Évközi ötödik hét keddje

Évközi ötödik hét keddje

A mai evangéliumi jelenet arra példa, hogy a tanító Jézus nem riad vissza attól, hogy mondanivalóját szembeállítsa korának más tanítói, az írástudók és a farizeusok tanításával. Jézus kijelentéseinek értelmezése során azonban ne essünk túlzásokba, hiszen nem az volt a szándéka, hogy vitába kerüljön a hivatalos tanítókkal. Az írástudók azt tekintették legfőbb feladatuknak, hogy értelmezzék a mózesi törvényt és gyakorlati tanácsokat adjanak annak megtartásával, alkalmazásával kapcsolatban. Ez olyan helyes szándék részükről, amelyet Jézus is elismert. Ugyanakkor sok esetben az írástudók értelmezése és alkalmazási javaslata eltért attól, amit Isten eredetileg akart az általa adott törvénnyel, s erre hívta fel Jézus a figyelmet, ami ellenszenvet váltott ki belőlük. A fokozatosan erősödő ellentét másik oka az írástudók és farizeusok képmutatása volt, azaz jól értelmezték és helyesen tanították ugyan az isteni törvényeket és parancsokat, de ők maguk nem tartották meg azokat, illetve ha megtartották, ezzel inkább az emberek elismerését akarták megszerezni, mintsem Isten tetszését keresték.
Jézus jogosan gondolta, hogy mindenkinél jobban ismeri az Atyát és jogosan állította, hogy jobban ismeri másoknál az Atya törvényeit. A mennyei Atyával való egysége az alapja annak, hogy az igazságot tanítja. Ezt az igazságot érdemes követnünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközéül gyarló embereket választasz, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a legfőbb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt egyházi és világi képviselőit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.