Krisztus Király 22.

Krisztus Király győzedelmes harcai

Urunk Jézus, mint győzedelmes Király már a sírból való feltámadásakor is győztesként mutatkozott be a világnak, bár ezt a győzelmet akkor még nagyon lassan fogadták el, és bizonyos felocsúdás múlva, csak azok tapasztalták, akik nagypénteken csalódtak benne és istenségébe vetett hitüket teljesen elvesztették. Jézus egész húsvét vasárnap hajnaltól vacsoraidőig járta Jeruzsálemet, élve megmutatta magát és az azonosító sebeket: a szegek nyomát és a lándzsaszúrás mellsebét. Igazolta, hogy az ősi babonás vélelmek ellenére nem halotti mása, a szelleme egy volt élő embernek, aki sírjából kikelve visszajár életének korábbi tereire a föld lakóit ijesztgetni. Feje és ruhája van, megtévesztően azonos az eredetivel, de a fehér öltözék alatt nincs más semmi. Ezért kellett az Úrnak tanítványai előtt nemcsak sebeit megmutatni, de érintetni végtagjait, hogy személyes tapasztalatok semmi mással nem helyettesíthető élményét nyújthassák közvetlenül az akkor élőknek, és az egész történelem későbbi nemzedékeinek. Ez volt az Úr feltámadásának legnagyobb öröme és bizonyítéka. A mennyországi győzelmek sorát folytatva pedig a Jelenések könyve alapján nézzük az újabb, erről szóló epizódokat. „Ezek után egy másik angyalt láttam leszállni az égből, akinek nagy hatalma volt, és a föld felragyogott dicsőségétől. Hangos szóval így kiáltott: Elesett, elesett a nagy Babilon (Iz 21,9) ördögök lakóhelyévé lett és minden tisztátalan szellem tanyájává, minden tisztátalan és gyűlöletes állat lakásává”(Jel 18,1-2) A megváltó szenvedésekbe belehalt Jézus ezeket szünteti meg: „Mindazok, akik ezekkel kereskedtek s akik meggazdagodtak, megállnak tőle távol, gyötrelmeitől félve, sírva és gyászolva és így szólnak: Jaj, jaj,az a nagy város, amely gyolcsba, bíborba, skarlátba öltözött, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékes volt, és egy óra alatt odalett ennyi gazdaság! Minden hajókormányos és minden tavon járó csónakos, a hajósok és mindazok, akik a tavon járnak, megállnak távol, és így kiáltanak, amikor látják égésének helyét: Melyik város volt hasonló ehhez a nagyvároshoz? Majd port hintenek fejükre, é sírva és gyászolva így kiáltanak: Jaj, jaj, az a nagyváros, amelynek kincseiből meggazdagodtak mindnyájan, akiknek hajók voltak a tengeren, és az ő kincseiből; és egy óra alatt elpusztult. Örvendezz fölötte, ó ég, és ti, szent apostolok és próféták, mert Isten kimondta felette az ítéletet értetek!” (15-20)

Zsolozsma 9.

Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből 

A bölcsesség forrása Isten magasságbeli Igéje

Szüntelenül imádkozva és esedezve kérjük, hogy a mindenség Alkotója az egész világon levő összes választottját őrizze meg épségben szeretett Fia, Jézus Krisztus által, akiben minket a sötétségből a világosságra, a tudatlanságból neve dicsőségének ismeretére hívott meg. Add, hogy reméljünk a te nevedben, aki minden teremtmény ősoka vagy; kérjük, hogy nyisd meg lelkünk szemét, hogy így megismerjünk téged, aki egyedül vagy főlséges a magasságban, és a legszentebb szentélyben lakozol. Te megtöröd a kevélyek gőgjét, meghiúsítod a pogányok terveit, felmagasztalod az alázatosakat, és megalázod a gőgösöket; gazdaggá és szegénnyé te teszel, a halált, az üdvösséget és az életet te adod, te vagy az egyetlen jótevője a szellemeknek és minden ember Istene. Te a mélységeket szemléled, megvizsgálod az emberek tetteit, a bajban levőket segíted, a kétségbeesetteket megszabadítod (Iz 57, 15; 13, 1; Zsolt 32, 10;)Te vagy minden lélek Teremtője és gondviselője. Te sokasítod meg a föld népeit, és te választod ki közülük azokat, akik téged szeretnek a te Fiad, Jézus Krisztus által, akiben minket tanítottál, megszenteltél, és dicsőségre emeltél.Kérünk téged, Urunk, légy segítőnk és oltalmazónk, Szabadítsd meg azokat, akik közülünk szorongattatást szenvednek; az alázatosaknak irgalmazz, az elesetteket karold fel, az ínségeseket segítsd, a betegeket gyógyítsd, néped tévelygőit térítsd meg. Tápláld az éhezőket, váltsd ki foglyainkat, támogasd a gyöngéket, vigasztald a kislelkűeket.Hadd ismerje meg minden nép, hogy egyedül te vagy az Isten, és a te Fiad, Jézus Krisztus, mi pedig a te néped és nyájad juhai vagyunk (Zsolt 78, 13) Te örök teremtő tervedet a látható világ által nyilvánítottad ki. Te alkottad, Urunk, a földkerekséget, hűséges vagy minden nemzedéken át, igazságos vagy ítéleteidben, csodálatos vagy hatalmadban, és nagy vagy tetteidben. Bölcs vagy alkotásaidban, és gondviselő teremtményeid fenntartásában, jóságos a gondoskodásban, és hűséges azokhoz, akik bíznak benned; kegyes és irgalmas vagy. Bocsásd meg gonoszságainkat, gazságainkat, bűneinket és vétkeinket. Ne tudd be szolgáid és szolgálóid egyetlen vétkét sem, hanem tisztíts meg minket a te igazságodban, igazgasd lépteinket, hogy jámborságban, igazságban, szívünk egyszerűségében járjunk, és azt tegyük, ami előtted és fejedelmeink előtt jó és kedves. Kérünk, Urunk, ragyogtasd ránk arcodat, hogy békességben élvezzük javainkat, és védve legyünk hatalmas karod által. Fölséges kezed óvjon meg minden bűntől, és szabadítson meg azoktól, akik igaztalanul gyűlölnek minket. Adj egyetértést és békét nekünk is és a föld minden lakójának is, amint megadtad atyáinknak, akik hitben és igazságban kérték ezt tőled. Csak te magad adhatod meg nekünk ezt és a többi javat, téged magasztalunk lelkünk pártfogója és főpapja, Jézus Krisztus által, kiben legyen neked dicsőség, magasztalás most és minden nemzedéken át, és mindörökkön-örökké. Ámen.

2014.01.13. hétfő

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.13. hétfő

A legszebb katedrálisom

A katedrális az egyházmegye püspökének temploma. Ott áll a püspöki szék, a katedra, amelyről tekintéllyel szólhat az Egyházmegye főpásztora Jézus Krisztus helybeli bárányaihoz. A katedrát őrző templom a katedrális. Amikor fiatal hitoktatóként kitettek állásomból szárazföldi úton folytathattam hajléktalanná vált létezésemet, ahol akartam, kivéve hazám bármelyik templomában, a legegyszerűbb szolgálatot sem folytathattam. Próbálkoztam segédmunkássá nemesülni, de hely híján még az udvar seprésére sem tudtak alkalmazni. Így kerültem a fővárosba egy kézműipari házi szövetkezetbe bőrkesztyű szabász-tanulónak. Rendes munkaidőm napi nyolc óra volt, amit a gyakorlat egyszerűen, tíz-tizenegy órává rendszeresített. Voltak civil és egyházi munkatársaim, férfiak és nők egyaránt. Megszerveztük a természetjáró szakosztályt feddhetetlen céllal: szabadnapokon jártuk a piros, sárga, kék, jelzetű törvényesen kijelölt turistautakat. Jól kihasználtuk a lehetőségeket, szakmai dolgokban igyekeztünk minden alkalommal nívós előadásokat tartani. Gyönyörű túrák voltak ezek. Mivel egyházunk engedélyezte, hogy a papok, akik üldözöttnek minősülnek, joguk van liturgikus öltözék nélkül sziklán, fa alatt, turistaházban is misézni. Én is éltem ezzel az engedéllyel,d e amikor az egyházmegyébe újra visszaengedtek papi szolgálatra, a zalalövői Borosán-völgy magasan összehajló gyönyörű cserfái között éreztem magamat igazán vidéki katedrálisban a búcsúsmiséken.

URUNK MEGKERESZTELKEDÉSÉNEK ÜNNEPE

URUNK MEGKERESZTELKEDÉSÉNEK ÜNNEPE

„Aki utánam jön, hatalmasabb nálam”

Az évnek háromszázhatvanöt napja van. A katolikus Anyaszentegyház ennyi idő alatt Jézus egész életét és tanítását felidézi és átelmélkedi a liturgiában. Ezért ma, karácsony után, már a harminc éves Jézusra emlékezünk. Addigi életének alig néhány mozzanata ismerős előttünk. A napkeleti bölcsek hazatérése után menekülniük kellett Egyiptomba. Onnan négy-ötéves korában visszatérve Názáretbe viszi drága családját Szent József. Tizenkét évesen a Törvény előírása szerint részt vesz Jeruzsálemben a zsidók húsvétjának ünneplésén. Serdülő és férfikorára csak következtetni tudunk. Honfitársai így emlegetik, amikor már híres Rabbiként Názáretbe látogat és tanít: „Honnan van ennek ilyen bölcsessége és a csodái? Nem az ács fia ez?” (Mt 13,54-55) Nyilván annyit láttak életéből, hogy tizenkét évesen József maga mellé vette inasnak, és kitanulta, majd szorgalmasan gyakorolta az építőipart. Közben valószínűleg segített művelni a család kis földbirtokát, megtermelve az évi kenyeret. Közben nem távozott Názáretből, tehát iskolába nem járt. Amikor Keresztelő János harminc éves lett, a zsidó papi közösség nevelőintézetéből, Qumránból a Jordán partjára költözött. Ott kezdte hirdetni, hogy köztünk van már a Messiás, akire régóta vár a zsidó nép. Robusztus alakja, egyszerű, durva teveszőrből szőtt ruhája, böjtös tápláléka, keményen fogalmazott beszédei tiszteletet parancsoltak: hallgatói úgy érezték, hogy ő maga a Messiás. János viszont elutasította ezt a kitüntető vélekedést, és hirdette, hogy ő csak a Messiás előfutára: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket”. (Mk 1,7-8) Amikor János már fél éve keresztelt és hirdette a Messiás jelenlétét, Jézus is betöltötte harmincadik életévét. A Keresztelővel ellentétben nem papi nevelőintézetben nőtt fel és tanulta a hit tudományát. Neki minderre nem volt szüksége. Isten Fia, aki tanítani és megváltani jött a világot. Eddig példájával tanított. Isten ugyanis az ember teremtésekor lerakta az emberélet alapjait: az egy férfi és egy nő házasságára épülő, és a szeretet nyugodt légkörében születő és nevelkedő gyermekekből álló család, aztán a komoly, mindenkire kötelező, felelősségteljes munka: „Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg”. (Ter 2,15) Jézus ilyen családban akart élni példaképként. A zsidó férfi se bocsássa el feleségét, hogy ő mással élhessen, a római család pedig ne hivatkozhasson az állam válást engedélyező törvényére. Isten törvénye fontosabb! Amikor ez a példaadás véget ért, Jézus is a Jordán partjára ment. A nyilvános messiási élethez ott kellett elnyernie a tekintélyes igazolást egyrészt Jánostól, másrészt a mennyből. János megvallotta, hogy Jézus végtelenül nagyobb nála, és „Ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit” (Jn 1,29), a megkeresztelt Jézus felett galamb képében lebegő Szentlélek és a meghasadt égből szóló Atya pedig tanúsítják istenségét. „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik”(Mk 1,11) Ez a mi Mesterünk! Büszkén álljunk melléje testvérnek, tanítványnak.

2014.01.12. vasárnap Urunk megkeresztelkedésének ünnepe

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.12. vasárnap Urunk megkeresztelkedésének ünnepe

„Jézus elment Galileából a Jordán folyó mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála”(Mt 3,13)

Nagyon sokan vannak világszerte, akik nem ismerik jól a kinyilatkoztatást, de érdekli őket a Szentírás, olvasgatják szívesen. Keresik Isten nekünk szóló ígéreteit. Ez nagyon dicséretes és Isten akarata szerint való cselekedet. De, ha valaki autódidakta módon igyekszik mindent megtanulni, nagyon könnyen rossz útra téved. Kedveseim, a hittant megtanulni és jól megérteni életünk egyik legfontosabb feladata. Az üdvösség ügye életünk legfontosabb feladata. Jézus harminc évesen elhagyja Názáretet, mert a zsidótörvények szerint nagykorú lett, megkezdhette nyilvános működését. Ekkor már fél éve a Jordán mellett tanította Keresztelő János az embereket arra, hogy a földön él már a világ Megváltója. Hamarosan harminc éves lesz, és idejön hozzá. Be fogja mutatni a bűnbánó népnek, de csak azok járulhatnak hozzá, akik bűnbánatuk jeléül megmerítkeznek a Jordánban, vagyis felveszik János keresztségét. Hivatalos vallási vezetők is felkeresték Jánost, akik előtt János nyilatkozott: „Nem én vagyok a Krisztus”. (Jn 1,20) „Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jön, akinek a saruszíját megoldani sem vagyok méltó”. (26) Amikor Jézus a tömegből odament Jánoshoz, és kérte a jánosi keresztséget, János tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám? Jézus azonban így szólt: Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos”. (Mt 3,14-15) Erre János megkeresztelte Jézust az előkészület jelével. Másnap, amikor Jézus ismét arrafelé járt, János rámutatott: „íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét”(Jn 1,29) Ez a perdöntő! Jézus nem szorul Keresztelő János közreműködésére. Jézus példát akar adni. János eredeti bűnét hat hónapos magzat korában elvette a pár napos magzati korban lévő Jézus. János pedig sehol senkinek a bűnét elvenni nem tudja. Jézus meghal minden bűn bocsánatáért. Az első kegyelmet visszaadja az Ő általa rendelt keresztség szentségében annak, aki elfogadja hittel Jézust Megváltónak, de senki másnak (Mk 16,16) korára való tekintet nélkül. Jézus a szentségeit a maga alapította Egyház tagjainak adja.

Zsolozsma 8.

Nazianzi Szent Gergely püspök szónoklataiból

Krisztus megkeresztelkedése

Fény hull Krisztusra, vele együtt mireánk is. Krisztus megkeresztelkedik, vele együtt vízbe ereszkedünk, hogy vele együtt mi is kiszálljunk belőle. János keresztel, Jézus eléje járul. Talán azért, hogy megszentelje azt, aki őt megkereszteli. De kétségtelenül azért, hogy a régi Ádámot mindenestül a vízbe temesse. Mielőttünk, és éppen miérettünk megszenteli a Jordánt, hogy Lélek és víz által avasson kereszténnyé, amint maga is lélek és test volt. A Keresztelő vonakodik, Jézus nem hagyja magát. „Nekem van szükségem a te keresztségedre” (Mt 3, 14), mondja akkor a mécses a Napnak, a szó az Igének, a jó barát a Vőlegénynek, asszonyok szülöttei közül a legnagyobb az egész teremtett világ Elsőszülöttének, az anyja méhében felujjongó annak, aki anyja szíve alatt imádásban részesült, az előfutár annak, aki eljött és újra el fog jönni. „Nekem van szükségem a te keresztségedre”, értsd hozzá: éppen teéretted. Biztosan tudja ugyanis, hogy majd a vértanúsága fogja őt megkeresztelni, és nem csupán a lábát mossák meg, mint Péternek. Jézus azután feljön a vízből. Magával emeli a világot és látja, hogy megnyílik és kitárul az ég, amelyet Ádám maga és utódai előtt bezárt, amint a Paradicsomot is bezárta a tüzes kard. Isten voltát tanúsítja közben a Szentlélek, amikor a hasonló a hasonlóra száll. Hang hallatszik az égből: onnan való volt ő is, akinek a tanúság szólt. És amikor testi módon láthatóvá válik a galamb, megdicsőíti a testet, mivelhogy az is Isten a megistenülés által. Századokkal előbb ugyancsak galamb jelezte a vízözön végét is. Üljük meg tehát ma nagy tisztességgel Krisztus keresztségének ünnepét !Legyetek tökéletesen tiszták, és tisztuljatok meg! Mert Isten egyáltalán semminek sem örül úgy, mint az ember megtérésének és üdvének, hiszen érte van minden beszéd és minden misztérium. A világ világosságaként legyetek éltető erő a többi ember számára, hogy tökéletes világoskodókként álljatok ama nagy világosság mellett, és öltözzetek magának a mennyei fényességnek a ragyogásába. Világosítson meg tisztán és ragyogóan a Szentháromság, akinek az egy Istenségéből kiáradó egy sugarát most még nem a maga teljességében vettétek a mi Urunk, Jézus Krisztusban, akinek legyen dicsőség és hatalom mindörökkön-örökké. Ámen.

Krisztus Király 21.

Krisztus Király győzedelmes harcai

Az utolsó hét csapás kihirdetése

„Ekkor egy másik nagy és csodálatos jelet láttam az égben hét angyalt, akiknél a hét utolsó csapás volt, mert azok által teljesedett be Isten haragja. Akkor egy üvegtenger-félét láttam, ami tűzzel volt vegyítve. Láttam azokat, akik legyőzték a fenevadat, a képmását és nevének számát, amint az üvegtenger fölött állnak Isten hárfáival, és éneklik Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: Nagyok és csodálatosak a te műveid (Zsolt 92,5) Uram, Mindenható Isten! Igazságosak és igazak útjaid (Zsolt 139,14) nemzetek Királya! Ki ne félne téged, Uram, és ki ne magasztalná nevedet? Mert egyedül te vagy szent,(Zsolt 99,3)hisz minden nemzet eljön és leborul színed előtt (Zsolt 86,9), mert ítéleteid nyilvánvalókká lettek!”(Jel 15,1-4) Ezek a győzelmek, amelyekről a szent szövegek alapján elmélkedünk, Krisztus Király győzelmeiről szólnak, de ennek ellenére nem a világ végi krisztusi záróünnepről van szó. Mint ahogy ennek az egyházi évnek sem az az üzenete, hogy közeleg a világ végét lezáró végakkord. Az eseményekben szó van az Antikrisztusról és fő segítőiről, hogy súlyos harcok folynak az emberekért, de Jézus részéről mindezek az irgalmas Megváltó harcai és az emberek megmentésének érdekében történnek. Jézus nem nyíltan lép a harcmezőre, a Bárány az egykori kiindulópontra lép: a Sion hegyére. Homlokán az Atya neve és a száznegyvennégyezer szűzi lelkű üdvözültek nevei. Ajkukon új ének, amelyet csak ők tudnak megtanulni. (Jel 14,1-5) A harcban résztvevők részint a felhőn ülnek, részint a templomból tűnnek elő. Az elszámoltatás két tárgy körül forog: az egyik a vádlottak elkötelezettségéről a sátán javára. Két tényezőt kell tisztázni: imádta-e, elkötelezte-e magát az ítéletre álló az Isten helyett az Antikrisztus szolgálatára, tetézte-e ezt a szóbeli ígéretet egy eltörölhetetlen jellel? Felvette-e a sátán bélyegeit a csuklójára vagy a homlokára? Elszegődött-e önként örökre a sátán rabszolgájának? (14,9-11) A másik oldalról Jézus nehezen indítja el éles sarlóját learatni a föld búzáját. A templomból angyal jön ki: arass éles sarlóddal, mert megérett a föld búzája. A templom ezerszer elfelejtett és elkerült Ura nem siet. A búza még vár a táplálandókra. Úgy, mint eddig. Az igazságosság nehezen fog végső munkába. Jézus még kivár, mert az Ő Vére lehetne minden csepp bor.Jézus Megváltónak született a földre. Lefekvés előtt nemcsak a magunk templomának eucharisztikus Urát keresem. Mélyen meghajolva szerető gondolattal próbálom átölelni az elhagyott magyar, de a világ összes katolikus templomának Eucharisztikus Urát. Ő csak erre vár! Ha csak feléje néz, kitárt karral feléje nyúl nehézsorsú hívei közül bármelyikünk, máris ontja kegyelmeit feléje. Nem lenne jó megelőzni a kis kétszarvú vadállatot, mielőtt becsapná Jézus híveit?