216. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.05.14. kedd

Társadalmi kultúra, amely közösséget szül

Jézus emberi közösségbe születik bele. Vállalja ennek a családi közösségét vallási és társadalmi kötöttségeivel együtt. Édesanyja szüzességi fogadalma ellenére házasságot kell, hogy kössön közvetlen rokonával, Józseffel, mert a családi birtokot meg kell őrizni a nemzetség keretein belül. Nevelőapja a szentcsalád feje lesz. Jézus engedelmesen fogadja nemcsak édesanyja parancsait, hanem Szent Józsefét is. Tőle tanulja meg az építőipar elméletét és gyakorlatát. Gyakorolja a zsidó vallást, jár szombatonként a názáreti zsinagógába közösen hallgatni a Szentírás felolvasását, magyarázatát. Nyilván belekapcsolódott Názáret gyermekközösségébe, majd felnőttként is úgy élt, hogy senki nem gondolt teljes kilétére, hogy ő az Isten Fia, aki érettünk emberré lett. Eljött az idő, hogy messiási küldetését kezdje el, amikor harminc éves, tehát népe kultúrája szerint nagykorú lett. Ettől kezdve építi az Isten országának új formáját, amelynek feladata beteljesíteni az ószövetségi kinyilatkoztatást, kiegészíteni az újszövetségi üzenettel: Isten az igazságra és szeretetre teremtette az emberiséget. A Messiás dolga az elrontott viszonyt helyreállítani. Az Istent kiengesztelni szenvedésével, halálával és feltámadásával, megnyitni az emberek számára az utat Isten felé. Az Isten kiengesztelten gyermekévé fogadja a megkeresztelt embert. Az ember ettől kezdve nem a törvény hatalma alatt áll, hanem a kegyelem világában él. Ennek legfőbb vonása: A Szentháromság nemcsak a mintánk a teremtésben, hanem a Szentháromság igazság és szeretetközösségébe tartozunk. Imánk az Atyánkhoz szól, kegyelmét a Fiú érdemli ki a számunkra és a Szentlélek osztja ki, akit az Atya és a Fiú immár közösen adományoz, küld nekünk. Ő, aki az isteni akarat síkján származik az Atyától és a Fiútól egyetlen leheléssel, bennünk marad, bennünk él a bérmálás után,Ő fedi fel nekünk egyénenként Istenatyánk számunkra készített csodálatos tervét, hogy minden pillanatban rányíljék a szemünk, itt és most mit kell tennünk, hogyan kell önzetlen szeretettel szolgálnunk a mellénk rendelt emberek boldogságát, gyűjtenünk az örök élet kincseit, amit Atyánk a mennyországba érkezve nekünk jutalmul oszt ki örökké tartó érvénnyel. Jézus földi életének alapvető parancsa:„Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ti is úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok,ha szeretettel vagytok egymás iránt."
(Jn 13,34-35) Megszűnt tehát az a magába zárkózott életforma, amelyik ezt szavalja: Én szeretem az Istent, de ezt a borzasztó emberi nemet nem szeretem. Szent János keményen fogalmaz: „Ezt a parancsot kaptuk tőle:Aki Istent szereti, szeresse testvérét is"(Jn 4,21) Rengeteg a teendőnk-népünk új életre keltésével kapcsolatban. Minden részletkérdést ebben a megvilágításba kell elhelyeznünk: Vissza kell térnünk Istenhez, aki Fia által az Atyához emelt minket. A Szentlélek kegyelmeivel gazdagon boldogítani minden embertestvérünket úgy, hogy ez ne máz legyen rajtunk, hanem egész lényünket átdolgozott állapot: keresztény katolikus kultúra.

Pünkösd 3.

Pünkösdre készülünk

elmélkedés harmadik rész

Istenatyánk minden élőlénynek és élettelennek is ősforrása. Kezdettől Fiát jelölte ki, hogy rajta keresztül valósítja meg teremtő tervét. A Fiúisten, az Atya tökéletes képmása sem istenségében lesz a teremtendő világ ősmintája, hanem úgy, hogy a Fiú az Atya akarata szerint az egyik teremtménynek, az embernek felveszi majd a természetét, örökre, elválaszthatatlanul összekapcsolja személyi fősége alatt az Atyától kapott isteni természettel, Istenember lesz. Emberi természetének anyagi része így már a teremtett világ anyagi ősmintája lehet. Emberi lelke pedig az eredetileg végleges számú angyalsereg, és az állandóan szaporodó emberlelkek ősmintájává válik. Ennek az ősi tervnek kibontakoztatója lesz a Harmadik Isteni Személy: a Szentlélek, aki a hitvallásunk legősibb megfogalmazása szerint „az Atyától és a Fiútól származik”. Adva volt tehát öröktől fogva az ősi terv. Ezt kellett a teremtés első mozzanatától irányítania a Szentléleknek. Ezért olvastatja a Teremtés könyve elején az Úr:”Az Isten Lelke a vizek felett lebegett”. (1,2) Ezért kellett az istengyermeki élet meghirdetése alkalmával sort kerítenie Jézusnak, hogy a működése titkát kutató öreg Nikodémuson keresztül sokan -mi is-, felfigyeljünk a Titokra, és törekedjünk minél tökéletesebben megérteni. Ne akadjunk el életünk felületén! Nikodémus Jézust hallgatva rásejtett, hogy az ő vallásos élete felületes. Sokat áldoz időben, buzgó kutatásban Isten törvényére. Elősegíti a közösség nemzeti és zsidó vallásos életét. Ez vajon elegendő-e? Jézus válasza megdöbbenti: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg Isten országát”. (Jn 3,3) Nikodémus egészen más síkon él, mint Jézus: „Hogyan születhet meg az ember, ha már vén? Csak nem mehet be anyja méhébe, hogy megszülessék?” (4) Lám, a zsidók, az Ószövetség kitüntetett népe, nem jutott el Jézus korában odáig, hogy megértette volna: Az ember beleszületik ebbe a földi életbe. Ez önmagában is szép és értékes lehet. Gazdasági, kulturális, tudományos síkon is érhet el szép eredményeket. De ez nem az az élet, amelyre újra kell születni, mert más értelmű, amelyet Jézus is így fogalmaz meg: Isten országa (3) Ez az Isten országa itt a földön ugyanazok között a körülmények között zajlik, mint a természetes emberi élet. Többlete: Amit tesz Isten útmutatására, kívánságára, azt a hogyan és miért teszi, kérdőszavakkal lehet meghatározni. Jézus maga már tudatosította hallgatóiban: „Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”. (Mk 1,15) Nem kell elköltözni ebből a világból, még csak más tájakra sem kell átvándorolni: csupán az igazságot kell elfogadni és a szerint élni, aztán lemondani az önző emberi célokról és a szeretetet kell gyakorolni. Minden, mi gyönyörű világunkban „természetes”, tehát a növények és állatok természetének megfelel, az a saját életének biztosítása. Aztán végül is mások szolgálatára adja gyümölcsét, önmagát is. De az embertől önzetlen és közvetlen szolgálatot vár Isten. Erre van teremtve. Amint fentebb már sokszor idéztük: Isten az embert a maga képére teremtette, vagyis önzetlen szeretetre, a másik ember önzetlen szolgálatára, boldogítására. Aki ezt megérti, egy új életre talál rá. Rádöbben: ha nem hoci-nesze, alapon rendezem be az életemet, tehát nem kereskedők önző életszemléletével élek, nem fizettetek meg minden kézmozdulatomat, hanem elfogadom, hogy én Isten gyermeke vagyok, amit így Isten stílusával, az igazság és önzetlen szeretet módszerével teszek meg az életemben, azt nekem Isten fogja megfizetni örökké tartó boldogsággal, akkor én egy másfajta szellemiség, ország, gondolkodásmód közegében, világában élek. Ehhez a gondolkodásmódhoz át kell alakulni. Ezt nevezzük újjászületésnek. Jézus erre utal: „Ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.” (Jn 3,5) Pünkösdre készülve nekünk is szól az Úr. Fogadjuk meg szavát! Akarjunk mi is újjászületni!

215. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.05.13. hétfő

Felelős személyeket nevelni

Valamiért felelősnek azt személyt nevezzük, aki hozzáértése és jelleme alapján vezetőként él egy közösség vagy megbízatás élén, garantálja, hogy ő személy szerint mindent megtesz a vállalkozás sikeréért, vagy sikertelenség esetén erkölcsileg és anyagilag felel az következményekért. Isten a világot jónak teremtette, tehát megfelelt a céljának, az emberiség boldogításának itt a földön és az örökéletben is. Közbejött a Éva megkísértése: A kísértő azt ígérte, hogy felfedi az Isten által elrejtett titkot, aminek a birtokában nemcsak sikeres emberek lesznek, földi és örök boldogság birtokosai, hanem ők lesznek az Isten, ők szabják meg azontúl, mi a jó és mi a rossz. Éva kötélnek állt, tetszett neki a jövendő legfelső hatalom birtoklása, ezért evett a tiltott fáról. Csak saját magáért volt felelős, hiszen az Ur az „embernek parancsolta: A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod"(Ter 2,16-17) Az egész emberiségért Ádám volt a felelős. Most ilyen horderejű parancs vagy hatalom nincsen senkinek a vállán, de a családban az édesapa, plébánián a plébános, közösségben a vezető felel mindenért. Ezért fontos, hogy olyan egyéniségeket neveljünk, akik nemcsak önmagukért, hanem közösségekért is tudnak felelősséget vállalni. Az erre való nevelés nagy gond, óriási feladat, de nélkülözni nem lehet. Az igazság és szeretet magas fokán kell állnia, mire kisebb, majd egyre nagyobb felelősséget is vállalhat. Tehetség jellem, önzetlenség is kell hozzá. És sok-sok kegyelem.

Pünkösd 2.

Pünkösdre készülünk

elmélkedés második rész

Az Atya a maga tökéletes képmását minden lény ősmintájának rendelte. Fia nem istenségével lett ősmintája a teremtett világ minden részének, hanem megtestesülése révén. A milliárdszor milliárdnyi csillagból álló tejútrendszer mind a Betlehemben megszületett kisded alakjának korai anyagiságát valósította meg évmilliókkal megelőzve magát a megtestesülést. Emberi lelke pedig a megszámlálni is igen nehéz angyalvilág és a fokozatosan szaporodó emberlelkek ősmintájaként valósult meg az angyali üdvözlet alkalmával Názáretben, majd kilenc hónap rejtett magzatélet után mutatkozott be ugyancsak Betlehemben előbb az esemény tanúi, a betlehemi pásztorokat informáló hírmondó és a Kis Jézus számára az első szellemi élményt dalba-szövő angyali seregek előtt. Valószínűleg kevés hívőnek jut eszébe az idillikus karácsonyi éjféli misén, hogy ez az esemény öröktől fogva élt Istenben, az angyalok teremtése óta az angyalkórusok tudatában, és lett nyilvánvaló örömforrás Betlehemben. Nekünk az évente visszatérő örömünnep a lényeg. A mélyebben gondolkodó híveknek már eszébe jut az is, hogy egy öröktől fogva elrejtett esemény nyilvánossá tételéhez Isten az akkori világ legnagyobb urának, Augusztus római császárnak kellett közreműködnie. Majd az üres juhistállóban végbement csodálatos beteljesülés tényleges hírnökei egyenesen a végtelen messzi mennyországból érkeznek a pusztában juhaikat őrző pásztorokhoz: „Egyszer csak ott termett mellettük az Isten angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Félni kezdtek nagy félelemmel. Az angyal azt mondta nekik: Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve. Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek”(Lk 2,9-14) Micsoda koreográfia! Mindezt nem emberek tervezték, hanem az, akiről a Ter 1,2-5-ben olvassuk az igazi kezdetekről: „a föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett. És Isten szólt: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó. Elválasztotta a világosságot a sötétségtől, és elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Akkor este és reggel lett: egy nap”. Szent János apostol és evangélista pedig így vezeti be nagy Jézus-életrajzát: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta”. (Jn 1,1-5) Mindez a csodaszép történet viszont nem valami költői álom, hanem a leggyönyörűbb valóság! Milyen kár, hogy e csodaszép titokvilág kibontakozása után még a karácsonyi ünnep alkalmával is csak az emberiség egy harmada figyel fel az értünk megalkotott és a számunkra valóra váltott gyönyörű valóságra! Amikor Jézus már három évtizede a földön élt, elkezdte nyilvános működését, lassan-lassan felfigyeltek rá az emberek. Egy öreg vallásos zsidó farizeus késő esti órában kérezkedett be Jézus szállására: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a jeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten. Jézus azt felelte neki: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg Isten országát”. (Jn 3,2-3) Az öreg farizeus figyelme fennakad az „újra születésen”. Nem érti. Jézus addig-addig serkenti figyelmét, amíg rátalál néhány fogódzópontra: Itt nem az édesanyánkra lesz újra szükségünk, aki csupán a testünket tudta egyszer foganni és megszülni erre a földi életre. Amit Jézus kínál, az újfajta életmód: a már élők kaphatnak Istentől: a Szentlélek átnevelhet bennünket az igazság és a szeretet világára.

Pünkösd 1.

Pünkösdre készülünk

elmélkedés első rész

A világ teremtésével kezdett létezni az isteni léten kívüli lét. Isten léte maga a tökéletesség, az abszolút lét. Ezt a létformát Isten sajátjaként birtokolja. Ez nem is közölhető mással, mint csak az isteni Személyekkel. Az önismeretben az Isten Első Személye, az Atya, megismeri önmagát teljesen precízen, kimerítően. Ezt a tökéletes önismeretet az Atya kimondja egyetlen Szóban: Fiam, Fiú. Így igaz megfogalmazás, hiszen ott van az Atya előtt, nemcsak hasonlít hozzá valamelyest, hanem tökéletes mása, akkor Fia is, vagyis szülötte.A születésben élő kap létet a természet hasonlóságában.A Személynek szüksége van lényegre, vagyis természetre, amelyben létezni tud. Úgy, mint az emberi személy is csak emberi természetben, lényegben, embertest és emberlélek birtoklásában létezhet. Az Istenben egyetlen lényeg létezik, amelyben minden tökéletesség megtalálható. Ez oszthatatlan egység. A születő Fiúnak ezt adja csorbítatlanul az Atya isteni örök születése alkalmával. Így lesz kettejük közös kincse, hiszen mindkettőjüknek egyformán szükségük van rá. Van azonban az isteni természetben még egy másik képesség: a végtelenül nagy isteni akarat. Ennek a mindenható akaratnak működése során származik a Harmadik Isteni Személy, a Szentlélek. Közös kincsük isteni természetük, amit mindhárman együtt birtokolnak, végtelen gazdag. Másnak ilyen formában, mint egymásnak, nem adhatják tovább, de a szerető tehát mások javát akaró és biztosító Isten megtalálta a módját, hogy kincseiben minél nagyobb körben részesülhessen az újabb, Isten teremtő jóságából létezni kezdő dolgok és személyek egyre bővülő köre. A három isteni Személy közös elhatározásából elinduló teremtésben Isten önmagánál szebb, tökéletesebb mintát nem találhatott. Ezt az igazságot váltotta valóra, amikor elhatározta, hogy a második Személy, a Fiúisten a teremtmények egyik nagy csoportjának, a jövendő emberiségnek tagjává válik, megtestesül. Felveszi ennek a lét-csoportnak testét, és anyagi állományával a világ összes anyagi lényének: a csillagvilágnak és földi anyagoknak ősmintája lesz. A megtestesülő Istenember emberlelke pedig mintájává válik az emberlelkeknek és az angyalok kilenc karának. Ennek a hatalmas örömnek megfogalmazását olvassuk Szent Pálnak a Kolosszei hívekhez írt leveléből: „Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki méltókká tett titeket arra, hogy nektek is részetek legyen a szentekkel a világosságban. Kiragadott minket a sötétség hatalmából, s áthelyezett szeretett Fia országába. Benne van a mi megváltásunk, a bűnök bocsánata. Ő a láthatatlan Isten képmása és minden teremtmény elsőszülöttje, mert benne teremtetett minden az égben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, a trónusok és uralmak, a fejedelemségek és hatalmasságok. Minden őáltala és őérte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn”. (Kol 1,12-17) a Fiúisten a világ előre elhatározott időszakában valóban megtestesült. De addig már rengeteg ember teste-lelke valósult meg az Ő ősmintája szerint. Sőt nyugodtan mondhatjuk a teremtés első sorától kezdve, hogy Szent Pál szavai is egybecsengenek a többi teremtett lény létrehozásával: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett”. (Ter 1,1-2) A Szentírás elbeszéli, hogy alakította ki az Úr évmilliók alatt a csillagvilágot, majd hogyan hozta létre a földi teremtmények megszámlálhatatlan fajtáját, az élőlények: növények, állatok és végül az ember teremtése milyen gondos szeretettel történt: „Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, és az egész földön, s minden csúszó-mászón, amely mozog az egész földön.. Megteremtette tehát az Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet. Hajtsátok az uralmatok alá” (Ter 1,26-28)

214. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.05.12. vasárnap

Megmutatni az Atyát a világnak

A keresztény emberek hitükkel kapcsolódnak Istenhez. Ebből tudjuk a legfontosabb ismereteket, amelyek biztosak, örökre érvényesek. A hitünk foglalata így kezdődik: „Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében". Ő a végtelen nagy istenséget önmagától birtokolja örökké. Tőle születik szellemi születéssel az egyszülött Fiú. Kettejüktói ered a Szentlélek. Jézus mindezt csodálatos tisztán elmagyarázta tanítványainak. János apostol evangéliumában Jézuson keresztül mutat rá az Atyára: „Mi láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét". (Jn 1,14) Az apostolok is szerették volna látni, szemtől szembe megismerni az Atyát: „Senki sem jut az Atyához, csak általam. Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és láttátok őt. Ekkor Fülöp kérte őt: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát és az elég nekünk."(14,6-8) Jézus pedig nyugodtan hivatkozik arra, hogy Ő az Atya tökéletes képmása, hát rajta keresztül ismerjük meg az Atyát. Nekünk is feladatunk, hogy az Atyát megmutassuk a többi embernek. Értelmünk elsődleges célja, hogy Istent minél tökéletesebben ismerjük meg, és amennyiben módunk van rá, legyünk ismertté mások számára is. Beszédkészségünk is elsősorban erre való, hogy beszéljük az Atyáról, ismertessük meg Őt a többi embertestvérrel is, hiszen Ő közös Atyánk,akit képen, szóban, tudományban ismertessük meg mindenkivel.

213. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.05.11. szombat

Jézus jelenléte hazánk utcáin

Sokan akadtak olyan keresztények, akik tudatosan átélték Jézus szavait: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük". Az új keresztény egyházat Jézus még nagyobb figyelemmel segíti, mint minket, akik már évezrede keresztények vagyunk. Ez azért van, mert mi már annyira otthonosan alkalmazzuk az Úr szavát, hogy észre sem vesszük, amikor közénk toppan? Vagy annyira elszoktunk attól, hogy az evangélium nem holt szöveg, hanem „az én tanításom lélek és élet!" (Jn 6,63) Inkább arról van szó, hogy ritkán beszélgetünk Jézusról. Ha kimegy a misehallgatók csapata a szentmiséről, nem tudom, sokaknak jut-e eszébe arról szólni, hogy neki milyen élményt nyújtott a szentáldozás? Kapott-e választ a prédikációban valamilyen aktuális problémája megoldásához? Volt-e igénye arra, hogy a fülében tornyosuló rossz hírek magyar vagy világi problémáira próbáljon a szentmisén választ kapni? Ha nem értett meg valamit a szentbeszédből, van-e bátorsága megkérdezni ugyancsak kifelé tartó ismerősétől a helyes választ? Meri-e mondani a modern hívő, hogy Jézus nemcsak Koreában, Vietnámban és más friss keresztény közösségben áll rendelkezésre a nevében összegyűltek megsegítésére? Az utcáinkon egyre több az erőszak, az ocsmány beszéd, vagy talán csak közömbös traccsolás, amitől nem lesz szeretet, becsület, igazság és öröm a szívünkben? Jézust nekünk kell jelenvalóvá tenni a magyar utcákon, akkor általa majd visszatér a szent közösség, békesség és az áldás.