Jézus Szíve, az örök halmok kívánsága, Irgalmazz nekünk!

Jézus Szíve, az örök halmok kívánsága,

Irgalmazz nekünk!

Az igazságosság és a következetesség úgy gondolom, hogy társai a realitásérzéknek. Ami pedig, fejleszthető képesség. Ha a következetességet magamra erőltetem, magamra veszem, vonatkoztatom, és az Igazat igazságában követni igyekszem. De, persze, ehhez az embernek roppant nagy fegyelmezettséget kell elsajátítania. Lám, az erények egymást erősítik.

Ha az erényes szót felváltom a szenttel, akkor Benne – mármint a Szentben – minden erény forrására bukkanhatok. Amiből arra a következtetésre jutok el, hogy minden erény a Szeretetben gyökeredzik. Ha nem így van, ha nem vagyok tisztában a szeretet dimenzióival, akkor minden erényességre törekvés csupán emberi kényszeredett próbálkozás, mely kudarcot vallani kénytelen előbb, vagy utóbb. Pontosan azért, amiért az ember a tévedései mentén, szüntelenül korrigálni kénytelen önmagát, és tévedéseit.

Nem szabad elfelejteni, vagy, pontosabban tisztában kell lennem azzal a tézissel, hogy igazságaim mindig a magam igazságai lesznek, azok nem válnak az Igaznak igazságává, csak azért, mert magamat igaznak tartom. Az Igaznak Igazságához én szüntelenül csak közeledésre bízhatom, és biztathatom magamat, de igazzá csak akkor lehetek, ha az Igaz Irgalmasságában megajándékoz engem az Igazságával! Ez a kegyelem, a kiengesztelődés, a megbocsátás, a megszentelődés, a megváltás örök szándéka! Aki a teremtettséget, engem a teremtett lényt, a teremtő akaratba vonni képes és készséges! Szándéka, a kinyilatkoztató és tanító szavaival, kommunikációjával, Istennek ez, az Ember felé! „Legyetek olyanok, mint a ti mennyei Atyátok, aki tökéletes”! – mondja Jézus. (Mt 5,48) Az a Jézus mondja ezt, aki ember, olyanná lett, mint amilyen én is vagyok. - Csak a bajom az, hogy én nem vagyok képes olyanná lenni, amilyen ember volt Ő! Tehát, bennem van a probléma. Fel kell fedeznem önmagam: miért nem vagyok képes arra, amire megszólít Jézus? Persze, vannak külső és belső, rám rakódott, és önmagam hiányosságaiból eredő okok arra, hogy miért nem vagyok a teljes emberi mivoltom kimunkálására. Pontosabban: miért nem lettem eddig rá képessé! Csak ne adjam fel a reményt, és a munkálkodást azon, hogy minden nappal lehessek egyre hasonlatosabbá Jézushoz. A körülmények ellenére is! Amire van módom, abban változzak, csak ne hivatkozzak olyan felmentő körülményekre, melyek cselekvésképtelenné tehetnek! Én vagyok az, akiben cselekvővé lehet az Isten: felülmúlni önmagam, Isten szeretete által!

Próbálkozásaimban Te légy erőmmé, és bölcsességemmé Istenem, ki békességeddel, és szelídségeddel, kedvességeddel, és alázatosságoddal, játékosságoddal, és türelmeddel vonzani akarsz! Ámen