Évközi tizenkettedik hét hétfője

Évközi tizenkettedik hét hétfője

„Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni” – mondja Jézus a mai evangéliumban. Kijelentésének első része a mi emberi ítélkezésünkre, a második része pedig a fölöttünk való isteni ítéletre vonatkozik. Ha szó szerint vennénk ezt az arányosságot, akkor aligha számíthatnánk Isten irgalmára, mert az emberi ítéleteinkre inkább az igazságtalanság, míg az istenire az igazságosság a jellemző.
A világ történetének legigazságtalanabb emberi ítélete, amely a hitetlenségnek és a gonoszságnak a pillanatnyi győzelme a törvényesség látszatának megőrzésével: Jézus pere és halálra ítélése. Az ember által hozott igazságtalan ítélet és annak végrehajtása mégis a legnagyobb jót, a mi megváltásunkat és üdvösségünket eredményezte Isten szándékából.
Ha negatív előítélettel vagyok mások iránt, ha elhamarkodottan rossz ítéletet hozok embertársaimról vagy ha rosszul és igazságtalanul ítélem meg az embereket, mindannyiszor magát Jézust ítélem el és küldöm a keresztre. Helytelen és igazságtalan ítéleteimmel, amelyeket embertársaim felett mondok, Pilátushoz hasonlóan mindannyiszor halálba küldöm az Urat. Mások élete megítélésében inkább legyek késedelmes, a magam hibáinak megítélésében és beismerésében viszont ne késlekedjek! Az ítélkezés helyett legyen bennünk mindig készség a megbocsátásra és a kiengesztelődésre!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Kérünk Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé, minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!