2014.01.02.csütörtök

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.02.csütörtök

Isten boldogságra teremtette az egész világot, elsősorban az embert. 

Nemcsak ezen a világon akarta boldoggá tenni, hanem meghívta, sőt kötelezte arra, hogy az örömteli földi élet után a mennyország örök örömeiben nyerje el végső, tökéletes boldogságát. Ezt a tervet ugyan megzavarta az ősbűn, meg a bűnössé vált földi életben elburjánzott személyes vétkek, de Isten megadta a bűnbocsánat lehetőségét megtestesült Fia által. Neki köszönhetjük, hogy megnyílt számunkra az üdvösség lehetősége, és a földön szerzett érdemek alapján nyerjünk igazságos örök örömöket.A zsoltáros az öröm énekes boldogságát érzi megvalósulni Istennel való kapcsolatában: „Énekelek az Úrban, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek. Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem. Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad én lelkem az Urat!”(Zsolt 104,33­35) Maga Isten is örömmel szemléli műveit:„Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr, akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek”Az Egyház a papi zsolozsma napi végzésnek kezdetén erre a mindent átfogó örömre hívja az imádkozókat:„Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek. Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal”(Zsolt 95,1­2)„Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg. Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég minden madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket, mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte”(Ter 2,15.19) Aki Ura akarata szerint nem rabolta, nem tette tönkre, hanem szépítette, gondozta a rábízott természetet, annak a következő boldogító ítéletet mondja az érkező Úr: „Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád, menj be Urad örömébe!”(Mt 25,21.23)Viszont a lusta, munkakerülő szolga jutalom és öröm helyett súlyos, örök büntetést kap: „Te gonosz és lusta szolga! Vegyétek el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adnak, és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás”Isten mindenkinek felkínálja a természetes és természetfeletti világ örömeit, de itt a földön érdemeket kell gyűjteni, hogy ami szép és örömet kínál, azt óvjam, fejlesszem, osszam meg azokkal, akiknek Isten általam akar küldeni belőle. A földi értékem boldogsággal szolgál földi életemben, utána ennek az örömszolgálatnak megfelelően kapom jutalmamat a mennyben.

Hívom a családokat 2014 januárjában

Hívom a családokat 2014 januárjában – Bíró László püspök levele

Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!

Egy fiatal emberpár kopogtatott be a plébániára. Szeretnénk összeházasodni, mondják. Nagyszerű – válaszolja a plébános –, de mondjátok, hogyan jutottatok erre az elhatározásra? Miért éppen most, és miért éppen itt, a mi templomunkban akartok esküdni? A beszélgetés során lassan kiderült, hogy a fiatalok számba vették a sok lehetőséget – az élettársi kapcsolatot, a csak polgári házasságkötést, meg azt is, hogy egyszerűen csak összeköltöznek –, és oda jutottak, hogy a legszebb mégiscsak az orgonazúgásos templomi esküvő. A részletekről nem tudnak túl sokat, nem tudják, hogy milyen feltételeket kell teljesíteniük, sem azt, hogy milyen kötelezettségeket kell vállalniuk. Döntöttek valami mellett, mert azt külső szemlélőként vonzónak találták, a belső tartalommal nem is foglalkoztak. Ha meg is voltak keresztelve, ha jártak is valaha hittanra, valójában nem éltek keresztényként. „A keresztény lét kezdetén nem egy etikai döntés vagy egy nagy eszme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel, egy személlyel, aki életünknek új horizontot s ezáltal meghatározott irányt ad.” (Deus Caritas est 1)

Idézzétek fel saját életetekből azt a jelenetet, ahogy ti jelentkeztetek házasság kötésetekre! Miért választottátok azt az időt és helyet? Milyen fogadtatásban részesültetek?

Régebben a világ egyszerűbb volt. A társadalmi normák többnyire összhangban voltak minden társadalmi csoport, vallási közösség saját normáival, az embereknek nem kellett naponta mérlegelniük, hogy milyen utat válasszanak. Nem lehetett például többféle együttélési forma közül választani, akik együtt akartak élni, meg kellett házasodniuk, különben „törvénytelen” helyzetbe kerültek. A legtöbb esetben, aki a jó és a rossz közül a rosszat választotta, tudhatta, hogy előbb-utóbb utoléri a büntetés. Ma sokkal összetettebb a helyzet, plurális társadalomban élünk, és többféle norma és értékrend között kell eligazodnunk. A szekuláris társadalom nem tartja magára nézve kötelezőnek a keresztény normákat, jó, ha nem büntet azért, mert valaki mégis ezekhez ragaszkodik. A gyors változások következtében nem egyértelműen követhető a szülők, nagyszülők példája sem, hiszen ami 30-40 évvel ezelőtt bevált megoldás volt, az ma már nem biztos, hogy sikerre vezet, ha egyáltalán követhető. Az embernek pedig döntenie kell a jó és a rossz, az igaz és a hamis, a nemes és az alávaló között.

Mondjatok példákat olyan, a társadalom által elfogadott normákra, amelyek számunkra, hívő katolikusok számára elfogadhatatlanok! Hogyan fogadtathatja el egy közösség a saját normáit a szélesebb társadalommal?

De sokszor döntünk rosszul! Döntésünket befolyásolja a mai világ sokszínű és hatásos vásári kínálata, amely felületes, könnyen megszerezhető örömöket, szépen felcicomázott, olcsó, értéktelen holmikat kínál. Szerezd meg gyorsan, élvezd és dobd el! Arról nem beszélünk, hogy milyen üresség marad bennünk, ha elszáll a mámor. Amíg csak saját érdekeinket hajszoljuk, nem marad időnk és erőnk, hogy kapcsolatba lépjünk másokkal, nem vesszük észre, hogy körülöttünk mennyien vágynak egy jó szóra vagy szerető gesztusra, megértésre, odafigyelésre. Vegyük észre, hogy amíg mi a világ útvesztőiben bolyongunk, keressük utunkat, Jézus vár minket. „Ő nemcsak szeret minket, hanem magához is akar vonzani és olyan mélyen átformálni, … hogy hasonlóvá váljunk hozzá, részesei legyünk szeretetének” (XVI. Benedek pápa 2013. évi nagyböjti üzenete, 2). A fogyasztói világ örömeinél sokkal nagyobb öröm találkozni Vele, meglátni azt az új horizontot, azt a meghatározott irányt, amit csak Ő adhat életünknek. Ismerjük be tévedéseinket, kérjük bocsánatát, amiért elkalandoztunk, hiszen tudjuk, Isten sohasem fárad bele, hogy megbocsásson (vö. Mt 18,22). Mint eltévedt bárányát a vállára vesz minket és hazavisz. Akárhogy tévelyegtünk, akármennyire letértünk a Hozzá vezető útról, Ő irgalmas és rendíthetetlen szeretetével visszafogad, visszaadja életörömünket, és átformál, hogy valóban hasonlók legyünk Hozzá. Emberi méltóságunk záloga ez a hasonlóság. Csak az ember kapta ajándékba ezt a méltóságot, és ezzel együtt a kiváltságot: a Jézussal való találkozás örömét.

Egyedül ettől a találkozástól – vagy újra rátalálástól – várható, hogy Isten szeretete és boldogító barátsága által megszabaduljunk magunkba zárkózottságunktól és önteltségünktől, és emberségünk kiteljesedjen. Hagyjuk, hogy Isten kivezessen eddigi önmagunkból, és találjunk magunkra! Így jutunk el az evangelizáció forrásához. Aki ugyanis az életének értelmet adó szeretetet befogadta, többé nem tudja azt a vágyát elfojtani, hogy ezt az örömet másokkal megossza. (vö. Evangelii Gaudium 8.)

„Örüljünk annak, hogy e feladatra elkötelezhetjük magunkat! Ismerje meg a világ – ez a félelmektől gyötört, de reménykedő világ –, mit is jelent az evangélium Jó Híre. De ezt a Hírt nem adhatják tovább szomorú és letört emberek, sem türelmetlen vagy aggódó emberek. Nem adhatja tovább más, csak akinek élete a Krisztusban gyökerező örömöt sugározza, és aki kész föltenni életét, hogy eljöjjön Országa, és az Egyház gyökeret eresszen a világ szívébe.” (Evangelii nuntiandi 80)

Hogyan tudjátok gyerekeiteknek az Istennel való találkozás örömét megmutatni? Milyen szerepet játszik ebben a (plébániai, családi, iskolai) közösség?

Mit is ajánljunk a plébániára bekopogtató és házasságra készülő fiataloknak? Az orgonazúgásos ceremónia mögött tárt karokkal ott várja őket a Szeretet. Jöjjenek, találkozzanak vele, ismerjék meg Őt, és azt az örömöt, amit csak Ő adhat. És ha majd szívükben túl fog csordulni az öröm, ne tétovázzanak, hirdessék fennhangon a Jó Hírt: Isten minden embert végtelenül és rendíthetetlenül szeret!

Bíró László
az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

 

Szűz Mária Isten Anyja

Szűz Mária Isten Anyja

„Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged”

Az ószövetségi Szentírásban gyakran találkozunk olyan imával, amit azért mondtak el hívő lélekkel Istenhez, hogy nem csak egyszeri alkalommal kérjék az Úr hathatós segítségét, hanem az Ő segítő hatalma kísérje útjain azokat, akikre áldást kért a hívő nép. A zsidók úgy képzelték el az isteni segítséget, hogy állandóan föléjük nyúlik a végtelen hatalmú isteni kéz, amint az édesanya vagy az édesapa gyermeke fölé terjeszti karját, és abból állandóan árad a segítség, az isteni erő és védelem a megáldott személyre. A zsidók tapasztalták ezt a hathatós áldást, mikor az amalekiták megtámadták népüket Rafidimben. Mózes kiadta a parancsot szolgájának, Józsuénak, hogy vonuljon felfegyverzett fiatalokkal az ellenséges hadsereg ellen. Sejtette, hogy a rabszolgaságból éppen hogy kiszabadultak nehezen állnak ellen a szabadon nőtt, harcedzett amalekitákkal szemben, ezért megígérte, hogy ő meg Áron és Húr kíséretében a csata közelében egy dombon imádkozik a győzelemért. Amikor karjait az ég felé tárta, Józsue volt előnyben. Ha viszont karjai lankadtak, az amalekiták rögtön felülkerekedtek. Ezért Mózest egy kőre ültették, Áron és Húr pedig tartotta két kinyújtott karját. Így győzött Isten áldásával Józsue csapata. Hatvan éve a Szűzanya azt ígérte hazánknak, hogy ha lesz egy millió magyar, aki imádkozik hazájáért, akkor Magyarország megmenekül a pusztulástól. Az egy millió honfitársunk végül is közösséget alkotva kiérdemelte, hogy összefogva az istentelenség hazugsága és gyűlölete háttérbe szorult. Amint tapasztaljuk, a sátán világszerte nagyon erős. De az áldás Istentől bőségesen árad, és azzal megerősödve az igazság és a szeretet csak győztes lehet. Isten, imádság és komoly hit nélkül nem győzhetünk. De azt is jó tudnunk, hogy ránk nem Mózes keze kéri az áldást, hanem a közénk szállt, megtestesült és Betlehemben megszületett Istenfia. Az Ő segítsége pedig a kegyelemmel teljes, a Magyarok Nagyasszonya, aki ezer éves történelmünk alatt nem először kínálja föl segítségét. A magas égből pedig nemzetünk régi és újabb szentjei biztatnak bennünket. Körükben ott áll a történelem legnagyobb Győztese, Jézus Krisztus, és üzen hűséges népének: „a világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot”. (Jn16,33) Velem együtt ti is győztök, csak az igazság és a szeretet útján járjatok!

Karácsony nyolcada 8. nap

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.01.szerda

Isten boldogságra teremtette az egész világot, elsősorban az embert.

Nemcsak ezen a világon akarta boldoggá tenni, hanem meghívta, sőt kötelezte arra, hogy az örömteli földi élet után a mennyország örök örömeiben nyerje el végső, tökéletes boldogságát. Ezt a tervet ugyan megzavarta az ősbűn, meg a bűnössé vált földi életben elburjánzott személyes vétkek, de Isten megadta a bűnbocsánat lehetőségét megtestesült Fia által. Neki köszönhetjük, hogy megnyílt számunkra az üdvösség lehetősége, és a földön szerzett érdemek alapján nyerjünk igazságos örök örömöket.A zsoltáros az öröm énekes boldogságát érzi megvalósulni Istennel való kapcsolatában: „Énekelek az Úrban, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek. Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem. Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad én lelkem az Urat!”(Zsolt 104,33­35) Maga Isten is örömmel szemléli műveit:„Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr, akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek”Az Egyház a papi zsolozsma napi végzésnek kezdetén erre a mindent átfogó örömre hívja az imádkozókat:„Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek. Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal”(Zsolt 95,1­2)„Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg. Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég minden madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket, mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte”(Ter 2,15.19) Aki Ura akarata szerint nem rabolta, nem tette tönkre, hanem szépítette, gondozta a rábízott természetet, annak a következő boldogító ítéletet mondja az érkező Úr: „Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád, menj be Urad örömébe!”(Mt 25,21.23)Viszont a lusta, munkakerülő szolga jutalom és öröm helyett súlyos, örök büntetést kap: „Te gonosz és lusta szolga! Vegyétek el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adnak, és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás”Isten mindenkinek felkínálja a természetes és természetfeletti világ örömeit, de itt a földön érdemeket kell gyűjteni, hogy ami szép és örömet kínál, azt óvjam, fejlesszem, osszam meg azokkal, akiknek Isten általam akar küldeni belőle. A földi értékem boldogsággal szolgál földi életemben, utána ennek az örömszolgálatnak megfelelően kapom jutalmamat a mennyben.

HÁLAADÁSRA

2013.december 31.

HÁLAADÁS

A buzgó és jól gondolkodó vallásos ember esténként megköszöni Istennek mindazt a jót, amit az Ő kegyelméből tenni tudott. A lassan kihunyó óév utolsó szentmiséjén ugyanezt szeretnénk tenni, hiszen az emberi jellemvonások egyik nagyon fontos értéke a hálaadás. Megköszönöm, Uram, a reggeli fényt. Igaz, cellám ablakából sohasem látom a felkelő napot, nem élvezhetem édesapám öreg koráig tartó rajongását a hajnalhasadtáért. A sápadt villanyfény helyett mégis csak szeretetednek nagy jele, hogy világosságot küldesz, ingyen, örömmel. Szent Ferenc atyánk szerint ez fény ragyogó arcodat deríti ránk. Köszönöm kolostorunk celláját, ahol évek óta dolgozom és imádkozom, szent magányban élhetek benne. Hálát mondok a családi házakért, lakásokért, ahol gyermekeid Érted és egymásért élik napjaikat. Kötve vannak a közösséghez, alkalmazkodniuk kell egymáshoz, sokszor talán nehezen viselik a magány hiányát. A szeretet, a másik családtag boldogsága, boldogítása, megértése nagy érték. Köszönet a különböző hivatásokért. Különösen a gyermeknevelés vállalásáért, a fészekért. Köszönöm a napi szentmisét. Urunk áldozatát nem egyedül mutatom be: szép számmal vannak, akik az oltár köré gyűlnek. Akik megértik Szent Pál lelkesedését, hogy az állandóan áradó bűn ellenvédelmet csak Jézus áldozata jelent: „Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által". (Róm 5,20-21) Kint, a templomon kívül talán nagyon sokan érzik, hogy a bűnáradása fojtogatja a társadalom torkát, sőt ténylegesen kivégez ártatlan életeket, de még a többségi vallást vállalók sem jöttek rá, hogy erre egyetlen orvosságot adott az Ur: a kereszten kiérdemelt kegyelmek vég nélküli áradását. A kegyelmet Jézus ingyen adja, de kérni kell. A miséző pap felemeli a szent Testet és Vért, a csodálatos forrást. Aki ott van, hittel kéri és a bajok ellen árasztani tudja. Köszönöm, Uram, köszönöm, testvéreim! Köszönöm az egyszerű imafüzért. Nem mindig könnyű időt biztosítani rá, de mondom örömmel a ferencesek héttizedes örömolvasóját, úgyis olyan sok a bánat és a gyász szerte az országban, világon. Köszönet a lelkipásztori munka maradékáért. Prédikálhatok, minden nap frissítem honlapomat, mert a tanításnak új lehetőségét nyújtja nekem, másoknak alkalom a Szentírást és hitünk igazságait jobban megismerni. Köszönet az Úrnak a sok szeretetért, amelyet tőle közvetlenül és jó barátokon, munkatársakon, rokonokon, testvéreken keresztül kapok. Érezzétek, hogy hálás vagyok érte, ha nem is tudom mindig azonnal viszonozni, de a konccelebrált szentmisémet a sok köszönnivalóért mutatom be. Adjon az Úr sok kegyelmet, áldást az újévre, és igyekezzünk boldoggá tenni mások életét, hogy magunk is boldogok lehessünk.

Karácsony nyolcada 7.

„Közülünk jöttek elő, nem voltak közülünk valók”

„Fiacskáim, itt az utolsó óra!” Mit jelent Szent János apostolnál ez a felkiáltás? Mit hallunk ki belőle mi, a harmadik keresztény évezred gyermekei? Valószínűleg azt hallották ki ő idejében élő keresztények, hogy itt a világ vége, jön az Antikrisztus, nekitámad az Egyháznak, óriási lendülettel üldözni fogja Jézus Krisztus híveit, sokakat börtönbe csukat, néhányat közülünk meg is öl. Úgy jár, mint aki győzött. Aztán megjelenik az égen Jézus Krisztus jele, valószínűleg egy mindenünnen látható fényes óriáskereszt. A becsapott emberek rémülten állnak: vajon ki festette föl? Vagy talán mégis van Isten, van Jézus Krisztus, aki él és uralkodik? A világ utolsó napján mindez így történik majd, eljön látható alakban Jézus, és ellenségei kisebbre zsugorodnak. Szent János apostol ebben a levélben még nem erről beszél. Akkor mit jelent e kijelentés, hogy itt az utolsó óra? János idejében tudták, hogy megjelenik az az ember, aki Anti-krisztusként bolondítja az embereket, hogy Jézus Krisztusnál nagyobb, a világban sok híve van, s azok többen vannak, mint a Jézus-hívők. Aki nem viseli nevét vagy számát az istentelen hatalomnak, ennivalót sem tud venni, de majd jön a Bárány Sion hegyére, vele a hűségesek, és győznek az istentelen tömeg felett.(Jel 12-14) Ez majd a világ végén történik. Akkor mégis mit jelent, hogy itt az utolsó óra? Kisebb képességű Antikrisztusok jönnek egymás után. Hazudnak saját nagyságukról. Elhitetik sok emberrel, keresztényekkel is, hogy ők nagyok, győztesek, irányítják az emberek sorsát. Isten nincs, ők vannak hivatva uralkodni. Ezekre mondja János: „Közülünk jöttek elő, de nem voltak közülünk valók. Ha közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk maradtak volna; de ki kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1Jn.2,19) Kik ezek? A nagy hazudozók. „Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot, hanem mint olyanoknak, akik ismerik, és azt is, hogy semmi hazugság nem származik az igazságból”. (21) Mit vonatkoztat ránk az apostol? „Ti azonban fel vagytok kenve a Szent által, és mindent tudtok”. (20) Minden igazság itt él az Egyház tanításában. Ezért nem kell a sok kis Antikrisztusnak a kereszténység, mert csak hazudni, becsapni, gyűlölni tudnak.

Az utolsó kérdés:„Itt az utolsó óra” azt jelenti, hogy szilveszter van? Illik mulatni? A polgári évnek a mai nappal vége. A gazdasági évet le kell zárni. Ezt a lezárást híveivel együtt az Egyház is megtartja. Az egyházi év adventtel kezdődött és Krisztus király vasárnapjával fejeződött be november végén. A Szilveszter név pedig Szent I. Szilveszterre utal, akinek ez az ünnepnapja(314-335).

Szilveszter

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2013.12.31. kedd

Az Anyaszentegyház karácsony nyolcadára a liturgia Olvasmányának az Ószövetség Számok című (Mózes 4. könyve) könyvéből választotta a következő rövid részletet:

„így szólt az Úr Mózeshez: Mondd meg Áron főpapnak és fiainak, a papoknak: Így áldjátok meg Izrael fiait, ezekkel a szavakkal:Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr, és szerezzen neked üdvösséget!"Hívják le Izrael fiaira a nevemet, és én megáldom őket”(Szám 6,22-27)Az áldás Isten kegyelmet osztó jóságát jelenti.A kegyelem Isten természetfeletti ajándéka. Isten a teremtés alkalmával hangsúlyozta, hogy az ő parancsára bújjanak elő a szárazföldből az embernek és állatnak táplálékául szolgáló növények, fű-félék, bokrok és fák. Semmi nem keletkezik önmagától, mindent a végtelenül jó Mennyei Atya gondol ki, ad esőt, hogy egyaránt legyen bőséges táplálék embernek és állatnak.Isten természetes ajándékainak mondjuk őket, meg lehet áldani, hogy Isten oltalma védje.Vannak azonban Istennek természetünket felülmúló ajándékai is, amelyekkel lelkünk javát mozdítja elő. Ezeket nevezzük természetfeletti isteni ajándékoknak, kegyelmeknek. Ajándékok, amiket csak ajándékképpen lehet megkapni, kiérdemelni egyáltalán nem lehet. Kérni viszont nemcsak, hogy lehet, de kifejezetten ragaszkodik hozzá az Úr, hogy kérjük, imádkozzunk érte. Erre szólítja fel Isten az embereket. Manapság kevés a kegyelem, mert kevés az ima. Ezen a napon az emberek „boldog újévet” kívánnak. Ha csak „kívánják”, az vajmi keveset ér. A jót kívánónak hinnie kell, hogy van Isten, szeret minket, minden szükséges jóval megáld. Különösen karácsonykor és annak nyolcadában hozzá kell tennünk: Atyánk! Egyszülött Fiadat testvérünkké tetted karácsonykor, és ez által társörököseid lettünk. Ennek tudatában és reményében kérjük tőled mindazt a kegyelmet, amelyet ki nem érdemelhetünk, de gyermeki bizalommal kérjük mások javát szolgálva ezzel. Az evangélium arra bíztat, hogy a pásztoroknak adott nagy kegyelem, hogy megláthatták a Megváltó Kisdedet, és később mindenki öröme lesz, biztasson minket is, hogy ne csak bámuljuk a történteket, hanem higgyünk és menjünk megkeresni! A betlehemiek csak bámultak, s hazamentek. Ez nagyon kevés. Az igazságról meg kell győződni, hogy jutalmunk bőséges áldássá váljék az Újév folyamán.