2014.03.14. péntek

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.03.14. péntek

Mutassuk meg Krisztust!

Krisztus az istenséget birtokló Második isteni Személy. Egylényegű az Atyával és a Szentlélekkel. Elválaszthatatlanok. Jézus titokzatos teste az Egyház. „Ő a testnek, az egyháznak a feje” (Kol 1,18) Minden keresztény ennek a krisztusi testnek a tagja, szerves egységben Krisztussal és egymással: „Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára, amelynek én szolgája lettem az Istentől értetek kapott tisztségnél fogva.” (24-25) Ennek a közösségnek teljes jogú vezetőjévé nevezte ki Jézus Szent Pétert, mielőtt elhagyta volna látható alakban a fiát llegeltesd bárányaimat 1,15-17) Már korábban is erre a tisztségre emelte:„és mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni Egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldsz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is”(Mt 16,18-19) Az Egyház él és élni is fog a világ végéig. Ha nem így lenne, akkor Krisztus súlyos vereséget szenvedne, mert a tekintélye csorbát szenvedve füstté válna. Mindig igaza van, mert Ő örök igazság. Ha gond van egyesek fejében az Egyházzal, annak oka az illető gyenge hite, esetleg sértődöttsége. Lehetséges, hogy mi, az Egyház tagjai sem tudjuk igazán megbecsülni a Sziklát, amelyet Krisztus hitelesített. Igyekezzünk az igazság és szeretet alapján állva bizonyságot tenni Krisztus műve mellett.

Jézus csodái 54. - Elég! Akarom!

Elég! Akarom!

 

Jézus a Jeruzsálemhez közel lévő Nóbéban beszél, egy öreg ember házának küszöbén állva. Ekkor mondja el A népét látogató királyról szóló példabeszédét. (P 9,340-341) Utána elhallgat. Csak a szél hangját lehet hallani, ami mindinkább erősödik. A fák félelmetesen csikorogva hajlonganak. Az emberek visszasietnek házaikba.

Egy valódi forgószél jön északról a városra. Ágakat tör le a fákról, cserepek repülnek, néhány terasz fala nagy zajjal leomlik. A dió- és almafák megcsavarodnak, mintha ki akarnának szakadni a földből.

– Valami szerencsétlenség jön – mondja a házigazda.

– Igen. Nem tudom mi lesz azokkal, akik még a lombsátrakban laknak... – mondja Péter.

A szél oly erős, hogy a háromágú mécses lángjai remegnek, jóllehet az ajtók be vannak csukva.

A szél zaja mindinkább erősödik, és veri a házat a homokkal és töredékekkel, ami azt a benyomást kelti, mintha finom jégeső esne. Kintről mind közelebbről hallatszik az asszonyok kiáltozása:

– Férjeink! Gyermekeink! Úton vannak! Félünk! Ledőlt egy elhagyott ház fala... Uram! Jézus! Irgalom!

Jézus feláll, nagy nehezen kinyitja az ajtót, amit a szél fújása erősen nyom. Az asszonyok, meghajolva, hogy ellenálljanak a szélnek, kezüket előre tartva, nyögnek.

– Jöjjetek be! Ne féljetek! – mondja Jézus. És nézi az eget és a kidőlni készülő fákat.

– Jöjj vissza, Jézus! Látod, miként törnek le az ágak, és hullanak a cserepek. Nem okos dolog kint maradni – kiáltja Júdás, Alfeus fia.

– Szegény olajfák! Ez jégeső. Ahová esik, ott vége az aratásnak – jegyzi meg Péter.

Jézus nem jön be. Sőt, egészen kimegy a viharba, amely tépdesi ruháját és összeborzolja haját. Felemeli karját, imádkozik, és utána megparancsolja: – Elég! Akarom! – és visszamegy a házba.

A szél egy utolsót nyög, és utána hirtelenül megszűnik. Mély benyomást tesz a csend, a nagy zaj után. Az emberek csodálkozva néznek egymásra. A szélvész nyomai megmaradnak: a levelek, letört ágak, elszakadt függönyök. De minden csendes. A felhők világosabbá válnak, szétszóródnak, de egy zápor hull belőlük, és megtisztítja a poros levegőt.

– De mi történt?

– Hogyan ért véget?

– Úgy látszott, a világ vége következik, és most kiderül az ég!

Házról házra ezt kérdezik az emberek.

Az asszonyok, akik Jézushoz futottak, most kifutnak.

– Az Úr! Az Úr van velünk! Ő művelte a csodát! Megállította a szelet! Szétszaggatta a felhőket! Hozsanna! Hozsanna! Dicsőség Dávid Fiának! Béke! Áldás! Krisztus velünk van! Velünk van az Áldott! A Szent! A Szent! A Szent! A Messiás velünk van! Alleluja!

A városka minden lakója odafut a házhoz, ahol Jézus van. Mindenki meg akarja csókolni, érinteni, magasztalni.

– Dicsérjétek a Magasságos Urat! Ő a szelek és a vizek Ura. Ha Ő meghallgatta Fiát, azért tette, hogy megjutalmazza iránta tanúsított hiteteket és szereteteteket.

És Jézus el akarja bocsátani őket. De ki tudja lecsillapítani az ünneplő várost, amelyet felizgatott a nyilvánvaló csoda? Főleg, ha a város tele van nőkkel? Jézus hiába erőlködik. Türelmesen mosolyog, miközben a vendéglátó öreg könnyeivel mossa és megcsókolja balkezét.

Visszatérnek az első emberek Jeruzsálemből, lihegve, félelemmel eltelve. Ki tudja milyen szerencsétlenségtől féltek. Látják az ünneplő népet.

– Mi az? Mi történt? De nem volt itt vihar? A hegyről úgy látszott, hogy a város eltűnik a porfelhőben. Azt hittük, összeomlott. És itt mindenki ép!

– Az Úr! Az Úr! Idejében jött el, hogy megmentsen minket a pusztulástól. Csak az elátkozott ház dőlt össze, és néhány cserép és ág. És ti? Mi történt Jeruzsálemben?

Keresztezik egymást a kérdések és a válaszok. De a férfiak utat nyitnak, hogy odamenjenek, és kifejezzék tiszteletüket az Üdvözítő előtt. Csak utána mondják el, hogy mennyire féltek a városban a fenyegető vihartól, és mindnyájan elmenekültek a lombsátrakból a házakba, és az olajfa kertek tulajdonosai már siratták termésüket... amikor hirtelenül a szél elült és az ég kiderült, kis eső után... és az egész város elcsodálkozott. Egyesek a vihart Isten büntetésének tartották azért, mert előzőleg rosszul bántak a Templomban a Messiással.

(7-1420)

Zsolozsma 68.

Szent Aszteriosz amazeai püspök szentbeszédeiből

Utánozzuk az Úr, pásztori gondoskodását!

Ha Istennel kívántok versenyre kelni – hiszen az ő képmására vagytok teremtve –, akkor kövessétek az ő példáját. Ti, akik keresztények vagytok, már e névvel is valljátok emberszeretetét, törekedjetek Krisztus szeretetére! Vegyétek fontolóra jóságának gazdagságát: midőn emberként akart eljönni az emberekhez, maga előtt küldte Jánost, a bűnbánat hírnökét és vezérét, és János előtt az összes prófétát, hogy magukba szállásra tanítsák az embereket, hogy térjenek vissza az útra, és jobb gyümölcsöt teremjenek. Majd eljött közénk, és saját szájával személyesen hirdette: Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és akik terhet hordoztok: én, megkönnyítlek titeket (Mt 11, 28). Hogy hogyan fogadta azokat, akik meghallgatták szavait? Készséggel megbocsátotta bűneiket; gyötrő bűneiktől gyorsan és pillanatok alatt megszabadította őket: az Ige megszentelte, a Lélek megerősítette őket; a régi ember a vízben eltemettetett, megszületett az új, amely a kegyelemben tündökölt. S hogyan folytatódott ezután? Az előbb még ellenség: jó baráttá lett; az idegen: fiúvá, a szentségtörő: szentté és jámborrá. Utánozzuk az Úr pásztori gondoskodását: vegyük csak szemügyre az evangéliumokat; ott mintegy tükörben szemlélhetjük szeretetének és jóságának a példáját; tanulmányozzuk csak szorgosan! Az evangélium példabeszédeiben és hasonlataiban ott látom azt a pásztorembert, akinek száz juha van. Amidőn az egyik bárány a nyájtól elszakad, és messze elkóborol, a pásztor nem marad a nyájnál, amely szép rendben együtt legelészik, hanem elindul, hogy megkeresse az elveszettet. Sok völgyön és szakadékon átkel, megmászik magas és meredek hegyeket, sok fáradsággal addig járja a pusztákat, amíg meg nem találja a tévelygőt. A megtalált bárányt nem üti-veri, és nem is kergetve hajszolja vissza a nyájhoz, hanem tulajdon vállára veszi, és szelíden bánva vele viszi vissza. Nagyobb öröm tölti el szívét a megtalált egy miatt, mint az egész nyáj miatt. Vegyük fontolóra ennek a hasonlatnak a homályba burkolt és elrejtett tanítását. Ez a bárány nem csupán akármilyen bárányt, és ez a pásztor sem akármilyen pásztort jelez, hanem valami többet. Ezek a példák szent valóságot tartalmaznak. Arra figyelmeztetnek bennünket, hogy ne tartsuk az embereket elveszetteknek és reménytelen eseteknek; és ha veszélybe jutnak, ne hanyagoljuk el őket, ne legyünk restek segítségükre sietni, és azokat, akik a helyes életútról letévedve bolyonganak, vezessük vissza az útra; örüljünk, ha visszatérnek, és segítsük őket vissza a helyesen és vallásosan élők közösségébe. 

Nagyböjt 1. hete csütörtök

Kérünk Istenünk,erősítsd bennünk az egyenesen gondolkodó elmét és a készségesen jót tevő akaratot,hogy akik nélküled nem létezhetünk,
törvényeid szerint tudjunk élni.A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké.Ámen.

Nagyböjt 1. hete csütörtök

Eszt 4,n.p-r.aa-bb.gg-hh; Mt 7,7-12

„Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek”

Urunk, Jézus Krisztus a böjti napokban nemcsak passzív, tehát szenvedő, lemondó magatartást kíván tőlünk, hanem szent tevékenységre is sarkall minket. Ezért ajánlja a hegyi beszédben: „Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek”. A jó érdekében, amit a Mennyei Atya általunk akar adni a ránk bízottaknak, ezeket a néha nehéz tennivalókat is vállalnunk kell. A kéréshez általában megalázkodás járul. A kisgyerekek kérése bizalomból fakad. Meggyőződéssel gondolja: szüleim szeretnek, minden kívánságomat teljesítik, ha módjukban áll. De szólnom kell, hogy szeretnék valamit megkapni. Ugyanezt elvárja tőlünk a Mennyei Atya is, bár ő tudja, hogy mit szeretnénk, végtelen gazdag is, minden lehetőt meg tud adni gyermekeinek, meg is akarja adni, ha javunkra válik a kért dolog. De ezt a kis megalázkodást feltételül szabja a kérőnek. Minden kegyelem ingyenes ajándék, de kérni kell. Ezért nem tud sokszor kegyelmeket nyújtani Atyánk, mert nem kérjük. A mai olvasmányban a világtörténelem egyik legnagyobb és legszebb kérését hallottuk. Eszter zsidó származású gyönyörű nagylány volt, amikor egy felségsértő királyné helyére újat kerestek a zsidókat is fogságban tartó óriási pogány birodalom királya mellé királynénak. A sok jelölt közül a király Esztert választotta. Származását nem kutatták. Egy nagyúr később ki akarta írtatni a zsidó népet. Eszter nagybátyja üzent neki a népirtás veszélyéről. Kérte, hogy a királynál járjon közbe népéért. A fennálló törvények szerint a királyné is csak a király hívására léphetett be a trónterembe. Ezért könyörgött Eszter udvarhölgyeivel együtt Istenhez, hogy minden körülményt Ő rendezzen el. Imájából mi is tanulhatunk: Alázatos megszólítás: „Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, áldott légy! Segíts meg elhagyatottságomban, hiszen más segítőm rajtad kívül nincsen. Veszedelmem ugyanis nyilvánvaló”. Utána hivatkozik az Úr régi csodáira, amelyekkel a zsidó népet istápolta: „Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te mindazokat, akik kedvesek előtted, megszabadítod mindörökre. Most pedig segíts meg engem, aki egyedül vagyok és senkim sincs rajtad kívül, Uram, Istenem. És most jöjj segítségemre árvaságomban, adj ajkamra ékes szavakat az oroszlán színe előtt, tégy kedvessé előtte és úgy hajlítsd a szívét, hogy meggyűlölje ellenségünket és elpusztuljon azokkal egyetemben, akik egyetértenek vele. Minket meg szabadíts meg ellenségeink kezéből, fordítsd gyászunkat örömmé, szomorúságunkat vidámsággá” Nekünk nincs királyunk és királynénk a földön,de van Jézusunk, aki minden nemzet Királya, és van örökös Királynőnk, aki Jézus Édesanyja, nekünk Nagyasszonyunk, Szent István ország felajánlása óta törvényes öröksége neki Magyarország. Kérjük a legnagyobb bizalommal, mert szükségünk igen nagy, emberi segítség kívülről nincs: Jöjjön és hozzon segítséget a mennyből! Hozza el Fia erejét, igazságát és szeretetét, adja meg nekünk őseink hitét, buzgóságát, adjon egyetértést, egymásra találást. Uram! Zörgetünk bizalommal, nyisd meg gyorsan irgalmad kapuját.

2014.03.13. csütörtök

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.03.13. csütörtök

A mai előírt szentírási szövegek a kérő imáról adnak nekünk üdvös tanítást. Meg lehet, és meg is kell tanulnunk, hogy mindent a fölséges Isten teremtett. Ezt az anyagi és a szellemi javakra vonatkozólag egyaránt el kell fogadnunk. A szellemi, lelki javakról, a kegyelmekről külön nem tárgyalunk, hiszen mind az Eszter könyvéből vett olvasmány, mind az evangélium e világi, történelmi gondokat tár elénk, de a teljesség kedvéért megemlítve az üdvösség eszközeit, a kegyelmeket kizárólag csak kérő imával lehet megnyerni Istentől. A napi gondok megoldása lehetnek nagyon nehezek. Ilyenkor szabad Istentől imával segítséget kérni. Eszter könyvéből erre igen alkalmas tanítást kapunk. Urunk, Jézus Krisztus a mai evangéliumban erre buzdít. Kr.e. 586-ban a babiloni hadsereg katonái két éves ostrom után elfoglalták Jeruzsálemet. A királyt udvarával, gazdagabb alattvalóival és a jól képzett mesteremberekkel együtt a babiloni birodalomba hurcolták rabszíjra fűzve. Ott szétszórták őket a helyi lakosok között. Amikor az uralkodó, Nebukadnezár meghalt, fia Baltasszár foglalta el a trónját. Néhány év múlva legyőzték a perzsa birodalom csapatai. Az összes fogoly nép, köztük a zsidók is, az ő zsákmányuk lett. Achasveros királynak új fő királynét kerestek, egy gyönyörű zsidó hölgyre, Eszterre esett a választás. Kislány kora óta árva volt. Idős rokona, Mardokeus maga mellé fogadta. A királyné-keresés versenyébe fogadott leányát ő nevezte be. Egy magas rangú úr, aki gyűlölte Mardokeust, rávette a királyt, hogy az egész birodalomban egy kijelölt napon öljék meg a zsidókat. Eszter is, Mardokeus is böjtölt és imádkozott az Úrhoz. „Uram, Uram, mindenható Király! A te hatalmadban van a mindenség, és senki sem tud neked ellenállni, ha meg akarod Izraelt menteni. Te alkottad az eget és a földet, s az összes csodálatos dolgot, amely az égbolt alatt található. Re vagy a mindenség Ura, és nincs senki, aki ellenállhatna neked, Uram. Most pedig, Uram, Istenem, Királyom, Ábrahám Istene, könyörülj népeden! Ránk vetették ugyan szemüket, hogy elveszítsenek bennünket. Azon vannak, hogy örökségedet, amely kezdettől fogva a tiéd, elpusztítsák. Ne fordulj el tulajdonodtól, amelyet kiszabadítottál Egyiptom földjéről! Hallgasd meg imámat, légy irgalmas örökségedhez, fordítsd gyászunkat örömre, hogy életben maradhassunk, és dicsőíthessük a nevedet, Uram. ne engedd, hogy elnémuljon azoknak az ajka, akik téged dicsőítenek!” (Eszt 4,17é-h) Eszter a királyi palotában így imádkozott: „Uram, királyunk, te Egyetlen! Siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad kívül nincs segítségem, s életemet kockáztatom. Tudom már a bölcsőtől, családom ölétől, hogy te, Uram, kiválasztottad Izraelt minden nép közül, és atyáinkat is őseik közül, hogy örök-részed legyenek örök időkre, és amit ígértél, azt mind megadtad. De vétkeztünk ellened, azért ellenségeink kezébe adtál minket, mert az ő isteneiket imádtuk. Igazságos vagy, Uram! Nem elég nekik keserű szolgaságunk, kezüket bálványaik kezébe tették, hogy eltörlik szád parancsait, megsemmisítik örökségedet,bezárják azok ajkát,akik téged dicsőítenek.
Ne engedd, Uram, jogaidat azoknak, akik nincsenek. Adj bátorságot, te isteneknek királya, és minden hatalom Ura. Minket meg szabadíts meg karoddal és siess segítségemre, mert magam vagyok”. (1-8) Jézus a kérő imára így tanít: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak. Melyiktek ad fiának követ, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik. Amit akartok, hogy veletek tegyenek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták”(Mt 7,7-12) Az aggdalom helyébe csodálatos örömöt ad a bizalom és a szeretet.

Jézus csodái 53. - Miért gyógyítasz szombaton?

Miért gyógyítasz szombaton?

 

A sátoros ünnepen Jézus a jeruzsálemi Templomban beszél, amikor valaki beléköt:

– Hogyan lehet Isten csodáidban, ha azok tiltott napokon történnek? Tegnap meggyógyítottál egy leprást a betfagei úton!

Jézus ránéz beszédének félbeszakítójára, de egyelőre nem válaszol neki. Később azonban visszatér erre az ellenvetésre:

– Szemrehányást tesztek nekem, és nem először, azért, mert meggyógyítottam egy embert szombaton. Nemde Mózes azt mondja, hogy irgalmasnak kell lenni egy elesett szamár vagy ökör iránt is, mert az testvéred jószága? És énnekem nem kell irgalmasnak lennem testvérem beteg teste iránt, aki számára a visszaszerzett egészség egy anyagi jó és egy lelki eszköz arra, hogy áldja Istent, és szeresse Őt jóságáért? És nemde szombaton is gyakoroljátok a körülmetélést, amit Mózes a pátriárkáktól kapott és nektek adott? Ha egy ember körülmetélése szombaton nem sérti a mózesi törvényt, mert arra szolgál, hogy egy fiút a Törvény fiává tegyen, miért méltatlankodtok, ha én szombaton meggyógyítom az egész embert, testét és lelkét, és Isten fiává teszem? Ne a látszat és a betű szerint ítéljetek! Hanem ítéljetek helyesen és lélek szerint, mert a betű, a szertartások, a látszat halott dolgok, festett tájak, de nem élnek igazán, míg a szavakban és látszatokban lévő lélek igazi élet, és az örökkévalóság forrása. De ti nem értitek meg ezeket a dolgokat, mert nem akarjátok megérteni. Menjünk!

És hátat fordítva nekik, kimegy apostolaival a Templomból.

(7-1398)

Zsolozsma 67.

Szent Aszteriosz amazeai püspök szentbeszédeiből

Utánozzuk az Úr, pásztori gondoskodását!

Ha Istennel kívántok versenyre kelni – hiszen az ő képmására vagytok teremtve –, akkor kövessétek az ő példáját. Ti, akik keresztények vagytok, már e névvel is valljátok emberszeretetét, törekedjetek Krisztus szeretetére!Vegyétek fontolóra jóságának gazdagságát: midőn emberként akart eljönni az emberekhez, maga előtt küldte Jánost, a bűnbánat hírnökét és vezérét, és János előtt az összes prófétát, hogy magukba szállásra tanítsák az embereket, hogy térjenek vissza az útra, és jobb gyümölcsöt teremjenek. Majd eljött közénk, és saját szájával személyesen hirdette: Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és akik terhet hordoztok: én megkönnyítlek titeket (Mt 11, 28). Hogy hogyan fogadta azokat, akik meghallgatták szavait? Készséggel megbocsátotta bűneiket; gyötrő bűneiktől gyorsan és pillanatok alatt megszabadította őket: az Ige megszentelte, a Lélek megerősítette őket; a régi ember a vízben eltemettetett, megszületett az új, amely a kegyelemben tündökölt. S hogyan folytatódott ezután? Az előbb még ellenség: jó baráttá lett; az idegen: fiúvá, a szentségtörő: szentté és jámborrá.Utánozzuk az Úr pásztori gondoskodását: vegyük csak szemügyre az evangéliumokat; ott mintegy tükörben szemlélhetjük szeretetének és jóságának a példáját; tanulmányozzuk csak szorgosan!Az evangélium példabeszédeiben és hasonlataiban ott látom azt a pásztorembert, akinek száz juha van. Amidőn az egyik bárány a nyájtól elszakad, és messze elkóborol, a pásztor nem marad a nyájnál, amely szép rendben együtt legelészik, hanem elindul, hogy megkeresse az elveszettet. Sok völgyön és szakadékon átkel, megmászik magas és meredek hegyeket, sok fáradsággal addig járja a pusztákat, amíg meg nem találja a tévelygőt. A megtalált bárányt nem üti-veri, és nem is kergetve hajszolja vissza a nyájhoz, hanem tulajdon vállára veszi, és szelíden bánva vele viszi vissza. Nagyobb öröm tölti el szívét a megtalált egy miatt, mint az egész nyáj miatt. Vegyük fontolóra ennek a hasonlatnak a homályba burkolt és elrejtett tanítását. Ez a bárány nem csupán akármilyen bárányt, és ez a pásztor sem akármilyen pásztort jelez, hanem valami többet. Ezek a példák szent valóságot tartalmaznak. Arra figyelmeztetnek bennünket, hogy ne tartsuk az embereket elveszetteknek és reménytelen eseteknek; és ha veszélybe jutnak, ne hanyagoljuk el őket, ne legyünk restek segítségükre sietni, és azokat, akik a helyes életútról letévedve bolyonganak, vezessük vissza az útra; örüljünk, ha visszatérnek, és segítsük őket vissza a helyesen és vallásosan élők közösségébe.