2013. augusztus 20., kedd

313. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében

2013.08.19. hétfő

Mindenkit szívünkbe fogadni

Amikor a harminckilenc évre működési engedélytől megfosztott ferences rendtartományunk újra élhetett, igen nehéz helyzetben voltunk. Kétszáz rendtárs halt meg a szétszórtság ideje alatt, vagy távozott el tőlünk idegenbe. Mivel én voltam az utolsó teljhatalmú klandesztin tartományfőnök, nekem kellett a közösséget újraélesztenem. A szétszóratáskor növendék voltam. Plébánosként küldtem ugyan szerzetesi gimnáziumba papi hivatásra alkalmasnak tűnő fiatalokat, közülük néhányan felszentelt papok lettek,de az új körülmények között nagyon szorított az utánpótlás gondja. Jöttek jelentkezők, de csak kevesen értek célba. Nem könnyű a papi hivatás, Jézus Krisztus a felebaráti szeretet mércéjét az ószövetségi szintről nagyon magasra emelte. A régi megfogalmazás így hangzott: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat" (Lev 19,18) Az utolsó vacsorán viszont Jézus így változtatja meg: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket”(Jn 15,12) Ehhez kell felnőniük a papnövendékeknek, gyarapodni a hivatásban eltöltött évek alatt, hogy mindenkit szívünkbe tudjanak fogadni.Nevezzük nevén ezt a csodálatos szeretetet: szolgálni mindenkinek. Pál apostol jó példát adott erre: „Mert én, bár mindenkitől független voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg. A zsidóknak olyan lettem, mint zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat. A gyöngéknek gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket; mindenkinek mindene lettem, hogy egyeseket megmentsek. Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne” (1Kor 9,19-20. 22-23) Ebben az önző, gyakran gyűlölködő világban a keresztényekre vár a feladat, hogy a maguk körében megmutassák, milyen az Isten akarata szerinti ember.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése