Nagyböjt második hetének csütörtökje
A
szegények támogatását, a nagylelkű adakozást állítja elénk az evangélium,
amelyben Jézus példázatot mond a szegény Lázárról és egy gazdag emberről. A
gazdagnak mindene megvolt, amit a földi élet nyújthat, úgy érezte, nincs
szüksége semmire. Talán azt is gondolhatta, hogy vagyona Isten áldásának
köszönhető. Úgy vélte, hogy az anyagi javak tökéletesen boldoggá teszik életét
és biztonságot nyújtanak neki. A történet másik szereplője egy szegény koldus,
akinek nevet is ad az elbeszélő, Lázárnak hívják. Neki az élet másik oldala
jutott, a nélkülözés, a szegénység, a betegség. Bár Jézus egy példázatot mond,
azaz egy kitalált történetet, mégis azt érezzük, mintha valóságosak volnának a
szereplők. Egy-egy városba érkezve Jézus bizonyára elhaladt előkelő, gazdag
emberek otthona előtt, és az utcákon látott szegény koldusokat. Napjainkban is
megtapasztalható ugyanez, a gazdag városok peremkerületeiben sokan rendkívüli
szegénységben élnek. Mintha két világról lenne szó, amelyeknek semmi köze
egymáshoz. A gazdagok nem törődnek a szegényekkel, észre sem veszik őket, és a
szegények legfeljebb álmodnak arról, hogy egyszer jobbra fordul sorsuk.
Jézus azzal folytatja a történetet, hogy a túlvilágon megfordul a két szereplő helyzete, a szegény ugyanis a mennybe kerül, a gazdag viszont a kárhozatra jut. Az irgalmasság azt jelenti, hogy észreveszem a rászorulót és segítek rajta. Isten a mennyország boldogságával jutalmazza azokat, akik földi életükben irgalmas szívvel fordulnak mások felé.
© Horváth István Sándor
Jézus azzal folytatja a történetet, hogy a túlvilágon megfordul a két szereplő helyzete, a szegény ugyanis a mennybe kerül, a gazdag viszont a kárhozatra jut. Az irgalmasság azt jelenti, hogy észreveszem a rászorulót és segítek rajta. Isten a mennyország boldogságával jutalmazza azokat, akik földi életükben irgalmas szívvel fordulnak mások felé.
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése