Aki a titokban maradt alamizsnáért megfizetsz Irgalmazz nekünk!

Aki a titokban maradt alamizsnáért megfizetsz

Irgalmazz nekünk! 

Hogy Mária mennybemenetelét hirdetjük, az ígéretet hirdetjük, mely Máriában testesül meg úgy, ahogy Jézus Krisztusban Isten, önmaga! Téved, éppen ezért az Ember, ha ezen az ünnepen, Márián elakad a tekintete, és nem veszi észre Vele közösségben Krisztust, Akire mutatni akar Mária!

Így, Máriával együtt kell hallgatnom ma Pál szavait: „Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni. Mindenki a maga rendje szerint: elsőként Krisztus; azután azok, akik Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat az Istennek és Atyának, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt. Mert addig kell neki uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti [Zsolt 110,1]. Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg.”

Pál, itt, nagyon arra koncentrál, hogy az ígéretet közölje. De nekünk, akik az ígéret szól, meg kell hallanunk azt is, hogy az ígéretben nekünk milyen részt szán Isten, akkor, amikor a beteljesedés is része a teremtésnek!

Azt mondja Pál, hogy „Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat az Istennek és Atyának, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt. Mert addig kell neki uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti [Zsolt 110,1].” Ennél a kijelentésénél sem szabad ugyanis megfeledkeznünk arról, hogy mi, akiket Pál szenteknek mond, ránk mondja azt is, hogy mi Krisztus testének részesei vagyunk!

„Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei – ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” [Róm 8,17]

„Mert egy a kenyér, s egy test vagyunk sokan, hiszen mindnyájan egy kenyérből részesülünk.” [1Kor 10,17]

„Azt mondom ugyanis mindegyikteknek a nekem adott kegyelemnél fogva, hogy senki se gondoljon magáról a kelleténél többet; hanem józanul gondolkodjék, mindenki a hit mértéke szerint, amelyet Isten juttatott neki. Amint ugyanis egy testben sok testrészünk van, s nem ugyanaz a rendeltetése minden testrésznek, ugyanúgy vagyunk sokan egy test Krisztusban; egyenként pedig egymásnak tagjai.” [Róm 12,3-5]

„ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus, akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik a különféle ízületek segítségével úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben.” [Ef 4,11-16]

Azaz: mi általunk teljesíti Krisztus azt, ami küldetése! Velünk közösségben teljesíti Jézus a végső küldetését! Mária, Jézus küldetésének első alkalmával már figyelmeztet bennünket, ott a kánai menyegzőn: „tegyétek meg azt, amit mond”, amit tanít, amit kér tőletek, ami parancsolata! Mert így teljesül majd Isten ígérete, az ország, mely minden, a mindenségben.

Krisztusba vetett hitünk, és e hitben való életünk tesz szentekké bennünket! Vagyis: Máriához hasonlókká és Máriával közösséggé a mennyek országában!

Mária mennybevételének üzenete ez! Ő az első és eddig az egyetlen, ki hitében közösségre jutott Jézussal, az Isten Fiúval! Mert hite cselekvővé lett, és cselekedetében közösségre eljutott Jézussal! Bár tőle született Jézus, mint ember, de Mária meglépni képessé lett – alázattal, és szelídséggel - azt, amire hív engem is: tedd meg azt, amire általa megismerni képessé lehetsz: mire teremtett téged az Isten? Isteni méltóságomra legyek, ebben az életben, Krisztus által, Krisztussal, és Krisztusban! Mert így válhat valóra, időben és térben az ígéret: megsemmisüljön, minden mi nem lehet részévé annak, aminek teljesülnie kell, hogy Isten legyen minden mindenben! Ebben benne van az is, hogy semmivé leszek, ha nem szolgálom az Ige beteljesedését. Amit nem akarok, mert életre szánt engem Isten, mégpedig a Vele való egységben, Életre! Ámen