Évközi tizedik hét hétfője

Évközi tizedik hét hétfője

A mai naptól kezdve Jézus hegyi beszédét olvassuk az evangéliumban. Márk evangélista nem írja le a beszédet, csupán arról tesz említést, hogy útja során Jézus főként zsinagógákban tanított. Szent Lukács evangélista is csak nagyon röviden foglalja össze az Úr tanítását. Máté evangélista viszont nagy részt szentel ennek írásában, három fejezet is erről szól.
A beszédnek ünnepélyes jelleget ad a bevezetés, amely szerint Jézus felmegy egy hegyre, egy magaslatra, ott leül, és innen intézi szavait a népsokasághoz. Tanítása helyszínéül nem azért választja a hegyet, hogy mindenki jól lássa vagy szavai messzebbre eljussanak, hanem jelképet kell látnunk a helyválasztásban. A Biblia világában a hegy mindig az Istennel való találkozás helye, amely ezért nem csak fizikailag emelkedik ki környezetéből. Eszünkbe jut az ószövetségi időkből a Sínai-hegy, ahol Isten a törvényt, a tízparancsolatot adta választott népének. Most pedig Jézus a hegyen meghirdeti az új törvényt, az Isten országának alapszabályait, amely az újszövetség népének szól. A hallgatóság már itt közösséggé változik azon tény által, hogy Jézus elé járulva együtt hallgatják tanítását. A tanítás a nyolc boldogsággal kezdődik, amely új életformát jelent a Krisztusban hívők számára. Ha az Úr tanítását nyitott szívvel hallgatom és meg is valósítom, megtalálom a boldogság útját.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus Krisztus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled!