Évközi huszonharmadik hét hétfője

Évközi huszonharmadik hét hétfője

A mai evangéliumi részlet egy csodaelbeszélést és egy vitabeszédet kapcsol össze. A csoda, a béna kezű ember meggyógyítása a hátterét adja annak a vitának, amely ezután zajlik a szombati nap megtartásával kapcsolatban Jézus és a jelenlévő írástudók, valamint farizeusok között. A csoda érdekessége, hogy a beteg emberről semmit sem tudunk meg azon kívül, hogy az egyik keze béna. Bár az események körülötte zajlanak, mindvégig meg sem szólal. Nem kéri Jézus segítségét, nem tesz hitvallást arról, hogy hisz abban, hogy Jézus isteni erejével képes megszüntetni betegségét. Egyetlen dolgot tesz csupán: engedelmesen kinyújtja a kezét, amikor az Úr erre kéri őt. A gyógyulást követően nem kezdi el magasztalni Istent, nem ad hálát, vagy legalábbis mindezekről nem számol be az evangélista.
Mindennek oka az, hogy a történettel Lukács evangélista nem Jézus csodatevő képességét szeretné igazolni, hanem a szombat megtartásával kapcsolatban akar tanítást adni. Mégpedig azt a tanítást, hogy Jézus valóban Ura a szombatnak. Látja előre azok szándékát, akik vádolni akarják őt, ismeri felfogásukat, miszerint szombaton semmilyen munkát nem szabad végezni, még gyógyítani sem, de mindez nem akadályozhatja meg őt abban, hogy jót tegyen egy beteg emberrel, aki rászorul Isten irgalmára.
Jézus ezt üzeni cselekedetével: Életet menteni, jót tenni, mindenkor szabad!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Irgalmas és szent Urunk, küldj szüntelenül új munkásokat Országod aratásába! Segítsd azokat, akiket arra hívsz, hogy napjainkban kövessenek Téged! Engedd, hogy akik arcodat szemlélik, örömmel válaszoljanak a csodálatos küldetésre, amelyet rájuk bíztál, néped és valamennyi ember javára. Istenünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol, most és mindörökké. Ámen.
Szent II. János Pál pápa