Akik hisznek az igazság létezésében – Véget ért a 40. Rimini Meeting
Negyvenedik alkalommal rendezték meg az olasz tengerparti városban a Rimini Meetinget. Idén is a helyszínről tudósít Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektora. A befejező napról, augusztus 24-ről szóló beszámolóját olvashatják.
A
kiállítások mellett a találkozó érdekes részei a standok, ahol karitatív,
egészségügyi egyesületek, szerzetesrendek, vallásos kezdeményezések,
gasztronómiai, turisztikai cégek egyaránt bemutatkoznak. Interaktív standja
volt a környezettudatos energiafelhasználásnak és a műanyagpalackok
újrahasznosításának.
Az 52.
Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus képviselői is jelen voltak a találkozón.
A stand nyolcfős csapatának tapasztalata szerint sok lelkes érdeklődő örömmel
fogadta a meghívást Budapestre, jövő őszre.
Az
utóbbi években a nagy előadásokról átkerült a hangsúly a kisebb programokra,
amelyeknek az aréna nevet adták.
Kerekasztal-beszélgetéseket, találkozókat rendeznek számos témában, mint az
egészségügy, az oktatás, a munka, a szubszidiaritás vagy a nagyvárosok
élhetősége.
Nagyobb
standja és beszélgetésre is alkalmas tere volt a Comunone e Liberazione (CL)
papi közösségének, a Borromeo Szent Károly Fraternitásnak. A testvérület papjai
és kispapjai minden évben egy mottóval készülnek, amivel megszólítják az
embereket. Az idei a búza és a konkoly volt, mindenkit szembesítve a kérdéssel,
hogy minek tartja magát, életadó búzának vagy az életenergiákat elvevő
konkolynak.
Európa a
felfedezendő értékek és az új kihívások közepette, amelyekkel szembesülnie kell – e
téma kapcsán David Maria Sassoli, az Európai Parlament újonnan megválasztott
elnöke hangsúlyozta: „Európa olyan erők nyomása alatt halad előre, amelyeket
irányítanunk kell, hogy fenntartsuk a közös otthont, ahol történelmünk és
értékeink vannak, amelyekért sok áldozatot hoztunk. Amint a pápa mondta, azon
kell fáradoznunk, hogy emberibbé tegyük a globalizációs folyamatokat, amelyek
sürgetőek és kívülről is ösztönzést kapnak. Manapság az általános szegénység
minket is érint; a szolidaritás, az egyenlőség, az igazságosság megvalósulása
értékeink próbája – tette hozzá az elnök. – Ismét a katolikusok feladata
újjáépíteni vagy új alapokra helyezni Európát. Egy, még ha a társadalomban
kisebbségben is lévő, de egységes katolicizmusnak lehetősége lesz visszaadni a
reményt – mondta. – A nagy kihívás Európa számára: a félelmet szolidaritássá
változtatni. Ha sikerül megőriznünk a szabadság terét Európában –
hangsúlyozta David Maria Sassoli –, akkor elmondhatjuk majd, hogy a
katolicizmus jó munkát végzett.”
Zárszavában
Bernard Scholz így fogalmazott: „Európában mindannyian az alapvető értékek
őrzői vagyunk, nem csak az intézmények. Ennek hangsúlyozása és a vita
provokálása a Rimini Meeting feladata, de mindenki felelőssége is.”
A Holdra
szállás 50. évfordulója alkalmából az olasz űrhajós, Paolo Nespoli volt újra a
Meeting vendége, aki összesen 313 napot töltött a Nemzetközi Űrállomáson.
Elmondta: „A kíváncsiság és a szenvedély vitte az embert a Holdra, de a világűr
felfedezésének célja, hogy jobb legyen világ. A szenvedély az a belső motor,
amely erőt és kitartást ad, hogy valaki odaadja magát arra, amit szeret”.
Roberto
Battiston, az olasz űrügynökség volt elnöke hozzátette: „a szenvedély a
kíváncsiság lánya, ez utóbbi mozgatja az embert, és arra készteti, hogy egy
meghatározott célnak szentelje magát. De vigyáznia kell, hogy a nevelést ne
hagyja figyelmen kívül, mert csak a helyesen nevelt kíváncsiság válik
szenvedéllyé.”
Elektromos
cigaretta: kevésbé káros, vagy csak megváltozott a kockázat? Tudományos
kutatás, vagy ez is álhír? Az egész világon, de különösen Olaszországban nagy
gond a dohányzás és az abból fakadó betegségek, illetve a magas halálozási
arány. Ebben a témában beszélgettek szakemberek az egészségügy arénában.
Elmondták: Sokak szerint a megoldás az e-cigaretta, melynek segítségével a
nikotinbevitel égéstermék nélkül történik, de valójában nincs kockázatmentes
dohányzás. Ez függőség, amelynek gyógyításához fontos a betegségtudat, és hogy
az illető meg akarjon gyógyulni.
A
találkozó befejező rendezvénye egy pódiumbeszélgetés volt, 40 év
Meeting címmel – az évforduló és Salvatore Abbruzzese azonos című
könyvének megjelenése alkalmából. A szervezők nem ünnepeltetni akarták magukat,
hanem a jövő felé is tekintve tudományosan reflektálni arra, hogy a Meeting
hosszú életű és a külső visszajelzések alapján is egyedülálló rendezvény.
A kötet
szerzője vallásszociológus, aki ilyen szempontból elemzi a Meetinget mint
jelenséget, és – ahogy fogalmazott – „próbálta megfejteni a titkát”. „A név
találkozást jelent, ami nem egyszerűen párbeszéd, hanem valami több. Nem
dialógus, amiből sokféle van, ami többnyire különböző gondolatok és álláspontok
ütköztetése, hanem emberek és különböző élettörténetek találkozása.
Ide
olyan emberek jönnek, akiket egyesít az, hogy mindannyian hisznek az igazság
létezésében. A találkozó ellenpontként született a dolgok jelentésének
tagadásával szemben. Amikor a lényeget általában nem létezőnek nyilvánították,
itt jelen volt és jelen van ma is a létezés jelentésének, értelmének a
keresése. Nem antimodernista, de elítéli a modern gondolkodás azon
állítását, hogy megoldotta a dolgok értelmének kérdését.
Magával
ragadó, amit itt, a Meetingen az önkéntesek évről évre megmutatnak. Az
ingyenesség, az magadat odaadni egy ideálért, nyitott ajtó a Végtelenre” –
fogalmazott a szociológus.
A
kérdésre, hogy milyen lesz a Meeting a következő 10 évben, Salvatore Abbruzzese
kifejtette: „nehéz megmondani, mert a reaktivitás idejét éljük, jólét és
szabadság van, de egy traumatizált kor ez, mert sok minden rohamosan
megváltozott, összeomlott, megszűntek a garanciák, a biztonság, ami sokakban
aggodalmat vált ki.” A szerző annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a
következő tíz évben a meeting az újrakezdés helye, vagy egyik helye lesz…
Emilia
Guarnieri, a Meeting Alapítvány elnöke hangsúlyozta: nem tudja milyen lesz a
jövő, hiszen az elmúlt negyven évben is sok minden „tervezetlenül” történt, a
valóság provokációira válaszoltak. „Akik vagyunk, ahogyan a valóságot megéljük,
továbbadódik, megsokszorozódik a világban – fogalmazott. – A Meeting segít
elviselni mindazt, amit nem tudunk legyőzni, az összes ellentmondással együtt.
De helyt tudunk állni. Az önkéntesek lelkes és ingyenes munkája nyitott ajtó a
Végtelenre. Ez az élet nagy kérdése, hogy létezik-e ajtó a Végtelenre. Végtelen
nélkül, Más nélkül, mint akik mi vagyunk, nem lehet kitartani az életben.
Guarnieri
végül kiemelte, hogy „az idei találkozó önazonossága egy a valóságból tanulni
akaró tiszta és vágyakozó tekintetből született és fejlődött a hét napjai
során.” Elmondta: a számok tekintetében is növekedés volt tapasztalható az
elmúlt évhez képest.
Az
elnökasszony bejelentette a jövő évi Rimini Meeting időpontját, amely rendhagyó
módon egy nappal rövidebb lesz: augusztus 18-tól 23-ig tart. A mottója így
szól: „Privi di meraviglia, restiamo sordi al sublime”; vagyis: Rácsodálkozás
nélkül nem tudjuk észrevenni azt a láthatatlan valóságot, aminek a világ a
jele. Don Giussani idézte egyszer ezt a mondatot, amely Abraham Joshua Heschel
lengyel származású ortodox rabbi alábbi gondolatához kapcsolódik: „Isten
valóságának bölcsessége iránt az abszolút csodálkozás az, ami a pontosság és a
megkülönböztetés a matematikai elvek megértése terén.” (A.J. Heschel, Dio alla
ricerca dell’uomo [Az embert kereső Isten], Boria, Torino 1969.)
Nem
veszíthetjük el a csodálkozást a valóságra tekintve, mert egyébként tényleg
süketek – szó szerint így szerepel az idézetben – maradunk a fenséges és láthatatlan
valóságra, a Transzcendensre, amire a világ utal. Azaz nem tudjuk észrevenni
azokat az erős, misztikus és magával ragadó rezdüléseket, amelyek a valóságban
rejlenek. Ez az, ami fenséges. „Mi nem akarunk süketek maradni a fenségesre, és
továbbra is nyitott ajtó akarunk lenni” – hangsúlyozta Emilia Guarnieri.
A
Meeting folytatódik, hiszen minden nap találkozás, a kereszténység a Találkozás
és találkozások, emberi kapcsolatok láncolata. Ehhez segítség lehet a rendezvény honlapja, illetve Youtube-csatornája. Az
itt hallottak is segítenek tanulni, hogy mit nézzünk, és képessé válni
meglátni, illetve olyan állhatatossággal nézni az istenit, hogy az Ő
ajándékaként azzá is váljunk, amit a nevünk jelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése