Ferenc pápa a szentté avatáson: Tegyünk mindent kockára Jézus követéséért!
Október 14-én több tízezer hívő gyűlt össze a Szent Péter téren, hogy részt vegyen a szentmisén, melynek keretében Ferenc pápa hét új szentet emelt oltárra. A Szentatya homíliájának fordítását teljes terjedelmében közöljük.
A
második olvasmányban azt hallottuk, hogy „Isten szava eleven, átható és minden
kétélű kardnál élesebb” (Zsid 4,12). Pontosan így van: Isten szava nem csak
igazságok összessége vagy épületes lelki elbeszélés, nem, hanem eleven Szó,
amely megérinti és átformálja az életet. Jézus maga az, személyesen, ő Istennek
az élő Szava, mely szíveinkhez szól.
Az
evangélium kiemelten meghív az Úrral való találkozásra, annak a „valakinek” a
példáján keresztül, aki „odasietett hozzá” (ld. Mk 10,17). Azonosulhatunk ezzel
az emberre, akinek a nevét nem árulja el a szöveg, mintha csak azt sugallná,
hogy bármelyikünket megjelenítheti. Azt kérdezi Jézustól, hogy „nyerhetné
el az örök életet” (v. 17). Az örökös, teljes életet kéri: ki ne
vágyna erre? De figyeljük meg: úgy kéri, mint elnyerhető örökséget, egy a saját
erejével elérhető, meghódítható jót. És valóban: hogy elnyerje ezt a jót, már
gyermekkorától betartotta a parancsokat, és hogy elérje a célját, kész továbbiakat
is betartani. Ezért kérdezi: „Mit kell tennem, hogy elnyerjem?”.
Jézus
válasza meghökkenti őt. Az Úr rászegezi a tekintetét és megszereti őt (vö. v.
21). Jézus távlatot vált: az ellenszolgáltatás elnyerése érdekében betartott
parancsoktól az ingyenes és teljes szeretet felé fordul. Ez a valaki a kereslet
és kínálat nyelvén beszélt, Jézus ezzel szemben egy szeretet-történetet ajánl
fel neki. Azt kéri tőle, hogy jusson el a törvénytisztelettől önmaga
odaajándékozásáig, az önmagáért cselekvéstől a vele
való együttlétig. Egy „húsba vágó” életet kínál fel neki: „Menj,
add el, amid van, oszd szét a szegényeknek […] aztán gyere és kövess engem!”
(v. 21). Jézus neked is ezt mondja: „Gyere, kövess engem!”. Gyere: ne
maradj egy helyben állva, mert ahhoz, hogy Jézussal légy, nem elég, hogy nem
teszel rosszat. Kövess engem: ne csak akkor haladj
Jézus nyomában, amikor ahhoz van kedved, hanem keresd őt minden nap; ne elégedj
meg a törvények megtartásával, azzal, hogy adsz egy kis alamizsnát és elmondasz
néhány imát: találd meg benne az Istent, aki örökre szeret téged, találd meg
benne az életed értelmét, az erőt, hogy elajándékozd magad!
Jézus
még ezt is mondja: „Add el, amid van és oszd szét a szegényeknek”. Az Úr nem
fogalmaz meg a szegénységre és a gazdagságra vonatkozó elméleteket, hanem
közvetlenül az életről beszél. Azt kéri tőled, hogy hagyd hátra azt, ami elnehezíti a szívedet,
szabadulj meg a javaidtól, hogy helyet teremts neki, az egyetlen Jónak. Nem
követhetjük igazán Jézust, ha a dolgok ballasztja terhel minket. Mivel ha a
szívet javak népesítik be, akkor nincs ott hely az Úr számára, aki végül maga
is csak egy lesz a sok dolog közül. Ezért veszélyes a gazdagság, és – Jézus
szava szerint – még azt is nehézzé teszi, hogy üdvözüljünk. Ennek nem az az
oka, hogy Isten szigorú, nem! A mi térfelünkön van a hiba: a túl sok birtoklás,
a túl sokat akarás megfojtja a szívet, és képtelenné tesz minket a szeretetre.
Ezért emlékeztet Szent Pál, hogy „minden bajnak gyökere a kapzsiság” (1Tim
6,10). Látjuk is ezt: ahol a pénz kerül a középpontba, nincs hely Isten
számára, és nincs hely az ember számára sem.
Jézus
radikális. Ő
mindent odaad és mindent kér: teljes szeretetet ad, és osztatlan
szívet kér. Ma is nekünk adja önmagát mint élő Kenyeret; hát mi morzsákkal
viszonoznánk ezt neki? Ő a szolgánk lett, egészen addig, hogy keresztre ment
értünk – mi nem válaszolhatunk erre néhány törvény puszta megtartásával. Ő
felajánlja nekünk az örök életet – mi nem adhatunk cserébe egy kis hulladék
időt. Jézus nem elégszik meg valamiféle „százalékos szeretettel”: nem
szerethetjük őt húsz, ötven vagy hatvan százalékig. Mindent, vagy semmit.
A
szentmisén részt vett és koncelebrált Erdő Péter bíboros, prímás,
esztergom-budapesti érsek, – a fiatalokról szóló püspöki szinóduson részt vevő
– Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, az MKPK Ifjúsági
Bizottságának elnöke, valamint Kocsis Fülöp érsek-metropolita.
Kedves
testvéreim, a szívünk olyan, mint egy mágneses tű: vonzza a szeretet, de csakis
egy irányba tud mutatni. Ezért választania kell: vagy Istent szereti, vagy a
világ gazdagságát szereti (vö. Mt 6,24); vagy azért él, hogy szeressen, vagy
önmagáért él (vö. Mk 8,35). Kérdezzük meg magunktól: melyik oldalon állunk?
Kérdezzük meg magunktól: meddig jutottunk el az Istennel közös
szeretet-történetünkben? Megelégszünk néhány parancsolattal, vagy szerelmesként
követjük Jézust, valóban készen arra, hogy bármit elhagyjunk érte? Jézus
felteszi ezt a kérdést mindannyiunknak, és összességünknek is, mint a zarándok
Egyháznak: olyan Egyház vagyunk, amely csupán szép parancsokat prédikál, vagy
olyan Menyasszony-egyház, aki vőlegényéért nekiiramodik a szeretetben? Tömören:
elég nekünk Jézus, vagy a világi dolgok biztonságát keressük? Kérjük-e a
kegyelmet, hogy el tudjunk hagyni az Úr
szeretetéért: elhagyjuk a vagyont, a szerepekre és hatalomra vonatkozó
nosztalgiát, az evangélium hirdetésére többé már nem alkalmas struktúrákat, a
küldetést fékező súlyokat, a köteleket, melyek a világhoz láncolnak minket. Ha
nem teszünk egy ugrást előrefelé a szeretetben, akkor életünk és Egyházunk
megbetegszik az „önközpontú tetszelgéstől” (Evangelii gaudium, nr. 95): némi
mulandó élvezetben keresi az örömöt, terméketlen csacsogások börtönébe zárul,
belesüpped egy lendület nélküli keresztény élet monotóniájába, ahol a nárcizmus
fedi el annak szomorúságát, hogy beteljesületlenek maradunk.
Így
történt ez azzal a valakivel is, aki – az evangélium szavai szerint – „elszomorodott,
és leverten távozott” (v. 22). Lehorgonyzott a parancsolatok és a hatalmas
vagyon mellett, nem adta oda a szívét. Bár találkozott Jézussal, s elnyerte az
ő szerető tekintetét, mégis szomorúan távozott. A szomorúság a beteljesületlen
szeretet bizonyítéka. A langyos szív jele. Azonban egy a javaktól megszabadult
szív, mely szabadon szereti az Urat, mindig örömöt sugároz – azt az örömöt
sugározza, amire oly nagy a szükség napjainkban. Szent VI. Pál pápa írta:
„Kortársainknak épp szorongásaik szívében van szükségük arra, hogy megismerjék
az örömöt, hallják annak énekét” (Gaudete in Domino, nr. I). Jézus
arra hív meg ma minket, hogy térjünk vissza az öröm forrásaihoz, vagyis a vele
való találkozáshoz, ahhoz a bátor döntéshez, hogy mindent kockára teszünk az ő
követéséért, annak megízleléséhez, hogy az ő életének a befogadásáért
hátrahagyunk valamit. A szentek ezen az úton jártak.
VI. Pál
a Magyar Kurír gondozásában megjelent írásait ajánljuk: Eucharisztia – Ajándék,
jelenlét, titok; Mysterium fidei kezdetű
enciklika; Marialis cultus
kezdetű apostoli buzdítás, melyet Kovács Zoltán mariológus látott el
magyarázattal és Rino Fisichella: Találkoztam VI. Pállal – A pápa életszentsége a tanúságok
tükrében című kötet.
Ezt
tette VI. Pál, az apostol mintájára, akinek felvette a nevét. Hozzá hasonlóan ő
is feláldozta az életét Krisztus evangéliumáért, újabb és újabb határokat lépve
át, tanúságot téve róla az igehirdetésben és a párbeszédben. Egy kifelé forduló
Egyház prófétája lett, amely a messzibe tekint, és gondot visel a szegényekre.
VI. Pál a fáradságok és meg nem értések közepette is szenvedélyes tanúságot
tette a beteljesült Jézus-követés szépségéről és öröméről. Ma is int minket, a
zsinattal együtt, melynek bölcs kormányosa volt, hogy éljük meg közös
hivatásunkat: az életszentségre szóló egyetemes
meghívást. Nem a félmértékre, hanem az életszentségre vagyunk meghívva.
Csodálatos, hogy vele és a többi mai szenttel együtt itt áll előttünk Romero
érsek is, aki hátrahagyta a világ biztonságát, még a saját sértetlenségét is,
hogy az evangéliumnak megfelelően odaadja az életét. Közel volt a szegényekhez
és népéhez, szíve mágnesesen vonzódott Jézushoz és a testvéreihez. Ugyanezt
mondhatjuk Francesco Spinelliről, Vincenzo Romanóról, Maria Katharina
Kasperről, a Jézusról nevezett Szent Terézről nevezett Nazaria Ignaziáról és
Nunzio Sulprizióról. Mindezen szentek, még
ha eltérő szövegkörnyezetekben is, életük révén fordították le a mai isteni
Szót, minden langyosságtól, számolgatástól mentesen, a kockáztatás és a
hátrahagyás lángolásával. Az Úr segítsen minket, hogy követni tudjuk a
példájukat!
Több
mint hatvanezer hívő vett részt a szentmisén; ötezer zarándok érkezett
Salvadorból. Ferenc pápa a szertartáson viselte Óscar Romero véráztatta övét,
amely akkor volt a San Salvador-i érseken, amikor 1980-ban egy kórházban
bemutatott misén lelőtték őt. A Szentatya a szentmisén használta VI. Pál pápa
botját, kelyhét, valamint ünnepi palliumát is. (Forrás: MTI)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése