Ferenc pápa: Isten meglepetése volt ez az út az Egyesült Arab Emírségekbe
Február 6-án a szerdai általános kihallgatás keretében a Szentatya az Egyesült Arab Emírségekben tett apostoli útjára tekintett vissza, a kihallgatás végén pedig a hívek imáját kérte a Bahama-szigeteknél hajótörést szenvedett haiti menekültekért. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közreadjuk.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
Az elmúlt napokban rövid apostoli utazást tettem az Egyesült Arab Emírségekbe. Rövid, de nagyon fontos utazást, amely az egyiptomi Al-Azhar-ban tartott 2017-es találkozóhoz kapcsolódik, és új oldalt ír a kereszténység és iszlám közötti párbeszéd történetében, illetve azon elkötelezettségünk történetében, hogy előmozdításuk a békét a világban az emberek közötti testvériség alapján.
Az elmúlt napokban rövid apostoli utazást tettem az Egyesült Arab Emírségekbe. Rövid, de nagyon fontos utazást, amely az egyiptomi Al-Azhar-ban tartott 2017-es találkozóhoz kapcsolódik, és új oldalt ír a kereszténység és iszlám közötti párbeszéd történetében, illetve azon elkötelezettségünk történetében, hogy előmozdításuk a békét a világban az emberek közötti testvériség alapján.
Ez volt
az első alkalom, hogy egy pápa elment az Arab-félszigetre. A Gondviselés azt
akarta, hogy ez egy Ferenc nevű pápa legyen, nyolcszáz évvel Assisi Szent
Ferencnek al-Malik al-Kamil szultánnál tett látogatása után. Gyakran gondoltam
Szent Ferencre ezen az úton: segített szívemben hordozni az evangéliumot, Jézus
Krisztus szeretetét, miközben megéltem a látogatás különböző pillanatait;
szívemben Krisztus evangéliuma volt, valamint az Atyához intézett ima az ő
összes gyermekéért, különösen a legszegényebbekért, az igazságtalanságok,
háborúk, a nyomor áldozataiért; az ima, hogy a kereszténység és az iszlám
közötti párbeszéd döntő tényező legyen a béke érdekében a mai világban.
Köszönetemet
fejezem ki a koronahercegnek, az elnöknek, az alelnöknek és az Egyesült Arab
Emírségek minden vezetőjének, akik nagyon szívélyesen fogadtak. Az az ország
sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben: kereszteződési ponttá vált Kelet és
Nyugat között, soknemzetiségű és sokvallású „oázissá”, vagyis megfelelő hellyé
a találkozás kultúrájának előmozdítására. Különösen hálás vagyok Paul Hinder
püspöknek, Dél-Arábia apostoli vikáriusának, aki előkészítette és megszervezte
az eseményt a katolikus közösségek számára, és köszönetem vonatkozik azokra a
papokra, szerzetesekre és világiakra is, akik a keresztények jelenlétét
segítgetik azon a földön.
Köszönthettem
az első – ma már kilencvenéves – papot, aki odament, és sok közösséget alapított.
Kerekesszékben van, vak, de a mosoly nem tűnik el ajkáról, a mosoly, mely abból
fakad, hogy az Úrnak szolgált, és oly sok jót tett. Egy másik kilencvenéves
papot is üdvözöltem, ő még tud járni és ma is dolgozik, derék ember! Üdvözöltem
sok papot, akik ott szolgálják a latin, a szír-malabár, a szír-malankár, a
maronita rítusú keresztény közösségeket, melyeknek tagjai Libanonból, Indiából,
a Fülöp-szigetekről és más országokból származnak.
A
beszédeken kívül Abu-Dzabiban egy újabb lépést tettünk előre: az al-Azhar
főimámja és én aláírtuk az emberi testvériségről szóló dokumentumot, amelyben
együttesen megerősítjük az összes férfi és nő azon közös hivatását, hogy mint
Isten fiai és leányai testvérek legyenek, ebben a dokumentumban elítéljük az
erőszak minden formáját, különösen a vallási indítékú erőszakot, és
elkötelezzük magunkat amellett, hogy terjesztjük a hiteles értékeket és a békét
a világban. Ezt a dokumentumot sok ország iskoláiban és egyetemein
tanulmányozzák majd. De nektek is javaslom, hogy olvassátok el, ismerjétek meg,
mert sok indítást ad, hogy előrehaladjunk az emberi testvériségről folytatott
párbeszédben.
Egy
olyan korban, mint a miénk, melyben erős a kísértés, hogy összetűzést lássunk a
keresztény és az iszlám civilizáció között, és hogy a vallásokat
konfliktusforrásnak tartsuk, további, világos és határozott jelét akartuk adni
annak, hogy – ezzel szemben – lehetséges a találkozás, lehetséges a kölcsönös
tisztelet és a párbeszéd, és hogy a kultúrák és hagyományok különbözősége
ellenére a keresztény és az iszlám világ közös értékeket tisztel és védelmez:
az életet, a családot, a vallásosságot, az idősek iránti tiszteletet, a
fiatalok nevelését, és még sorolhatnánk.
Az
Egyesült Arab Emírségekben egymilliónál kicsit több keresztény él: ázsiai országokból
származó munkavállalók. Tegnap reggel találkoztam egy a katolikus közösséget
képviselő csoporttal Abu-Dzabiban a Szent József-székesegyházában – egy nagyon
egyszerű templomban –, majd e találkozást követően mindenki számára mutattam be
misét. Nagyon sokan voltak! Azt mondják, ha összeadjuk azok számát, akik a
stadion belsejében voltak, melynek befogadóképessége 40 ezer, és azok számát,
akik a stadionon kívüli kivetítők előtt követték a misét, akkor összesen 150
ezren voltak! A város stadionjában ünnepeltem az Eucharisztiát, és hirdettem a
boldogmondások evangéliumát. A misében, melyben együttmiséztek velem a
jelenlévő pátriárkák, nagyérsekek és püspökök, különösen a békéért és az
igazságosságért imádkoztunk, főleg a Közel-Keleten és Jemenben.
Kedves
testvéreim! Ez az utazás Isten egyik „meglepetése” volt. Dicsérjük hát őt és az
ő gondviselését, és imádkozzunk, hogy az elvetett magok gyümölcsöt hozzanak az
ő szent akarata szerint.
* * *
A
Szentatya felhívása az általános kihallgatás végén:Múlt szombaton, a Bahama-szigetek közelében elsüllyedt egy hajó, Haitiból származó, több tucat bevándorlóval, akik reményt és békés jövőt kerestek. Szeretettel gondolok a fájdalomtól megpróbált családokra, valamint a haiti népre, melyet ez az újabb tragédia sújtott. Hívlak benneteket, csatlakozzatok imámhoz: imádkozzunk azokért, akik ebben a drámai eseményben eltűntek, és a sebesültekért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése