Az ige szószólója

Az ige szószólója

Amikor Jézus elkezdte nyilvános működését, így hirdette meg küldetését: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!” Az Isten országa az az állapot, az a lelkület, amely elfogadja és teljesíti Isten akaratát. Ádám és Éva elfogadták igaznak Isten miden szavát, és a nekik adott parancsokat odaadó engedelmességgel teljesítették. A kísértő ezt akarta megzavarni. Arra csábította a földi dolgokban még tapasztalatlan embert, hogy ne nyugodjék bele az Istennek alávetett szerep teljesítésébe, hanem legyen Istennel egyenlő. Ezt a jogot a tiltott fa gyümölcsének élvezetével szerezheti meg. A sátán átmenetileg győzött, mert az ember hitt neki. Az emberi történelem ettől kezdve telve volt istenbántással, mert az emberek folyton ellene mondtak parancsainak. Amikor Jézus belépett a történelembe, kizárólag az Atya akaratát kereste és teljesítette. Ezért mondhatjuk, hogy benne megvalósult az Isten országa. Betelt az idő, mondta első hallgatóinak, és elközelgetett az Isten országa. Én azért jöttem a földre, hogy megmutassam nektek: egyedül Isten akarata jó, mert az mindig az igazságot és a szeretetet szolgálja. Az én tanításom is mindig erre irányul. Forduljatok ehhez az életmódhoz, higgyétek el, hogy ez hozza meg az egész világnak a békét és a boldogságot. Ez a jó hír, ez az evangélium. Jézus ezt az összes embernek hozta. Ezért nem akarta a megengedett természetes örömöket élvezni, ezért nem engedte tanítványainak sem a családi kör örömeiben maradni, vagyont gyűjteni, előkelően öltözködni. Van nektek Atyátok az égben, aki gondoskodik rólatok, és megfizet a mennyben. Ezt kívánja ma is papjaitól. Ez az elzüllött világ orvossága.

Újszövetség, új áldozat, új papság.

Újszövetség, új áldozat, új papság.

Jézus lelkében feláldozta magát Atyjának, és ezt misztikusan meg is mutatta a két szín külön átváltoztatásával. A kenyeret elsődlegesen Szent Testévé, másodlagosan Szent Vérévé tette, a bort pedig elsődlegesen Szent Vérévé, másodlagosan Szent Testévé. Ez a szentáldozásnál különösen fontos tudnivaló. Jézus csak megmutatta a két színnel, hogy másnap így fog meghalni. A kereszten pedig ténylegesen is megtörtént Teste és Vére különválasztása, bekövetkezett halála. Feltehető a kérdés: Mikor szentelte fel papokká tanítványait? Az evangéliumok nem szólnak erről kifejezetten. Lehet, hogy csak ennyi volt a felszentelés: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Ebben a parancsban benne van a hatalom átadása is, hiszen hatalom nélkül mondani a kenyérnek és a bornak, hogy legyenek Krisztus Testévé és Vérévé, súlyos istenbántás. Elképzelhető, hogy a vacsora előtt vagy annak elején külön történt a papi hatalom átadása. Jézus adhatja a hivatást most is. Jézus mondta tanítványainak: ”Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!” (Jn 15,16-17) a papi hivatást tehát Jézus adja. Ki lehet tehát pap? Katolikus férfi, akit Jézus hív. A hívás jele: kedv, tehetség, püspöki vagy szerzetes főelöljárói felvétel. Tridenti zsinat (1545-1563) óta kötelező a szemináriumi nevelés, teológiai főiskola vagy egyetem. Közben a felolvasó és az akólitus kisebb rendek felvétele. A szerpapi rendre felszentelés (diakonátus) hatalmat ad szentmisében segédkezni, áldoztatni, keresztelni, esketni.

Az újszövetség papságára való felszentelés

Az újszövetség papságára való felszentelés

Az egyházi rend szentsége adja meg az Újszövetség papságára való felszentelést. Az Ószövetség papságát is Isten választotta ki. Áront Mózes szentelte fel, hogy az Ószövetség Isten rendelte áldozatait mutassák be, szükség esetén ők vigyék a frigyládát, és tanítsák a népet Isten törvényeire. Az Újszövetségnek az alapja Krisztus keresztáldozata. Ez egyszer s mindenkorra bemutatott áldozat. A bemutató főpap maga Jézus Krisztus. Róla ősapja, Dávid király írta meg a 110. zsoltárban: „így szólt az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem. Hatalmas jogarodat kinyújtja az Úr Sionból: uralkodj ellenségeid között! Tied lesz az uralom hatalmadnak napján a szentek fényességében: a hajnalcsillag előtt, mint harmatot nemzettelek téged. Megesküdött az Úr és nem bánja meg: Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint”. (Zsolt 110.1-4) Ezer éven át imádkozták ezt a zsidók: a Messiás Isten Fia lesz, Dávid királynak fia és Ura egyben. Senki nem tudja, hogy Melkizedek, Ábrahám kortársa, hogyan lett Isten papja. Ábrahám győzelme után találkozott vele, aki Sálem királya volt és a Magasságbeli Istennek a papja. Kenyeret és bort mutatott be Istenének, akit Ábrahám is, ő is az élő, a Magasságbeli Istennek nevezett. Soha senki másról nem jegyezte fel Isten könyve, hogy miért volt minden más ószövetségi áldozattól eltérő az ő áldozata. Dávid fia és Ura az utolsóvacsorán viszont ugyancsak kenyeret és bort vett a kezébe, de nem kenyeret és bort adott át tanítványainak, hanem hangos szóval átváltoztatta saját szent Testévé és Vérévé, és parancsolta meg, vegyék magukhoz, „mer ez az én Testem” és „ez az én Vérem kelyhe, az új szövetségé. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” (Lk 22,19-20)

2014.09.09. Kedd

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.09.09. Kedd

Pál apostol a mai szentmise szentleckéjében nagy műveltséget igényelő problémával foglalkozik. Az igazság peres úton való keresése a téma. A mostani világot vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a perek igen sok szellemi és anyagi erőt, értéket felemésztő tényezőkké váltak. A kárvallott a maga igazát próbálja bizonyítani, a károkozó szintén a saját állítását bizonygatja, a bíró pedig a törvénytárakat lapozza. Ki garantálja, hogy a bíró az igazságot találja meg és hirdeti ki? A tegnapi újság egyik cikke fölött ez a cím virított: Harminc évet ült börtönben ártatlanul két elítélt.A Szentírásnak mindjárt a második fejezete egy egész történelmet beárnyékoló bűnnel foglalkozik. Istennek első tilalma, amelyet Ádámnak adott, így hangzik:„A kert minden fájától ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz” (Ter 2,16-17) Ez a régies, keleti műveltségben fogalmazott írás alábbiak szerint értendő: A kert közepén van egy fa. Annak a gyümölcséből ne egyél, mert az ember ellensége majd arra csábít, hogy annak a gyümölcsnek az elfogyasztása téged istenné tesz, mert attól kezdve, hogy ettél belőle, te döntöd el mi a jó, és mi a rossz. Ennek az ostoba tévedésnek lesz a következménye, hogy földi életed végén nem sétálsz át a mennyországba, ahogy ígértem, hanem a sátánná változott angyalok közé kerülsz a pokolba, mert el akartad lopni az isteni hatalmat. Ezért nem szeretik a Bibliát és a hittant az Isten és az emberiség ellenségei, mert azokat tanulmányozva tisztán látnak az emberek, és nem hisznek a csábító ördögöknek és tanítványaiknak. Szent Pál keményen elítéli a pereskedést, főként, ha anyagi vagy más földi érdek bűnös szolgálatába áll. „Ha valaki közületek pereskedik, hogyan merészeli a hitetleneknél keresni igazát, és nem a szenteknél? Nem tudjátok, hogy a szentek ítélkeznek majd a világ fölött? Ha a világ fölött ítélkezni fogtok, a legszerényebb bírói székre méltatlanok vagytok? Nem tudjátok, hogy az angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább a mindennapi ügyekben? Ha mindennapi ügyekben pereskedtek, olyanokat tegyetek meg bírónak, akik a közösségben jelentéktelenek. Azért mondom ezt, hogy szégyenkezzetek. Nem akad közöttetek értelmes ember, aki testvérei ügyében döntőbíró lehetne? Ehelyett testvér a testvérével pereskedik, ráadásul hitetlenek előtt? Már az is kifogásolható, hogy pereskedek egymással. Miért nem viselitek el az igazságtalanságot? Miért nem tűritek el a károsodást? Ehelyett ti követtek el igazságtalanságot, és okoztok kárt, mégpedig testvéreknek. Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát? Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által” (1Kor 6,1-11)Isten adhat elegendő bölcsességet minden ítélőbírónak, ha tanult szakember, ha egész ifjú, hisz a bölcsesség erénye lehet Istentől belénk öntött erény, nemcsak szerzett „Akkortájt elment a királyhoz két szajha. Eléje járultak, s az egyik asszony azt mondta: Engedj meg, uram! Én, és ez az asszony ugyanabban a házban lakunk. Szültem a jelenlétében a házban. Három nappal lebetegedésem után ez az asszony is szült. Együtt voltunk, nem volt senki idegen a házban. Aztán ennek az asszonynak meghalt a fia, mert agyonnyomta. Erre éjnek idején fölkelt, s míg szolgálód aludt, elvette mellőlem fiamat és saját keblére fektette, az ő halott fiát meg az én keblemre tette. Amikor fölkeltem, hogy megszoptassam, lám, halott volt a fiam. De virradatkor jobban megnéztem, s kiderült, hogy nem az én fiam volt, akit szültem. A másik asszony persze ellene mondott, és szorongatta az élő csemetét. Akkor a király így szólt: Hozzatok egy kardot, vágjátok ketté az élő babát és felét egyiknek, felét a másiknak adjátok oda. A halott gyerek anyja helyeselt, az élőé pedig azt kérte: Engedelmeddel, Uram! Adjátok oda neki a gyermeket, és ne öljétek meg! Salamon ítélt: amelyik asszonyi sajnálta a gyermeket, az az ő anyja. Adjátok oda neki! Salamon ezzel itéletével híres bölcs lett. (1Kir 3,1-28) 

2014.09.08. Hétfő

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.09.08. Hétfő

Mi, magyarok Szent István idejétől Boldogasszonyunknak hívjuk Jézus mennybevitt édesanyját. Ennek bizonysága Szent Gellért püspök írásából teljesen bizonyos, mert 1015-ben Szent István a székesfehérvári Nagyboldogasszonyi országos zarándoklatra meghívta. Az írások úgy beszélnek erről a napról, hogy országos búcsú, amelyre szokás szerint jönnek össze elődeink. (Lányi Károly, Magyar Egyháztörténelem, 255-256.) A Pécsváradon vendégeskedő Gellértet, velencei bencés apátot a király meghívta búcsús szónoknak. Napközben figyelte a hatalmas tömeget, és kíváncsian kérdezgette vendéglátóját, a pécsváradi Asztrik bencés apátot: A magyarokat csak most oktatják a keresztény hitre. Hogyan van az, hogy ilyen sokan összegyűltek a búcsúra? Asztrik apát elmagyarázta Géza fejedelem álomlátását: a fejedelem rádöbbent arra, hogy Európa nem veszi szívesen a Kárpát medencét elfoglalt hét törzs kalandozásait. Ezért a több mint kilencven sikeres kalandozásuk után összefogtak a nyugati államok, és Augsburgnál meg a Lech-mezőn a túlerő elsöpörte a magyar törzseket. Hét megcsonkított magyart hazaküldtek ezzel az üzenettel: Így jártok valamennyien. Géza tanult a vereségből. Belátta, hogy csak letelepített, gazdálkodó nép élhet a jól szervezett ország között. A hét önálló törzset egy egységes nemzetté kell átalakítani. Ezt a két feladatot nehéz lesz elfogadtatni a törzsekkel. A őseink pogány vallása soha sem volt bálványimádás, hanem az ég és föld Urát imádták, de mégsem voltak még keresztények. Nem ismerték a Szentháromság titkát, sem a megváltás megtörténtét. Ezeket és más tanításokat kellett elsajátítaniuk. A Szentháromságot úgy kellett megértetni, hogy a szellemi lényegű Isten az ó hit szerint a törzsi berendezkedés tükörképeként vett maga mellé egy „Isteni Nagyasszonyt”, aki emberi természetű volt, és szült gyermekeket Istennek, mint a törzsfőnökök felesége, aki a gyermekek vállalása mellett az egész törzsről, annak ellátásáról családanyaként gondoskodott. A törzsfőnök feleségét nagy-asszonynak, latinul Reginának, királynénak szólították. Így tisztázni kellett a pogány ismereteket: Istennek szellemi természete van, nem élhet házaséletet. Isteni születéssel született egy Fia, aki az emberi önismerethez hasonlóan az Atya tökéletes képe, akiben Isten magára ismer, és ezt ki is mondja: Ige, Szó. Isten őt küldte a földre, hogy a sátán által félrevezetett, elcsábított embereket újra visszavezesse Istenhez azzal, hogy édesanyától megszületik emberként is, helyettünk kiengeszteli szenvedésével, halálával és feltámadásával. Ezek nem könnyen érthető ismeretek, de az ősi képzetek segítettek a tiszta igazság elfogadásában. Az Isten Fiának Édesanyja egy igazi földi családból született Szűz, Mária, aki a magyar szívekbe hamar beköltözött. A velencei vendég ezért nem hallja az Édesanya ősi zsidó nevét a búcsúban, mert isteni – fejedelmi - édesanyás vonásokból kialakult az Asszonyunk, Nagyasszonyunk, Nagyboldogasszonyunk szívünkből fakadt hazai fogalma.(Sancto Gerhardi Episztola script) S miért írom le ma mindezt? Gyermekkoromban augusztus15-én ünnepeltük fő búcsunkat, az ezeréves nemzeti zarándoklatok mintájára egész Somogyból érkező magyar testvéreinkkel. Ezt otthon is csak nagyasszonyi búcsúnak mondtuk. Jó három hét múlva újra búcsú:a Kisboldogasszony. Szokásom szerint nem kérdeztem meg a felnőtteket,mit jelent az elnevezés: majd kitalálom! A kislány nagylány, majd asszony lesz. Ez az emberi élet hosszú, nem fér bele egy esztendőbe. De az ünnepeknek bele kell hogy férjenek a 365 napba, tehát rendezni kell a valóságot a naptárban. Joachim és Anna a boldog szülők, milyen csalódottan nézték az újszülöttet. Kislány. Nos, meghalt bennük egy emberi remény: csak egy kislány, mikor a zsidóknál a fiú az érték, főként ha elsőszülöttnek születik. De ne sírjatok! Majd ha megtudjátok, hogy egyetlen ember ő, aki szeplőtelenül született! Ezért mondhatta a Lourdes-i barlang fölött állva: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Én, egyedül, és én vagyok az angyali üdvözlet óta az egyetlen Istenszülő. Igen, így is egyedül. És vagyok a fájdalmas anya, de aki egyedül lett Világ Királynéasszonya és egyedül a Magyarok Nagyboldogasszonya is.

