Húsvét ötödik hét szerdája
Jézus
hasonlata a szőlőről nem előzmények nélküli az ószövetségben. Izajás próféta
könyvében arról olvasunk, hogy Izrael népe, a választott nép Isten
szőlőskertje, amelyet maga Isten gondoz (vö. Iz 5,1-7). Jézus kissé más
értelemben használja a képet, itt az ő és a tanítványai közti kapcsolatot írja
le. „Én vagyok az igazi szőlőtő” - mondja magáról. Mind az egyének, mind a
közösségek számára a természetfeletti élet forrása Jézus. Őhozzá kell
kapcsolódnunk annak érdekében, hogy Isten kegyelme megnyilvánuljon az
éltünkben. Mindennek hátterében a mennyei Atya áll, akiről Jézus kijelenti,
hogy ő a szőlőműves. Ezt úgy kell érteni, hogy ő a kezdeményezője annak, hogy a
Fiúisten megtestesüljön, eljöjjön ebbe a világba, az emberek közé. Tehát az
Atya mintegy elülteti őt, a szőlőtőt ebben a világban, és az ő követői, az ő
tanítványai belőle, az ő küldetésének gyümölcseként nőnek ki. Az Atya
tevékenysége tetten érhető abban is, hogy a terméketlen vesszőket lenyesi, a
jól termőket pedig megtisztítja a még jobb termés reményében.
A példázatban két felhívást fogalmaz meg Jézus, amelyek a benne való megmaradásra és a gyümölcshozásra vonatkoznak, de ez a kettő szorosan összetartozik. A keresztény ember legfőbb kötelessége, hogy kitartson Krisztus mellett, megmaradjon az ő szeretetében, és ezáltal a jócselekedetek gyümölcsét teremje.
© Horváth István Sándor
A példázatban két felhívást fogalmaz meg Jézus, amelyek a benne való megmaradásra és a gyümölcshozásra vonatkoznak, de ez a kettő szorosan összetartozik. A keresztény ember legfőbb kötelessége, hogy kitartson Krisztus mellett, megmaradjon az ő szeretetében, és ezáltal a jócselekedetek gyümölcsét teremje.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése