Ferenc pápa: Hallgassuk meg az emberek örömeit, aggodalmait

„Gyújts világosságot a családban” – ez volt a témája annak az imavirrasztásnak, amelyre mintegy 40 ezer hívő gyűlt össze a Szent Péter téren és a környező utcákban október 4-én, szombaton este, a családdal foglalkozó szinódus előestéjén – a Vatikáni Rádió adott hírt az eseményről.

Kedves családok, jó estét kívánok – köszöntötte az imádságra egybegyűlteket a Szentatya. Immár leszáll az est gyülekezetünkre. Elérkezett az óra, amikor szívesen térünk haza, hogy együtt vacsorázzunk szeretteinkkel, a kapott és adott jótétemények, a szívet melegítő és érlelő találkozások után, amelyek jó borként elővételezik a soha véget nem érő ünnepet. Ez egyben a legnehezebb órája azoknak, akik magányosak, akiknek szembe kell nézniük álmaik keserű alkonyával, széttöredezett terveikkel. Hányan fejezik be napjaikat a lemondás, az elhagyatottság zsákutcájában, hány otthonban fogyatkozott meg az öröm bora és az élet íze. Ezen az estén mindenkiért imádkozzunk – kérte a hívőket Ferenc pápa.

Az individualista kultúrában – amely múlékonnyá teszi a kapcsolatokat – minden emberben, aki asszonytól született, továbbra is él az alapvető igény a stabilitásra, igény egy nyitott kapura, valakire, akivel megosztja életét, akihez tartozik. Minden embernek szüksége van egy családra – mondta beszédében Ferenc pápa. A házasfelek által vállalt életközösség, nyitottságuk az élet ajándékára, egymás kölcsönös gondozása, a nemzedékek találkozása és emlékezete, a gyermekek nevelése, a keresztény hit átadása: mindezzel a család továbbra is az emberiség páratlan iskolája marad, nélkülözhetetlen egy igazságos és szolidáris társadalom megvalósításához.

A téren számos felirat emlékeztetett rá, hogy október 4-e Szent Ferenc ünnepe, azé a szenté, akinek a nevét Bergoglio pápa választotta péteri szolgálatára. A virrasztás elején három házaspár tanúságtétele hangzott el. Egy jegyespár, aki házasságra készül; egy család, akinek három gyermeke mindössze 10 hetes terhesség után visszarepült az égbe, és akik örökbe fogadtak egy kislányt; végül egy harmadik pár, akik hatévi különélés után ismét egymásra találtak.

A hétköznapi életnek e töredékeivel szemben a pápa arra szólította fel a szinódus résztvevőit: keressék azt, amit ma az Úr kér egyházától. Hallgassák meg korunk szívdobbanásait és érzékeljék a mai emberek illatát, itassák át magukat örömeikkel és reményeikkel, szomorúságukkal és aggodalmaikkal. Így hitelesen felkínálhatjuk majd nekik a családról szóló evangéliumi jó hírt – mondta Ferenc pápa. Az evangéliumban jelen van az az erő és az a gyöngédség, amely képes legyőzni mindazt, ami boldogtalanságot és erőszakot okoz. Az evangéliumban van az üdvösség, amely választ ad az ember legmélyebben rejlő szükségleteire. Ennek az üdvösségnek, amely Istennek és kegyelmének irgalmassága, egyházként a jele és eszköze, élő és hatékony szentsége vagyunk.

A pápa arra buzdította a szinódusi atyákat, hogy kérjék a Szentlélektől: adja meg az ajándékot, hogy meghallják Isten akaratát és a nép kiáltását. „Engedjük, hogy eljusson a szívünkhöz, anélkül, hogy elveszítenénk békénket: azzal a bizalommal, hogy amikor elérkezik az ideje, az Úr elvezet bennünket az egységre. Kérjük azonban a ‘tekintet’ ajándékát is. Csak akkor tudunk válaszolni korunk kihívásaira, ha tekintetünket Jézus Krisztusra szegezzük, ha időt szentelünk szemlélésére, arca imádására. Ha hasonulunk ahhoz, ahogyan ő gondolkodott, élt és másokkal kapcsolatot teremtett, nem lesz nehéz a szinódusi munkákat útmutatásokká, a családpasztoráció útvonalává alakítani.

Ha meghallgatjuk a családot, amelyet Krisztus tekintetével szeretünk, akkor Szent Ferenc példájára gondviselésszerű alkalomként megújíthatjuk az egyházat és a társadalmat. Az evangélium örömével ismét megtaláljuk egy kiengesztelődött és irgalmas egyház útját, amely szegény és a szegények barátja. Olyan egyház, amely képes arra, hogy türelemmel és szeretettel legyőzze a csapásokat és nehézségeket, jöjjenek azok akár kívülről, akár belülről.

Végül a Szentatya azt kívánta: a pünkösd szele áradjon ki a szinódusi munkákra, az egyházra és az emberiségre. Oldja fel azokat a csomókat, amelyek megakadályozzák az embereket, hogy találkozzanak; gyógyítsa be a sebeket, amelyek olyan nagyon véreznek; ébressze fel a reményt, a kreatív szeretetet, amely lehetővé teszi, hogy úgy szeressünk, ahogyan Jézus szeretett.