Pünkösdhétfő

Pünkösdhétfő

Hosszasan beszélgetek egy fiatallal. Nem gyónásra vagy lelki beszélgetésre jött, hanem csak elköszönni, mert néhány hónapra külföldre megy tanulmányai miatt. Az elköszönésből persze több lesz. Megérzem aggodalmát, bizonytalanságát, kétségeit. És megérzem vágyait, örömét, kíváncsiságát az újdonság iránt. Kérdeznem nem szükséges, sorolja őket szépen magától is, mindent, ami a szíve mélyén szokott lenni valakinek, aki egy egészen új élethelyzet előtt áll. Már nem múltja csalódásaira és örömeire, kudarcaira vagy sikereire gondol, hanem az ismeretlenre, ami előtte áll, a jövőjére. Sejtem, hogy külföldön is hasonlók várnak rá, aztán hazatérése után itthon is, mert ezek a dolgaink ugyan más-más ruhában, de elkísérnek minket mindenhová. Aztán kibuggyan belőle a kérdés, ami a leginkább foglalkoztatja. A kérdés, amit talán már a legelején fel szándékozott tenni, de hosszú volt a bevezetés. A kérdés, amelyre évek óta keresi a választ: Hol találom meg a boldogságom?
Nem ért teljesen váratlanul a kérdés, hiszen már mások is feltették korábban. Milyen okosságot pakoljak túlzsúfolt bőröndjébe? Mit adjak neki az útra, ami nem túl nehéz? Elgondolkodtam és csak ennyit feleltem: a jövődet, a sorsodat nem ismerem, csak azt tudom, hogy ki tartja a kezében. Elgondolkodik, aztán felcsillan a szeme, mosolyogva mondja: „Értem, inkább azt keressem, aki a boldogságot adja.” Lám, megértette. Mosolyogva adtam rá Isten áldását.
És ha valaki ne tudná, hogy ki adja a boldogságot, az olvassa el újra a mai evangéliumot.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!

Pünkösdhétfő

Pünkösdhétfő

 

A húsvéti időszak elmúltával, pünkösd ünnepe után visszatérünk az évközi időbe, amikor Márk evangéliumának olvasását onnan folytatjuk, ahol nagyböjt előtt abbahagytuk. Jézus úton van Jeruzsálem felé, útközben többször beszél tanítványainak a rá váró szenvedésről és halálról. Ebben az időben történik színeváltozása, amelyet csak három kiválasztott apostola szemlélhet, s amely esemény után következik a mai evangéliumi részlet egy ördögűző csodával. Az eset sajátossága, hogy Jézus hosszasan felméri a helyzetet, mielőtt cselekedne. Megtudja, hogy távollétében tanítványai már próbálkoztak a gonosz kiűzésével, de nem jártak eredménnyel. Ezt a helyzetet a tömegből kiváló apa mondja el, akinek gyermeke betegségben szenved. Ő azzal a reménnyel jött, hogy Jézus majd segít gyermekén, de csak tanítványait találta meg, akik korábban megkapták az ördögűző hatalmat Mesterüktől, de most mégsem tudnak segíteni. A „Hitetlen nemzedék!” felkiáltás jól kifejezi Jézus elégedetlenségét. A kijelentés elsősorban a tanítványoknak szól, de kiszélesíthetjük mindazokra, akik látták Jézus csodajeleit, mégsem hittek benne.
A csoda, a gyógyítás előtt elhangzik az Úr szájából a jelenet legfontosabb üzenete: „Minden lehetséges annak, aki hisz!” A kísértések idején és a gonosszal szembeni küzdelmemben Isten a segítségemre siet, ha hittel és bizalommal kérem.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus, te feltámadásodat követően számos alkalommal megjelentél tanítványaidnak, s élőként mutattad meg magad nekik. Mielőtt a földről a mennybe távoztál megbízást adtál nekik tanításod, örömhíred továbbadására. E küldetés nekem, mint a te követődnek is szól. Segíts engem kegyelmeddel és a Szentlélekkel, hogy e küldetésemet teljesítve törekedjek szüntelenül a menny felé!

