2015. január 28., szerda

Zsolozsma LX.



A Második Törvénykönyvből
 29, 2-6. 10-29
A törvény megszegőire Isten büntetése vár


A szövetség törvényének kihirdetése után Mózes egybehívta egész Izraelt, és így szólt hozzájuk „Magatok láttátok mind, amit az Úr szemetek láttára a fáraóval és egész országával tett Egyiptom földjén: a nagy megpróbáltatásokat, amelyeket saját szemeddel láttál, azokat a nagy jeleket és csodákat. De mind a mai napig nem adott nektek az Úr értő szívet, látó szemet és halló fület. Aztán negyven évig vezettelek benneteket a pusztában; nem kopott le rólatok a ruha, nem szakadt le lábatokról a saru. Nem volt kenyeretek enni, sem borotok vagy szeszes italotok inni, hogy fölismerjétek: én, az Úr a ti Istenetek vagyok. Ma mindnyájan az Úr, a ti Istenetek színe előtt álltok: törzseitek fejei, a bírák, a vének és az elöljárók, Izrael minden férfia, gyermekeitek és asszonyaitok, s a hozzátok csatlakozott idegenek, akik táborodban élnek – a favágótól a vízhordókig –, hogy megkössétek az Úrral, a ti Istenetekkel az átokkal megerősített szövetséget, amelyet ma köt veled az Úr, a te Istened, hogy ma az ő saját népévé tegyen, s ő a te Istened legyen, amint esküvel ígérte neked és atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak. De nemcsak veletek kötöm ezt a szövetséget, s kötöm hozzá ezeket az átkokat, hanem amint azokkal, akik ma itt állnak velünk az Úr, a mi Istenünk színe előtt, úgy azokkal is, akik ma nincsenek itt jelen. Most hát tudjátok, hogyan éltünk Egyiptom földjén, s miként vonultunk át azok között a népek között, amelyek között át kellett vonulnotok. Közben láttátok fából és kőből, aranyból és ezüstből való undok bálványaikat, amelyek körükben el vannak terjedve. Ne akadjon hát köztetek egyetlen férfi vagy nő, nemzetség vagy törzs sem, amelyiknek a szíve elfordul az Úrtól, a mi Istenünktől, és így elmegy azoknak a népeknek az isteneit imádni. Ne akadjon köztetek gyökér, amelyen méreg vagy üröm sarjad. Senki se ígérjen ez átkok hallatára szívében magának mégis áldást, ilyeneket gondolván: »Jól fog menni sorom akkor is, ha elbizakodott szívem szerint élek, olyan jól, ahogy a bőséges víz eloltja a szomjat.« Az Úr nem fog neki kegyelmezni. Nyomban fellobban az Úr haragja és indulata az ilyen ember ellen, és rászáll az e könyvben feljegyzett minden átok. Az Úr eltörli nevét a földről. Az Úr kipusztítja Izrael törzsei közül, a szövetségnek e törvénykönyvben megírt átkai szerint.S az eljövendő nemzedék, fiaitok, akik utánatok születnek, és az idegen, aki messze földről érkezik, látva e csapásokat és betegségeket, amelyekkel az Úr elárasztja azt az országot, így fognak szólni: »Kén és só, az egész föld csupa üszök, nem lehet bevetni, nem terem semmit, nem nő rajta még fű sem, akárcsak Szodoma és Gomorra, Adma és Cebojim elpusztulásakor, amelyeket az Úr haragjában és indulatában földig lerombolt.« Igen, a népek mind így beszélnek majd: »Miért bánt így az Úr ezzel az országgal? Miért volt ez a lángoló harag?« Akkor majd ezt felelik nekik: »Mert nem törődtek az Úrnak, atyáik Istenének szövetségével, amelyet akkor kötött velük, amikor kivezette őket Egyiptom földjéről, s elmentek más isteneknek szolgálni, s őket imádni, olyanokat, akiket nem ismertek, s akik semmit sem parancsoltak nekik; ezért lobbant fel az Úr haragja ez ellen az ország ellen, annyira, hogy az e könyvben feljegyzett összes átkot rázúdította, s ezért tépte ki fellángolt haragjában, indulatában és méltatlankodásában földjükről, s vetette más országba őket, ahogy az mind a mai napig van.« Ami rejtve van, az az Úr, a mi Istenünk ügye; de a kinyilatkoztatott dolgok ránk s gyermekeinkre tartoznak mindörökre, hogy e törvénynek minden szavát megtartsuk.”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése