2013. január 30., szerda

112. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.01.30. szerda

A dolgok lényegére eljutott gondolatsor másokat is elvezethet az igaz hit beteljesülésére. Az a lényeg, hogy felismerjem: „Ó. szemem fénye, nem sötétségeim szóltak hozzám; eltévelyegtem, de visszaemlékeztem reád. És íme, nyugtalanul visszatérek, és forrásomhoz vágyódom. Nem én vagyok az életem, rosszul éltem magammal, de benned újjáéledek”Szent Ágostonnak egyik legszebb és legigazibb mondata: „Önmagadért teremtettél minket, ó Isten, és nyugtalan a mi szívünk, amíg tebenned meg nem nyugszik” Mindennek előtt tettekkel akart a földön legkiválóbb teremtménye, az ember előtt bemutatkozni. Csak akkor alkotta meg az első ember testét a föld sarából, amikor már milliós alkotó tevékenység igazolta jóságát. A mérhetetlen csillagvilágnak egy célja volt: az ember ismerje meg, hogy alkotója végtelenül jó, és ezt a jóságot, amivel a földön kedveskedik félig anyagi, félig szellemi létű teremtményének, csak egy ideig élvezheti itt a földön. A földi életben felnőhet az ember, mint Isten fogadott gyermeke addig a szemléletig, hogy az én Isten- Atyám annyira szeret engem, hogy nemcsak ezt a gyönyörű világot teremtette nekem, hanem igaz rokonaimmal, a jó angyalokkal egy végtelen szép és minden javában örök országot is ad. A sátán és a kísértésben partnere, a „ravasz kígyó”, azonban összejátszottak, és elhitették Évával, hogy Isten fukar, de le lehet őt győzni. A becsapott asszony becsapta férjét is. A bűntudat tanította meg szégyenkezni és bujkálni Isten elől a két szerencsétlen ősszülőt. A bokrok közt bujkálókat olyan atyai hang szólította meg, hogy egész nyomorúságukat félretolva igazi kisgyermekként mondta Ádám a kereső atyai szóra:„Ádám, hol vagy? Hallottam a szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok” (Ter 3,9-10) a sátán azóta jól kitanulta a kísértés minden fortélyát. De nem bírja legyőzni az igazi édesanyás szeretetet.„Mónika már itt a földön úgy élt Krisztusban, hogy hitével és tetteivel megdicsőítette Isten nevét”. „Meghallgattad őt, Uram, és nem utasítottad őt vissza, amikor imáiban könnyeivel áztatta a földet”(Szent Ágoston: Szent Mónika, Antifona ad Magnificat et ad Benedictus)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése