Katekézis a Hit Évében XVI.
Benedek pápa rendelkezése szerint
2013.02.17. vasárnap
„Ez pedig az örök élet: hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust”.
Aggályt jelenthet, hogy az üdvözült embernél hogyan lehetséges az élet mint boldogság, hiszen az élet az változás, vágy, új ismeret, beteljesülés. A mennyországban egyelőre nincs ott az ember teste. Márpedig az ember boldogságához a test boldogsága is hozzá tartozik, hiszen „semmi sem lehet az értelemben, hacsak előbb nincs meg az érzéki világban”.Viszont,nézhetjük úgy is a mennyei állapotot, mint földi életünk befejező állapotát. Ilyenkor vehetjük úgy, hogy az érzékek világa a földi élethez tartozik. Ebben érzékeink közvetlenül megtapasztalják az örök életet előkészítő alapokat. Az anyaméhben eltöltött kilenc hónap sok-sok tapasztalata a fejlődés minden fokán. Az anyaszív ritmikus dobogása a végtelenség benyomását kelti. Biztonság: Mellette nem érhet baj, hiszen itt védve vagyok. Ennek kiteljesedése a szülés után: bármilyen váratlan fordulat alkalmával a karon ülő csöppség azonnal befelé fordul édesanyja keblére, mert ott dobog az örök biztonság forrása. Később ez bővül az édesapa karján ülve, majd a családtagokén. Egészen új fordulat az életében, amikor tudatosan ráébred a Teremtő új ajándékára: a neki teremtett „másik” emberhez való vonzódásra, majd a tudatos párválasztás után a boldogság új forrására, az új biztonságra, az élet és új életek szolgálatának vágyára és egyben izgalmas örömére. Ennek az igazi beteljesülése a házasságkötés legfontosabb és legboldogabb pillanata, amikor neki mondják és amikor ő mondja a párjának: a párod akarok lenni. Nem tudom, az első emberpár mikor hálta el a házasságot, de azt már Mózes feljegyezte: „Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté (=szervezetté) lesznek”. (Ter 2,24) Ha vállalják Isten akaratát mint egymást boldogító házastársak és szülők, jöhetnek fáradságos napok és évek, kisebb-nagyobb gondok, majd arra ébrednek fel az örök álomnak becézett halál első pillanatában, hogy egy teljes élet tökéletes örömszolgálata zárult le a földön, és következhet egy még jelentősebb változat, a nagy befejezés: az örök élet tökéletes boldogsága. Mert ők az érzékek világát már úgy érzékelik, mint amivel egy sokkal magasabb boldogságot készítettek elő, aminek a beteljesülése a mindezt kitervező Istenben van.
2013.02.17. vasárnap
„Ez pedig az örök élet: hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust”.
Aggályt jelenthet, hogy az üdvözült embernél hogyan lehetséges az élet mint boldogság, hiszen az élet az változás, vágy, új ismeret, beteljesülés. A mennyországban egyelőre nincs ott az ember teste. Márpedig az ember boldogságához a test boldogsága is hozzá tartozik, hiszen „semmi sem lehet az értelemben, hacsak előbb nincs meg az érzéki világban”.Viszont,nézhetjük úgy is a mennyei állapotot, mint földi életünk befejező állapotát. Ilyenkor vehetjük úgy, hogy az érzékek világa a földi élethez tartozik. Ebben érzékeink közvetlenül megtapasztalják az örök életet előkészítő alapokat. Az anyaméhben eltöltött kilenc hónap sok-sok tapasztalata a fejlődés minden fokán. Az anyaszív ritmikus dobogása a végtelenség benyomását kelti. Biztonság: Mellette nem érhet baj, hiszen itt védve vagyok. Ennek kiteljesedése a szülés után: bármilyen váratlan fordulat alkalmával a karon ülő csöppség azonnal befelé fordul édesanyja keblére, mert ott dobog az örök biztonság forrása. Később ez bővül az édesapa karján ülve, majd a családtagokén. Egészen új fordulat az életében, amikor tudatosan ráébred a Teremtő új ajándékára: a neki teremtett „másik” emberhez való vonzódásra, majd a tudatos párválasztás után a boldogság új forrására, az új biztonságra, az élet és új életek szolgálatának vágyára és egyben izgalmas örömére. Ennek az igazi beteljesülése a házasságkötés legfontosabb és legboldogabb pillanata, amikor neki mondják és amikor ő mondja a párjának: a párod akarok lenni. Nem tudom, az első emberpár mikor hálta el a házasságot, de azt már Mózes feljegyezte: „Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté (=szervezetté) lesznek”. (Ter 2,24) Ha vállalják Isten akaratát mint egymást boldogító házastársak és szülők, jöhetnek fáradságos napok és évek, kisebb-nagyobb gondok, majd arra ébrednek fel az örök álomnak becézett halál első pillanatában, hogy egy teljes élet tökéletes örömszolgálata zárult le a földön, és következhet egy még jelentősebb változat, a nagy befejezés: az örök élet tökéletes boldogsága. Mert ők az érzékek világát már úgy érzékelik, mint amivel egy sokkal magasabb boldogságot készítettek elő, aminek a beteljesülése a mindezt kitervező Istenben van.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése