Hívom a családokat 2019 februárjában – Bíró László püspök levele
Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!
Törekedjetek
nagy életcélokra, legyetek szentek! Az életszentségre törekvés a keresztény
ember mindennapi életútja, nem néhány kiválasztott kiváltsága, mindenki előtt
nyitva áll. A keresztény élet egy hegyre vezető ösvény, amelyen nem mindig
könnyű haladni, de ha Jézus társaságában tesszük meg az utat, ha táplálkozunk
az Oltáriszentséggel, amelyben Jézus Testét és Vérét vesszük magunkhoz, célba
érkezünk – mondta XVI. Benedek pápa 2012 júniusában a fiataloknak.
A
keresztény élet nemcsak személyes, hanem közösségi élet is. Az Eucharisztia
nemcsak a személyes keresztény életet építi, hanem a közösségi keresztény
életet, az egyházi életet is. Az Eucharisztiával kapcsolatban áll és reá
irányul a többi szentség, így a házasság szentsége és a házasságra alapuló család
is. Az életszentségre vezető út fontos állomása a vasárnapi szentmise, amikor
az egész közösség imára gyűl össze, hogy meghallgassa Isten szavát és közösen
vegyen részt az eucharisztikus áldozatban.
A
házasság szentségében a férfi és nő annak jelévé teszi önmagát, hogy kölcsönös
szerelmükkel egy életen át bemutatják Isten Krisztusban megjelenő szeretetét az
Ő Egyháza iránt. Ez a teljes és kölcsönös önátadás, a „felette nagy titok”,
maga a szentség. Tehát a házasság szentsége alapvetően az adás szentsége.
Valahányszor egy házasság meg akar újulni, a házasság ezen alapvető vonásában
kell megújulnia: ismét kész vagyok önmagamat maradéktalanul odaajándékozni a
másiknak, ismét kész vagyok maradéktalanul az ő boldogsága lenni.
A
házasság szentségének kiszolgáltatója nem a pap, hanem a férfi és a nő, akik
kölcsönösen önmagukat ajándékozzák egymásnak. A házasság szentségének
kiszolgáltatása tehát nem ér véget a templomi esküvővel. Az esküvői szertartás
után a szertartást végző pap ünnepélyesen kikíséri az ifjú párt a
templomajtóig, jelképezve: Krisztus szentségi módon elkísér benneteket a
mindennapokban, hogy azután egy életen át a szentség kiszolgáltatói legyetek. A
házasság szentségének e szüntelen elevenségéből fakad a házasság lelkisége. Míg
más szentségeknél, például a kiengesztelődés szentségénél, vagy az
Eucharisztiánál a hitét gyakorló a szüntelen ismétlés által jut egyre mélyebbre
a szentség titkában, addig a házasság szentségénél az Egyház azzal bocsátja
útjára az ifjú párt, hogy ők maguk ismerjék meg annak elevenen lüktető, életet
alakító titkát.
Mennyiben
változott meg az életszentségre vonatkozó elképzelésetek akkor, amikor
házasságot kötöttetek? Milyen jelek mutatnak arra, hogy egy házasság
megújulásra szorul?
Élni a
házasság szentségét azt jelenti, hogy a férfi és a nő kegyelmi közösségben
marad Krisztussal. A szentség a maga teljességében gyümölcsözően csak azok
számára tud jelen lenni, akik valóban egyek Vele, akik nemcsak mellette vagy
külsődleges követőként, hanem Vele eleven közösségben élnek.
Élni a
házasság szentségét azt jelenti, hogy személyes szeretettel fordulunk egymás
felé. Jézus kérése: „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.”
(Jn 13,34) Ő önmagát adta értünk, semmit sem tartva meg magából önmagának. Egy
kortárs gondolkodó arról panaszkodik, hogy a mai ember személy-tudatát
felülmúlja individuum-tudata, és az egészet be tudja fedni
biológiailény-tudata. Az individuális kapcsolatban az ember csak a felszínen
találkozik a másikkal úgy, ahogy a tárgyak érintkeznek egymással, ahogy például
az egyik biliárdgolyó ütközik a másikkal, ahogyan az autóbuszon összekoccan két
ember válla. Sok kortársunk a házasságban is individuálisan éli meg
kapcsolatát, ezért tud olyan könnyedén elválni. A személyes kapcsolatban az
ember részt vesz a másik életében. A személyes kapcsolatot legplasztikusabban
Jézusnak ez a szava fogalmazza meg: „Ha valaki szeret engem, megtartja
szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk
nála.” (Jn 14, 23) A személyes kapcsolatban állók kölcsönösen lakást vesznek
egymásban, mennél inkább szereti az egyik a másikat, annál inkább egymásban
léteznek, így mindegyikük nagyobb mozgásteret nyer. Sajnos sokszor a
házasságban élők feledik személy voltukat és beérik pusztán biológiai
együttléttel anélkül, hogy ezt felismernék vagy megfogalmaznák. A pusztán
biológia síkján álló házasságnál könnyen megszületik az elv: ma veled, holnap
vele. A megfogant élet abortusz áldozatává válik, hisz az csak egy biológiai
aktus nem kívánt mellékterméke, amelyet biológiai úton el lehet távolítani.
Korunk veszélye ez: az ember önmagát biológiai lénnyé fokozza le, vagyis
megfosztja önmagát transzcendens távlataitól, ami egyszerre hat ki személyes
kapcsolataira, szexualitására és az élethez való viszonyára.
Hogyan
tudjátok gyerekeiteket úgy nevelni, hogy a másik emberben a személyt lássák és
ne csupán a biológiai lényt, vagy egy hasznos eszközt? Tudjátok-e ilyen
értelemben befolyásolni párkeresését és párválasztását?
Élni a
házasság szentségét azt jelenti, hogy megelőzően szeretünk. Krisztus már akkor
szeretett bennünket, amikor még bűnösök voltunk. A házasság és a család élete
akkor erős, ha leggyengébb tagjában is él a megelőző szeretet. Jézus az
ószövetségi „amit nem akarsz, hogy neked tegyenek, te se tedd”-el szemben (l.
Tób 4, 15) az újszövetségi „amit akarsz, hogy neked tegyenek, te is tedd”-et
állítja elénk (l. Mt. 7,12) A Tóbiás könyvéből származó ószövetségi tézist
követők életében stagnál a szeretet, nincs kezdeményezés, pusztán nem bántjuk
egymást, nehogy a másik is bántson minket. A jézusi tézis a szeretet szüntelen
növekedésével ajándékoz meg. Ha a másiknak nincs is ereje a kezdeményezésre, én
mindig kezdeményezhetek szeretettel, megbocsátással, és így szüntelenül adott a
szeretet növekedésének lehetősége.
Élni a
házasság szentségét azt jelenti, hogy nem szűnik meg a kommunikáció a
házasságban és a családban. A szentháromságos Isten közössége szüntelen
kommunikáció. Olyannyira az, hogy háromságos egy Istenről beszélünk. A házasság
szentsége teremtette egység csak úgy lesz megtapasztalható mind a házasságban
élők, mind a család, mind a külvilág felé, ha a szeretet eleven kommunikációja
él a férj és feleség között. Az a szeretet, amelyet nem kommunikálnak, nincs.
Mondjatok
példát a családi életben megvalósuló megelőző szeretet gyakorlásáról! Hogyan
lehet a szeretet lanyhuló kommunikációját felszítani, milyen módon tudod a
lanyhulást megelőzni?
Élni a
házasság szentségét azt jelenti, hogy együtt haladunk afelé a csodálatos hely
felé, amelyet Jézus készít nekünk: „Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem
így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a
számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök,
és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Ahova
pedig én megyek, oda tudjátok az utat.” (Jn 14, 2-4)
Bíró
László tábori püspök,az MKPK Családbizottságának elnöke,
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése