Évközi harmadik hét keddje

Évközi harmadik hét keddje

Jézus tanításának egyik fő témája az irgalmasság, a megbocsátás. Példabeszédek sora szól erről, gondoljunk csak az elveszett bárányról, a tékozló fiúról vagy az irgalmas szamaritánusról szóló hasonlatokra. E példázatok egyrészt bemutatják Istent, aki jelen van a világban, megbocsát az embernek, ugyanakkor az irgalomban gazdag Isten minden embert arra hív, hogy bocsásson meg embertársának. Ilyen módon Jézus tanításában összekapcsolódik Istennek az emberek felé áradó irgalma, az emberek egymás iránti megbocsátásával. Ez a gondolat jelenik meg a mai evangéliumban is. A történetben szereplő király rendkívül nagy összegű tartozást engedett el egyik szolgájának, aki ezt követően gonosz módon viselkedett, és még egy csekélynek számító tartozást sem volt hajlandó elengedni egy társának. Hamar megfeledkezett arról, hogy mennyire irgalmas volt hozzá a király.
Jézus nem egyszerűen azzal a szándékkal mondja el a történetet, hogy kinyilatkoztatást adjon az irgalmas Istenről, hanem tanítása felszólítást jelent a hallgatóság számára. Akkor lépünk az evangéliumi erkölcs útjára, ha mi magunk is gyakoroljuk az irgalmasságot. Minden megbocsátás mögött a szeretet és a nagylelkűség húzódik meg.
Ma azok felé is kinyilvánítom a megbocsátást, akik észre sem veszik, hogy valamivel megbántottak vagy nem kérnek tőlem bocsánatot.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt, amin úgysem változtathatok! Adj bátorságot, hogy változtassak azon, aminek megváltoztatására képes vagyok! És adj bölcsességet, hogy mindig tudjam, mi a különbség a kettő között.