Pünkösdvasárnap

Pünkösdvasárnap

Megtérésre indító Szentlélek

János evangélista sajátos módszere, hogy kiemel Jézus életéből egy eseményt, amelyet csak röviden ír le, majd pedig részletesen kifejti annak értelmét, üzenetét. Egy ilyen jelenetet olvasunk ma, pünkösd ünnepén az evangéliumban. A Szentlélek megígérésének és kiáradásának szűkszavú leírása miatt helyénvalónak tűnik, ha a mondanivaló kifejtése előtt részleteiben is szemléljük a pünkösdi eseményt, amelyhez Szent Lukács művét, az Apostolok cselekedeteit hívjuk segítségül.
Az Úr mennybemenetelét követően az apostolok minden nap összegyűlnek és imádkozva várják Jézus ígéretének beteljesedését, a Szentlélek eljövetelét. Nem tudják még, hogy mi is fog történni, nem sejtik, hogy mit fognak megtapasztalni, és arról sincs elképzelésük, hogy mire fogja indítani őket a Lélek. Csak annyit tudnak, hogy meg kell nyitniuk önmagukat a Szentlélek befogadására. Lukács leírása szerint a harmadik isteni személy, a Szentlélek szélzúgás kíséretében jött el és lángnyelvek alakjában ereszkedett le az apostolokra. A Lélek hatására ők különféle nyelveken kezdtek beszélni, tanúságot tenni Jézus haláláról és feltámadásáról, s így a különböző tartományokból az ünnepre Jeruzsálembe érkező, más-más nyelvű zarándokok mindegyik úgy hallotta, úgy értette, hogy az ő nyelvén hirdetik Isten megváltó tettét. A korábban bezárkózó apostolok félelme megszűnik, bátran indulnak, hogy a nagy nyilvánosság előtt beszéljenek Jézusról (vö. ApCsel 2,1-11).
Mi a jelentősége a Szentlélek eljövetelének? E kérdés pontos megválaszolásához abból kell kiindulnunk, hogy Jézust küldetésében mindvégig a Szentlélek vezeti. Kicsit el is csodálkoztunk azon, hogy közvetlenül nyilvános működése előtt Jézus a Lélek ösztönzésére vonult ki negyven napra a pusztaság magányába, hogy ott felkészülhessen küldetésére, ahol aztán megkísértette őt a sátán, azaz el akarta őt téríteni küldetésétől. A Szentlélek nem azért vezette őt a pusztába, hogy ott kísértésnek legyen kitéve, hanem azért, hogy a világtól visszavonultan készüljön mindannak véghezvitelére, amit az Atya kíván tőle. A nyilvános működés kezdetén azért kerül hangsúlyos megemlítésre a Szentlélek, hogy a hívő számára világos legyen: az Urat ő vezeti küldetésében, cselekedeteiben.
Jézus világból való távozása, mennybemenetele után elkezdődik az Egyház küldetése, és e közösség megszületésének pillanatában jelen van a Szentlélek, tulajdonképpen neki köszönhető e közösség születése, illetve az Egyház a Jézustól kapott küldetésének megvalósítása során mindvégig érezheti a Szentlélek vezetését, irányítását, megerősítését. János evangélista a Szentlélek kiáradása alkalmához csak egy dolgot, a bűnök megbocsátását köti, azaz miként Jézus a megtérés hirdetésével kezdte meg működését, ugyanúgy az Egyháznak is minden korban ezzel az üzenettel kell elsőként megszólítani az embereket. Egyesek talán azt gondolják, hogy nem éppen a legpozitívabb üzenet az, ha mindjárt az elején bűneire emlékeztetünk valakit, de nem ebből a szempontból érdemes néznünk a megtérés hirdetésének szükségességét. Sokkal inkább arról van szó, hogy Isten végtelen irgalmát hirdetjük, azt, hogy ő mindenki felé kiárasztja megbocsátó szeretetét, és az ő irgalmának elfogadása, azaz bűneink megbánása nyitja meg az utat számunkra az életszentség felé. Tehát a bűnös élettel való szakítás az első lépés azon az úton, amelyen visszatérhetünk az irgalmas Istenhez. Vezessen mindannyiunkat igaz bűnbánatra a Szentlélek, aki a szeretetben való megújulás forrása számunkra.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Istenünk, segíts minket annak megértésében, hogy a Szentlélek ajándék, a te ajándékod, és ugyanígy az életet is mindig ajándéknak, a te ajándékodnak tekintsük. Tégy minket az élet evangéliumának hirdetőivé, ünneplőivé és szolgálóivá. Élj bennünk mindenkor Szentlelked által, hogy élet legyen bennünk, s egykor eljussunk az örök életre. Indítson bennünket a Szentlélek, hogy Krisztushoz méltóan éljünk és életünkkel az ő evangéliumát hirdessük!

Pünkösdhétfő

Pünkösdhétfő

A gonosz szőlőmunkásokról szóló tanítást Márk evangélista azzal a megjegyzéssel vezeti be, hogy Jézus ismét példabeszédekben kezdett tanítani. A történet során mindvégig érezzük, hogy nem egy alaptalan hasonlatról van szó, s ezt azok a főpapok és vallási elöljárók is rögtön megérezték, akikhez az Úr beszélt. A szőlő tulajdonosa maga Isten, a szőlőmunkások pedig a választott nép tagjai. Isten időnként elküldte szolgáit, a prófétákat, de nem hallgattak rájuk. Az elszámoltatás, a termés begyűjtése jogos elvárás a szőlő gazdájától, de ennek az elvárásnak a munkások egyáltalán nem akarnak megfelelni, fellázadnak a gazda ellen. Az ellentét az újabb szolgák küldésével folyamatosan fokozódik, végül a gazda fiának elküldésével és az ő megölésével éri el tetőpontját. Itt már nem Izrael történelmének múltjáról van szó, hanem utalás ez Jézus várható sorsára, halálára.
A példázatra nem érdemes úgy tekintenünk, mintha az események megmásíthatatlan, végzetszerű leírása volna, hanem inkább figyelmeztetésként és meghívásként kell értékelnünk. Egyrészt tehát figyelmeztetés, hogy ne képzeljük magunkat Istennek és ne akarjuk kezünkbe ragadni az események irányítását, mert Isten a történelem Ura. Másrészt meghívás, hogy Jézus személyében ismerjük fel Isten Fiát és éljünk szeretetközösségben Istennel.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Mindenható uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt és italt adtál, és örök életet Szolgád által! Mindenekelőtt azért adunk hálát néked, mert hatalmas vagy! Dicsőség néked mindörökké!