2014.08.05. kedd

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.08.05. kedd

ÖRÖMNAPOK aug.5. 221-------
Isten nem engedte meg Jeremiás prófétának, hogy a rabszíj mellé álljon és népével együtt a babiloni fogságba menjen. Erősködésére Isten ezt válaszolta: Jól van, menj velük, de akkor én nem megyek a foglyokkal. Jeremiás azonnal megértette a leckét és a romok között maradt, de levélben megírta a száműzötteknek: Az Úr veletek lesz, vigyáz rátok, gondoskodik rólatok. Dolgozzatok, a fiatalok házasodjanak össze, szüljenek gyerekeket.„Nektek ugyanis sokasodnotok kel ott, nem pedig kevesbednetek. Munkálkodjatok annak az országnak jólétén, amelybe vittelek benneteket; imádkozzatok érte az Úrhoz, hiszen jóléte a ti jólétetek is” (Jer, 29,6b-9) Ezt a gyönyörű, vigasztaló levelet Jeremiás elküldte a foglyoknak. Egy fogoly írt választ az otthon maradottakhoz, név szerint Cefanja paphoz: „Az Úr tett pappá Jehojada utódaként, hogy rendet tarts az Úr templomában; ha tehát olyan őrjöngő férfi akad, aki prófétaként akar feltűnni, kötelességed kalodába és börtönbe zárni. Most hát miért nem léptél föl az anatóti Jeremiás ellen, aki prófétának színleli magát előttetek? Mert még ide, Babilonba is ilyen üzenetet küldött nekünk: Sokáig tart még! Építsetek házakat és lakjatok bennük, telepítsetek kerteket és élvezzétek gyümölcsét! Cefanja pap hangosan felolvasta ezt a levelet Jeremiás próféta előtt. De az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához: Üzend meg az összes száműzöttnek: Ezt mondja az Úr a nehelámi Semaja felől: Mivel Semaja jövendölt nektek, bár nem küldtem, és arra ösztönzött benneteket, hogy hazugságban bízzatok: ezért megfenyítem a nehelámi Semaját és utódait, mondja az Úr. Családjának egyetlen tagja sem marad életben e nép között, és így nem látja meg azt a boldogságot, amelyet népemnek szánok’” (29,26-32) Ezek után a Szentírás tudósai szerint a Vigasztalások könyve következik:„Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Írd le egy könyvbe a szavakat, amelyeket hozzád intéztem. Mert eljön az idő, mondja az Úr, amikor jóra fordítom népemnek, Izraelnek (és Júdának) sorsát mondja az Úr. És visszahozom őket, hogy birtokukba vegyék ezt a földet, amelyet atyáiknak adtam.(Jer, 30,1-3) Igen, ezt mondja az Úr: Gyógyíthatatlan a sebed, halálosan veszedelmes a sérülésed. Senki sincs, aki sebeddel törődnék, nincsen számodra gyógyulás. Szeretőid mind megfeledkeztek rólad, nem törődnek többé veled. Mert ellenséges csapással sújtottalak, kegyetlenül megfenyítettelek sok gonoszságodért, tömérdek vétkedért. Miért panaszkodol romlásod miatt? Bizony, gyógyíthatatlan a fájdalmad; sok gonoszságodért, tömérdek vétkedért tettem ezt veled.(12-15) „Ezt mondja az Úr: Helyreállítom Jákob sátrait, és megkönyörülök hajlékain. Újraépítik romjaiból a várost és a palotát is a maga helyén. Hálaadás hallatszik onnan és örömnek szava. Megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg; megdicsőítem őket és nem szégyenülnek meg. Fiaik becsesek lesznek a szemben, mint egykor voltak, gyülekezetük szilárdan fennmarad színem előtt; sanyargatóikat meg mind megfenyítem. Vezérük közülük származik és fejedelmük a maguk köréből. Színem elé engedem, úgyhogy elém járulhat. Mert ki merné életét kockáztatni, hogy elém járuljon? – mondja az Úr. Így ti az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek”(18-22) Isten bejelenti a Fia által kötendő újszövetséget: Mi is népe leszünk! „Igen, jönnek napok,-- mondja az Úr--, amikor újszövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetségemet ugyanis megszegték, holott Uruk voltam” (31,31-32) Ez isteni stílus zsenialitása: „Jézus így szólt hozzájuk: Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek”(Lk 22,15) Utoljára elfogyasztják a húsvéti sült bárányt, hozzá kellő mennyiségű kovásztalan kenyeret. Aztán Jézus egy darab kenyeret fog meg és így szól: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre”(19b) Miután a bárányvacsora két kelyhének borát elfogyasztották, „ugyanígy a vacsora végén fogta a (harmadik kelyhet is, és azt mondta: Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak.(20) Ez nagy szentség valóban, ezt imádjuk legjobban, melyet Jézus nekünk hagyott Testamentumban”

Zsolozsma 212.

Vianney Szent János Mária áldozópap hitoktatásából

Az embernek az a feladata, hogy imádkozzék és szeressen

Fiacskáim! Fontoljátok meg: a keresztény ember kincse nem a földön, hanem a mennyben van. Tehát gondolatainkat is oda kell irányítanunk, ahol a kincsünk van. Az embernek az a hivatása és feladata, hogy imádkozzék és szeressen. Ha imádkoztok és szerettek, íme, ez az ember boldogsága itt a földön. Az imádság nem más, mint egyesülés Istennel. Ha valakinek a szíve tiszta és Istennel egybefonódott, valamiféle gyönyörűség és kedvesség tölti el, és ez megittasítja, és csodálatos fénnyel veszi körül. Ebben a bensőséges egyesülésben olyan lesz Isten és a lélek, mint két egybeolvadt gyertya, amelyet különválasztani már senki sem képes. Fölségesen szép dolog Istennek ez az egybefonódása parányi teremtményével; olyan boldogság ez, amelyet fel sem lehet fogni! Mi méltatlanok lettünk arra, hogy imádkozzunk, de végtelen jóságában Isten megengedte nekünk, hogy beszélgessünk vele. Imádkozásunk tehát Istennek tetsző kedves áldozat. Fiacskáim, a ti szívetek kicsi, de az imádság majd kitágítja, és képessé teszi arra, hogy szeresse Istent. Az imádkozás azt eredményezi, hogy már előre megízleljük a mennyországot, hogy a mennyországból is eljusson már valami hozzánk. Soha sincs imádság az édes vigasz utóíze nélkül. Az imádság ugyanis méz, amely a lelken elömlik, és azzal jár együtt, hogy minden édessé válik. Imádkozáskor – ha helyesen történik – a fájdalmak eloszlanak, mint nap hevére a hó. Az is az imádság eredménye, hogy nagyon gyorsan elrepül az idő, és oly gyönyörűség tölti el az embert, hogy észre sem veszi az idő hosszúságát. Halljátok csak: amikor Bresse faluban voltam plébános, egy alkalommal szinte valamennyi paptársam beteg volt, hosszú utakat bejárva jó Urunkhoz imádkoztam, és az idő – higgyétek el nekem – egyáltalán nem tűnt fel hosszúnak. Vannak olyanok is, akik egészen belemerülnek az imádságba, mint a halak a hullámokba, azért, mert egészen átadták magukat a jó Istennek. Nincs semmi megosztottság a szívükben. Ó, mennyire szeretem ezeket a nemes lelkeket! Assisi Szent Ferenc és Szent Koletta látták is Urunkat, és társalogtak vele olyan módon, mint ahogyan mi beszélgetünk egymással. S ezzel szemben, mi hányszor eljövünk a templomba, és nem tudjuk, hogy mit is tegyünk itt, vagy mit is kérjünk! Ámde valahányszor valamelyik embertársunkhoz elmegyünk, nagyon is jól tudjuk azt, hogy milyen ügyben mentünk oda. Sőt, vannak emberek, akik a jó Istenhez – úgy látszik – így szólnak: „Csak egy-két szavam lenne hozzád, és máris továbbmegyek…” Gyakran gondolok arra, hogy midőn imádkozni jövünk az Úr elé, teljesülne is minden kívánságunk, ha valóban élő hittel és igazán tiszta szívvel kérnénk azt.

PORCIUNKULA 5.

PORCIUNKULA

ötödik elmélkedés

A Ferenc-rendet, hivatalos nevén a Kisebb Testvérek Rendjét Francesco di Bernardone, vagy ahogy mi ismerjük: Assisi Szent Ferenc alapította. Ő kalandos, változatos ifjúság után „megtért”, azaz Isten szolgálatára szentelte az életét. A konkrét tennivalókat kutatva sokat imádkozott az Assisi hegyoldalban épült bencés San Damjano kolostorban. Ennek festett feszületén megelevenedett Krisztus Urunk alakja, megszólalt és felszólította Ferencet, hogy hozza rendbe düledező egyházát. Három kis templomot tatarozott serényen Francesco. Ezek között volt a várostól nem messze a völgyben épült kis kápolna. Ennek mennyezetén a Szűzanya angyalok között látható a falfestményen, ezért „Angyalos-Boldogasszony templomának hívják. Ezt a kis templomot nagyon megszerette. Itt alapította a három rendet. Fiait arra buzdította, hogy ezt a helyet el ne hagyják, ha kiűzik őket az ajtón, másszanak vissza az ablakon, mert ez az ő kicsinyke osztályrészük, azaz Porziuncula-juk. A később sok ágra szakadt rendből a mi közösségünk, ordo fratrum minorum (OFM) boldogan birtokolja kápolnát. Hatalmas templomot építettünk föléje, úgy óvjuk, védjük. Amikor a Rend elterjedt szerte a világon, mindenüvé vitte az Angyalos-Boldogasszony tiszteletét. A legközismertebb jele ennek a róla elnevezett amerikai nagyváros: „Sancta Maria los Angeles” Eme templomocska búcsúnapján az egész világ minden ferences templomában teljes búcsú nyerhető Rendalapítónk közbenjárására. Az l220-as években már hazánkban is voltak ferencesek. 1231-ben a beregi egyezmény tanúsága szerint már saját tartományuk volt. Minden bizonnyal ujjongó örömmel vették tudomásul, hogy az új hazájukban éppen ezt a Mennyei Királynőt tisztelik két évszázaddal megelőzve a ferenceseket. Később a rendházak száma nagyon megnövekedett, több tartományra oszlott az ősi tartomány más-más név alatt. Ez az ősi közösség 1523-ban a spanyolországi Burgos városában tartott nagykáptalanon bejelentette, hogy ez után Mária-tartomány néven működik tovább, és védőszentje a Mennybevitt Szűzanya lesz, akkor, amikor hazánk egén feketén gyülekeztek a török viharfelhők. Az 1456-os nándorfehérvári győzelem után a török nagyhatalom hetven évig csendben készült az Európa elleni nagy hadjáratra. Mint régebben, hazánk volt az első akadály, amit le akartak győzni. Mátyás király politikája nem az édesapja szellemisége szerint alakult. Európa legképzettebb hadserege volt a magyar fekete sereg. A király,ha a sereget KisÁzsiába küldi, és otthon megtöri a török sereget, soha többé nem tudott volna lábra állni. Jó példa erre a lepantói győzelem:a török hajóhad ellen fel vonultatták az összes tengermelléki keresztény ország hajóhadát. Nehezen, de le tudták győzni a török sereget és soha többet nem lettek tengeri hatalom. A világjáró ferencesek nyilván jól értesültek a török készülődésről. A pesti rendházunkban élő Vásárhelyi András atya ezért írta 1508-ban az „Angyaloknak nagyságos Asszonya” kezdetű versében a prófétai sejtést:„Törököknek megnyomorítója, Kerályoknak jó tanácsadója, Magyaroknak megoltalmazója”Történelmi tapasztalatokból tudhatták, hogy a Nagyasszonyon kívül nem fog senki sem segíteni rajtunk. Igaz, akkor is, azóta is sok vérzivatart kellett elviselnünk, vértanúhalált halt András atya több társával együtt a pesti templomban.Tudjuk, meg akarjuk érteni a Mennyei Királynőnk titkát: Az alázatos szolgálóleányból előbb szegény iparos család tagja, majd fájdalmas Anya kellett hogy legyen, csak később lehetett a világ, Magyarország és rendtartományunk Királynője.A sorrend, úgy tűnik, azóta sem változik. Imádkozzunk, hogy legyen elég hitünk, erőnk végigjárni a közös magyar és ferences utat a beteljesülésig.

