Római Birodalom keleti felében élő pogányokat, azaz a nem-zsidókat. Az a néhány görög nagyon szerette volna látni Jézust. Pontosabban szerettek volna beszélni vele. De nem mertek eléje állni, hiszen tudhatták, hogy az ő küldetése elsősorban a zsidókhoz szól. Ezért beszéltek Fülöp apostollal. Ő is keresett még egy társat, Andrást, és így jelezték Jézusnak a görögök kérését. Jézus örült ennek. Jézus minden nemzet Megváltójaként jött a világra. Ezért a nem-zsidók jelentkezésére, mint egy felülről küldött jelre várt. Azonnal válaszolt is: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia”. Ez a megdicsőülés egészen mást jelent, mint a harcoló katonáknak. A harcokban az dicsőül meg, aki legyőzi, kiírtja ellenségeit. Jézus, pedig rögtön jelzi, hogy az Ő sorsa egészen más. Ő a saját életét adja oda, hogy az emberiség örök életet nyerjen: „Bizony, bizony mondom nektek, ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz” (Jn 12, 24) Ezzel jelezte Jézus, hogy neki szenvednie kell és meg kell halnia, de az egész emberi történelem minden üdvözültje örök életét ennek a megváltó halálnak köszönheti. Jézus pontosan tudta, milyen iszonyatos lesz kínszenvedése: „Jézus földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott, és könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól” (Zsid 5, 7) Az Olajfák hegyén egyedül vívta haláltusáját: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd. Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott. A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér csöppjei” (Lk 22, 42-44) „Hódolatáért meghallgatásra talált. Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet. Műve, befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki”. (Zsid 5, 7-9) Ugyanezt a lelkületet várja el tanítványaitól is: „Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya” (Jn 12, 25-26) Hazánk, Magyarország, te is vállaltad ezt a krisztusi szenvedést ezer éven keresztül. Régebben gyermekeid kerültek búzaszemként a földbe. Termékennyé tett téged az Úr, túléltél sok-sok pusztulást. Kilencven év óta egyre mélyebbre süllyedt sorsod. Az utolsó hetven évben termésedet vitték el utolsó grammig. Most a legutolsó húsz évben talpunk alól még a földet is kihúzták. Mondd ki, Urunk: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia”, és vele Édesanyám szeretett országa is.