Ferenc pápa: Találkoztunk a köztünk láthatóan és tapinthatóan jelen lévő Élettel!

Június 29-én délben a Szentatya elimádkozta az Angelust a Szent Péter téren egybegyűlt hívőkkel. Péter apostol vallomásáról elmélkedve hangsúlyozta, hogy csak az tudja igazán Jézust az élő Isten Fiának vallani, aki találkozott vele úgy, mint élő személlyel, a valódi Élettel.

Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma a zarándok Egyház, Rómában és az egész világon, hitének gyökeréig tekint vissza, Péter és Pál apostolt ünnepli. Földi maradványaik, melyeket a nekik szentelt bazilikákban őriznek, annyira értékesek a rómaiaknak és a nagyszámú zarándoknak, hogy mindenhonnan eljönnek tiszteletüket kifejezni irántuk.

Az evangéliumnál szeretnék elidőzni (vö. Mt 16,13–19), amelyet ezen az ünnepen a liturgia elénk ad. Olyan eseményt beszél el, amely lényegi fontosságú hívő utunk számára. Arról a párbeszédről van szó, amelyben Jézus az ő kilétére vonatkozó kérdést teszi fel tanítványainak. Először azt kérdezi: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?”. (Mt 16,13) Azután egyenesen nekik szegezi a kérdést: „Hát ti kinek mondotok engem?” (Mt 16,15). Úgy tűnik, Jézus ezzel a két kérdéssel arra akar utalni, hogy egy dolog követni a közvélekedést, és másik találkozni vele és megnyílni az ő misztériumára: ekkor lehet felismerni az igazságot. Az általános véleményben van igazság, de az csak részleges; Péter és vele a tegnapi, a mai és a mindenkori Egyház – Isten kegyelméből – az igazságot mondja ki válaszul: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. (Mt 16,16)

A századok folyamán a világ sokféle meghatározást adott Jézusról: az igazságosság és a szeretet nagy prófétája; bölcs életmester; forradalmár; álmodozó Isten álmairól és így tovább. Sok szép elképzelés. De ezeknek és más hipotéziseknek a zűrzavarában még ma is kiemelkedik a Péternek nevezett Simonnak, egy alázatos és hittel teli férfinak az egyszerű és egyenes vallomása: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”. (Mt 16,16) Jézus Isten Fia: ezért ő örökké élő, mint ahogyan örökké élő az ő Atyja. Ennek az újdonságnak a fényét gyújtja meg a kegyelem annak szívében, aki megnyílik Jézus misztériumára. A matematikainál is erősebb, belső bizonyosság ez: találkoztunk az élet forrásával, magával a testté lett, köztünk láthatóan és tapinthatóan jelen lévő Élettel. Ez a keresztény ember tapasztalata, s ez nem az ő érdeme, ez nem nekünk, keresztényeknek az érdeme, hanem Istentől jön, Istennek, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a kegyelme. Mindez csíraszerűen benne van Péter válaszában: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”

És aztán Jézus válasza fénnyel teli: „Te Péter vagy, és ezen a sziklán építem majd fel egyházamat, és az alvilág erői nem fognak diadalmaskodni rajta” (Mt 16,18). Ez az első alkalom, amikor Jézus kiejti az „egyház” szót: és ezt úgy teszi, hogy az iránta érzett egész szeretetét kifejezi, amikor azt mondja: „Egyházamat”. Ez a szövetség új közössége, amely már nem a leszármazáson és a törvényen alapszik, hanem az őbenne, Jézusban, Isten arcában való hiten. Ezt a hitet Boldog VI. Pál, amikor még milánói érsek volt, ezzel a csodálatos imával fejezte ki: „Ó, Krisztus, egyetlen közvetítőnk, szükségünk van rád: hogy közösségben élhessünk az Atyaistennel; hogy veled, aki az egyetlen Fiú és a mi Urunk vagy, az ő fogadott gyermekeivé váljunk; hogy újjászülessünk a Szentlélekben” (Pásztorlevél, 1955).

Szűz Máriának, az apostolok királynőjének közbenjárására adja meg az Úr az Egyháznak, Rómában és az egész világon, hogy mindig hű legyen az evangéliumhoz, melynek szolgálatára Péter és Pál apostol életüket szentelték.

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Ma délelőtt itt, a Szent Péter téren misét mutattam be a tegnapi konzisztóriumon kreált új bíborosokkal; és megáldottam az utóbbi év folyamán kinevezett, sokféle országból származó metropolita érsekek palliumát. Ismét kifejezem köszöntésemet és gratulációmat nekik és azoknak, akik eme ünnepi alakalomból elkísérték őket. Kívánom, hogy mindig lelkesen és nagylelkűen éljék meg az evangéliumnak és az Egyháznak nyújtott szolgálatukat.

Ugyanezen a misén szeretettel fogadtam a kedves Bartholomaiosz testvéremnek, az ökumenikus pátriárkának nevében Rómába érkezett küldöttséget. E jelenlét is jele annak a közösségben és testvériségben járt útnak, amely Istennek hála egyházainkat jellemzi.

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat: családok, egyházközségi csoportok, társulatok és egyes hívők, akik Olaszországból és a világ sok részéből érkeztetek, így például a Cseh Köztársaságból, Pakisztánból, Kínából és az Amerikai Egyesült Államokból. Látom a spanyol zászlókat is: Spanyolországból is… és sok más országból.

Ma mindenekelőtt benneteket köszöntelek, római hívek, a város védőszentjeinek ünnepén! Az ünnep alkalmából a római „Pro Loco” megszervezte a hagyományos virágszőnyeg-készítést – melyet innen is látok –, amelyben művészek, valamint sok egyesület és önkéntes vett részt. Köszönet ezért a kezdeményezésért és a gyönyörű virágcsodákért!

Mindenkinek szép ünnepet kívánok! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!