2014.08.05. hétfő

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.08.05. hétfő

Isten állandóan azt parancsolta Jeremiás prófétának, hogy figyelmeztesse Jeruzsálem és egész Júda lakósságát, hogy térjenek meg, hagyjanak fel a kétfelé sántikálással, ami azt jelentette, hogy Jahve és a templom biztosítja hazájuk és templomunk épségét, de azért ragaszkodnak bálványainkhoz is. Az Úr külön elítéli, hogy a zsidók a templom után hazamennek, a gyerekek rőzsét gyűjtenek, a háziasszonyok ennek lángján megsütik az áldozati kalácsot, majd a család fölmegy a tetőteraszra és ott a családfő a kelő hold felé emelgetve bemutatja a családi áldozatot. A másik súlyos istenbántás az volt, hogy az Úr sokszor megüzente prófétáival, hogy a kirótt adót fizessék Babilonnak, Nebukadnezár király ezzel megelégszik, és nem támadja meg hadseregével Jeruzsálemet. A titkos tárgyalások Egyiptommal ennek ellenére folytatódtak. Ugyanezt a lázadást erősítették más, kisebb népek is. Amikor Jeruzsálembe érkeztek követeik Cidkija királyhoz (594-ben) és közös lázadásra ösztönözték Babilon ellen, az Úr parancsot adott Jeremiásnak: csináltass egy faigát és hozzá köteleket. Vedd a nyakadba az igát és így mondd el a templomban az igaz Isten üzenetét. Az Úr három generáció idejére hatalmat adott a követek országai fölött Nebukadnezárnak. Aki tehát ő ellene lázad, az Isten ellen kel fel. Hajtsa mindegyik kis nép a nyakát a babiloni király jármába, így megmenekülhet a pusztulástól. Legyen erősítő példa, hogy az előbbi jeruzsálemi király addig tagadta meg az adót, amíg Nebukadnezár rátört Jeruzsálemre Kr. e. 597-ben, letaszította trónjáról királyát, és az országból elhurcolta az első fogolycsoportokat Babilonba. Még ebben az évben Hananja próféta beszédet intézett Jeremiáshoz az Úr templomában, a papok és az egész nép jelenlétében. Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Összetöröm Babilon királyának igáját. Két esztendőn belül visszahozom erre a helyre az Úr házának összes edényét, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya vitt el innen, és Babilonba hurcolt. És visszahozom erre a helyre Jechonját is, Jojakim fiát, Júda királyát Júda valamennyi száműzöttjével együtt, akik Babilonba kerültek mondja az Úr. Mert valóban összetöröm Babilon királyának igáját” (Jer, 28,1b-4) Jeremiás így válaszolt Hananjának: „Úgy legyen! Bárcsak így tenne az Úr! Bár teljesítené szavaidat, amelyekkel azt jövendölted, hogy visszahozza templomának edényeit és az összes száműzöttet is Babilonból erre a helyre. De hallgasd meg most azt a beszédet, amelyet én intézek hozzád és az egész néphez: Azok a próféták, akik előtted és előttem voltak, ősidők óta harcról, éhínségről és döghalálról jövendöltek sok ország és nagy birodalmak ellen. De arról a prófétáról, aki békességet jövendöl, csak akkor ismerik el, hogy valóban az Úr küldte, ha szava beteljesedik. Erre Hananja próféta levette Jeremiás próféta nyakáról az igát és összetörte. Majd így szólt Hananja az egész nép színe előtt: Ezt mondja az Úr: Így fogom letörni két esztendő múlva Nebukadnezárnak, Babilon királyának igáját az összes nemzetek nyakáról. Jeremiás próféta ezután elment onnan” (10-11) Miután Hananja próféta összetörte az igát, amelyet levett Jeremiás próféta nyakáról, az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz: Menj el Hananjához és mondd meg neki, ezt mondja az Úr: A faigát ugyan összetörted, de én vasigát csinálok helyette. Mert a Seregek Ura, Izrael Istene ezt mondja: vas igát teszek mind e nemzetek nyakára, hogy meghódoljanak Nebukadnezárnak, Babilon királyának. Jeremiás próféta ezután így szólt Hananja prófétához: Idehallgass, Hananja! Nem küldött téged az Úr! Mégis arra vetted rá a népet, hogy hazugságban bízzék. Ezért ezt mondja az Úr: Elpusztítalak a föld színéről, még ebben az esztendőben meghalsz, mert az Úrtól való elpártolást hirdetted. Meg is halt Hananja még abban az esztendőben a hetedik hónapban.(12-17)„Meg kell halni, ó jaj! Halál a bűn zsoldja, hat ezrede, hogy e sóhaj örömünket rontja. Ember, kérlek téged, hallgass ész szavára,ha ma másnak, holnap néked nyílik a sír szája. Meg kell halnod majdan. Kérd Istent, nézz égre, hogy segítsen a nagy harcban s üdvözítsen végre” (Ho 242,1-2.7)

Zsolozsma 211.

Barnabásnak tulajdonított levél

Az örök élet reménye: hitünk kezdete és beteljesedése
Üdv és béke fiaimnak és leányaimnak az Úr nevében, aki szeret minket. Mivel nagy és gazdag az Úr rajtatok végbevitt műve, szerfelett örülök boldog és dicsőséges szellemetek megnyilvánulásain. Ezek tanúsítják, hogy a belétek oltott lelki adományok birtokában vagytok. Ezért még inkább örvendezem, remélve üdvösségemet, hiszen látom, hogy az Úrtól fakasztott forrás bőségéből eláradt a Lélek rajtatok. Nagyon boldoggá tett áhított viszontlátástok. Az igazság útján az Úr kísér engem. Abban a tudatban és meggyőződésben, hogy sokat megértetek szavaimból, amikor köztetek beszélek, arra kényszerülök, hogy magamnál jobban szeresselek titeket, hiszen az örök élet reménye által nagy hit és szeretet költözött belétek. Arra gondolva tehát, hogy a ti üdvötök rám is tartozik, és hogyha közlök veletek valamit abból, amit én is kaptam, az nekem is javamra szolgál, s mivel magam is ilyen lelki adományokkal szolgálhatok, eltökéltem, hogy röviden írok nektek, és így hitetek mellett ismeretetek is teljesebb lesz.Az Úrnak három rendelkezése van: az örök élet reménye, amely hitünk kezdete és beteljesedése; a megigazulásunk, amely az ítélet kezdete és vége; a jókedvű és örvendező szeretet, amely megigazulásunk bizonysága. Az Úr az elmúltakat és jelenvalókat a próféták által nyilvánította ki, és módot adott rá, hogy a jövendőbe is betekinthessünk valamennyire. Amikor látjuk, hogy minden olyan rendben következik be, ahogy megmondta, akkor gazdagodjék és mélyüljön el a mi istenfélelmünk. Én pedig nem is mint mesteretek, hanem mint közületek való társatok rámutatok egyre s másra, hogy a jelen életben örvendezők legyetek. Mivel rossz napok járnak és a Gonosz hatalmon van, önmagunkra figyelve kell kutatnunk az Úr igazságos ítéleteit. Hitünk segítsége az istenfélelem és a türelem, küzdőtársunk pedig a nagylelkűség és az önmegtartóztatás. Ha ezeket az Úrral kapcsolatosan tisztán megőrizzük, akkor meglesz bennünk a bölcsesség és az értelem, a tudomány és a megismerés. Isten nyilvánvalóvá tette számunkra prófétái által, hogy sem áldozati adományra, sem egészen elégő áldozatokra, sem ajándékokra nincs szüksége, hiszen ezt mondja: Minek nekem megannyi véres áldozatotok? – mondja az Úr. Jóllaktam már kosokból készült égőáldozataitokkal és a hizlalt borjak hájával. A bikák és bakok vérében nem lelem kedvemet. Ha elém járultok színem látására, ki kér rá benneteket, hogy udvaraimat tapodjátok? Ne hozzatok nekem többé értéktelen ételáldozatot, mert a füstjük utálattal tölt el. Újhold, szombat és ünnepi összejöveteleitek hogy tűrjem tovább ünnepeiteket? (Iz 1, 11-13) 

Porciunkula, Ferences búcsú

Porciunkula, Ferences búcsú

Assisitől néhány kilométerre áll egy hatalmas bazilika. Ennek a védelmében rejtőzik az a kápolnácska, amelyet Porciunkula néven ismer szinte az egész világ. Eredeti neve Angyalos-Boldogasszony. Mennyezeti freskóján a Szűzanya látható angyalok körében. Assisi Szent Ferenc ezt a kis templomot is tatarozta megtérése kezdetén, majd annyira megkedvelte, hogy a legszívesebben itt tartózkodott. A Szentírás felütésekor itt kapta azt az isteni útmutatást, hogy az evangélium szolgálatára szentelje életét. Ide csoportosultak az Úr által küldött első társai: itt alapította a férfirendet, a Kisebb Testvérek Rendjét, majd Scifi Klára kérésére a ferences második rendet a Szegény Úrnők Rendjét, végül a világban maradó testvérek és nővérek részére a Ferences Harmadik Rendet, amelyet VI. Pál pápa reformja óta Ferences Világi Rendnek nevezünk. Bátran mondhatjuk, hogy ez a kis kápolna volt a ferences mozgalom bölcsője. A címe, titulusa: Angyalos Boldogasszony, tehát a Szűzanya ünnepe van ma. Az evangélium Jézus Krisztus születésének hírüladásáról szóló üzenete az angyal köszöntése után meghirdeti, hogy elkezdődik az üdvösség ideje. „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége”(Lk 1,30-33) A megváltást megszerzi azzal a Testtel és Vérrel, amelyet a Szentlélek Édesanyja testéből alkotott. Ezeket a kegyelmeket elsősorban a hét kegyelemeszköz segítségével osztja szét, legfőképp a szentmisében, ami a keresztáldozat jelenvalóvá tétele. Erre a célra épült a kis templomocska is. Jézus pedig mennyei trónjáról irányítja az egész világot. Ebbe vonja bele mennybevitt Édesanyját, akit a Világmindenség Királynőjévé koronázott, és a trónjára ültetett.„Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: Abba, Atya! Tehát többé nem vagy már szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten által” (Gal 4,4-7) Ezt az összefüggést is jól érzékelteti velünk a kis templomocska mai ünnepi üzenetét. A történelmi emlékezés arra hívja fel a figyelmet, hogy egy napon megelevenedett Francesco fölött a festett kép: valóságos mennyei esemény központjába került az ifjú szerzetalapító. Jézus azt akarta érzékeltetni vele, amit éppen az apostoltól hallottunk: már Jézus fogadott testvére, az Atya fogadott fia, Jézus megváltói érdemeinek részese. Ezért fedte fel csodás ajándékát: Ferenc, kérj valami fontosat az ide látogatók és itt hittel imádkozók számára. Ő pedig azt kérte: Uram! Akik ide jönnek, a szentgyónásban megtisztulnak ugyan bűneiktől, de a bűnökért járó büntetéseket le kell vezekelniük, Vedd le róluk ezt a nagy terhet, adj nekik teljes búcsút, engedd el a büntetéseiket is. Jézus megadta a kért kegyelmet, hiszen fiak vagyunk és örökösök. Ferenc a Szentatyához járul, aki örömmel fogadja a kérést. Fogadjuk Jézus nagy ajándékát halottaink javára, örüljünk annak, hogy az Atya és a Fiú és a Szentlélek, és az Angyalos-Boldogasszony átölel bennünket. Mi nem családon kívül, hanem benne élünk, Velük.

2014.08.03. vasárnap

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.08.03. vasárnap

„Így szól az Úr: Ti szomjazók, jöjjetek a vizekhez mind és bár nincs pénzetek, siessetek ide! Vegyetek ingyen gabonát és egyetek, vegyetek pénz nélkül bort és tejet. Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér, és a keresetet arra, amivel nem laktok jól? Hallgassatok ide, figyeljetek rám, akkor jó ételt esztek és kövér falatokban lesz részetek. Fordítsátok ide fületeket és gyertek ide hozzám, hallgassatok rám, és élni fog lelketek. Örök szövetséget kötök veletek, mert hűséges vagyok a Dávidnak tett ígérethez” (Iz 55,1-3) íme, a földi táplálék gondja az ókorban: a kenyér adja az életerőt a szívnek, az izmoknak. A kenyér mellé oda kívánkozik a víz, amely minden test állagának tetemes részét alkotja, könnyíti az emésztést és hűti a testet. Mindez fokozottan nagy kérdés a sivatagos Közel-keleten, de a világ szerencsésebb tájain is. A zsoltáros szavai szerint az erő pótlása mellett igen jól jön a bor, amely megvidámítja az ember szívét.(Zsolt 103,15) Ha elolvassuk a Teremtés könyve 1-2 fejezetét, látjuk, hogy a semmiből teremtéssel előhívott füvek, fák mind az ember táplálékáról szólnak. Amiért már meg kell dolgozni, keményebb munkával kell létrehozni, az már a bűn következménye, de a jólét állandóan biztosítva van. Ennek a jele, hogy Isten a férfit megteremtése után bevezette a paradicsomkertbe. Neki adta a dúsan termő földet, növényeivel és állataival együtt. Megteremtette a hozzá hasonló segítőtársat, megáldotta létüket, és megértették, hogy ezt szeretetből teszi. Megértette velük, hogy az elindított emberéletet azzal gyarapíthatják, hogy a mindenkor élő emberek, azokból egy férfi és egy nő összeházasodik, ketten magukhoz hasonló embert tudnak világra segíteni. Erőt és parancsot is adott az Úr erre: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és (munkátokkal) vonjátok uralmatok alá” (Ter 1,28) Ennek az állandóan gyarapodó emberi nemnek tagjává teszem majd Dávid királynak családtagjaként öröktől fogva születő Fiamat, a Második Isteni személyt a megtestesülésben. (1Krón 17,8-13; Lk 1,35) Erre utal Izajás: „Hűséges vagyok a Dávidnak tett ígérethez” (Iz 55,3) a zsidó népnek adta az Úr az Ábrahámnak szóló áldásban ezt az ígéretet: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3) Mindegyik evangélista megírta ezt a roppant fontos epizódot az első csodálatos kenyérszaporításról. Jézus már ismert Messiás. Az egyik délután pusztaságban tanított. „Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá és figyelmeztették: Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak! Jézus azonban ezt mondta nekik: Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni. Ők ezt felelték: Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk. Mire ő ezt mondta: Hozzátok ide! Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindnyájan ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket” (Mt 14,15-21) a tömegnek felcsillant a szeme: itt van a pusztai manna új formája, munka nélkül meg van oldva a kenyérkérdés. Jézus kiábrándította vendégeit: Nem. Dolgozzanak a földművesek, molnárok, pékek, szállítók. Ez a csoda bevezető egy végtelenül nagyobb jótéteménybe, amely az Atya és a Fiú közös ajándéka.A végkimerült szívjóságot akarja Jézus orvosolni azzal,hogy az ostyákat papjaival a testévé és vérévé változtatja át és ezt az Eucharisztiát kínálja a hívőknek. Az Istenfia nagy ajándéka által, Jézus isteni erővel meg tudja gyógyítani a kőszívű embereket,ha a szentáldozásban hittel Jézus-hordozók, Jézus-testvérek lesznek.
„Üdvözlégy Oltáriszentség! Csodálatos szent istenség! Téged szívből mind imádunk, oltárodnak trónján áldunk. Üdvözlégy szent Szakramentom! Százezerszer, meg ezerszer én Jézusom!”(Ho 136,1)