Zsolozsma L.

Kezdődik a Második Törvénykönyv

1, 1. 6-18

Mózes búcsúbeszéde Moáb síkságán

Ezek azok a beszédek, amelyeket Mózes egész Izraelnek tartott a Jordánon túl a pusztában, Arabában Szuffal szemben, Párán, Tofel, Laban, Hacerot és Di-Zahab között:
     „Az Úr, a mi Istenünk így szólt hozzánk Hórebnél: »Már elég időt töltöttetek ennél a hegynél. Keljetek útra, s vonuljatok az amoriták hegyvidékére és a velük szomszédos törzsekhez, amelyek Arabában a hegyek közt, a síkságon, a déli részeken és a tenger mentén laknak, majd Kánaán földjére és Libanonba, egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig. Lám, ezt a földet adom nektek. Vonuljatok be, és vegyétek birtokba a földet! Az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígérte, hogy nekik s utánuk utódaiknak adja.«
     Abban az időben ezt mondtam nektek: »Nem tudlak tovább egyedül elviselni benneteket. Az Úr, a ti Istenetek megsokasított benneteket, így már annyian vagytok, mint égen a csillag. Az Úr, atyáitok Istene sokasítson meg benneteket még ezerszeresen, s áldjon meg, ahogyan megígérte! Hogyan győzném hát egyedül viselni terheteket?! És gondjaitokat és pörlekedéseiteket? Gondoskodjatok hát minden törzs számára bölcs, okos és tapasztalt emberekről, hogy fölétek rendeljem őket.«
     Akkor azt feleltétek nekem: »Amit mondasz, az jó.« Erre odahívattam a törzsek vezetőit – bölcs, okos és tapasztalt emberek voltak –, s fölétek rendeltem őket, az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére, s hogy tisztséget töltsenek be a törzsekben. Egyszersmind bíráitoknak is meghagytam: »Hallgassátok meg testvéreiteket, és igazságosan ítéljetek valamely ember és testvére vagy egy idegen között, ítéletkor ne nézzétek a személyt, a kicsiket éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyokat. Ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Isten ügye! Ha valamely eset túlságosan nehéz a számotokra, terjesszétek elém, hadd halljam.« Így hát akkor mindent meghatároztam, amit tennetek kellett.”