2015. január 26., hétfő

Zsolozsma LVIII.



Második Törvénykönyvből
 24, 1 – 25, 4 
 
Parancsok az embertársak iránt Moáb mezején Mózes ezeket a törvényeket hirdette ki a népnek: „Tegyük föl, hogy valaki feleséget vesz, együtt hál vele, de aztán nem talál nála tetszésre az asszony, mert valami visszataszítót fedez föl rajta. Váló levelet ír hát neki, kezébe adja, és elbocsátja házából. El is hagyja házát, s hozzámegy egy másik emberhez. A másik ember azonban szintén elfordul tőle, váló levelet ír, kezébe adja, s elküldi házából. (Vagy meghal az az ember, aki feleségül vette.) Ilyenkor az első ember, aki elbocsátotta, nem veheti el újra feleségül, mert tisztátalanná lett. Ez utálat tárgya volna az Úr, a te Istened szemében, s nem szabad a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, bűnnel terhelned. Ha valaki feleséget vesz, ne vonuljon hadba, s nem szabad semmi más terhet róni rá. Egy évig maradjon otthon, foglalkozzék a maga dolgával, szentelje magát asszonyának, akit elvett. Ne vedd el zálogba a kézi malmot, sem a felső malomkövet, mert ez annyi volna, mintha magát az életet vennéd el zálog gyanánt. Ha valakit rajtakapnak, hogy testvérei, Izrael fiai közül valakit elrabol, kihasznál, és elad, az illető rabló haljon meg. Irtsd ki, ami gonosz, körödből! Lepra előfordulásakor vigyázz, gondosan tartsd meg, és pontosan hajtsd végre azokat a rendelkezéseket, amelyeket a Lévi törzséből való papok adnak; azokhoz a rendszabályokhoz igazodjatok, amelyeket nekik adok. Emlékezz rá, mit tett az Úr, a te Istened Mirjámmal az úton, amikor Egyiptomból kivonultatok. Ha kölcsönt adsz embertársadnak, ne lépd át küszöbét, hogy zálogot végy tőle. Állj meg kint, s akinek kölcsönt adsz, az hozza ki neked a zálogot. Ha szegény, ne térj nyugovóra zálogával. Napnyugtakor vidd neki vissza a zálogot, hogy köntösében fekhessen le, és áldjon téged! Ez igaz tettnek számít majd az Úr, a te Istened színe előtt! A szegény és nélkülöző munkás bérét, akár testvéreid közül való, akár azok közül az idegenek közül, akik országodban, városaidban élnek, ne tartsd vissza. Még aznap, mielőtt a nap lenyugodna fölötte, add meg a bérét. Mert szegény, és türelmetlenül várja. Különben az Urat hívja ellened, s bűn nehezedik rád. Az apák ne lakoljanak halállal a gyermekek miatt, s a gyermekek se az apák miatt. Mindenki csak a maga bűnéért lakoljon halállal. Az idegent és az árvát ne csorbítsd jogában, és az özvegy ruháját ne vedd el zálogba. Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén, s az Úr, a te Istened kiszabadított onnan. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy. Ha aratsz földeden, s kint felejtesz ott egy kévét, ne menj vissza érte; legyen az idegené, az árváé és az özvegyé, hogy az Úr, a te Istened megáldja kezednek minden munkáját. Ha olajfáidat megszeded, utána ne keresgélj rajtuk. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek. Ha szőlődben szüretelsz, utána ne keresgélj szemeket. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek. Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén. Ezért parancsolom neked, hogy így tégy. Amikor vita támad két ember között, és bíróságra mennek, hogy igazságot szolgáltassanak nekik: kimondják az igaz igazát és a vétkes vétkességét, a bíró a botbüntetésre ítélt bűnöst mindjárt a jelenlétében fektesse le a földre, és méresse rá a bűne nagyságához mérten kiszabott ütéseket. Negyven ütést adhatnak neki, többet nem, nehogy túl sok ütést kapva testvéred megalázottá váljék szemedben. A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése