Isten mindig és mindent megbocsát – mondta péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa

A gyónás nem „ítélet”, hanem „találkozás” Istennel, aki megbocsát és minden bűnt elfelejt annak a személynek, aki nem fárad bele irgalmát kérni. Ez Ferenc pápa homíliájának központi gondolata, amelyet január 23-án, pénteken reggel tartott szentmiséjén mondott a Szent Márta házban.

Isten „munkája” szép: a kiengesztelés. Istenünk ugyanis megbocsát bármilyen bűnt, mindig megbocsát és ünnepet rendez, amikor bocsánatát kéri valaki és mindent „elfelejt”. Ferenc pápa Pál Zsidóknak szóló idézetéről elmélkedett, amelyben az apostol az „új szövetségről” beszél, amelyet Isten a választott néppel kötött. Homíliája a bocsánatról szóló szenvedélyes meditációvá vált.

A kiengesztelő Isten Jézust választja ki, hogy létrehozza az új egyezményt az emberiséggel, amelynek az alapja a megbocsátás. Az emberi szívben felmerül a kétség, hogy Isten mennyire kész megbocsátani. Elegendő bűnbánatot tartani és bocsánatot kérni. Nem kell érteni semmit fizetni, mert Jézus már megfizetett értünk. A tékozló fiú esetére utal a pápa, aki megbánja bűnét és beszéddel készül az apjával való találkozásra, aki nem engedi szóhoz jutni, hanem megöleli és közel húzza magához.

Nincs olyan bűn, amelyet ne bocsátana meg. Mindent megbocsát és ünnepet rendez. Végül pedig mindent elfelejt, mert az a fontos számára, hogy találkozzon velünk. Ferenc pápa lelkiismeret-vizsgálatot javasol minden papnak a gyóntatófülkében: Kész vagyok mindent megbocsátani? Kész vagyok elfelejteni annak a személynek a bűneit? A gyónás ugyanis nem ítélet, hanem találkozás.