Évközi 24. vasárnap
Félelmetes,
egyszersmind bájos jelenet, ahogy Mózes meglepő természetességgel és
közvetlenséggel, szinte egyenrangú félként szólítja meg a Mindenhatót,
emlékezetébe idézve nagy tetteit. Istennek persze nincs szüksége arra,
hogy emlékezetében kutasson, hiszen ő, aki kerubokon trónol és átlátja a
mélységeket, tud mindent. Ráadásul számára nincs múlt, jelen és jövő,
előtte a világ létezése egyszerre van jelen, s az ember is a maga szabad
voltában. Amikor tehát Istennek azt mondjuk: emlékezzél, valójában mi
idézzük emlékezetünkbe Isten nagy tetteit a történelemben és saját
életünkben. Mózes Istennel megy vissza a múltba, Isten pedig jelenvalóvá
változtatja a múltból azt, ami alkalmas az örök életre: vagyis az ő
soha el nem múló tetteit, melyek mind ugyanabból az üdvösségtervből
fakadtak.
A tékozló fiú is
emlékezik, amikor magába száll és így szól: „Apámnak hány bérese
bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok.” A bűnös a Szentlélekben
emlékezik az atyai házra, és ebből megtérés, hazatérés, új, soha nem
volt élet fakad. A mai Szentleckében pedig Szent Pál apostol szeretett
fiának, Timóteusnak írva ugyancsak emlékezik, egész addigi életét Isten
szemével nézve értékeli: „Hálát adok annak, aki erőt adott nekem,
Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy megbízhatónak ítélt, és erre a
szolgálatra rendelt engem, aki azelőtt káromló, üldöző és gyalázkodó
voltam, de irgalmat találtam. Sőt, valósággal elárasztott a mi Urunk
kegyelme.” Csak így szabad, csak így érdemes visszanézni a múltra:
kozmetikázás nélkül, ami bűneinket illeti, és hálaadással Isten
csodálatos tervének kibontakozása láttán.
Urunk Jézus,
add nekünk kegyelmedet, hogy újra meg újra emlékezetünkbe idézzük
életünkben végbevitt tetteidet, melyek mind az Atya egyetemes
üdvösségtervébe illeszkednek. Tedd gyümölcsözővé részvételünket a
vasárnapi szentmisén, melyben a keresztény nép a teremtő Szentlélek
erejében emlékezik megváltó halálodra és dicsőséges feltámadásodra, ez a
szentségi emlékezés pedig jelenvalóvá teszi keresztáldozatodat, s a
kenyér és bor színe alatt elhoz hozzánk Téged magadat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése