Párbeszéd a liturgiáról: Zöld hétköznapok – I. rész

Fehérváry Jákó OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.

A húsvét ünnepének tavaszi időpontját a zsidó naptárból örököltük, míg a karácsonyé a téli napfordulóhoz, valamint az ahhoz kapcsolódó pogány szokásokhoz köthető. A húsvétot és a karácsonyt övező időszakok, ünnepek – nagyböjt, húsvéti idő, mennybemenetel, pünkösd, valamint advent, karácsonyi idő, vízkereszt – fokozatosan alakultak ki, létrehozva így a majd száznapos húsvéti és a közel másfél hónapon át tartó karácsonyi ünnepkört. Az év jó része, majdnem a fele így e két nagy ünnep vonzásában telik: a liturgia szövegei, az olvasott szentírási szakaszok, a használt szimbólumok, színek az adott időszak titkát, lüktetését követik, fejezik ki.

De mi történik a köztes időkben?

Egy naiv svéd dalocska, amelyet népszerű karácsonyi albumában meg is zenésített a Kaláka együttes, folyton ünnepelni vágyó gyermeki énünket hangosítja ki:

Itt a karácsony már,
és itt a karácsony már,
és húsvétig tart a karácsony!
Itt van a húsvét már,
és itt van a húsvét már,
és karácsonyig tart a húsvét!

Pontosan tudjuk, érezzük, hogy ha soha nem szednénk le a karácsonyfánkat, bizony megfakulna az ünnep varázsa. Szükség van a hétköznapokra, amelyek elé nem feltétlenül kellene odabiggyesztenünk a szürke jelzőt, mintha csak az élet rendes menete nem tartogathatna számunkra semmi meglepetést, csodát.

Urunk megkeresztelkedésének ünnepe után a liturgia folyója visszatér az évközi idő nyugodt medrébe, és márciusig, hamvazószerdáig ebben hömpölyög tovább. Az évközi idő másik nagy szakasza pünkösdtől advent első vasárnapjáig tart. Fontos tudnunk, hogy a liturgikus időszámítás legősibb alapritmusa az évközi időé.

Az apostoli kor keresztényei – ha szabad ezt mondani – vasárnapról vasárnapra éltek. A hét első napja az Úr napja – így nevezték, amikor a megkereszteltek egybegyűltek, hogy megünnepeljék Uruk, Krisztus feltámadását: meghallgassák a róla szóló igehirdetést, és megtörjék a kenyeret (pl. ApCsel 20,7kk). Innen nevezték őket egyháznak, az összegyűjtöttek prófétai népének (lásd a görög ekklészia, „egyház” szó eredeti jelentését).