2013. július 14., vasárnap

MAGYAROK NAGYASSZONYA II.



MAGYAROK NAGYASSZONYA

Szűz Mária Jézus Édesanyja

Géza magyar fejedelem aggódott népe jövője miatt. Még nem született fia és attól félt, hogy fiú örökös híján a rokonság olyan férfi tagja örökli a hatalmat, aki ragaszkodik a törzsi szervezethez és nem akarja a nemzet kialakítását. Isten különleges álommal tüntette ki. „Egy éjjel csodálatos fényben ragyogó, gyönyörű asszonyt látott, vakit sok előkelő szűz követett. Ő ezekkel a szavakkal szólt hozzá: Nyugodjál meg, Géza, én Mária vagyok, az az érintetlen Szűz, akiről a keresztény emberek elmondták neked, hogy Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának édesanyja vagyok.” (Schwandtner: Scriptores rerum Hungaricarum, Tom. 1. 583-584) Mit állít Szűz Mária Gézának, nekünk és minden embernek? Jézus Anyja vagyok. Ő a Nap én csak a holdja vagyok, szolgálóleánya. A megtestesülést hirdető angyaltól tudom, hogy kegyelemmel teljes vagyok, minden kiváltságom, méltóságom kegyelem, Isten természetfölötti ajándéka. A Szeplőtelen Fogantatás, a szűzi anyaság is, amiről Izajás próféta (7,14) és az angyal beszélt (Lk 1,34-35). Anyává lenni a természet rendje szerint is a legszebb női vágy, hát még Szűz-anyává válni. Ezért mondta Erzsébet:„Áldott vagy te az asszonyok között”(Lk 1,42) Dávid király késői unokája vagyok, hiszen a Megváltó Dávid Fia kell, legyen (Mt 21,9) Ezért „az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége.” (Lk 1,32-33) Dávid király korában üzente az Úr: „Én hoztalak el téged a legelőről, a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy” (2Sám 7,8) én pedig magam mondtam Isten követének: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38) „Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni” (Lk 1,31) Ebből a szent névből megtudtam, hogy ő lesz a Megváltó, a Magasságbeli Fia személy szerint Isten. Ezért én Isten Anyja vagyok, mert akit emberként szültem, az valóságos Isten. (Efezusi zsinat 431) a Megváltó a tőlem kapott testét áldozatul hozza majd a szenvedéseiben és halálában. Ezt is jól tudtam, mert a názáreti zsinagógában őrzött Izajás könyvtekercsben a próféta részletesen ír erről. „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek? Az angyal azt felelte: A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged” (Lk 1,34-35) Vállaltam, hogy az Isten Fiának édesanyja leszek, világra hozom, és édesanyaként állok mellette küldetésében. Szolgálni kezdtem: elvittem Erzsébet rokonomhoz, aki az angyal szerint hat hónapja áldott állapotban volt. A két öreg szülő segítségre szorult. Házimunkám mellett magzatom eszköze voltam, hogy Erzsébet magzatát a megszentelő kegyelemben részesítse. Ezt érzékelte a magzat és az édesanyja is. Erzsébetnek a Szentlélek adta tudtára, hogy én viszont az Úr anyja vagyok. Nagyon megörültem, hogy szent titkom így jutott napvilágra. Visszatérve Názáretbe elkezdődött a szenvedésem. Vőlegényem, József, nem értette, mi történhetett velem? Az Úr angyalt küldött hozzá, hogy fedje fel neki az igazságot (Mt 1,19-25) Fiam születése a kimondhatatlan öröm mellett bizonytalan létünk miatt sok fájdalmat okozott. A bölcsek látogatása boldogított, mert nyilvánvaló lett, hogy Fiam a csillagok és a népek Ura, de egy földi király gyermekgyilkos gonoszsága megrémített. Jó volt tudni, hogy Fiam biztonságban érzi magát ölemben, egyre szebb emberi tudattal látja meg édesanyai szolgálatomat egészen harminc éves koráig. Utána sem szűnt meg édesanyai szeretetem, de megértettem, hogy háttérbe kell vonulnom egy időre: Fiam még jobban akar munkálkodni a Mennyei Atyja ügyében.

276. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.13. szombat

A közösség otthona és iskolája.

II. János Pál pápa kapta a küldetést, hogy fejezze be pápaként a második keresztény évezredet, majd indítsa útjára a harmadikat. Küldetése nem volt könnyű. A világot alaposan szétszedte a 2. világháború, szembeállásokat hagyott maga után. Hazánkat eladták a nyugati hatalmak a kommunizmus legnagyobb képviselőjének. Lengyelország, a pápa szülőhazája is ennek a hatalomnak az ölében volt. Ismerte a nyers tényeket. „Oszd meg és parancsolj” Hazánk belső megosztása kétségbeejtő volt. Szembefordították gonoszul a magyart a honfitársával. A családtagok nem egyszer testvérük árulója lett. Megosztott volt az egyház. A protestantizmus óta szemben álltak a szétszakadt közösségek. A világszerte ismert és tisztelt pápa rengeteget tett azért, hogy közelebb hozza egymáshoz a nemzeteket. A világvallások vezetőit kétszer is meghívta Assisibe együtt imádkozni a világ békéjéért. Viszont a globális világ szörnyeteg farkasai egyre jobban összeugrasztották a népeket, a vallástalanságot terjesztették, a népek szociális kötődését és törődését leépítették. Ezért ajánlja orvosságnak a pápa azt, hogy az Egyházat a közösség otthonává és iskolájává kell tenni. Ennek is a miséző oltár lehet egyetlen eredményes központja. A bűntől megmart, a gyűlölettől lihegő népek, sőt a népeket alkotó kisebb közösségek, a családok ott kell álljanak az oltár körül egymás mellett, hagyják, hogy az önmagát értünk mindnyájunkért feláldozó Jézus Krisztus árassza szívünkbe örök szeretetét.”Amikor eláradt a bűn, túláradt a kegyelem Jézus Krisztusban” (Róm 5,20), a Golgota áldozatának jelenvalóvá tételében.

2013. július 12., péntek

MAGYAROK NAGYASSZONYA



MAGYAROK NAGYASSZONYA

A Szeplőtelen Fogantatás

„Kinek első Szent Királyunk felajánlott minket,
Boldogságos Szűz Mária tekintsd ügyeinket!
Fájó szívvel, könnyes szemmel Tehozzád menekszünk:
Magyarország Védasszonya könyörögj érettünk!”

Négy elmélkedésben keressük a választ, tulajdonképpen ki is az a csodálatos Védasszony, akihez szenvedésekben vergődő őseink ezzel és sok más gyönyörű énekkel fohászkodtak. Ki az, akiben bizalmuk akkor is volt, amikor rá kellett ébredniük, hogy a földön nem akad segítő készség egyetlen nemzetben sem, annak ellenére, hogy nemzetünk egy évezreden keresztül védte az európai keresztény népeket minden Keletről jövő pogány támadás ellen. Őseink első keresztény királyunk hitéből megtanulták, hogy „nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen.” (Ef 6,12) Ezekkel a hatalmakkal szemben nem is lehet igazi segítségünk semmilyen Földi hatalom. Isten viszont már a bűnbe esett ősszülőknek megmutatta, hogy a felsorolt hatalmakkal szemben ki lehet hathatós segítség: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.” (Ter 3, 15) Ez az ellenségeskedés abszolút módon a Megváltóban és Édesanyjában, a Boldogságos Szűz Máriában valósult meg. Maga Éva, az első asszony és minden leszármazottja elvesztette az istengyermekség ajándékát, a megszentelő kegyelmet. Isten ezt a nagy ajándékot Ádám és Éva lelkének teremtésekor azonnal lelkükbe rejtette, úgy adta nekik, hogy azt gyermekeik is örökölhetik, a szülők kegyvesztése utódaikat is sújtotta. Isten minden megfogant magzatnak a lelkét eme kegyelem nélkül teremtette és teremti a megszentelő kegyelem híján élő létmódot bűn állapotának, nevezzük. Mivel a magzat kegyelemtől fosztott állapota nem a saját személyes bűnének következménye, ezt megkülönböztetésül eredeti bűnnek vagy áteredő bűnnek nevezzük. Az ilyen lélekben nincs meg Isten szeretete- és igazság-országa, ezért szükségképpen a sátán országához tartozik. A sátánon tökéletes győzelmet arató Megváltó emberi lelke természetesen nem tartozott soha az ő birodalmához. Isten nem engedte meg azt, hogy Édesanyja akár egy pillanatig is a sátán vazallusa legyen. Mária bűn nélkül fogant, Isten Mária lelkét teremtése pillanatában feldíszítette a megszentelő kegyelemmel. ezt a nagy ajándékot Szeplőtelen Fogantatásnak mondjuk. Ezzel a kitűntetéssel Szűz Márián kívül senki emberfia nem dicsekedhet Jézus. Keresztelő Szent Jánost hathónapos magzatként ajándékozta meg a megszentelő kegyelemmel, minket pedig a keresztség szentségében. Szűzanyánk kiváltságát már a XII. században kezdték tanítani. A XIII. században Aquinói Szent Tamás úgy vélte, ha Mária valóban kivétel az eredeti bűn átka alól, akkor sérül Jézus megváltói küldetése. Ezt az aggodalmat a ferences hittudós,Boldog Dun Scot János hárította el, mondván: Jézus megváltó érdemét Isten elővételezhette Édesanyja kedvéért. „Illett, hogy ezt megtegye, meg is tehette, tehát meg is tette” Pázmány Péter esztergomi érsekként ezt a tanítást, mint Nagyasszonyunk kiváltságát szorgalmazta, és 1635 -ben, a nagyszombati egyetem alapításakor kikötötte, hogy csak az lehet egyetemi tanár, aki ezt a tanítást elfogadja. A tanítást IX. Pius pápa dogmaként 1854-ben hirdette ki.

275. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.12. péntek

Önátadás.

A papi hivatást elfogadó férfit éveken keresztül nevelik. Készítik, hogy a hivatását minél tökéletesebben tudja vállalni, feladatainak a lehető legjobban tudjon megfelelni. A papi hivatásnak azonban nem ez az egyetlen feltétele. Legfontosabb követelmény, hogy a papjelölt teljes akarattal és meggyőződéssel adja át magát hívójának, Istennek. A pap részéről ez az önátadás azt jelenti, hogy lemond önmagáról, nem keresi saját előnyeit, kész megtenni mindent, amit gazdája, a fölséges Isten kér tőle. Ezt mondhatjuk így is: Istennek szenteli önmagát, életét, képességeit, idejét. Odaajándékozza önmagát Urának. Isten részéről is szentelés történik. Csakhogy ott az Úr az ajándékozó. Már az ószövetségi papságnál is ez történt. Isten ott alapvetően felruházta a papi hivatással azt, akit az oltár szolgálatára rendelt, amikor egy papnak a családjában indította útnak egy kisfiú életét. Nem volt kötelező papi szolgálatot végeznie az ilyeneknek, de csak ők lehettek szolgálatot végző papok. Ott is megvolt tehát a döntés szabadsága, az önátadásé. Az Újszövetségben viszont bármelyik nép férfiait szabadon választja Isten. Akit pedig kiválasztott, felkészített, azt Egyháza valamelyik illetékes püspökével felszentelteti, vagyis átadja neki a papi hatalmat. Ezek között a legfontosabb, hogy jelenvalóvá teheti az Újszövetség örök Főpapjának keresztáldozatát. Ezen kívül az ő hatalmukban áll a szentségek kiszolgáltatása. A szentségek jelek, amelyeket Jézus Krisztus rendelt, hogy általuk meghatározott kegyelmeket nyerjünk el. A legtöbb szentség kizárólagos kiszolgáltatója a pap. De ez nem jogi, hatalmi kérdés csupán. A papnak kötelessége szentségi kegyelemben részesíteni a híveket, mert Isten erre rendelte, amikor a felszentelésben a papot erre hatalommal felruházta.

2013. július 11., csütörtök

274. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.11. csütörtök

Mit jelent a Messiás papi küldetése?

Dávid király, mint kiváló zsoltáros több ízben foglalkozik késői unokája, a Messiás papi küldetésével. Az 53. zsoltárban ezer évvel a megtestesülés előtt írja: „Lenéz Isten a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa, van-e még okos, aki Istenre gondol? Elfordultak mindannyian, megromlottak valamennyien. Nincs, aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem" (Zsolt 53, 3-4) Másik zsoltárában is erre figyel fel, mint mennyországi beszélgetésre: „Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat.Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van"(40,7-9) Félreérthetetlenül Dávid Uráról és Fiáról szól mindez: „Szólt az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem. Megesküdött az úr és nem bánja meg: Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint". (110, 1. 4) Most is lenéz a Szentháromság, a panasza nyilván ugyanaz. Aki jót cselekedne, kevés, nagyon kevés. Adjátok oda a szíveteket neki, mert meg akarja menteni a megromlott világot.

2013. július 10., szerda

273. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.10. szerda

Megistenülni az egységben

Jézus utolsó vacsorai imájában szeretettel könyörögj Mennyei Atyjához, hogy tanítványai és azok, akik majd az ő hithirdetésük hatására hinni fognak benne, valamennyien eggyé legyenek. Jézus közben többször is hivatkozik arra, hogy Ő egy az Atyával, az Atya legyen egy Jézussal és a hívekkel. Innen lehet következtetni, hogy Istenben az egység egészen mély valóságot takar. Az Atya és Fia egységét biztosítja az egy természet (lényeg) Egyetlen lényeg van mindkettőjükben. Ugyanaz szám szerint is ez a lényeg, amely a két Isteni személy lényege, hiszen az isteni lényeg nem szaporítható, Ezt az immár közös kincsüket ajándékozzák tovább ketten egyszerre egyetlen leheléssel a Szentléleknek, aki ugyanúgy birtokolja öröktől azt az egyetlen isteni lényeget. Ebbe a tökéletes közösségbe hívja meg az Atya a Fiú kegyelméből az embereket. Igaz, mi nem azonos módon kapcsolódunk az egyetlen isteni természet birtoklásába, nem magát az isteni lényeget kapjuk meg, mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek, de a megszentelő kegyelem révén részünk van csodálatos birtoklásában. Az Atya gyermekévé fogad minket. Jézus az Atyának természete szerinti Fia, mi pedig az Atyának fogadott gyermekei vagyunk. Aki kiszakad ebből az egységből, a kegyelem egységéből, elveszíti Istent és minden értéket vele együtt. Minden más kapcsolat alacsonyabb értékű, tehát bárkiért vagy bármiért veszítjük el az egységet Istennel, csak ráfizetünk. Ha viszont megmaradunk egységben a Szentháromsággal, az egymással való egység is tökéletes lesz.

2013. július 9., kedd

272. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.07.09. kedd

Szentnek lenni minden állapotba

Az emberek nagyon nehezen értik meg, hogy Isten minden embert gyermekének teremtett. Ez azt jelenti, hogy teremtő terve szerint Ádámnak a lelkét úgy teremtette meg, hogy azonnal, egyszerre hozzáteremtette az istengyermekség elvét, a megszentelő kegyelmet is. Ugyanígy adta meg Évának is ezt a nagy ajándékot. Azt a kiváltságot is biztosította az ősszülőkinek, hogy amikor ketten egy akarattal továbbadják Isten parancsa szerint test életüket utódaiknak, akkor Isten azoknak is olyan lelket teremt a semmiből, mint az ősszülőknek. Minden világra induló ember azonnal a szent Isten gyermeke lett volna, örökölte volna szentségét. Amikor az ősszülők az ős bűnt elkövették, akkor elvesztették ezt a szent állapotot maguk és utódaik kárára is. Amikor Isten minden büntetéssel ezt is tudomásukra hozta, atyai szíve melegével azt is közölte velük, hogy az idők folyamán majd Megváltót küld, aki kiváltja szenvedésével és halálával az embereket az ördög birodalmából, és aki akar, aki majd hisz ebben és megkeresztelkedik, az visszakapja elvesztett örökségét és Isten gyermeke, mindenben egyszülött Fiának, a Megváltónak társörököse lesz, tehát szent is. Ezt a szentséget mindaddig birtokoljuk, amíg saját döntésünkkel le nem mondunk szentségünkről, istengyermekségünkről és öntudatosan nem csatlakozunk a sátánhoz halálos bűn elkövetésével. Mindegy ilyen szempontból, hogy milyen családba született valaki, milyen küldetést kapott Teremtőjétől, az Egyház várja és felkínálja neki a világ legnagyobb méltóságát, a megszentelő kegyelmet, és ezzel együtt azt, hogy szentül,Istennek tetszőn, parancsai szerint tud élni hogy társa legyen az összes szenteknek. Mindenkinek a sorsa önmagán múlik.