2013. augusztus 22., csütörtök

316. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.08.22. csütörtök

Egymásnak tagjai vagytok

Szent Pál apostolban fogant meg csodálatos meglátásként az a jézusi igazság, hogy a keresztség szentségének felvételekor a Mennyei Atya gyermekei lettünk, Krisztusnak testvérei, Isten örökösei, Jézusnak társörökösei. Mindnyájan egy titokzatos közösséget alkotunk, amelyben a fej Krisztus, mi pedig valamennyien tagok vagyunk. Mi ennek az értelme? Nem vagyunk senkivel test szerint összenőve lényeges testi közösségben, mint a sziámi ikrek. Mindegyikünk teste, lelke és egyénisége sértetlenül megmarad személyi tulajdonnak. Amit adni tudunk, mindig személyesen adjuk, mindig friss ajándékként. Nem csak olyan formán tartozunk össze az Újszövetségben, mint ahogy a zsoltáros örvendezik az Ószövetségi közösség együttlétében: „íme, milyen jó és mily gyönyörűséges, ha békességben együtt élnek a testvérek! Olyan ez, mint a fejen a drága kenet, mely végigcsordul a szakállon, Áron szakállán, és lecsordul köntöse szegélyére. Olyan, mint a Hermon harmata, mint a Sion hegyére hulló harmatcsepp. Mert ott ad áldást az Úr, és életet mindörökre”. (Zsolt 133,1-4) Ez a közösség önmagában drága kincs, amely méltó arra, hogy cseppekben, mint a kenet, vagy óriási vidékeket dúsan elárasztó harmat gyanánt hull ajándékként, kegyelemként a lelkileg összetartozókra. Külső isteni ajándék. A keresztség alkalmával valami csodálatos esemény történik. A megkeresztelt integrálódik Krisztus közösségébe annak javára. Hozza magával teste-lelke természetes kincseit, Istentől közvetlenül vagy a szülők közvetítésével ajándékozott tehetségeit. Ezeknek önállóan is az volt a küldetésük, hogy amit a születésben örököltek, azt fordítsák mások, a melléjük rendelt emberek javára. Ezeket a keresztség kegyelme, a megszentelő kegyelem felemeli az isteni rendbe, a természetfeletti síkra, tehát új értékrendbe viszi. Így lép kapcsolatba a krisztusi testtel, vagyis a kegyelmi közösséggel. Megszentelt egész önmagát ajánlhatja immár a közösség javára. Így veheti igénybe az erőtlen, a betegedni kezdő, a nagyobb erőfeszítést, mások segítségét igényelve elvállaló az én, te és ő erőtöbbletünket. És természetesen így nyerhetjük el testvéreink gyors segítségét mi is. Mint az emberi testben a testrészek teszik egymás között rendeltetésük szerint.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése