Pünkösdre készülünk
elmélkedés hetedik rész
A vigilia az Anyaszentegyházban tudatos felkészülést jelentett a fontosabb ünnepekre. Eredetileg a katonaság éjszakai őrködését hívták vigíliának. A menetelésben, hadi gyakorlatokban elfáradt csapat az éjszakai táborhelyen pihenőre tért. A parancsnokok kijelölték az éjszakai őrséget, akik nem alhatták végig az éjszakát, hanem felelős éberséggel figyeltek, nem támadnak-e ellenséges hatalmak a kábultan alvó táborra? Az éjszakai csendben el lehetett gondolkodni a haza, a család és az egyének sorsa felől. Az Egyházban is felfedezték a vigilia óriási értékét. Amíg zajlik körülöttünk a szokott élet, az leköti a figyelmet. Rendszerint csak arra tudunk figyelni, amit cselekszünk. Az ünnepeket megelőző vigiliákon csend veszi körül a gondolkodó embert. Isten az életünket csodálatosan szépnek és jól megszervezettnek akarta érzékeltetni. A napi imák célja is ez volt: Mit akar velem elvégeztetni az Úr? Nyugovóra térés előtt pedig: jól sikerült-e a mai napom szolgálata? Az egész emberiség felelős feladata, hogy keresse az egyének és a történelmi közösségek életében Isten szándékai mennyire váltak valóra? Legalább a történelmi nagy időkben, az Isten terveinek és az évezredek tényleges metszéspontjain mennyire döbbentünk rá, megvalósultak-e az Úr gondolatai, megértettük-e küldetésünket, és az esetleges elszámoltatás üdvösséget terem-e számunkra? Most is ilyen metszésponton állunk: az emberiség nagy része nem vallja magát vallásosnak, nem érzi, hogy felfordult a világ rendje. Kétezer éve megtestesült Isten Fia, végbevitte a megváltás nagy művét, majd visszament az égbe. Az emberek folyamatos üdvözítését az Atya tervei szerint részben maga végzi, részben rábízta a Szentlélekre. A nagy példa, az engedelmesség és az alázatos szeretet kizárólagos hatékonysága pedig a legtöbb ember előtt nem is ismerős „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyon mindenki, aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: Élővíz forrásai fakadnak majd belőle. Ezt a Lélekről mondta, amelyet a benne hívők meg fognak kapni. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert Jézus még nem dicsőült meg”. (Jn 7,37-39) Az Atyának megvan a pontos terve, az egyetlen, ami biztosan boldoggá tudja tenni a történelem minden szereplőjét. A Fiú is, a Szentlélek is tökéletesen ismeri ezt a tervet. Ismeri és vállalja a legpontosabb együttműködést. Erre utal Jézus az utolsó vacsorán, amikor a távozása miatt szomorkodó tanítványainak fejében és érzésvilágában rendet akar teremteni. Isten világa rendezett és tiszta: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem, és senki közületek nem kérdi tőlem: Hová mégy? Hanem, mivel ezeket mondtam, szomorúság töltötte be szíveteket. De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok”. (Jn 16,5-7) a Szentírás ezzel kezdődik: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (Ter 1,26) a végtelen boldog Szentháromság szabadon tervez. Boldogságot akar létesíteni, aminek alapja és mintája a benső, szentháromságos szeretet. Ebben mindhárom isteni Személy alapvetően egyetért. Megtörténik a teremtés. Elindul a boldogság előkészítése. Tart évmilliókig? Számolja, könyveli az Úr? Behajt rajtunk netán valami kis apróságot? Meggondolja, nem kellene-e megváltoztatni az eredeti szándékot: „Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (28) Legyen egykés a család? Legyen szingli a lány, kóbor kerítő a legény? Ilyen ostobaságot csak a sátán tud kitalálni.„Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről: vagyis a bűnről, hogy nem hisznek bennem; az igazságról, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; és az ítéletről, hogy ennek a világnak a fejedelme megítéltetett”. (Jn 16,8-11) Vigyázzunk, hogy ne a mi nemzedékünk legyen az aláírás a sátán tervein.
elmélkedés hetedik rész
A vigilia az Anyaszentegyházban tudatos felkészülést jelentett a fontosabb ünnepekre. Eredetileg a katonaság éjszakai őrködését hívták vigíliának. A menetelésben, hadi gyakorlatokban elfáradt csapat az éjszakai táborhelyen pihenőre tért. A parancsnokok kijelölték az éjszakai őrséget, akik nem alhatták végig az éjszakát, hanem felelős éberséggel figyeltek, nem támadnak-e ellenséges hatalmak a kábultan alvó táborra? Az éjszakai csendben el lehetett gondolkodni a haza, a család és az egyének sorsa felől. Az Egyházban is felfedezték a vigilia óriási értékét. Amíg zajlik körülöttünk a szokott élet, az leköti a figyelmet. Rendszerint csak arra tudunk figyelni, amit cselekszünk. Az ünnepeket megelőző vigiliákon csend veszi körül a gondolkodó embert. Isten az életünket csodálatosan szépnek és jól megszervezettnek akarta érzékeltetni. A napi imák célja is ez volt: Mit akar velem elvégeztetni az Úr? Nyugovóra térés előtt pedig: jól sikerült-e a mai napom szolgálata? Az egész emberiség felelős feladata, hogy keresse az egyének és a történelmi közösségek életében Isten szándékai mennyire váltak valóra? Legalább a történelmi nagy időkben, az Isten terveinek és az évezredek tényleges metszéspontjain mennyire döbbentünk rá, megvalósultak-e az Úr gondolatai, megértettük-e küldetésünket, és az esetleges elszámoltatás üdvösséget terem-e számunkra? Most is ilyen metszésponton állunk: az emberiség nagy része nem vallja magát vallásosnak, nem érzi, hogy felfordult a világ rendje. Kétezer éve megtestesült Isten Fia, végbevitte a megváltás nagy művét, majd visszament az égbe. Az emberek folyamatos üdvözítését az Atya tervei szerint részben maga végzi, részben rábízta a Szentlélekre. A nagy példa, az engedelmesség és az alázatos szeretet kizárólagos hatékonysága pedig a legtöbb ember előtt nem is ismerős „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyon mindenki, aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: Élővíz forrásai fakadnak majd belőle. Ezt a Lélekről mondta, amelyet a benne hívők meg fognak kapni. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert Jézus még nem dicsőült meg”. (Jn 7,37-39) Az Atyának megvan a pontos terve, az egyetlen, ami biztosan boldoggá tudja tenni a történelem minden szereplőjét. A Fiú is, a Szentlélek is tökéletesen ismeri ezt a tervet. Ismeri és vállalja a legpontosabb együttműködést. Erre utal Jézus az utolsó vacsorán, amikor a távozása miatt szomorkodó tanítványainak fejében és érzésvilágában rendet akar teremteni. Isten világa rendezett és tiszta: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem, és senki közületek nem kérdi tőlem: Hová mégy? Hanem, mivel ezeket mondtam, szomorúság töltötte be szíveteket. De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok”. (Jn 16,5-7) a Szentírás ezzel kezdődik: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (Ter 1,26) a végtelen boldog Szentháromság szabadon tervez. Boldogságot akar létesíteni, aminek alapja és mintája a benső, szentháromságos szeretet. Ebben mindhárom isteni Személy alapvetően egyetért. Megtörténik a teremtés. Elindul a boldogság előkészítése. Tart évmilliókig? Számolja, könyveli az Úr? Behajt rajtunk netán valami kis apróságot? Meggondolja, nem kellene-e megváltoztatni az eredeti szándékot: „Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (28) Legyen egykés a család? Legyen szingli a lány, kóbor kerítő a legény? Ilyen ostobaságot csak a sátán tud kitalálni.„Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről: vagyis a bűnről, hogy nem hisznek bennem; az igazságról, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; és az ítéletről, hogy ennek a világnak a fejedelme megítéltetett”. (Jn 16,8-11) Vigyázzunk, hogy ne a mi nemzedékünk legyen az aláírás a sátán tervein.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése