Párbeszéd a liturgiáról: Zöld hétköznapok – I. rész
Fehérváry Jákó OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.
A húsvét
ünnepének tavaszi időpontját a zsidó naptárból örököltük, míg a karácsonyé a
téli napfordulóhoz, valamint az ahhoz kapcsolódó pogány szokásokhoz köthető. A
húsvétot és a karácsonyt övező időszakok, ünnepek – nagyböjt, húsvéti idő,
mennybemenetel, pünkösd, valamint advent, karácsonyi idő, vízkereszt –
fokozatosan alakultak ki, létrehozva így a majd száznapos húsvéti és a közel
másfél hónapon át tartó karácsonyi ünnepkört. Az év jó része, majdnem a fele
így e két nagy ünnep vonzásában telik: a liturgia szövegei, az olvasott
szentírási szakaszok, a használt szimbólumok, színek az adott időszak titkát,
lüktetését követik, fejezik ki.
De mi
történik a köztes időkben?
Egy naiv
svéd dalocska, amelyet népszerű karácsonyi albumában meg is zenésített a Kaláka
együttes, folyton ünnepelni vágyó gyermeki énünket hangosítja ki:
Itt a
karácsony már,
és itt a karácsony már,
és húsvétig tart a karácsony!
Itt van a húsvét már,
és itt van a húsvét már,
és karácsonyig tart a húsvét!
és itt a karácsony már,
és húsvétig tart a karácsony!
Itt van a húsvét már,
és itt van a húsvét már,
és karácsonyig tart a húsvét!
Pontosan
tudjuk, érezzük, hogy ha soha nem szednénk le a karácsonyfánkat, bizony
megfakulna az ünnep varázsa. Szükség van a hétköznapokra, amelyek elé nem
feltétlenül kellene odabiggyesztenünk a szürke jelzőt, mintha csak az élet
rendes menete nem tartogathatna számunkra semmi meglepetést, csodát.
Urunk
megkeresztelkedésének ünnepe után a liturgia folyója visszatér az évközi idő
nyugodt medrébe, és márciusig, hamvazószerdáig ebben hömpölyög tovább. Az
évközi idő másik nagy szakasza pünkösdtől advent első vasárnapjáig tart. Fontos
tudnunk, hogy a liturgikus időszámítás legősibb alapritmusa az évközi időé.
Az
apostoli kor keresztényei – ha szabad ezt mondani – vasárnapról vasárnapra
éltek. A hét első napja az Úr napja – így nevezték, amikor a megkereszteltek
egybegyűltek, hogy megünnepeljék Uruk, Krisztus feltámadását: meghallgassák a
róla szóló igehirdetést, és megtörjék a kenyeret (pl. ApCsel 20,7kk). Innen
nevezték őket egyháznak, az összegyűjtöttek prófétai népének (lásd a
görög ekklészia,
„egyház” szó eredeti jelentését).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése