Krisztus Király győzedelmes harcai
elmélkedés kilencedik rész
A kétezer éves gyűlölet kiadta mérgét. Nagy Heródes úgy érezte, a bölcsek kijátszották, de úgy vélte, hogy neki több esze van, mint aki a történelmet igazgatja.
Isten annak idején elvette a messiási áldást Ábrahám elsőszülött fiú unokájától, Ézsautól. Az utolsó kispróféta által tudatosította a zsidókban: „Szeretlek benneteket, mondja az Úr, ti mégis így beszéltek: Mivel mutattad meg, hogy szeretsz bennünket? Úgy-e, Ézsau testvére volt Jákobnak?- mondja az Úr. Mégis Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem: városait pusztasággá tettem, örökségét sivár legelővé. Hiába mondja Edom: Elpusztítottak bennünket, de újra fölépítjük romjainkat, mert a Seregek Ura ezt mondja: Ha fölépítik, lerombolom! Így nevezik majd őket: A gonoszság vidéke. És: A nép, amelyre mindörökre megharagudott az Úr. Meglátjátok ezt saját szemetekkel, és így szóltok: Nagy az Úr Izrael határain túl is! (Mal 1,2-5) Amikor Nagy Heródes unokája Galileában Jézus után nyomozott, Jézus csak ennyit üzent neki: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Lám, ma és holnap ördögöket űzök és gyógyítok, csak harmadik nap fejezem be. Mégis, ma, holnap és holnapután folytatnom kell utamat, mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el”. (Lk 13,32-33) Nem volt nagyobb sikere akkor sem, amikor Jeruzsálemben tartózkodott Jézus pere napján, és Pilátus elküldte hozzá, mint illetékes feletteséhez, Jézus szóba sem állt vele. A fehér színű gúny-ruha, amit bosszúból Jézusra adott, gyenge válasz volt, nem jelentette királyi felsőbbségét. Az örök Királyt csak Pilátus ismerte fel. (Lk 23,6-11; Jn 19,19-22) Amikor a gyermekgyilkos „Nagy” Heródes meghalt abban a tudatban, hogy jól megfizetett a zsidók Istenének ősapja és leszármazottai félreállításáért, az angyal meglátogatta a Szent Józsefet Egyiptomban: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek. Erre fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment. De amikor meghallotta, hogy Júdeában apja, Heródes után Archelausz uralkodik, félt odamenni, ezért egy álmában kapott utasításra Galilea tartományba költözött. Odaérve Názáret városában telepedett le. Így teljesedett a próféták jövendölése: Názáretinek fogják hívni” (Mt 2,20-23) Jézus a nyilvános működésének közepe táján a felől érdeklődött, hogy kinek tartják Őt az emberek? A válaszok arról szóltak, hogy egy régen meghalt próféta testébe öltözött próféta. Jézus szóra sem érdemesítette ezt a vélekedést. Majd az apostolok véleményére volt kíváncsi. Péter felelt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Jézus ezt helyben hagyta és Simont Péter -nek, Sziklának nevezte el. Neki adja a mennyország kulcsait. Virágvasárnap Jézus az Olajfák hegyén egy kölcsönvett szamár hátára ült, és elindult a Kedron patakon át Jeruzsálembe. „Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt. Áldott az Úr nevében érkező király! Kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban! A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: Mester, hallgattasd el tanítványaidat! Mondom nektek, felelte, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni. Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta. Bárcsak te is felismernéd mondta, legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől. Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít, és mindenfelől ostromol. Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét. Aztán bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Írva van mondta nekik: házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjába tettétek. Ott tanított minden nap a templomban- a főpapok és az írástudók az életére törtek, de nem tudták, mit tegyenek vele. Az egész nép a szavain csüngött” (Lk 19,37b-48)
elmélkedés kilencedik rész
A kétezer éves gyűlölet kiadta mérgét. Nagy Heródes úgy érezte, a bölcsek kijátszották, de úgy vélte, hogy neki több esze van, mint aki a történelmet igazgatja.
Isten annak idején elvette a messiási áldást Ábrahám elsőszülött fiú unokájától, Ézsautól. Az utolsó kispróféta által tudatosította a zsidókban: „Szeretlek benneteket, mondja az Úr, ti mégis így beszéltek: Mivel mutattad meg, hogy szeretsz bennünket? Úgy-e, Ézsau testvére volt Jákobnak?- mondja az Úr. Mégis Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem: városait pusztasággá tettem, örökségét sivár legelővé. Hiába mondja Edom: Elpusztítottak bennünket, de újra fölépítjük romjainkat, mert a Seregek Ura ezt mondja: Ha fölépítik, lerombolom! Így nevezik majd őket: A gonoszság vidéke. És: A nép, amelyre mindörökre megharagudott az Úr. Meglátjátok ezt saját szemetekkel, és így szóltok: Nagy az Úr Izrael határain túl is! (Mal 1,2-5) Amikor Nagy Heródes unokája Galileában Jézus után nyomozott, Jézus csak ennyit üzent neki: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Lám, ma és holnap ördögöket űzök és gyógyítok, csak harmadik nap fejezem be. Mégis, ma, holnap és holnapután folytatnom kell utamat, mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el”. (Lk 13,32-33) Nem volt nagyobb sikere akkor sem, amikor Jeruzsálemben tartózkodott Jézus pere napján, és Pilátus elküldte hozzá, mint illetékes feletteséhez, Jézus szóba sem állt vele. A fehér színű gúny-ruha, amit bosszúból Jézusra adott, gyenge válasz volt, nem jelentette királyi felsőbbségét. Az örök Királyt csak Pilátus ismerte fel. (Lk 23,6-11; Jn 19,19-22) Amikor a gyermekgyilkos „Nagy” Heródes meghalt abban a tudatban, hogy jól megfizetett a zsidók Istenének ősapja és leszármazottai félreállításáért, az angyal meglátogatta a Szent Józsefet Egyiptomban: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek. Erre fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment. De amikor meghallotta, hogy Júdeában apja, Heródes után Archelausz uralkodik, félt odamenni, ezért egy álmában kapott utasításra Galilea tartományba költözött. Odaérve Názáret városában telepedett le. Így teljesedett a próféták jövendölése: Názáretinek fogják hívni” (Mt 2,20-23) Jézus a nyilvános működésének közepe táján a felől érdeklődött, hogy kinek tartják Őt az emberek? A válaszok arról szóltak, hogy egy régen meghalt próféta testébe öltözött próféta. Jézus szóra sem érdemesítette ezt a vélekedést. Majd az apostolok véleményére volt kíváncsi. Péter felelt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Jézus ezt helyben hagyta és Simont Péter -nek, Sziklának nevezte el. Neki adja a mennyország kulcsait. Virágvasárnap Jézus az Olajfák hegyén egy kölcsönvett szamár hátára ült, és elindult a Kedron patakon át Jeruzsálembe. „Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt. Áldott az Úr nevében érkező király! Kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban! A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: Mester, hallgattasd el tanítványaidat! Mondom nektek, felelte, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni. Amikor közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta. Bárcsak te is felismernéd mondta, legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől. Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít, és mindenfelől ostromol. Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét. Aztán bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Írva van mondta nekik: házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjába tettétek. Ott tanított minden nap a templomban- a főpapok és az írástudók az életére törtek, de nem tudták, mit tegyenek vele. Az egész nép a szavain csüngött” (Lk 19,37b-48)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése