2014. június 16., hétfő

Zsolozsma 163



Szent Ciprián püspök és vértanúnak „Az Úr imádsága” című értekezéséből

Közös és mindenkit átfogó a mi imádságunk

A békesség Tanítója és az egység Mestere semmiképpen sem akarta, hogy elszigetelődött, másoktól elkülönülő legyen az imádságunk. Nem akarta, hogy amikor imádkozunk, csak önmagunkért imádkozzunk. Nem azt mondjuk: Atyám, aki a mennyekben vagy, azt sem: A kenyeremet add meg nekem ma. Azt sem csak önmagának kéri az ember, hogy bocsássa meg a bűnét, hogy ne vigye őt kísértésbe, és szabadítsa meg őt a gonosztól. Közös és mindenkit átfogó a mi imádságunk, és amikor így imádkozunk, nem csupán egyért, hanem az egész népért imádkozunk, hiszen mi, az egész nép, egyek vagyunk. A békesség Istene és az egyetértés Mestere, aki az egységre tanított minket, azt akarta, hogy minden egyes ember mindenkiért imádkozzék, hiszen ő is egyedül hordozott mindnyájunkat. Az imádságnak ehhez a szabályához tartotta magát a tüzes kemencébe zárt három ifjú is. Egyek voltak az imában, és egy szív, egy lélek voltak az egyetértésben. Ezt tárja elénk a Szentírás tanúságtétele, amely megmutatja, miképpen imádkoztak ők, nekünk pedig példát ad, hogy mi is ezt kövessük imádságainkban, és így legyünk hasonlók hozzájuk, így olvassuk: Ekkor a kemencében mindhárman egy szájjal dicsőítették, magasztalták és áldották az Istent (Dán 3, 51). Szinte egy ajakkal szóltak Istenhez, pedig őket Krisztus még nem is tanította imádkozni. Éppen ezért volt az imádságuk hatékony és eredményes, mert a békés, az egyszerű, a lélekből fakadó imádság érdemszerző az Isten előtt. Látjuk, hogy az apostolok és a tanítványok is így imádkoztak Urunk mennybemenetele után: Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt (ApCsel 1, 14). Állhatatosan, egy szívvel-lélekkel imádkoztak; imádságuk buzgóságával és egységével nyilvánvalóvá tették, hogy Isten – aki otthont készít az egyetértőknek (Zsolt 67, 7) isteni és örök otthonába is csak azokat engedi be, akik tudnak másokkal egy szívvel-lélekkel együtt imádkozni. Lássuk mármost, szeretett testvéreim, milyenek azok a szent titkok, amelyeket az Úr imája magában rejt, milyen számosak, milyen jelentősek. Kevés szóban vannak összefoglalva, de e tömör mennyei tanítás folytán olyan nagy a lelki gazdagságuk, hogy a mi imádságainkból és kérnivalóinkból egyáltalán semmi sem maradt ki. Ti pedig, mondja az Úr, így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy (Mt 6, 9). Az újjáteremtett, az újjászületett és az Isten kegyelmével Isten tulajdonába visszahelyezett ember az Atya szóval kezdi az imádságot, hiszen már Isten gyermekévé lett. Így olvassuk: A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek: azoknak, akik hisznek benne (Jn 1, 11-12). Aki tehát hisz benne, és Isten gyermekévé lett, annak így kell kezdenie imádságát, hogy kifejezze ezzel a köszönetét, megvallja, hogy ő Isten gyermeke, hiszen Atyjának nevezi a mennyekben lakó Istent.


Jézus Szíve, az örök Atya Fiának Szíve



„Jézus Szíve, az örök Atya Fiának Szíve, irgalmazz nekünk!

A szív, amely a keblünkben dobog, hihetetlen erőfeszítéssel éjjel-nappal pumpálja testünk minden részébe a friss oxigént. Ezért a pihenés nélküli önfeláldozó munkájáért szinte minden nép a szeretet szimbólumának tartja a szívet. A zsidók az Ószövetség idején még a gondolkodás központjának is hitték. Az örök Atya, a Szentháromság első Személye, öröktől fogva birtokolja a végtelen nagy isteni természetet, a mindentudást és a mindenhatóságot. Mint tökéletesen kimerítő önismeretet szüli szellemi szüléssel az Igét, az egyszülött Fiút. Mint végtelen Szeretet neki ajándékozza az oszthatatlan isteni természetet. Amikor a Fiú megtestesül, dobogni kezd a Szíve, nemcsak pici testét kezdi éltető vérrel ellátni, hanem felkészül arra, hogy az egész emberiségbe állandó szolgálattal küldje Atyja és a maga kimeríthetetlen szeretetét. Fel tudja ezt fogni az ember? Mivel a legtöbb ember nem is gondol erre, Uram, irgalmazz nekünk!


2014.06.16. hétfő



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.06.16. hétfő

A mai napon Urunk Hegyi beszédéből ezt a pár sort idézteti a liturgia: „Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! S ha valaki egy mérföldre kényszerít, menj el vele kétannyira! Aki kér, annak adj, s annak, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg!” (Mt 5,38-42)
Jézus ezzel a tanács-sorozattal azt jelzi, hogy a mózesi törvények akkor igazságosak, ha csupán a bántalmazás mértékéig vesz elégtételt a megtámadott. Most azonban a megváltás ideje kezdődik. A megváltást Jézus vállalta, mégpedig a szeretet országának a mércéje szerint. Mit jelent ez? Az erőszakos bántalmazás a gőgös ember bűne. Ha a megbántott ugyanazt cselekszi, éspedig sikerrel visszaadja a bántást, nehéz lesz a jobb világot szolgálni, amint Jézus másutt így tanít: Mennyivel vagy különb, ha te ugyanazt a lelkületet élteted magadban, mint a támadód? A tékozló fiúról szóló példabeszédben Jézus nem a tékozló fiút emeli a szentség fokára, mert miután pimasz volt ifjú korában otthon, nem művelt semmi hasznosat a birtokban, aztán orcátlan kéréssel állt apja elé: „Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre szétosztotta köztük vagyonát” (Lk 15,12) Ez orcátlan kérés, sőt követelés, mert örökség csak akkor jöhet szóba, ha a tulajdonos meghal. Ez a munkakerülő ifjú még akkor is az apja nyakán élt, amikor a tisztességes fiúk már segítenek apjuknak. Az orcátlan követelés pedig előidézett egy komoly lelki traumát: Az én fiam ennyire szemtelen, hogy halálomra tervez? Jézus dicséri az édesapát, aki lesi, várja haza a fiát, „aki halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.”(32b) Ez az édesapa a Mennyei Atya megjelenítője.„Mindazok, akik ATYA NÉVEN SZÓLÍTANAK MEG, MÉGHA EGYETLEN EGYSZER IS, NEM FOGNAK ELVESZNI, HANEM BIZTOSAK LESZNEK ÖRÖK ÉLETÜKBEN A VÁLASZTOTTAK TÁRSASÁGÁBAN” (Az Atya szól gyermekeihez) Jézus a világ Megváltójaként jött a földre, az Atya abszolút pontos képmása. Elsősorban az Atya szeretetét akarja megvilágosítani, hiszen ha valaki ismeri az abszolút Szeretetet, az csak Jézus lehet. Amikor isteni születése történt az örökkévalóságban, azt így fejezi ki a zsoltáros: „Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen. Az Úr végzését hirdetem: Ő így szólt hozzám. A Fiam vagy, ma adtam neked életet. Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait” (Zsolt 2,6-8) a „szültelek” természetesen nem anyai szülést jelent, hiszen Istennek nincs teste. A szülni, születni ige teljes értelme: Élő jön ki élőből a természet hasonlóságára. Ez azt jelenti, hogy a szellemi létű Istenből egy szellemi létű Fiú lép ki, akinek Atyja szellemi létet ad. Mi, emberek merészeljük úgy érteni ezt, hogy a mi emberségünk szellemi létéből egy szellemi kép, az önismeretünk mintegy kilép, értelmünk láthatja, megismerheti, később is értékelheti. Erről szól Szent János evangéliumának bevezetője: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige (= kimondott Szó). Ő volt kezdetben az Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. De akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, azoknak, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából, nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be”.(Jn 1,1-5.9-14) „Az Ige megtestesült Názáretben, Kit Mária szűzen szült Betlehemben. Itt vagyon elrejtve kenyérszínben, Imádjuk mindnyájan egyetemben"(Ho 18,1)


2014. június 15., vasárnap

SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA



SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA

Az apostolok Jézus három éves igehirdetéséből megismerték a legnagyobb isteni titkot, hogy az egy Istenben három Személy van, azaz az egyetlen végtelen nagy isteni természetet nem egy, hanem három Személy birtokolja. Együtt gondolkodnak a végtelen isteni értelemmel és együtt akarnak az isteni mindenható akarattal. Jézus mindig az Atyáról beszél. Az Ószövetség hívei egy isteni Személyről tudtak. Őt olyannak ismerték, mint egy jó édesapát. Jézustól megtanulták, hogy nemcsak olyan, mint egy jó édesapa, hanem lényege szerint Atya, ősforrása a másik két isteni Személynek és az egész teremtett világnak. Tökéletes isteni önismereteként születik tőle a Fiú, és az Atya neki ajándékozza egész isteni természetét. Igaz, a Fiú azonnal vissza is ajándékozza Atyjának, így már közös kincsük lesz örökre. Ezért mondja Jézus: „Minden, ami Atyámé, enyém is.” (15) „Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a földön, befejeztem a művet, amelyet rám bíztál. Most te dicsőíts meg engem, Atyám, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett” (Jn 17,3-5) Jézus nyilvános működése során többször említette a harmadik isteni Személyt, a Szentlelket. Az utolsóvacsorán Vigasztalóként mutatott rá. A mai evangéliumban viszont ezeket mondja: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, Ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek”. (12-13) Jézus ezzel utal arra, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik. Miért mondja Jézus, hogy „még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek”? Azért, mert tudta, hogy szenvedései és kínhalála láttán tanítványai mindnyájan elvesztik istenségébe vetett hitüket. Másrészt elrémisztené őket a jövendő szenvedések híre. A szentleckében viszont olvassuk: „Még szenvedéseinkben is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. Reményünkben nem csalatkozunk, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete” (Róm 5,3-5) Pünkösdkor „szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel” (ApCsel 2,3-4) Ekkor megszűnt minden félelem. Csodálatos érzés, hogy ősi egyistenhitünk nyomán mi, magyarok is könnyen elfogadtuk, hogy az egy istenséget három személy birtokolja. A Mennyei Királynő így mutatkozik be Géza fejedelemnek: „Én Mária vagyok, Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának Édesanyja.” Nem okozott gondot a Szentlélekről szóló tanítás sem. Amíg a hitünk eleven volt, tudtunk még szenvedéseinkben is dicsekedni. Amikor azonban meggyöngítették, majd elrabolták hitünket, elerőtlenedett Isten- és emberszeretetünk is. Jött helyette félelem, hazugság és gyűlölet. Add vissza, Urunk, őseink nagy hitét.


Zsolozsma 162.



Szent Atanáz püspök leveleiből

Fény, ragyogás, kegyelem a Szentháromságban és a Szentháromságból

Sohasem volt haszontalan a régi hagyomány, a katolikus Egyház hitének és tanításának kutatása, tudniillik amit az Úr átadott, az apostolok hirdettek, és az atyák pedig megőriztek. Ezen alapszik ugyanis az Egyház, s ha valaki ettől eltávolodik, már nem lehet keresztény, és nem is nevezhető többé semmilyen jogcímen kereszténynek. Így tehát a Háromság szent és tökéletes, s az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben ismerjük meg. Semmi idegen vagy kívülről származó dolog nincs benne, és nincs összetéve teremtőből és teremtett dologból, hanem az övé a mindent teremtő és létrehozó erő. Természete egy és önmagával azonos, és tevékenysége is egy. Az Atya ugyanis mindent az Ige által a Szentlélekben cselekszik, s ily módon megmarad a Szentháromság egysége. Az Egyház így hirdeti az egy Istent, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat, és mindenben benne van (Ef 4, 6). Mindennek fölötte áll, mint Atya, azaz eredete és forrása mindennek; mindent áthat, mégpedig az Ige által; s végül mindenben benne van: a Szentélekben. Szent Pál, amikor a lelki dolgokról ír a korintusiaknak, mindent az Atyaistenre, mint Főre vezet vissza a következő módon: A lelki adományok különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent végbevisz, ugyanaz (1 Kor 12, 4-6). Amit a Szentlélek kinek-kinek kioszt, azt az Atya adja az Ige által. Hiszen ami az Atyáé, mindaz a Fiú tulajdona is; ezért mindaz, amit a Fiú a Lélekben ad, igazában az Atya ajándéka. Ehhez hasonlóan, amikor a Lélek bennünk van, az Ige is bennünk van, akitől kaptuk a Lelket, s az Igében az Atya is. Így válik valóra: Atyám és én hozzá megyünk, és benne fogunk lakni.(Jn 14, 23) Ahol ugyanis fény van, ott van a ragyogás is; ahol pedig a ragyogás van, ott van a hatása is, és feltündököl a kegyelem. Szent Pál ugyanezt a korintusiakhoz írt második levélben így tanítja: A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal (2 Kor 13, 13). A kegyelem és az ajándék ugyanis, amely a Szentháromságban adatik, az Atyától a Fiú által a Szentlélekben adatik. Mert amint az Atya a Fiú által adja a kegyelmet, úgy az adományokban való részesedés csak a Szentlélekben lehetséges. De amikor ebben részünk van, az Atya szeretetét, a Fiú kegyelmét és a Szentlélek egyesítő erejét mondhatjuk magunkénak. 


Jézus Szíve, a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott Szív



Jézus Szíve, a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott Szív, irgalmazz nekünk!

A Szűzanyát az angyal kegyelemmel teljesnek szólította. Mivel a legnagyobb kegyelem a szeretet, a lehető legnagyobb szeretet lakott benne. Isten Fia a megtestesüléskor semmi mást nem kért Atyjától, mint egy jó Édesanyát, ezzel azt akarta megmutatni, hogy Isten- Atyja szeretetét, amit a teremtéskor az embereknek ajándékozott, egy édesanya szíve mellett kezdhesse ember módon megismerni, majd születése után is legyen hová odahúzódnia veszélyek, meg nem értések idején. A Harmadik isteni Személy, akinek a származásától kezdve az Atya és a Fiú közösen ajándékozza meg az isteni Szeretettel, most viszonzásul megteremti a Fiú számára a legszeretőbb emberszívet. Édesanyák és szülötteik, tudjátok ezt és utánozzátok is? A mulasztóknak Uram, irgalmazz!


2014.06.15. vasárnap



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.06.15. vasárnap

Tudjuk, hogy a Biblia Ószövetségi részét az Istentől kapott kinyilatkoztatások alapján Mózes kezdte héber nyelven írni, csupa mássalhangzós és négy félhangzós írásjelekkel Kr.e.1250 évvel. Az első könyvének a címe: Teremtés. A kezdőszavak héberül: „Berésit bara Elochim et hassamájim veet haaresz” (Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet.) A zsidók túlszaporodásától rettegő fáraó parancsára minden zsidó kisfiút a Nílus folyóba kellett volna dobni. Mózes édesanya túljárt a fáraó eszén, és k gyékény kosárban a fáraó lányának fürdőhelyére tetette a csecsemőjét a sás közé. A csecsemőt észrevették és a királylány örökbe fogadta. Negyven éves koráig az akkori tudományokat mind megtanulta. Népe védelmében egy csapással agyonütött egy egyiptomi őrt, ezért menekülnie kellett. 80 éves korában juhokat őrizve látott egy égő, de el nem hamvadó vadrózsabokrot. Kíváncsian odament, de a tűzből parancs hangzott. „Mózes, Mózes!” Ne közelíts! Vesd le a sarudat, mert a hely, ahol állasz, szent föld! Én vagyok az Isten, atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene.(Kiv 3,4-6) Isten az égő bokorból megmondta a nevét is: Én vagyok, aki vagyok” Önmagamtól, öröktől fogva vagyok, önerőmből birtokolom a végtelen nagy isteni lényeget, vagyis természetet. Nem változom soha semmiben.„Aki van, az küldött hozzátok. Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött hozzátok” (14-15) tehát ők egyszer nem voltak, akaratom és ígéreteim szerint születtek, éltek, meghaltak, Én viszont változás nélkül vagyok. Amikor a tíz csapás után a fáraó végül elengedte a zsidókat, néhány nap teljes hadseregével múlva utánuk eredt, Isten megmutatta népének, milyen erős. Éjszaka kettéválasztotta a tenger vizét. A vízfalak között a menekülők átjutottak a Sínai félszigetre. Észrevették az egyiptomiak, hogy a menekülők már odaát vannak és a teljes haderővel berohantak a vízfalak közé a fáraó vezetésével. Isten szólt Mózesnek: emeld a botodat a tenger fölé! A nem látó, nem halló vízfalak összeömlöttek, a hadsereg belefulladt a vízbe. A Sínai hegy alatt megtörtént a nagy esemény: Isten szövetséget kötött Ábrahám népével. „Senki mást ne tekints Istennek, csak engem” (20,3) Amikor Mózes negyven nap és negyven éjjel a hegyen volt, az Úr megmutatta neki a világ teremtését, és amit látott és hallott, azt leírta.„Vajjómer ELOCHIM” Az Isten neve: Él. Az Elochim többes számú alak. Ebből nem szabad arra következtetni, hogy több-isten-hívő lett volna Ádám és Éva, meg az első idők nemzedékei. A méltóságot fejezi ki a többes szám, Hitünk legnagyobb titka, hogy az isteni természet, más szóval lényeg, végtelen nagy. Nem anyag, hanem tiszta szellem. Nincs összetétele értelemből és akaratból sem, hanem maga az istenség. Az isteni lényeg végtelenül értelmes: mindent tud, mindent ismer. Tudja azt, ami volt, ami van, ami lesz, sőt azt is, ami lehetne. Az isteni lényeg végtelen akarat is. Mindent megtehet, amit csak akar, ami jó. Ezt a végtelenül értelmes és végtelenül hatalmas isteni lényeget birtokolja önmaga erejéből az ATYA, majd isteni szüléssel ajándékozza Fiának. Ettől az örök pillanattól a Fiúé az egész istenség. Ő végtelen boldog ettől a végtelen nagy ajándéktól, de az Atya sem lehet isteni természete nélkül, a Fiú azonnal visszaajándékozza Atyjának. Az örök cél az örökös végtelen ajándékozás volt. Az isteni akarat működése során az immár közös kincset együtt ajándékozzák a Harmadik Isteni Személynek, aki azonnal vissza is ajándékozza. Ez a Szentháromság nagy titka. Az is titok, miért nem ajándékozza önmagát mindenki Istennek, a férj a feleségnek, ketten közös gyermekeiknek, pedig ezzel az ajándékozással minden család boldog lehetne.