2014.09.07. Vasárnap

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.09.07. Vasárnap

Átölelni a világ drámáját

Megrázhatja az emberiség egy részét az egyre szélesebb körben eluralkodó „mélyszegénység”, vagyis a nyomor. Isten az embereket nem szegénységre teremtette, amelyben állandóan központi téma a nélkülözés. Maga Urunk, Jézus sem nyomorra született. Nevelőapjának komoly ipari képzettsége volt. Dolgozott. El tudta tartani családját. Amikor Jézus megszületett Betlehemben, a barlangistállóban, csak addig laktak ott, amíg a betlehemi illetőségű, de máshol élő emberek dolgukat befejezték, végeztek az összeírással. Akkor már volt üres ház. József azonnal bérelt egy ilyet, és rögtön dolgozni kezdett. Jézus nem tette gazdaggá szüleit. De amint elérte a tizenkét éves kort, Szent József mellett ő is dolgozni kezdett. Ez példaadás is volt a keresztények számára. A hagyományos kérés nemzeténél így szólt Istenhez: Se gazdagságot, se nyomort ne adj nekem, hanem csak a megélhetéshez szükségeseket biztosítsd, Uram! Assisi Szent Ferenc is a munkára építette a mozgalmát, majd erre kapott engedélyt III. Ince pápától. Megértette Jézus Krisztust, aki a mennyei Atyára bízta életét és apostolai számára is ezt az életformát szabta ideálnak: „Méltó a munkás a maga bérére”(Lk 10,7)Ha pedig nem kapja meg az ennivalót a ferences a munkájáért, akkor mehet koldulni.A szegényeken segíteni kell, hogy állapotuk maradjon „tisztes szegénység”, sose koplalás és nyomor! Inkább emelkedjék az életnívó családja és mások javára. A közösség is ezen munkálkodjék. Akiknek pedig anyagi örökségben, vagy tehetségben több adatott, azok lássanak hozzá a világ nyomorának felszámolásához. Ezt a módszert is Jézustól tanuljuk: Semmije sem volt, és elfogadta az Őt követő jómódú asszonyok állandó segítségét.(Lk 8,1-3)

2014.09.06. Szombat

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.09.06. Szombat

Szent Pál apostol folytatja az apostoli tisztségről és a vele kapcsolatos gondokról szóló tanítását:„Nem érzem ugyan magam semmiben sem bűnösnek, de ez még nem jelent megigazulást. Az Úr mond fölöttem ítéletet. Ne ítélkezzetek hát időnap előtt, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és földeríti a szívek szándékait.Akkor majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől” (1Kor 4,4-5)

Pál visszagondolhat arra a másfél évre, amit Korintusban töltött el. Szerette a híveket, nem terhelte őket fenntartási költségekkel, mindent úgy megmagyarázott, mint a korábban ószövetségi rabbinak kiképzettek. Később mindezt a tudást ki kellett egészíteni, mert a krisztusi tanítás a teljes tanítás. Amit Jézus három évig tanított apostolainak és a, 72 tanítványnak, arra a sokszor emlegetett pusztai képzésben megtanította Pált is. Így a két nagy képzés birtokában sok kérdést mélyebben tudott megvilágítani.Ezt Péter, az első pápa ismerte el:„Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek, ahogy szeretett testvérünk, Pál írta nektek ajándékul kapott bölcsességében minden olyan levélben, amelyben ezekről a dolgokról beszélt. Vannak bennük nehezen érthető dolgok, ezeket a tudatlan és állhatatlan emberek kicsavarják a saját vesztükre, akárcsak a többi Írást is”. (2Pét 3,15-16) Pál apostol szerényen nem részletezi az általa is többször tapasztalt jelentős különbséget az ortodox zsidók és önmaga között. Ők jól ismerték az ószövetséget, de Jézusról előítélettel telten nyilatkoztak. Apolló fényes szónoki képességeit ismerte Pál, de azt is tudta róla, hogy ő még csak Keresztelő János tanítása alapján jutott messiási ismeretekhez. (a jánosi és a jézusi keresztség ) Más egyéb szempontok is befolyásolhatták az akkori híveket, mint azt magunk is tapasztaljuk. A végső értékelést valóban az Istenre kell hagynunk. Az apostol tovább folytatja gondolatsorát: „Ezeket, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Ne többet annál, ami írva van! Senki se kérkedjék az egyikkel a másik rovására! Ki mond különbnek másoknál? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? Lám, már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nélkülünk is uralomra jutottatok! Bár csak uralomra jutottatok volna, hogy veletek uralkodhatnánk! Úgy látom ugyanis, hogy Isten nekünk, apostoloknak az utolsó helyet jelölte ki, mint olyanoknak, akiket halálra szántak, hogy látványosságul szolgáljunk a világnak, az angyaloknak és az embereknek is” (6-9) Valamikor a katonai szolgálat nem volt kötelező az államokban. Mindenütt megjelentek a nyalka huszárok, és a fiatal legényeket katonának csalogató délceg táncokat zeneszóra járták. Szent Pál ide most olyan hívogatót írt, amitől a felső papság székei soha nem teltek volna be: „Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban. Mi gyöngék vagyunk, ti erősek. Titeket megbecsülnek, minket megvetnek. Mindmáig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk, és verést szenvedünk. Nincs otthonunk, és kezünk munkájával keressük kenyerünk. Ha átkoznak minket, áldást mondunk, ha üldöznek, türelemmel viseljük. ha szidalmaznak, szelíden szólunk. Szinte salakja lettünk ennek a világnak, mindenkinek söpredéke mostanáig” (10-13) Amikor a kommunista üldözés idejének végén próbáltam a ferences Mária rendtartományt talpra állítani emlegettem, hogy mennyi a tennivalónk. A beszélgetés után egy idős atya félrevont, és könyörögve kérte: ne mondd előttük, mennyit kell dolgoznunk, mert megszöknek! Csendben mosolyogtam. Nem szökött meg mindenki, de ötven társamból tíz-egynéhány maradt. Lehet, hogy az volt a baj, hogy Pál apostolként nem fűztem mindig a komoly beszédhez: „Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek, hanem mint kedves gyermekeimet intelek benneteket. Ha számtalan tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Az evangélium által én adtam nektek életet Krisztus Jézusban” (14-15) „Túlcsordul a lelkünk, énekszóval zengünk: alle,alleluja. Királynénkra nézünk, szent örömet érzünk, alle,allelúja. Szent Királyné, halljad, áldanak az ajkak, alle,allelúja.” (Ho 436,1)