2014.10.30. Csütörtök

Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.10.30. Csütörtök

Pál apostol befejezésül rámutat azokra a forrásokra, amelyekből a ránk váró küzdelmekhez erőt meríthetünk. Lelki fegyvereink: „Végül erősödjetek meg az Úrban, az ő mindenható erejéből. Öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy az ördög cselvetéseinek ellenállhassatok Nem annyira a vér és a test ellen kel küzdenünk, hanem a fejedelmességek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói, és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek derekatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek, a békesség evangéliumának hirdetésére. Mind ehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel meg elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát”(Ef 6,10-17) Az Úr mindenható erejéből kell és lehet felfegyverkeznünk, hogy ellen tudjunk állni minden kísértésnek. Itt nem arról esik szó, hogy az ember kisebb értelemmel van megáldva, mint az angyalok, ezért vigyáznunk kell, alul ne maradjunk az egész életünket beárnyékoló lelki harcban. Ennek első megnyugtató üzenete: a sátán kihasználja ugyan, hogy kisebbek a szellemi képességeink, mint az övé, de nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói, és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Jó példa, hogy az első bűnt előkészítő kísértés egyenesen a világmindenség Ura, a végtelen Isten legyőzésére ösztönözte Évát: Olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat (ti lesztek az erkölcsi jó és rossz eldöntői, Ter 3,3b) Az Isten fegyverzete a természetfeletti, természetünket felülmúló erők, ismertebb nevükön a kegyelmek. Ezek Isteni ajándékok, olyan teremtett lelkierők, amelyeket a lelkünk üdvösségének elnyerésére vagy növelésére ad Urunk. Ezek szellemi erők, tehát láthatatlanok. A lelkünkre adja Isten, nem a testünkbe oltja bele. Lehetnek átmeneti erők, egy-egy kísértés ellen adott segítségek, de a legfőbb ajándék Istentől az állandó jellegű, de nem egyforma nagyságú adomány, amely Isten fogadott gyermekévé és a mennyország örökösévé avatja az embert. Ezt rabolta el ősszüleinktől a gonosz lélek, mert ez bosszantotta, hogy a nála kisebb eszű és akaratú ember a lelke teremtése pillanatában megkapta, a földi életében minden jóval növelhette (jócselekedetekkel, imákkal), és a földi élete lejártával Isten azonnal a mennyországba emelte volna, ha nem következik be az első bűn. Az Ószövetség idején Isten megadhatta a kiválasztottaknak az ősszülőknek, Noénak és családjának, Ábrahámnak és családjának, Mózesnek, Józsuénak, prófétáknak, a szent életű, bűnbánó embereknek: Dávid királynak, Szent Józsefnek, Keresztelő Szent Jánosnak. Ezeknek Isten előre beszámította Jézus kínszenvedését és halálát. Szűz Mária egyedüli módon kapta meg a megszentelő kegyelmet, mert fogantatása pillanatában, amikor Isten a lelkét megteremtette, vele együtt teremtette a megszentelő kegyelmet olyan mértékben, ami egyedül a Megváltó jövendő Édesanyjának szóló ajándéknak számított. Ez nem emelte Isten mellé a trónra, de az egész világ minden embere fölé helyezte. Keresztelő János hat hónapos magzatként kapta meg a Szűzanya köszöntő szavaira: a magzat szent táncot járt édesanyja szíve alatt örömében. Rajtuk kívül megkaphatták az Ószövetség tagjai, akik az összes törvényt megtartották. Az Újszövetségben akkor kapják az emberek a megszentelő kegyelmet,amikor megkeresztelik őket. Ezért a Megváltó gyűlölői, nemcsak a hittant tiltották, hanem a keresztelést is: ne legyen Isten gyermeke ez újszülött sem, mert annak a lelkébe beköltözik a Szentháromság, és nem lesz könnyű dolga vele a sátánnak, amíg meg tudja kaparintani és elkárhoztatni. Vannak segítő kegyelmei is Istennek. Minden kegyelemért imádkozni kell, másként Isten nem adja ajándékait.