Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint
2013.02.22. péntek
A BETEJESÍTŐ ISTENRŐL szóló teológia
második rész
Az érdemszerzés állapota, vagyis a próbatétel állapota a halállal véget ér.
Isten az első emberpárnak, Ádámnak és Évának lelkük teremtése és a testükkel való egyesítése alkalmával azonnal megadta a megszentelő kegyelmet. Ezzel gyermekévé fogadta és a mennyország örökösévé tette őket. Ez azt jelenti, hogy az Isten képmása, az Ő nevében minden földi dolog, élettelen és élő felett uralkodik Isten megbízásából: „Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és minden állaton, amely mozog a földön”. (Ter 1,28) Az ember tehát minden élettelen és élő földi lény ura,de nem ura a saját emberi fajtájának, senkinek az életét nem veheti el, a saját magzatáét sem, sőt a saját életét sem. Az ember életét Isten örökkévalónak rendelte, hasonlóan az angyalokéhoz. Kivételt képez a mennybe való belépés és a mennyei örök boldogság elnyerésének módja. Az angyalok pillanatok alatt átestek a próbán: aki ezt okosan tette, birtokolja a kegyelem mértéke szerint az örök boldogságot a nélkül, hogy annak elvesztése szóba kerülhetne. Az ember életének egyedüli Ura a fölséges Isten. Az embernek az üdvösségét hosszabb-rövidebb próbatétel határozza meg. Ez a földi életben történik. Ezt az állapotot latinul viator, magyar szakszóval utas állapotnak nevezzük. Ebben élve növelni kell a megszentelő kegyelem mennyiségét (fokát), erősíteni a hitünket és a szeretetünket, ami nem szóbeli igyekezetet jelent, hanem a mellénk rendelt emberek állandó segítését, boldogabbá tételét jelenti mégpedig szabadon, Isten akarata szerint. Isten a földön rendszerint nem jutalmazza gyermekeit, hanem összegezi a földi életben tett jócselekedeteket, és ezek mértéke szerint adja a léleknek a mennyei boldogság erősségét, intenzitását vég nélkül, tehát örökké. A másokat boldogító, önzetlen szeretetet Istennek életünk minden percére kijelölt terve szerint kell gyakorolnunk. A tervet életünk tudatosuló korától halálunk percéig kell teljesítenünk. Mivel Isten nem közli velünk a részleteke, nekünk kell imával, figyelmes szeretettel keresnünk módozatait. Viszonylag könnyen rátalálunk az ismert állapotbeli kötelességeinkre, pénzért végzett munkánkra. A hirtelen jelentkező gondokban is döntenünk kell utcán, balesetben, veszélyben arról: ez itt most az én dolgom? Ha tiszta lelkiismerettel annak látom, vagy ha tudok gyorsan úgy dönteni, akkor legjobb akaratommal és tehetségemmel igyekezzem szolgálni a rászorulót. Mindenképp foglaljam bele reggeli imámba: Uram, nyisd rá szememet a nekem szánt feladatokra, és adj hozzájuk alkalmas erőt. Óriási előnyben vannak azok, akik részesültek a bérmálás szentségében, mert a Szentlélek a lelkükbe szállt, állandóan bennük él, hogy az értelmüket megvilágosítsa, akaratukat,a hitüket folyamatosan erősítse és a hitük szerint tudjanak élni. Ha a kellő időben adott szülői, gyóntatói jó tanács hatására a növendék igyekszik mindent megtanulni, akkor sokoldalúan tud segíteni adott alkalmakkor. Amikor halálunk közeleg, a jó tanács Anyját kérhetjük bizalommal, hogy az esetlegesen elmaradt jót segítsen pótolni. Amikor kiszakad a lelkünk a testünkből, és tökéletesen tisztán feltűnik benne az Isten által készített élet-tervünk, akkor látjuk meg: mit szólhat majd az igaz Bíró? Szorongás vagy kicsattanó öröm kél-e bennünk a tapasztaltak láttán. Csak tisztán, állandóan, önzetlenül érdemes szeretni. Ott dől majd el, ki volt közülünk az igazán okos VIATOR?
2013.02.22. péntek
A BETEJESÍTŐ ISTENRŐL szóló teológia
második rész
Az érdemszerzés állapota, vagyis a próbatétel állapota a halállal véget ér.
Isten az első emberpárnak, Ádámnak és Évának lelkük teremtése és a testükkel való egyesítése alkalmával azonnal megadta a megszentelő kegyelmet. Ezzel gyermekévé fogadta és a mennyország örökösévé tette őket. Ez azt jelenti, hogy az Isten képmása, az Ő nevében minden földi dolog, élettelen és élő felett uralkodik Isten megbízásából: „Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és minden állaton, amely mozog a földön”. (Ter 1,28) Az ember tehát minden élettelen és élő földi lény ura,de nem ura a saját emberi fajtájának, senkinek az életét nem veheti el, a saját magzatáét sem, sőt a saját életét sem. Az ember életét Isten örökkévalónak rendelte, hasonlóan az angyalokéhoz. Kivételt képez a mennybe való belépés és a mennyei örök boldogság elnyerésének módja. Az angyalok pillanatok alatt átestek a próbán: aki ezt okosan tette, birtokolja a kegyelem mértéke szerint az örök boldogságot a nélkül, hogy annak elvesztése szóba kerülhetne. Az ember életének egyedüli Ura a fölséges Isten. Az embernek az üdvösségét hosszabb-rövidebb próbatétel határozza meg. Ez a földi életben történik. Ezt az állapotot latinul viator, magyar szakszóval utas állapotnak nevezzük. Ebben élve növelni kell a megszentelő kegyelem mennyiségét (fokát), erősíteni a hitünket és a szeretetünket, ami nem szóbeli igyekezetet jelent, hanem a mellénk rendelt emberek állandó segítését, boldogabbá tételét jelenti mégpedig szabadon, Isten akarata szerint. Isten a földön rendszerint nem jutalmazza gyermekeit, hanem összegezi a földi életben tett jócselekedeteket, és ezek mértéke szerint adja a léleknek a mennyei boldogság erősségét, intenzitását vég nélkül, tehát örökké. A másokat boldogító, önzetlen szeretetet Istennek életünk minden percére kijelölt terve szerint kell gyakorolnunk. A tervet életünk tudatosuló korától halálunk percéig kell teljesítenünk. Mivel Isten nem közli velünk a részleteke, nekünk kell imával, figyelmes szeretettel keresnünk módozatait. Viszonylag könnyen rátalálunk az ismert állapotbeli kötelességeinkre, pénzért végzett munkánkra. A hirtelen jelentkező gondokban is döntenünk kell utcán, balesetben, veszélyben arról: ez itt most az én dolgom? Ha tiszta lelkiismerettel annak látom, vagy ha tudok gyorsan úgy dönteni, akkor legjobb akaratommal és tehetségemmel igyekezzem szolgálni a rászorulót. Mindenképp foglaljam bele reggeli imámba: Uram, nyisd rá szememet a nekem szánt feladatokra, és adj hozzájuk alkalmas erőt. Óriási előnyben vannak azok, akik részesültek a bérmálás szentségében, mert a Szentlélek a lelkükbe szállt, állandóan bennük él, hogy az értelmüket megvilágosítsa, akaratukat,a hitüket folyamatosan erősítse és a hitük szerint tudjanak élni. Ha a kellő időben adott szülői, gyóntatói jó tanács hatására a növendék igyekszik mindent megtanulni, akkor sokoldalúan tud segíteni adott alkalmakkor. Amikor halálunk közeleg, a jó tanács Anyját kérhetjük bizalommal, hogy az esetlegesen elmaradt jót segítsen pótolni. Amikor kiszakad a lelkünk a testünkből, és tökéletesen tisztán feltűnik benne az Isten által készített élet-tervünk, akkor látjuk meg: mit szólhat majd az igaz Bíró? Szorongás vagy kicsattanó öröm kél-e bennünk a tapasztaltak láttán. Csak tisztán, állandóan, önzetlenül érdemes szeretni. Ott dől majd el, ki volt közülünk az igazán okos VIATOR?
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése