Zsolozsma LXXIX.

A példabeszédek könyvéből 

3, 1-20
A bölcsesség elnyerésének útja.

Fiam, ne feledd el tanításomat, parancsaimat őrizd meg szívedben! Mert hosszú életet hoznak neked, szerencsés éveket s boldogulást. Szeretet és hűség ne hagyjon el soha, kösd a nyakadba, és írd fel a szíved táblájára. Akkor megkedvelnek, és tetszésre találsz az Isten és az emberek szemében. Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz. Minden utadon próbáld fölismerni, akkor egyenessé teszi ösvényedet. Ne tartsd magadat bölcsnek, inkább féld az Urat, és kerüld a rosszat! Javára lesz ez a testednek, üdítő balzsam a csontjaidnak.Tiszteld meg az Urat minden vagyonodból, minden bevételed elsejéből. Csűreid akkor megtelnek gabonával, s kádjaidból kicsordul a bor. Ne hárítsd el, fiam, az Úr intelmét, és ne állj ellen a dorgálásnak. Az Úr megfeddi azt, akit szeret, mint apa a fiát, akinek jót akar. Boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet, az az ember, aki okosságra tesz szert! Ennek birtokába jutni jobb, mint ezüstöt szerezni, aranynál többet ér ennek elérése. A korallénál is nagyobb az értéke, nem vetekszik vele semmi drágaságod. A jobb kezében a hosszú életet tartja, a balban meg a vagyont és a dicsőséget. Az ő útjai mind barátságos utak, és az ösvényein mindenütt jólét van. Aki utána nyúl, annak az élet fája lesz, boldog ember, aki belekapaszkodik. Az Úr bölcsességgel alkotta a földet, értelemmel tette az eget szilárddá. Ahogy elgondolta, úgy törnek fel a vizek, s a felhők tudtával harmatoznak esőt.

Ferenc pápa a 21 kopt keresztény meggyilkolásáról: A vér megvallja Krisztust!

"Jézusom, segíts!" - kiáltással haltak meg a kopt vértanúk. Háttérben az Iszlám Állam terrorosztaga - ANSA

Ferenc pápa hétfő délelőtt fogadta John Chalmers-t, a Skót protestáns Egyház moderátorát és kíséretét. Hozzájuk intézett beszédében a pápa „az evangélium és a keresztények egysége szolgálatában végzett elkötelezettségről szólt. Az ökumenikus kapcsolatok jelenlegi állapota Skóciában arról tanúskodik, hogy több a közös dolog, ami összeköt bennünket, annál, ami elválaszt” – hangsúlyozta a pápa.  Örömmel állapítja meg, hogy „a skót egyház és a katolikus egyház kapcsolatai fejlődtek, a kortárs világban támadt kihívásokra közös reflektálnak, és sok esetben egyöntetű véleményt formálnak. A mai globalizált és irányvesztett világban a keresztények közös tanúságtétele szükséges követelmény az evangelizálás közös erőfeszítésének a hatékonysága szempontjából”.

Ferenc pápa az Evangelii Gaudium apostoli buzdításából idézett: „Mindig emlékeznünk kell rá, hogy zarándokok vagyunk, s hogy együtt zarándokolunk. Ezért gyanakvások és bizalmatlanság nélkül rá kell bíznunk a szívünket útitársunkra, és együtt kell néznünk elsősorban arra, amit keresünk: a békét az egyetlen Isten arcán” (Ev Gaud 240).

„A keresztény hit és tanúságtétel olyan kihívásokkal néz szembe, hogy csak az erőinket egyesítve lehet hatékony szolgálatot tenni az emberi család számára és így, Krisztus világosságánál tudjuk elérni a szívünk és a világunk minden sötét szegletét. A kiengesztelődésnek és a békének a közösségeink közötti útja vigyen közelebb egymáshoz bennünket, hogy a Szentlélek ösztönzésére mindenkinek elvihessük a teljes életet”.

Ferenc pápa anyanyelvén, spanyolul fűzte hozzá beszédéhez a következő gondolatokat:

Veszem magamnak a bátorságot, hogy anyanyelvemen fejezzem ki mély és szomorú érzéseimet. Ma olvastam a 21 vagy 22 kopt keresztény kivégzéséről. Csak azt mondták: „Jézus, segíts meg engem!”. Meggyilkolták őket pusztán csak azért, mert keresztények. Ön, testvérem, a beszédében utalást tett arra, ami Jézus földjén történik. A mi keresztény testvéreink vére egy tanúságtétel, mely kiált. Legyenek katolikusok, ortodoxok, koptok, lutheránusok, nem számít: keresztények! A vér ugyanaz. A vér megvallja Krisztust. Ezekre a testvérekre emlékezve, akik megvallották Krisztust, kérem, hogy bátorítsuk egymást, haladjunk előre ezzel az ökumenizmussal, ami megerősít minket, a vér ökumenizmusa. A vértanúk mind keresztények”.

Imádkozzunk egymásért és továbbra is járjunk együtt bölcsesség, a jóakarat, az erősség és a béke útján!” – zárta beszédét Ferenc pápa, melyet a skót egyház moderátorához és kíséretéhez intézett.

Évközi 6. hét hétfő

Évközi 6. hét hétfő

Az elmúlt hetek során Jézus csodáit ismertük meg az evangéliumból, különösen is az ő csodás gyógyításait. Láttuk, hogy a csodákhoz két irányból kapcsolódik a hit: egyrészt a csodát megelőzi a hit, azaz a gyógyulni vágyó személy előzetesen kifejezi Jézusba, az Isten Fiába vetett hitét, másrészt a csodákat látva sok emberben hit ébred. Láttuk azt is, hogy a csodák jelek, amelyek Isten országának eljövetelét igazolják, valamint azt, hogy Jézus valóban Isten, hiszen emberi ereje kevés volna ilyen tettek véghezviteléhez.
Mindezek után mi is meglepődünk a farizeusok kérésén, miszerint Jézus mutasson nekik égi jelet. Sem a gyógyítások, sem a kenyérszaporítás jele nem volt elég számukra. Feltehetően egy olyan újabb csodára gondolhattak, amely még egyértelműbb módon bizonyítja Jézus istenségét. Az evangélista szerint nem a jószándék vezette őket, azaz nem a hitre szerettek volna eljutni az égi jel láttán, hanem próbatétel elé akarták állítani Jézust, aki reményeik szerint mégsem tudja igazolni előttük isteni hatalmát.
Aki egy csoda láttán nem hisz, annak lehet ezer csodát mutatni, akkor sem fog hinni. A farizeusok hitetlensége a mi Urunkat is elkeseríti, csalódást jelent számára. A tanulság talán az lehet számunkra, hogy ne kérjünk Istentől különleges dolgokat, hanem vegyük észre napjainkban tett csodáit!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.

A Megszentelt Élet Éve 43.

A Megszentelt Élet Éve

VITA CONSECRATA
nyolcadik rész

A Lélek a meglátogatott lelket az Isten Szava előtt teljesen kitárja, megláttatja vele Isten dicsőségét: „Ő kinyújtotta azt, ami kéznek látszott, és megragadott engem fejem egyik hajfürtjénél fogva. A lélek felemelt engem a föld és az ég közé, és isteni látomásban elvitt engem Jeruzsálembe az észak felé néző belső kapu mellé, ahol a féltékenység bálványa állt, hogy féltékenységre ingereljen. És íme, ott volt Izrael Istenének dicsősége, úgy, ahogy akkor láttam, amikor a mezőn szemléltem” (Ez 8,3-4). Ezután a néppel kell közölni Isten üzenetét: „Akkor rám szállt az Úr lelke, és azt mondta nekem: Beszélj! Így szól az Úr: Így beszéltetek, Izrael háza; ismerem én szívetek gondolatait!Számtalan embert megöltetek ebben a városban, és utcáit megöltekkel töltöttétek be. Ezért így szól az Úr Isten: Megöltjeitek, akiket benne odavetettetek, ők a hús, a másik pedig az üst, s titeket kiviszlek onnan”.(Ez 11,5-7) Hirdetniük kell a jövendő számonkérést: „Kivetlek titeket onnan, s az ellenség kezébe adlak, és végrehajtom rajtatok az ítéletet. Kard által estek el; Izrael határain ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr”. (Ez 11,9-10)Így válnak a Lélek tanúivá a próféták hatására hallgatóik, s a próféták maguk is tanúságot tesznek Istenről: „Te pedig sok esztendeig irgalmaztál nekik, figyelmeztetted őket prófétáid által lelkeddel, de ők nem engedelmeskedtek, ezért az országok népeinek kezébe adtad őket”. (Neh 9,30) „És olyanná tették szívüket, mint a gyémánt, hogy ne hallják a törvényt és a szavakat, amelyeket a Seregek Ura küldött a Lelke által, a régi próféták által. Ezért nagy lett a Seregek Urának haragja, és az történt, hogy amint ők nem hallgattak rá, amikor Ő szólt, - úgy majd én nem hallgatom meg, ha ők kiáltanak,- mondja a Seregek Ura”. (Zak 7,12-13)Ez mind prófétai látomás,mert az Úr Lelke majd csak az Újszövetségben árad ki, az Ószövetségben ez még nem történt meg. Erre utal Jézus, amikor a főpapok és farizeusok acsarkodtak ellene: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki, aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: élővíz folyói fakadnak majd belőle. Ezt a Lélekről mondta, amelyet a benne hívők meg fognak majd kapni. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert Jézus még nem dicsőült meg”. (Jn 7,37-39) A Lélek ugyan élt Mózesben is, Ő vitte a népet a pusztában a kijelölt cél felé: „Minden nyomorúságukban nem követ vagy angyal, hanem az ő arca szabadította meg őket, felemelte és hordozta őket a hajdankornak minden napján. Ők azonban ellenkeztek, és megszomorították szent lelkét, ezért ellenségükké vált, és ő maga harcolt ellenük. De visszaemlékeztek a hajdankor napjaira, Mózesre és népére. Hol van, aki felhozta őket a tengerből, nyájának pásztorával együtt? Hol van, aki bensejébe helyezte az ő szent lelkét? Aki vezette Mózes jobbját dicső karjával; aki kettéhasította előttük a vizet, hogy örök nevet szerezzen magának; aki vezette őket a mélységekben, mint a lovat a pusztában, úgyhogy nem botlottak meg? Ahogy az állatot, mely leereszkedik a völgybe, megpihenteti az Úr lelke, úgy vezetted népedet, hogy dicső nevet szerezz magadnak”: (Iz 63,9-14) Izajás ezután irgalomért sóhajt: „Tekints le az égből és lásd, szent és dicső lakóhelyedről! Hol van féltő szereteted és hatalmad? …Mégis te vagy a mi atyánk! Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrae3l nem ismer minket, te vagy, Uram, a mi atyánk. Megváltónk a te neved öröktől fogva”. (Iz 63,15-16) Íme, a megnyílt ég, földre szálló Isten, megtért szívek: ez lesz majd a kibontakozáskor a Lélek műve.

Zsolozsma LXXVIII.

Kezdődik A példabeszédek könyve

1, 1-7. 20-33

Buzdítás a bölcsesség keresésére

Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai, hogy bölcsességet, fegyelmet tanuljunk, és megértsük az értelmes beszédet; hogy világos útmutatást kapjunk, igazságosságra, jogra, becsületre; hogy a tapasztalatlan okosságra tegyen szert, az ifjú meg tudásra és körültekintésre. Ha bölcs hallgatja őket, gyarapítja tudását, az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon; hogy megértsük a mondást és a hasonlatot, a bölcsek szavait s fogós kérdéseit.
     A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, de a balgák megvetik a bölcsességet és az intést.
     Hangosan kiált az utcán a bölcsesség, és a tereken is fölemeli hangját. Kiabál a lármás utcáknak elején, szót emel a kapuk nyílásánál, a városban. „Meddig kedvelitek, ó, ti éretlenek, az éretlenséget, ó, ti szemtelenek, a pimasz fecsegést? Meddig gyűlölik az észt az esztelenek? Hallgassatok korholó szavamra! Kiöntöm előttetek egész lelkemet, és a szavaimat elétek tárom: Mert amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek; oda sem néztetek, amikor kezemet nyújtottam; semmibe vettétek minden tanácsomat, és a feddésemmel mit sem törődtetek. Ezért most én is nevetek bajotokon, gúnyolódom, ha hatalmába kerít titeket a rettegés, ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, ha szélvihar módján közeleg romlástok, ha utolér az ínség és a szorongattatás.
     Akkor hívnak, de én nem felelek, akkor keresnek, de nem találnak. Mivel gyűlöletes volt előttük a belátás, és az Úr félelmét kevésre becsülték, mivel elvetették a tanácsomat, és a korholásomat megvetették, azért most csak egyék tetteik gyümölcsét, lakjanak jól azzal, amit kiterveltek. A balgákra pusztulást hoz elpártolásuk, jómódjuk tönkreteszi a bolondokat. De aki rám hallgat, biztonságban élhet, nyugodt lehet, nem kell rettegnie bajtól.”

Ferenc pápa: Győzzük le a kirekesztés minden formáját!

A pápa február 15-én, szokásos Úrangyala-imádsága előtt arról elmélkedett, hogy együtt érző szeretettel kell a rászorulókhoz fordulnunk, és nem szabad félnünk attól, hogy – Jézushoz hasonlóan – megérintsük őket. Az ima után a holdújévet ünneplő keleti népeket és a megjelent zarándokokat köszöntötte.

Az apostoli palota ablakából elhangzott teljes beszédet közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mostani vasárnapokon Márk evangélista azt beszéli el nekünk, hogyan lépett fel Jézus mindenféle rosszal szemben, a testben és lélekben szenvedők: az ördögtől megszállottak, a betegek, a bűnösök… érdekében. Jézus úgy áll előttünk, mint aki megküzd a rosszal és legyőzi azt, bárhol is találkozzék vele. A mai evangéliumban (vö. Mk 1,40-45) Jézus rossz elleni harcának különleges esetét látjuk, mert a beteg, akivel találkozik, egy leprás. A lepra ragályos és kegyetlen betegség, amely eltorzítja az embert, és a tisztátalanság jelképe volt: a leprásnak a lakott területeken kívül kellett tartózkodnia, és jeleznie kellett tartózkodási helyét az ott elhaladóknak. Ki volt zárva a világi és vallási közösségből. Lényegében két lábon járó halott volt.

A leprás meggyógyításának három rövid mozzanatát látjuk: a beteg kérése, Jézus válasza és a csodás gyógyulás következményei. A leprás „térdre borulva” kérleli: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani!” (40. vers). Erre az alázatos és bizakodó imára Jézus megindult lélekkel válaszol: együttérzéssel, compassióval. A compassio nagyon mély jelentésű szó, azt jelenti, hogy „együtt szenvedek a másikkal”. Jézusnak tehát megesik a szíve rajta. Krisztus szíve kinyilvánítja Isten atyai együttérzését azzal az emberrel azáltal, hogy odamegy hozzá, és megérinti. Ez a részlet rendkívül fontos. Jézus „kinyújtotta a kezét, megérintette…, és a lepra rögtön elmúlt, és [az ember] megtisztult” (41. vers). Isten irgalmassága túllép minden korláton, Jézus megérinti a leprást. Jézus nem áll meg biztos távolságra, nem küld másvalakit maga helyett, hanem közvetlenül kiteszi magát bajunk fertőző hatásának, és éppen így a mi bajunk válik a vele való érintkezés helyévé: Jézus átveszi tőlünk a mi beteg emberségünket, mi pedig átvesszük tőle az ő egészséges és egészséget adó emberségét. Ez történik, valahányszor hittel részesedünk valamelyik szentségben: az Úr Jézus „megérint” minket, és nekünk adja kegyelmét. Most különösen a kiengesztelődés szentségére gondoljunk, amely meggyógyít bennünket a bűn leprájából.

Az evangélium most is megmutatja nekünk, mit tesz Isten, látva a bajunkat: nem „előadást tart” a szenvedésről, nem is veszi ki a világból sem a fájdalmat, sem a halált, hanem inkább magára veszi emberi létállapotunk terhét, hordozza azt teljes mértékben, hogy megszabadítson minket egészen és véglegesen. Krisztus így győzedelmeskedik a világ bajai és szenvedései felett: magára vállalja és Isten irgalmasságának erejével legyőzi őket.

Ma tehát a leprás meggyógyításáról szóló evangélium arra tanít minket, hogy ha Jézus igazi tanítványai akarunk lenni, akkor az a feladatunk, hogy vele egyesülten az ő irgalmas szeretetének eszközévé váljunk, és legyőzzük a kirekesztés minden formáját. Ahhoz, hogy „Krisztus utánzói” legyünk (vö. 1Kor 11,1) a szegényekkel és betegekkel, nem szabad félnünk attól, hogy a szemükbe nézzünk, gyengéd és együtt érző szeretettel odalépjünk hozzájuk, megérintsük és megöleljük őket. Gyakran kértem olyan embereket, akik másokat segítenek, hogy nézzenek a szemükbe, ne féljenek megérinteni őket; hogy a segítő gesztus egyben kommunikációs gesztus is legyen: nekünk is szükségünk van arra, hogy ők elfogadjanak minket. Szükség van a gyengédség gesztusára, az együttérzés gesztusára… Kérdezlek titeket: amikor másokat segítetek, a szemükbe néztek? Úgy fogadjátok-e őket, hogy nem féltek megérinteni őket? Gyengéd szeretettel bántok velük? Gondolkodjatok el ezen: hogyan segítetek másokat? Távolságot tartva vagy gyengéden, melléjük lépve? Ha a rossz ragályos, akkor a jó is az! Ezért fontos, hogy egyre jobban eltöltsön bennünk a jó! Engedjük, hogy megfertőzzön bennünket a jó, és mi is megfertőzzünk másokat a jóval.


Ferenc pápa szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Örömet és békét kívánok mindazoknak a férfiaknak és nőknek, akik a Távol-Keleten és a föld különböző részein a holdújév megünneplésére készülnek. Ezek az ünnepnapok jó alkalmat kínálnak arra, hogy újra felfedezzék és intenzíven megéljék a testvéri egymáshoz tartozást, amely a családi élet értékes köteléke és a társadalmi élet alapja. Kívánom, hogy ez a visszatérés a személy és a család gyökereihez segítse azokat a népeket, hogy olyan társadalmat tudjanak építeni, amelyet tiszteleten, igazságosságon és tevékeny szereteten alapuló személyközi kapcsolatok szőnek egybe.

Üdvözöllek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok, különösképpen titeket, akik a konzisztórium alkalmából jöttetek, hogy elkísérjétek az új bíborosokat, és köszönetet mondok azoknak az országoknak, akik hivatalos képviselőkkel kívántak jelen lenni ezen az eseményen. Köszöntsük tapssal az új bíborosokat!

Köszöntöm a San Sebastiánból, Campo de Criptanából, Orenséből, Pontevedrából és Ferrolból érkezett spanyol zarándoklatokat, továbbá a Campo Valongóból és Portóból, Portugáliából és a Párizsból érkezett diákokat, a Keresztény Intézmények Fórumát Szlovákiából, a bureni (Hollandiából érkezett) hívőket, a Németországban állomásozó amerikai katonákat, valamint az Olaszországban élő venezuelaiak közösségét.

Üdvözlöm a buscai fiatalokat, a lenói, mussoi, monteolimpinói, Rivalta sul Mincio-i és Forette di Vigasio-i híveket. Sok iskolai és hittanos csoport is érkezett szerte Olaszországból, ott látom a galzignanói bérmálkozókat… Kedves testvéreim, bátorítalak titeket, hogy legyetek Jézus örömteli és bátor tanúságtevői a mindennapi életben.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat! A viszontlátásra!

Évközi 6. vasárnap

Évközi 6. vasárnap

Alázatos kérés

 
2014 nyarán és őszén hónapokon keresztül szerepelt a híradásokban, hogy néhány nyugat-afrikai országban ismételten megjelent az ebola vírus. A fertőzés emberről emberre terjed. A vírus által okozott vérzéses lázbetegség rendkívül veszélyes, igen magas halálozással jár, több ezer ember halt meg. A járvány megfékezése az elégtelen higiéniai feltételek miatt nagyon nehéz. A betegség megelőzése és kezelése megoldatlan, védőoltás nincs ellene. A megfertőzött személyek kezelése során alkalmazott gyógyszer még csak kísérleti fázisban van, egyesek meggyógyultak tőle, míg másoknak nem használt. Megrázóak voltak azok a felvételek, amelyek bemutatták például azt, hogy egy Afrikában megfertőződött misszionáriust, egy ottani kórház vezetőjét hazaszállították Spanyolországba. A beteg hordágyát egy átlátszó, teljesen zárt doboz fedte, körülötte tetőtől talpig védőfelszerelésbe öltözött orvosok. A szigetelt dobozból nem juthatott ki semmi, a fertőzött személyt csöveken keresztül lélegeztették és táplálták. Mindenkin látszódott a félelem, nehogy elkapja a betegséget. A beteget aztán elkülönített helyre vitték, senki nem érintkezhetett vele közvetlenül.
Egy leprás betegről és az ő gyógyításáról olvasunk a mai napon. A gyógyulás jelentőségének megértéséhez tudnunk kell, hogy a társadalom, a közösség kizárta a leprásokat, azaz a betegség további terjedésének megakadályozása érdekében elkülönülten kellett élniük, nem érintkezhettek az egészségesekkel. E kitaszítottsághoz járult az emberek megvetése. Azt vélték ugyanis, hogy valamilyen súlyos bűnük miatt kapták a leprát Isten büntetéseként. Harmadszorra pedig az is súlyosbította helyzetüket, hogy abban a korban az orvosok nem tudták kezelni a leprát, azaz a betegségben szenvedőknek semmi reményük nem volt arra, hogy valaha is meggyógyulnak. Jézus korában körülbelül úgy viszonyultak a leprásokhoz, mint manapság az ebolás betegekhez. Abban az időben nem álltak rendelkezésre egészségügyi védőfelszerelések, azért a távolságtartás, az egészségesekkel való érintkezés tilalma volt az egyetlen eszköz a további megbetegedések megelőzésére.
A történetben szereplő leprás ember Jézusban látja azt a személyt, aki változtatni tud élethelyzetén. Így kéri az Úr segítségét: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem” (Lk 5,12). Mintha csak ezt mondaná: te meg tudsz gyógyítani engem, csak akarnod kell. Te képes vagy arra, hogy meggyógyíts engem, ha ez a szándékod. Neked hatalmad van arra, hogy meggyógyíts, ha irgalmas vagy hozzám. A leprás kérése tehát magában foglalja azt is, hogy Jézus akaratától teszi függővé saját gyógyulását, teljesen átadja magát Istennek. Ezt fejezi ki egyébként az is, hogy kérését Jézus előtt térdre borulva adja elő. Ennél a résznél Szent Lukács evangélista úgy fogalmaz, hogy a leprás beteg „arcra borulva” mondja el kérését az Úrnak (vö. Lk 5,12-16). A letérdelés és az arcra borulás ugyanazt fejezi ki, tudniillik a beteg alázatát és annak elismerését, hogy hisz gyógyítója istenségében, isteni erejében.
Tudok-e Isten előtt „arcra borulva,” alázattal kérni? Kész vagyok-e elfogadni mindenben Isten akaratát?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus, te vagy a test és a lélek gyógyítója. Betegségeinkben, bajainkban, életünk nehéz helyzeteiben hozzád fordulunk. Hisszük, hogy te tudsz és akarsz is segíteni rajtunk. Szavaidnak és cselekedeteidnek olyan ereje van, amely képes megváltoztatni életünket, megszüntetni mindazt, ami veszélyezteti azt vagy ami akadályozza lelki fejlődésünket. Segíts, hogy a betegség, amely próbatétel számunkra, ne gyengítse meg hitünket, hanem közelebb vigyen hozzád, aki vállaltad a szenvedéseket. Uram, mindent elfogadok tőled!