2015. január 19., hétfő

Évközi 2. hetének hétfője



Évközi 2. hetének hétfője

A korabeli zsidóság számára a vallási törvények évente kötelező böjtöt írtak elő. Ezen felül természetesen szabad volt önként további böjtöt, önmegtagadást vállalni. A farizeusok, akik a törvények pontos megtartásáról voltak ismertek, elöl jártak az önként vállalt böjtölésben. Az ő szokásukat követhették Keresztelő János tanítványai is. Jézus tanítványai viszont nem éltek ezzel a lehetőséggel, miként erről ma olvasunk az evangéliumban.
A szövegből nem derül ki, hogy ki nehezményezi azt, hogy Jézus tanítványai nem böjtölnek. Amikor Jézus megvédi tanítványait, akkor nem a böjtöt, a böjtölést tartja helytelennek, hanem kijelenti, hogy most nem ennek van az ideje. A mi Urunk válaszának hátterében ott húzódik a keresztény ember szabadsága, a lélek szabadsága, az Istenre nyitottság szabadsága. Mert minden vallásos cselekedetnek az adja meg értékét, ha szabad döntésünk eredménye. Akkor értékes Isten szemében, ha szabad akarattal és felelősségünk tudatában döntést hozunk Isten mellett és vállaljuk törvényeinek megtartását.
A böjttel kapcsolatos választ követően az Úr talányos mondásai következnek az új szövetről és az új borról. Talán itt az ideje, hogy új tartalommal töltsem meg vallásos cselekedeteimet. A lényeg, hogy minden Isten iránti szeretetből fakadjon.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Világosság Istene! Köszönetet mondunk az igazság kijelentéséért Jézus Krisztusban a Te élő Igédben, amelyet az apostolok tanításán keresztül kaptunk. szentlelked folytassa megszentelő munkáját rajtunk Fiad igazságában, hogy vele egyesülve növekedhessünk az ige iránti elkötelezettségben, és együtt szolgálhassuk a Te országodat alázatban és szeretetben. Krisztus nevében imádkozunk. Ámen.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése